Hát lányok, asszonyok, mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja.
Én csak azt kérem, hogy ha valaki a szigor mellett teszi le a voksát, még ne ítélje el azt az anyát, akiben nincsen erkölcsi gátlás a boltban evéssel szemben.
Amúgy én sem ettem meg semmit, mielőtt kifizettük volna gyerekként, csak éppen ugyebár 3 éves korom előttre nem emlékszem (meg más sem)... 3 éves kora után Tücitől is el fogom várni, hogy kibírjon legalább fél órát addig, míg a vágyát eléri.
Az meg nem vélemény kérdése, hanem tény, hogy létezik egy korszak a gyereknél, amit dackorszaknak hívnak, a gyerek 2-3 éves kora körül, amikor is az énfejlődésének abba a szakaszába ér, amikor azt kezdi megtanulni, hogy mit jelent az "én" fogalma. Ilyenkor mindent ő akar és egyáltalán mindent akar, mert ezáltal tapasztalja meg önmagát. Nyilván ez egy olyan időszak, amikor sok lehetőség van az összeütközésre a felnőttekkel és a szabályaikkal. Szerintem nem kéne ezt problémaként felfogni, inkább örülni annak, hogy a gyerekünk megtalálja fokozatosan önmagát, kitapasztalja a határait, rájön, hogy mit szeret, mit utál és mit tud és mit még nem. Kifejlődik egy ember saját önálló akarattal, ez olyan érdekes.
Az is ténykérdés, hogy az életkor előrehaladtával növekszik a gyerek késleltetési és frusztrációtűrési képessége. Ebből következően sokkal nagyobb nehézséget okoz egy 1 évesnek várni fél órát valamire, amit akar, mint egy 3 évesnek.
Aztán persze, sok mindenre lehet idomítani a gyerekeket, meg lehet vele harcolni is, akinek ez fontos valamiért. Nekem nem az. Engem spec. az se érdekel, ha mások előtt hisztizik, legalábbis annyiban, hogy kinek mi a véleménye erről. De jól van az ember megalkotva, mert pl. kisebb korban sokkal kevésbé bírtam, ha a gyerekem sírt, üvöltött, panaszolkodott, hamarabb ugrottam. Minél idősebb, annál kevésbé gyorsan reagálok (persze nem a vészsírásra gondolok), ezzel is fejlesztve a képességét arra, hogy minél jobban bírja a feszültséget. De személy szerint nem szerettem a gyerekem sírását hallani és mivel nem találtam semmi rosszat abban, ha a szájába nyomom a cumisüveget, vagy cumit (hiszen hirtelen nem tudtam kiszedni a helyzetből, benne kellett maradnia a babakocsiban, mert a bevásárlás az bevásárlás és pl. nem a gyerek kergetése a polcok között), vagy valamilyen kaját, amivel elfoglalta magát arra az időre, míg gyorsan bepakoltam a kosárba, megtettem. Ez is biztos változó, de mondjuk Tücit kb. egy alkalommal lehetett lekötni azzal, hogy zörgős zacskójú cuccot adtam neki oda. Maradt még kb. száz alkalom utána, amikor mást kellett kitalálni, amivel nyerek egy kis időt.
És én még eddig azt hittem, hogy a kelengyevásárlás és a szülés a legnagyobb problémák... Erre kiderül, hogy arra nem is gondoltam, ami még utána jön!!! 
Totál úgy érzem, hogy átcsapnak a fejem felett a hullámok, nem lesz elég idő mindent elolvasni, megvenni, eldönteni, kitalálni, elhatározni...
Nálunk az az első, hogy Zsófiról minden ruhát leveszek, így eleve nyugisabb, és segít, feladatokat kap: hozhat valamit, beteheti a kosárba/kocsiba, választhat a maci sajtok közül, stb.
És mellette fél kiló reklám....De azért jó hogy adnak vmit 
De nem erőltetem.Majd ha eljutunk 4 D-re oda jön.Ha meg nem megyünk akkor az sem baj.
De a második megvan! Viszont a hepatitiszes még mindig nem érkezett meg a védőnőmhöz. Remélem, azt nem veszítették el.
