Kedves Alma!
Hogy a gyerekre milyen hatással van a dolog, az szerintem legalábbis vitatott (hacsak nem igazoltan károsítja), tehát nem mondhatjuk biztosra, hogy nem árt neki.
De hogy a te bőrödnek ártani fog, az biztos. A kismamáknak még a sima napsütést is célszerű elkerülniük, ha nem akarnak májfoltokat - hosszú távra. Szerintem egy életen át májfoltosnak lenni sokkal rosszabb, mint egy évig fehér bőrrel járni. Egyébként a fehér bőr a divat, a barna, és különösen a szolibarna már igencsak kiment a divatból, illetve már csak az ún "festett szőke, szolis cicák" (ahogy a fiúk nevezik) között dívik. A kozmetikusok meg lassan külön szakmaként fogják kezelni a szoláriumozás meg a túlzott napozás miatt korán megöregedett arcbőr kezelését. Arra az egy évre inkább érdemes a végtagjaidra önbarnítót használni, amit ha szépen kensz fel (modndjuk hetente egyszer), akkor észre se venni a különbséget a rendes napozás hatásától. Az arcodra meg a fehér alapszínedre egy enyhe pirosító - sokkal jobban fogsz kinézni, mint lebarnulva.
Ja, normál napozást én kétszer-háromszor végeztem az első terhesség alatt, a következőképpen: Teljes árnyékban ültem le, úgy, hogy csak a lábam lógjon ki a napra. Az arcomra meg még az árnyékban is krémet tettem, valamint egy törülközőt. És ezt csak tavasszal, kora délelőtt. De így nem ért semmit, úgyhogy felhagytam vele.
Sőt, ha csak utcára mentem sétálni, akkor is bekentem az arcomat napvédő zselével, a májfoltok elkerülése végett. Sikerült is elkerülni őket.
Mondjuk szerencse, hogy én sosem szerettem ha lebarnul az arcom, így nem volt túl nagy hiányérzetem. A többi nyáron nem volt okom kenegetni magam napvédővel, mégis azt teszem, mert a napfény az arcbőrnek kimondottan árt hosszú távon. A szolárium - bár nem próbáltam - állítólag még agresszívebben roncsolja a bőrt, mint a napfény. Úgyhogy ha azt akarod, hogy jövő ilyenkor is szívesen nézz a tükörbe, akkor szerintem terhesen kerüld el a szolit! Meg még a rendes napfényt is. Nagyon lehet utálni az arcon a májfoltokat.