Sziasztok.
Szóval akkor mesélek magunkról.
A kisfiam Botond a jövő héten lesz 2 éves. Én 22 vagyok és a Kertészeti egyetemre járok, növényorvos szeretnék lenni (az gyakorlatilag növényvédelmi szakmérnök), mert ez engem nagyon érdekel. Tehát ha beteg növényeitek vannak lehet, hogy segíthetek (de nem biztos).
Boti bölcsibe jár, nagyon szereti, szerencsére elég ritkán beteg. Az ismerőseim azt mondják, hogy a korához képest elég jól érthetően beszél. Tud egy pár egyszerűbb éneket, meg mondatokat mond és a ragozást is elég gyorsan tanulja. Egyáltalán nem dicsekedni akarok vele, csak tökre büszke vagyok rá.
A férjem nálam 12 évvel idősebb. Botit terveztük és minden rendben volt a szüléssel meg a terhességgel is. Budapesti vagyok és a Szent János Kórházban szültem , amivel meg voltam elégedve és a következőket is ott szülném.
Szeretnénk már neki kistesót. Ami össze is jött. " héttel ezelőtt amikor 12 hetes terhes voltam, az UH-n kiderült, hogy nagyon beteg a baba (hygroma colli, remélem ez nektek nem mond semmit) valószínűleg kromoszóma rendellenesség, de ennek már nem jártunk utána, mert több orvos is azt mondta, hogy nincs értelme. Azt mondták valószínűleg magától is meghalt volna pár héten belül. Tehát meg kellet szakítani a terhességemet, pont ma 2 hete. Még frissek az emlékek, elég szomorú dolog ez, még gyakran gondolok rá, hiszen ő is a gyerekem volt és nagyon szerettem. Rosszabbul is végződhetett volna a dolog.
Még minimum 3 hónap amíg elkezdhetünk próbálkozni újra.
Azt mondta a genetikus, hogy 1 ezrelék volt az esélye, hogy ilyen kromoszóma rendellenesség kialakuljon és ne aggódjak, a többinél is csak ennyi lesz. Senkinek nem kívánok ilyet a az a szerencsém, hogy még aznap amikor kiderült megműtöttek és mivel már szültem, nem kellet órákig tágítani a méhszájamat, hanem csak elaltattak és egy óra múlva felébresztettek és vége volt.
Ennyit erről a szomorú témáról.
Az orrszívásról jut eszembe, most Boti is taknyos és most rosszabbul viseli az orrszívást mint féléve, szegény valósággal bepánikol tőle. Állítólag eljön az az idő is, amikor már nem sír és magának csinálja. El sem tudom ezt képzelni.