Sziasztok!
Régen jártam erre, igazából csak olvasgatlak benneteket, de most szeretnék egy gyönyörű élményt megosztani veletek, ami a schöpf Méreiben történt velem másfél hete.
Kicsit előtte kiegészítem azzal, hogy Szőnyi doktorral és Tündikével, a szülésznővel a
legmesszebbmenőkig meg voltunk elégedve. Mindennap bejöttek hozzám, volt,
hogy Tündike hajnali fél 4-kor is. Végtelenül kedvesek türelmesek, emberi
mindkettő, s nem érezni, hogy futószalag dolog az egész. Látszik rajtuk,
hogy ez számukra hivatás, nem munka. Minden gyermek születését maguk is egy
kicsit csodaként élhetik meg. A Schöpfiben nem csak kellemes tapasztalataim
voltak, bár én nem vagyok kórházfóbiás, de ilyenkor megint ők ketten
ápolgatták a lelkemet. (ne gondoljatok nagy gondokra, csak ilyenkor olyan
érzékeny az ember, s egy-egy elejtett szó, vagy épp el nem mondott infó a
szívét tudja fájdítani az embernek - pl: berohanó csecsemősnővér, aki
felkapja a babát, hogy viszi ultrahangra, s elviharzik. A guta kerülgetett,
hogy mi lehet a baj. Másnap derült ki, hogy ez egy "extra" szolgáltatás a
kórház részéről. Szuper! De jobban esett volna, ha ezt előre közlik, s nem a
legrosszabbra gondolok. Na mindegy. 1-2 ilyen kis affér. Minden kórháznak megvannak a jó és kevésbé jó oldalai.
A lényeg, hogy
akárhány babánk lesz még, én ugyanitt fogok szülni. Szőnyi dokiért és
Tündikéért bárhová elmennék. Már legalább rutinos leszek babaügyileg is, nem
fogok pánikolni ilyen esetekben
És most jön a történet:
Móki család szülés-születéstörténete
Előzményként annyit, hogy már előző hét vége felé keményedett a pocakom- a
frontra fogtam. Csütörtök, pénteken kellemetlen, bár nem erős fájdalom volt
a pocim aljában-el is fogott a pánik, azt hittem, felfáztam. Vasárnap megint
ez a furi érzés, de gondoltam, kibekkelem a keddet, lévén a hétfő (márc.15)
munkaszüneti nap, ne zavarjak senkit. Hétfő délelőtt, mikor a hétvégi
vendégek elmentek, erősödött ez a fájdalom, de csak arra volt jó, hogy
meggyőzzön: ha nem múlik, nem törődöm senkivel, semmivel, felhívom a
szülésznőt, bemegyek a kórházba, és kérek valamii gyógyszert felfázás ellen,
nehogy valamit átvigyek a babába. A tévé előtt pihiztünk apával-keze a
pocakomon, nagyon jól esett. Egyszer csak valami elkezdett folyni. Teljes
döbbenet és tanácstalanság: mi ez??? Lehet, hogy a magzatvíz? Ülök a WC-n
egy szál pendelyben, hívom a szülésznőt, hogy van valami, lehet, hogy??
Kedvesen nyugtatgatott, s beküldött a kórházba. Ha mégsem az, akkor sincs
baj, de biztosabb, ha megvizsgálnak. Ebben a pillanatban megérkeztek a párom
szülei Szekszárdról -nagy murit terveztünk, s még látni akarták a nagy
pocimat. (Épp jókor jöttek Gyorsan a hiányzó holmikat bedobtuk a táskába,
anyósom vasalt még egy hálóinget, apósom szendókat készített, a párom a
nesszeszert egészítette ki, s 20 perc múlva (fél 12-re) már a kórházban
voltunk. Adatfelvétel, vizsgálat az ügyeletes orvosnál -hú, ez fájt elég
rendesen. Megerősített, hogy ez bizony a magzatvíz, teljesen tiszta, s 1
ujjnyira vagyok nyitva. Fájás? Az nincs. Beköltöztem a szobába, picit
beszélgettünk a folyosón, s mentem ctg-re. A szülésznő győzködött, hogy
vannak fájásaim, bár még kicsik. Ja, ez a fájás? Akkor én nevetve fogok
szülni-gondoltam. Anyósom eljött, a párom vissza, fél 1 körül kezdődtek el a
fájások, amik már nem voltak túl kellemesek, ráadásul 2-3 percenként jöttek,
s a szünetben sem múltak el teljesen. Megint ctg, jó, jó, de nem igaziak még
a fájások. A szülésznőm folyamatosan tartotta a kapcsolatot az ügyeletes
szülésznővel, így tudta, hogy haladnak vagyis nem haladnak a dolgok. Na, a
fájások erősödtek, én meg kezdtem fáradni, egyre kimerültebb lettem, mert
nem tudtam pihenni fájások között. Délután 5 óra: Ctg, + egy vizsgálat
(fájt, tuti tágítottak, legalábbis próbáltakJ ), eredmény : szűk 2 ujjnyi.
Azt hittem lefordulok a székről. Akkor mi a jó fene fáj annyira, ha nem
tágulok???? Ekkor az is kiderült, hogy a dokim síel. Azonban pár perc múlva
közölték, hogy aznap délután, vagy este már itt lesz. Mivel már nem
mosolyogva libegtem a ctg-re, a szülésznőmet is behívták. Kifejtette, hogy
nem elég erősek a fájások (kinek nem???), Sétálgassak. Nagyon kimerült
voltam, legszívesebben aludtam volna. Én úgy készültem, hogy vannak fél
órás, meg 10, meg 5 perces fájások, erre orvul csak a rövideket érzem, de
azokat folyamatosan, és erősen. 6 körül kaptam beöntést, hogy billentsen a
dolgon, mert csak kínlódok, de nem nagyon haladunk. Áldás volt, őszintén
mondom! Teljesen megkönnyebbültem, tényleg átlendített. És megjöttek az erős
fájások, de köztük volt végre szünet. (a csempébe a falon majdnem lyukat
fúrtam a fejemmel, és a párom zavartan javasolta, hogy le kéne szállnom a
WC-ről, mert annyit ficergek, hogy szét fog esni alattam a WC ülőke. A dokim
nyolc körül - az hiszem -befutott, mosolygott, mondott pár kedves szót és
elment átöltözni. Tündike ( a szülésznő) javasolta korábban a zuhanyt,
labdát, stb., de mire oda került volna sor, nem volt rá idő. A dokim is
megvizsgált -ami egyáltalán nem fájt??? -, s mondta, hogy szépen haladunk.
Itt nekem eltűnt az idő, csak képek maradtak, mondatfoszlányok. Ha jött egy
fájás, Tündike masszírozott, a párom ellentartott, mikor húztam vagy toltam
szegényt, ablakot nyitottak-zártak, legyeztek, törölgettek, simogattak. És
haladtunk. Egyszer azt hallottam, hogy még másfél-2 óra. A következő
foszlány az volt, hogy az orvosom megvizsgált, s közölte, hogy hamarabb
meglesz, nagyon beindultunk. Megjöttek a tolófájások, de ugye nem szabad
nyomni. Ez volt a legnehezebb rész. A légzésre nagyon figyeltem, a baba
miatt, s ebben mindenki segített. Ha benntartottam, azonnal -végtelen
türelemmel figyelmeztettek. De itt a jó dolog, hogy 2 fájás között teljes
csend, ami a kitolásra is jellemző volt -be is aludtam párszor, és teljesen
fel tudtam töltődni. És eljött a pillanat, mikor nem bírtam visszatartani a
nyomást, megijedtem, nehogy baja legyen a babának, s ennek hangot is adtam,
mire a dokim: akkor nyomjon, Krisztike. Micsoda megkönnyebbülés volt!
Hanyatt fektettek, a lábamat nekitámasztottam a dokinak, és a szülésznőnek,
és nyomhattam. (Itt persze nem hazudtoltam meg magam, először a jobb, majd a
bal lábam görcsölt be mindenkinek adtam munkát, ne csak én dolgozzak A köv.
fájás után, (4 nyomás múlva) már látta apa is a baba feje tetejét. Alvás,
majd a kérdésemre, hogy mikor bújik elő, 2-3 fájást mondott az orvos. Tele
voltam erővel. Hol volt már a fáradtság, kimerültség! És láss csodát! Úgy
próbáltam lélegezni, ahogy mondták, + a folyamatos beszéd a babához, hogy
segítsen, és nem kellett a 2-3 fájás. 4 nyomás, és az elsőre kicsusszant.
Leírhatatlan élmény, szinte el sem hittem, hogy megszületett. De már
hallottam is a hangját, s egy pillanat múlva éreztem a kis testét rajtam.
Hú, mit is írhatnék még? Így is hosszúra sikeredett. (Bocsánat. Minden nap
átélem egy kicsit. Mindenkinek legalább ilyen csodálatos élményt kívánok!!!
(Nagyon nagy szerepe volt Szőnyi doktornak, Szabó Tündikének és drága
páromnak, hogy ez az élmény így maradt meg Kedvességük, türelmük, mosolyuk
kincs volt!)
Szóval ennyi
Ha esetleg valaki kíváncsi erre a kis csodalényre, a profilomban megtalálható a babaalbum címe
(nem bírtam anyai büszkeségemmel
Puszillak benneteket, és aki még nem választott dokit, vagy cserélni szeretne, ill. szülésznőt. én őket teljes szívemből ajánlom!
Jó babázást és babavárást kívánik mindenkinek.
Móki
