Új privát üzeneted érkezett!

Háziboszi!

Nálunk a tesók között 19 hónap lesz a különbség, és a dokim megadja az esélyt a természetes szülésre. Azt mondta, hogy egy fiatal kismamánál nincs akadálya a vbac-nak.
dr. Kosztin Árpádnak hívják, a Szent Istvánban lehet nála szülni. Budapesten is rendel (én nem oda járok, hanem Komáromba), igyekszem ma megtudni, hogy hogy lehet bejelentkezni hozzá és hogy hol rendel, és megírom ha érdekel.


Tegnap voltam nála egyébként. El kell néznem szemészetre, hogy szülhetek-e avagy sem. 2003ban volt lézeres szemműtétem, és most -1,5es a szemüvegem. Remélem hogy nem lesz akadálya. Mikor Zalánt vártuk, akkor is voltam szemésznél, ő azt mondta, hogy nincs akadálya. Reméljük most is ezt mondják majd. Január 28ra kaptam időpontot.

Kép
Kép
evicuska
 
 


Evicuska, milyen az a "fiatal" kismama? Ki számít annak?

köszi
Dana

Kép
danaaia
 
 


Dana, én erre gondoltam: http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek ... barat.html
a nem bababarát kórházak is teljesíthetnek a 10-ből akár több pontot is, és amik elnyerték a címet, ott is lehetnek gondok (a mávban született a lányom, ami a cím birtokosa, mégis volt 1-2 érdekesség). viszont ahol a cím megvan, nem akarják visszavenni akkor sem ha nem teljesítenek mindent, mert az "elkedvetlenítené" az osztályt-dolgozókat.
ezeket csak azért írtam le, hogy legyünk tisztában a fogalmakkal, amiket sokszor maguk a szakemberek is kevernek :)
én sem véletlenül megyek majd az imrébe szülni, ha nem lenne rooming-in, akkor keresnék másik helyet :)

Evicuska, nekem is volt lézeres szemműtétem, mégsem került szóba a szemészet. igaz nem is hordok szemüveget.

Kép
borgmama
 
 

 
 

Danaaia: ezt már a többiek is kérdezték, akkor se tudtam hogy mit jelent nála :D én 25 éves vagyok.

Borgmama: hát igen, a doki amint látta a szemüveget kérdezte hogy mizu. nem is tudtam volna eltitkolni. de reméljük nem lesz vele gond. Aki Zalánnal nézett meg, azt mondta, hogy ő 30 éve szemész, és még nem látott olyat hogy valakinek komoly baja lett volna szemészetileg a szüléstől pl. retinaleválás.

Kép
Kép
evicuska
 
 


Sziasztok!
Alvásidős ejtőzés van.... :D

Zsolka!
Nagyon nehéz lehet, h Andris féltékenykedik Ilkára! Sajnálom. Az együttaltatáson szerintem még ne stresszelj nagyon. Mi azt gondoltuk, h rögtön egy szobában fognak hálni a fiúk, mihez képest kb fél év múlva tettük őket össze. Mondjuk meglepően jól ment a dolog, pedig ők sem egyszerre aludtak el addig. Viszont Miki hipergyorsan ráállt az esti szertartásra, Ágostont pedig nem zavarta, h az elején pár napig Miki nehezebben aludt el. Nem tudom Andrisod mit szólna hozzá, ha Ilkát kellene simizni esténként, de úgy látszik nem nagyon venné jól a helyzetet. Szóval lehet, h jobb is ha még vártok az együttlakással.
Bár most meg az jutott az eszembe, h lehet, h összehozná őket a közös szoba? Hát, nem egyszerű!
Amúgy Andris egyáltalán napközben foglalkozik Ilkával? Vagy csak akkor, ha baja van vele? Meg lehet próbálni, h szoptatás alatt olvasol neki vmi mesét, nálunk ezt egy darabig szerette Ágoston. Ezen kívül már csak az jut az eszembe, h beszélni, beszélni, beszélni. Próbálni meggyőzni róla, h mindkettejüket tudod egyszerre szeretni, h az Ilka is szereti őt, nézze csak,h mosolyog rá, stb.
Sajnálom, h nem tudok okosat mondani neked, mert nagyon át tudom érezni, h mennyire bánt téged ez a helyzet.
Kitartást! Én már nem is emlékszem az első fél évre, csak homályosan, ami jobb is, mert nem volt egyszerű, de elrepült! :D
Üdv: Viki
Vendég
 


Van egy kérdésem is! :D
Tegnapelőtt este 11 körül felsírt Ágoston, de nagyon ki volt bukva. Végül átvittem a szobánkba, mert annyira köhögött és óbégatott, h nem akartam a Mikit is felkelteni. Ott is hisztizett, dobálta magát, se én, se az apja nem tudtuk fogni. Kirohant a nappaliba, levetette magát a kanapéra, fetrengett, üvöltött és köhögött. Nagy nehezen annyit megértettem, h be van kakilva. Nem volt, de ki kellett cserélnem a pelust, és ki is kellett törölnöm a fenekét. Aztán már nyugodtabb hangon közölte, h nem akar almát enni. Addigra már nem köhögött, de megkérdeztem, h kér-e gyógyszert (Ágoston a gyógyszerek nagy barátja), kapott. Utána már teljesen képben volt. Mondtam, h menjünk be, mesélek vmit. Elmeséltem egy mesét, utána kérte, h gyújtsuk meg a gyertyát és imádkozzunk. Vagyis eljátszottuk az egész lefekvést még egyszer. :shock:
Szerintetek álmodott vmit? Egyáltalán ébren volt? Másnap hiába kérdeztem, csak nézett nagy szemekkel. Remélem ez nem lesz rendszeres, mert elég idegőrlő volt, h egy darabig semmit nem tudtunk vele csinálni. Volt vkinek ilyen élménye?
Üdv: Viki
Vendég
 


Viki...volt. Emesével mi is "játszottunk" hasonlót...ez olyan félálombanlévő alvajárós jellegű dolog. Reméljük egyszeri dolog volt Ágostonnál.
Nekünk egy olyasmi volt egyszer hogy éjjel közepén Emese felsírt..sírt..sírt..ordított...ordított...semmit sem tudtam már vele kezdeni, beszédre nem reagált...végül már csak szorítottam magamhoz, pedig feszítette magát kifelé ezerrel, de én csak szorítottam, aztán vége lett. Többet nem volt ilyen. Az egyértelmű volt, hogy ilyenkor beszédre nem igazán reagált, inkább az ölelésre, testi érintésre "válaszolt" valahogy. Nagyobb korában volt hasonló kevésbé intenzív, amikor ő magyarázott kitartóan valamit, amire én eleinte normálisan válaszoltam, aztán hamar rájöttem hogy ez nem beszélgetés, mert ő nem válaszol igazán arra amit mondok...de a kimenetelre, megoldásra már nem emlékszem igazán.
Dana

Kép
danaaia
 
 


Háziboszi: küldtem privát üzenetet a doki elérhetőségével!

Lányok, nyugodtan írjatok még ezekről a dolgokról, jó felkészülni milyen is lesz 2 gyerekkel az élet :wink:

Kép
Kép
evicuska
 
 


Háziboszi!
megymag egy másik AA-ról írt, nem a szt Istvánosról, hanem egy pécsiről, úgyhogy ez a katonásdi ne zavarjon meg...
barbamaminak meg írj privit, arra biztos válaszol, csak lehet, h ide nem volt ideje jönni...

Jajj én ma úgy kiakadtam a fiacskámon... (ha már így a testvérféltékenységről esik szó...) Voltunk egy baba-mama csoportban, aholis se szó se beszéd elkezdte feldönteni a nála kisebb babákat!!! Eddig sohasem csinált ilyet, sőt, inkább szelíd, óvatos fiúcska volt... Szerintetek ez mi??? Lehet, hogy egyszerűen ráérzett az erejére, hogy most már van akinél ő az erősebb??? Ráadásul nem is azért/azokkal csinálta akik ugyanazt a játékot szemelték ki maguknak mint ő, hanem csak úgy, passzióból, mindenkivel, aki mellett elhaladt :shock: komolyan, mintha kuglik lettek volna...
annyira ciki volt... :oops: Persze ugráltam utána, meg próbáltam leszidni (de azért nem nagyon, nehogy azt vonja le, ez a jó módszer a figyelemfelkeltésre...), de azért így egyre nagyobb hassal már nem olyan könnyű urgándozni, felkapdosni, odébb vinni. Most ezentúl ne menjünk??? szerintetek lehet ez már a kistesó-féltékenység előszele???

Lilypie Fifth Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers
Kép
kislilla
 
 


Sziasztok!

hoztam képeket: Kép
Kép

Olvasni még mindig nem volt időm, viszont a segítségeteket szeretném kérni:
kb mennyi idő, amig a nagyobb nem ébred fel a kicsire (elég hasfájósra sikeredett az éjszakánk), és hogyan érjem el egy 2 évesnél, hogy érezze ugyanúgy szeretjük, mint eddig.

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Nahát, mindenki ellopta az élményeimet! :D

Rétes, PONT ugyanezt tette Andris PONT ugyanígy tegnapelőtt. Még a tesó-letámadós epizód előtt eggyel, első ébredésekor. Félálomban sírt éjfél körül, és máskor, ha így sírdogálva ébred, bemegyek, megölelgetem, lefektetem és alszik. Most meg: eltolt, kézzel, lábbal, és sírt tovább - nyilvánvalóan alvás közben-, és mondogatta, hogy "mama..."

Az ilyesmi arra utal, hogy valami nagyon felkavarta. (Okos vagyok? :lol: ) Van durvább variációja is, szerencsére olyat nem produkált Andris soha még, de sokat hallottam mesélni. Minden esetre végül úgy nyugtatgattam meg, hogy simogattam, és énekeltem neki a szokásos meghitt altató énekeinket. Arra lassan hüppögve megnyugodott. Úgy sajnáltam! Hogy nem emlékeznek rá ebben a korban, az nem jelent semmit, egyebeket is nehezen idéznek fel a napból is, nemhogy éjjelről!

Kislilla meg: hát ez az, erről beszéltem itt nem is olyan régen is még. Két kéz előre kifeszít, tenyérrel öklel. Leginkább nála hajszállal kisebbeket. Főleg a tesóval ellentétes neműeket, hogy a gyanút elterelje... :D Pfű, hiperkínos! Visszafogott dorgálás, kultúrált kisgyerekleporolás, intelligens magyarázkodás ("jahj, ez a testvérféltékenysééég...!"), aztán kalap-kabát, otthon meg összeroskadás. Nekünk az akut fázis 2-3 hétig tartott, de sajna azóta is vannak heveny fellángolások időnként. Én a magam részéről egy rövid ideig kerültem a játszóteret, mert rettentően frusztrált, hogy csak veszekszem a fiammal. Kiiktattam hát ezt a monoton konfliktusforrást. Aztán elmúlt, visszamerészkedtünk. Az aktuális helyzetektől viszont most is szenvedek, de próbálom elfogadni, hogy ez van - és sokat segítenek azok az anyukák, akik a gyerekük vigasztalgatása mellett nekem is ejtenek egy-két bátorító szót, miszerint tudják ők, hogy van ez, átéltek hasonlót... Ezt megjegyzem, és én is így teszek majd másokkal!

Egy szó mint száz: igen, ez már a testvérféltékenység maga. Érzik a kicsik, hogy itt valami cudarul változni készül, és mivel az elvárás az, hogy a tesónak örülni és cuppogni illik, hát másokon eresztik ki a gőzt. :( Egy pozitívuma van: az ember megtanulja értékelni a "normális", kivonaton-összeveszős verekedéseket... Olyan üdítően egyszerűek!

Enikő: milyen férfias egy kispasi! És hatalmas! Öröm nézni. Nagyon gratula még egyszer.
Sajnos egyik kérdésedre sem tudom az egzakt választ. Most tapogatózom, az elvi ismeretek, amiket begyűjtöttem, csak sorvezetőnek jók. Ma betettük a kicsit a gyerekszobába aludni. Az altatást már túléltük, most várom a fejleményeket. Illetve... dehogyis várom! Ne legyenek fejlemények!
A szeretetről meg azt gondolom, hogy tudja ő azt, csak időről időre mégis kifogy a tank, és valahogy töltögetni kell. Andrisnak pl. sokat számít, ha csak vele vagyok, és ha sokat ölelgetem. Ő ilyen gyerek. Ma este pl. háromnegyed órára kimentünk még együtt a sötétbe motorozni esti mese előtt. Elkergettem a játszótérig meg vissza, ő meg sikongatva menekült. Azt is bevezettük, hogy míg a húgát az apja fürdeti, mi leülünk egymás mellé (elrendezi a derekán a kezemet, hogy hogy öleljem :D ), és elolvasunk egy vagy két mesét az általa választott könyvből. És mindegyikben megkeressük az összes olyan ábrát, amelyen Andris-valami (értsd: kicsi állat, kicsi gyerek, kicsi jármű, akármi) meg a Mamája (ugyanaz nagyban) látható. No comment. :wink:

A tickeredet viszont lődd le, mert nem tud olvasni, jósolgat itt Milánról balgaságokat. :D

Kép

Kép
zsolka
 
 


Hű csajok, itt tényleg nagy a pörgés! megpróbálok mindenki írására reagálni:

Viki! Hívtam ma Sziller doktorbácsit, szerdán megyek hozzá cseverészni, kíváncsi vagyok. Ő is az szerintem, kérdezett, miért csalódtam :) Azt is kérdezte, kitől tudom a számot, az vicces volt, hogy csak annyit tudok rólad, hogy Viki vagy, a kisebbik fiad pedig Miki és 11 hónapos, de ha minden igaz, képben volt. Nem semmi. Úgyhogy köszi!

Zsolka, Viki! Ilyen éjszakai borzalmaink nekünk is voltak úgy 3-4x , elég ijesztő az a fél óra. Gergő nem nyugodott meg ölben, sőt, még jobban beőrült szegény, de tuti, hogy nem volt ébren, hiába nyitva volt a szeme. Nálunk mindannyiszor az vált be, hogy átmentünk vele a másik szobába, villany fel, tévé a hang miatt bekapcs, mi az emberemmel elkezdtünk beszélgetni, jöttünk-mentünk, melegítettünk neki tápszert vagy tejet, és így egyszer csak magához tért. Szerintem akkor ébredt igazán fel, és onnantól nem is volt semmi gond, lefektettem, mint máskor is, és visssza is aludt nyugodtan.

Ez az egy szobában altatás nekem már most para, másfél szoba panelban éldegélünk, elkerülhetetlen lesz előbb-utóbb a dolog. Mondjuk én abban reménykedek erősen, hogy a kiscsajnak hátha ismerős lesz az esti lefektetési hadművelet minden zajával-zörejével együtt, és neki is megfelel majd. Két külön előadás két külön időpontban elég érdekes lenne :D Lehet, hogy Vikiéknél is emiatt működött viszonylag zökkenőmentesen a dolog?

Borgmama és Dana! Ez a szülésznőfaggatás jó ötlet, lehet, hogy bevetem. De hogy jutok előbb hozzájuk, mint a dokikhoz? Csak úgy nem sétálhatok be a kórházba...Vagy?
Dana képzeld, Gergőnek is 3x rajta volt a nyakán a köldökzsinór, nem is moccant a gyomromtól lefelé egy centit se, szerencsére annyira nem volt szülésre utaló jel, hogy nem is indíthattak volna, így lett császár. Amennyit mocorgott folyton a pocakban, csoda, hogy el nem szakította :)

Bababarát kórházról meg annyit, hogy kettő mostanság emlegetett kórhát is megkapta ezt a címet, és pont onnan hozott haza a két barátnőm két iszonyatosan beeg gyereket. az egyiket tüdőgyulladással, plusz hetekig tömtek a kissrácba valami prebiotikumot, hogy normálisan tudjon működni az emésztőrendszere. A másik kisfiú megúszta egy arcüreggyulladással. Úgyhogy akár bababarát egy hely akár nem, én úgy vagyok vele, hogy rutinos(abb) vagyok már, mint először, ki nem adom a kezemből a gyerekemet :) Se fürdetni, se semmi. (hű, ez így visszaolvasva nagyon szigorúan hangzik :)

Evicuska! Megvan a privi, nagyon köszönöm! lassan annyi nevem lesz, hogy mire végigjárom őket, egyszer csak ottragadok az egyiknél, és gyorsan meg is szülök :D

Virág írtad, hogy az előzmények miatt jobban preferálod az I. sz klinikát. És mik voltak az előzmények? Nem tudom, miért, nekem ez a szimpibb hely, bár látatlanban beszélek. Én az Istvánban jártam, de az az emberemnek nagyon nem tetszik, a hideg kirázta tőle, lehet, hogy ezért. De rendes vagyok, nem? szimpátiaszimpátia.

Enikő! bár ez az első szóváltásunk, de szeretnék én is gratulálni. Milán egy jóképű kis hapsi!

És most, hogy írtam egy lexikonnyit, megyek aludni. Sziasztok!
háziboszi
 
 


Én meg írtam egy hosszút és elszállt! A fene...

Enikő! Még egyszer gratulálok, mielőbbi felépülést, sok tejcsit, egy kalap lazaságot kívánok! Gyönyörű Milán, hát hallod-e nem olyan újszülött-forma, hanem hatalmas, mint egy több hónapos baba és milyen édesen alszik! Róla is hallani szeretnénk! Meg persze a szülésről is, nagyon sajnálom, hogy nem az elképzelésed szerint zajlott, de kívánom, hogy tudd elfogadni ezt a helyzetet, mert a Mindenható valamiért írt akarta. Hogy miért, azt nem tudhatjuk, csak sejteni vélhetjük. De mi emberek túl kicsik vagyunk ehhez sokszor. Persze idő kell ehhez, hogy fel tudd dolgozni, de ezért vagyunk, ha tudunk, segítünk! Bábakoktéllal kapcsolatban ne hibáztasd magad, egyetértek Danaával, más ok is kellett legyen a szívhanglassuláshoz -de persze első körben én is a természetesebb módszrek híve vagyok, a jó kis szex-gyalogolás-fürcsi hármassal, de hozzáteszem, ha az nekem nem hatott volna, lehet, hogy én is bevetettem volna a bábakoktélt. Mindegy, ez most nem számít. Vígasztalódj a babussal, aki gyönyörű és szemmel láthatólag jól van és egy kis vígasztalás. így legalább nem kell törnöd az agyad azon, vajon a két gyerek különböző születési módja okoz-e nehézségeket és különbözőségeket a viszonyulásokban. ...

Amúgy, nem tudom, hogy ilyenek-e a csillagok állásai, de hogy mindenknél felmerül ez a féltékenység dolog, pont most.. Nálunk tegnap előttig nagyon nagyon furcsa helyzet volt, majd elmesélem, d most kidőltem, jóéjt

Háziboszi ! csak előre a doki és szülnő kereséssel, hajrá!

Kép

Kép
megymag
 
 


Háziboszi!
A szülésznőknek is van mobiltelefnja. Én is így csináltam. Felhívtam és elsírtam neki mi a helyzet-aztán megbeszéltünk egy találkozót...onnan már egyenes út szinte. Szerintem türelmesebben meghallgatnak mint a dokik-legalábbis én szerencsére nem futottam bele hülye szülésznőbe. Biztos az is van.

Pusz
Dana

Kép
danaaia
 
 


Hm...Van egy végzett szülésznő ismerősöm, bár sajna nem dolgozik szülésznőként, de biztos, hogy vannak kapcsolatai, ismeri valamennyire a dokikat is. Azt hiszem, itt az ideje, hogy felhívjam :)
Hátha összefutnak lassan a szálak egy konkrét dokinál és kórháznál.
Most nézem, Dana, nálatok a gyerekek, mint az orgonasípok. Milyen a kb 3 éves korkülönbség köztük?
háziboszi
 
 


Sziasztok!

Enikő!
Gyönyörű babád van! Remélem, ez feledteti a kellemetlenségeket. Te hogyan bírod most 2 gyerkőccel? Legalább így az elején van segítség? Őszintén szólva el sem tudom képzelni, egy császár után hogyan lehet bírni 2 gyerekkel.

Háziboszi!
Te aztán gyors vagy orvoskeresés ügyben! Akkor találkozni is fogsz ezzel az orvossal? kíváncsian várom a fejleményeket.
Nekem koraszülésem volt, bár "csak" 5 héttel jött korábban, ezért gondoltam a klinikára is. Sajnos az orvosok szerint (már hármat kérdeztem meg erről!) ez legközelebb is előfordulhat nálam. Az István kórház miért nem volt neked szimpatikus? Őszintén szólva én még csak villamosból láttam, meg olvastam róla. Nekem elsősorban a természetes, háborítatlan szülési lehetőségek és a csecsemőrészleg (csak szoptatás igény szerint) miatt szimpatikus. A Szt. Imre csecsemőosztálya nagyon riasztónak tűnik, szerintem engem elős babásként biztosan el tudtak volna téríteni a szopitól, főleg egy koraszülöttel. A klinikától is tartok emiatt, 3 ismerősöm is szült ott, és mindegyiknél gond lett a szoptatással, közülük egy tudta utána otthon helyrehozni a dolgot. Ehhez képest a Péterfyben, ahol most szültem, minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy ez a koraszülött tudjon szopni. Csak ott nem valószínű, hogy fog menni a hüvelyi szülés császár után (pedig egyébként visszamennék oda).


Írjatok a többgyerekes létről továbbra is, bár hozzászólni nem tudok, de nekem is tapasztalat.
Vendég
 


Háziboszi!

A 3 éves korkülönbség valójában 2,5 és egyszer (Juli és Zsigi közt) 3,5...a 2,5 nekem bevált de mielőtt még azt gndolnád én ütemeztem így őket...neeem, így sikerült...én kevesebbet szerettem volna köztük...de végülis bevált ez, a 2,5 évnél a nagyobb gyerek már nem annyira kicsi hogy ne lehetne irányítani valamennyire, viszont még épp összenőnek,sokat játszanak együtt...sőt 1 évet még együtt is tölthetnek az oviban. Juli Zsigi közt a 3,5 meg azért is jó, mert a nemük is különböző és a nagyobb korkülönbség miatt jobban el tudom különíteni Zsigit a lányoktól, mert ugye a lányok játékát csak egy kisebb fiú tudja igazán elrontani :D No de...ha más lenne köztük a korkülönbség én azt is tökéletesen le tudnám vezetni, hogy miért épp az a jó...ugye érted?


Virág, ne láss rémeket, én 3 gyerekkel voltam egyedül császár után...nekem sose volt segítségem, és a férjem se maradt itthon apaszabadságra...szóval meg lehet oldani...nekem annyiban volt más a császár után, hogy nem a fenekem volt "érzékeny", hanem a hasam...
Újra és újra sajnálattal látom, hogy féltek a Szent Imre csecsemőseitől...nem kéne...ne keltsünk indokolatlanul nagy félelmet azokban akik még sosem jártak ott. Minden tapasztalat szubjektív, úgy is kell kezelni. Minden ilyen kényes helyzetben, mint a szülés-szoptatás elsősorban saját magunkkal kell jóban lenni, ebből már következik, hogy kezelni tudjuk a nehezebb helyzeteket és embereket is.
Ha pl ennyire félelmetesen nehéz feladatnak tűnik a szopi beindulása, érdemes egy szoptatási tanácsadóval előre felvenni a kapcsolatot és nem a morc csecsemőstől kérdezni, hanem tőle akár telefonon...aki szerintem szívesen meg is látogat a kórházban is hogy személyesen nyugtasson meg. De akár egy nőrokon vagy barátnő, aki több gyereket szült már és sikeresen szoptatott is sokkal jobban tud segíteni a biztatásával...

Ja még annyi nem tudom már kinek is lökdösődik a fia: az én édi Zsiga fiam ahogy járni tudott, mindenkit lökdösött, felborított akiről érezte hogy kisebb...hááát ez nála sokáig tartott...rettegtek tőle a rokon és ismerős kisebb gyerekek :shock:
Valahogy úgy jöhetett ez, hogy egyszer egy ismerősnél vltunk ahol van egy fél évvel kisebb fiú és sikerült neki fellökni, aki aztán ettől sírva is fakadt. Na ez lyan mély nyomot hagyott benne, hogy ő milyen hatással tud ilyenformán lenni a kisebbekre, hogy innentől kezdve ez volt nála a kezdő akció minden kisebb ismerős és ismeretlen gyerekkel ha találkoztak. Én elmondtam őszintén hogy ő erre így és így rájött és ezt most fogja kultiválni egy darabig persze igyekszem megakadályozni és büntetni is...ez így érthető volt mindenkinek.
Zsiginek nem volt semmi oka a féltékenységre, hisz 3. volt és minden szempontból ő állt jobban a testvéreihez képest...a lányok nem rekesztették őt ki sose, nem érezte úgy sosem hogy van mire irigykedni. (Ha valaki féltékeny lehetett volna az a két lányom...de ők meg ehhez már nagyok voltak) Egyszerűen felfedezte, hogy így gyorsan lehet hatni és érdekelte az eredmény...ezért csinálta...majd kifulladt ennek az érdekessége, el is hagyta.
Szerintem ez főleg fiúkra jellemző..egyszerűen hatni és legyőzni akar valahogy, ez van belekódolva a kis férfi ösztöneibe....hihetetlen.

jaj mennyit vagyok képes regélni...pedig vár az ebédkészítés....
Dana

Kép
danaaia
 
 


Sziasztok!

Enikő!
Nagyon édes a fiad, és tényleg látszik is rajta, h nem kis bébi! Határozottan fiús ábrázata van! :D

Háziboszi!
A Klinika gyerekágyas osztálya nem olyan vészes. A legnagyobb baja szerintem, h kicsik a szobák. Viszont a szoptatást pl. nagyon pártolják, annyira, h kif. kérlelésre adtak tápot az egyik szobatárs babájának. Hát, a csecsemősök olyanok, amilyenek. Én úgy vettem észre, h az idősebb generáció tagjai sokkal kedvesebbek, segítőkészebbek és lazábbak, mint az ifjak. Az idősebbek a babákkal is olyan kedvesek voltak, nem futószalagoztak, amikor vissszahozták őket fürcsiből. Végig veled van amúgy a baba, a nővérszobában csak polcok vannak a babáknak, úgyhogy nem is nagyon lehet "beadni" a gyerekeket. Az első éjszaka felajánlják, h ott lehet a gyerek, én el is fogadtam, de hajnalban már adták oda, h etessem meg. Mielőtt elbocsátanak 1X meg kell mérni, h mennyit eszik a baba, én itt csaltam a másodiknál (bedugtam vmit a pólyába), mert tudtam, h szinte semmit nem evett, nem nagyon volt ott még tejem. De erre fel voltam készülve, mert először is csak otthon indult be a dolog. Ágoston nagyon kicsi volt (2310 gr), ő kapott tápszert is. Hozzák a "teát", de megkérdik, h ki kér, és csak annak adnak. Mikinél már nem adtak pelust, meg popsitörlőt, és ha akartál adhattál saját ruhát a gyerekkel, amikor elvitték fürdetni, akkor azt adták rá. Azt nem tudom, h lehet-e anyukának fürdetni a gyereket, én nem akartam.
Na, jó hosszan leírtam a dolgot, mi?
Sziller nagyon beleérző tud lenni, és szerintem a magánrendelő azért is jó (habár még nem jártam ott), mert több időt tud rádszánni. A klinikán anno azért sokszor volt rohanás. Biz. szempontból azt is meg tudom indokolni, h az miért nem zavart annyira: arra gondoltam, h ha nekem lenne bajom, vagy én szülnék, akkor miattam is ott hagyna csapot-papot.
Elküldöm a nevemet priviben, h tudj hivatkozni, ha kíváncsi. Amúgy tényleg elég jó a memóriája! :D

Nahát, úgy látszik nem lógunk ki a sorból az éjjeli zűrrel! Akkor nem izgulok, h traumatizálva van a gyerekem, vmi általam nem ismert okból. :D Bízom azért benne, h sok ilyen nem lesz már!

Megyek, ejtőzöm amíg a vadorzók alszanak!
Üdv: Viki
Vendég
 


Virág5!

Egy ismerősöm most várja a második babát, febr.11re van kiírva. 3,5 évvel ezelőtt született meg a kisfiú a 34. héten :!: és most már betöltötte a 35. hetet, és egyelőre semmi jel nincs arra, hogy koraszülés lesz belőle. Nagyon akarja hogy bent maradjon még, sokat beszélget a babával, úgyhogy biztos sikerülhet.

Kép
Kép
evicuska
 
 


Sziasztok!

Dana! De jó, hogy hallani felőled! Nagyon szépek a gyerekeid. Hihetetlen Simon hogy megnőtt!
Csodállak, hogy 4 gyereket ilyen ügyesen tudsz nevelni, nekem úgy tűnik a kettő is sok.

Szülés után más is volt kiborulva? Éreztetek úgy, hogy nem fog menni?

Borokata!
Hunor még elég pici, nem csoda, hogy ragaszkodik a cicihez!
Én Leventét 1,5 évesen szoktattam le, akkor is csak azért, mert már nagyon fájt a terheség miatt a szoptatás. de eléggé megviselt a dolog engem is. Az éjszakai cicizést úgy hagytuk el, hogy elmagyaráztam neki, hogy éjszaka Anya cicije is alszik, pihen és helyette adtam vizet. Eleinte volt egy-két hiszti, de hamar megszokta. A déli cicizést meg úgy oldottam meg, hogy kerültem az összebújós altatásokat, elmentem vele sétálni, babakocsiban aludt el, stb. Egy idő után meg már nem kérte.

Most csak ennyire tellett, majd jövök olvasok tovább..
Enikő

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Helló mindenkinek!

Virág5! az Istvánban a sógornőm szült, neki borzasztó emlék az egész, a szülés is, meg a csecsemős nővérhad is. A szülés azért, mert a dokiját nem hagyták császározni (pedig az lett belőle, csak 10 órával később), a csecsemősök meg...hát, ha hívták, akkor se jöttek, csak sokadszorra, flegmák voltak, nem segítettek, ezekre emlékszem. Abban mondjuk igaza van Danának, hogy ha te felnőttként, határozottan viselkedsz, akkor úgy is kezelnek, legalábbis nagyobb rá az esély. Rengeteg nővel találkoznak, nem hatja meg őket senki, úgyhogy muszáj kiállnod magatokért. Tudom, hogy ez nem könnyű, meg a futószalagos hozzáállással nehéz is megbírkózni, de a határozottság tuti recept. szerintem :)Meg az is lehet, hogy csak sógornőci fogott ki rémes nővéreket, a többit kenyérre lehet kenni. Ki tudja?
az meg, hogy előfordulhat még koraszülés: persze. Vagy az lesz, vagy nem. Megindokolták esetleg, hogy miért számíthatsz rá megint?

Tetszik ez a hozzáállás a korkülönbségek levezetésében :D Pedig a legtöbben váltig állítják hogy 2 év korkül. fölött már megy a vérre menő harc és féltékenység a gyerekek közt. Végre valaki, aki szerint ez így tuti. Mi is azért szerettünk volna mihamarabb kistesót, hogy minél nagyobb eséllyel összegyógyuljanak. Mondjuk, később lemondtunk erről, de mire kiokoskodtuk, hogy mikor jöjjön a kistesó, kiderült, hogy nekünk ebbe már gyakorlatilag semmi beleszólásunk nics, mert úton van. Éljen a spontaneitás!!! :lol:

Viki! Mennyire kicsik azok a szobák???Csak hogy fel tudjak készülni lelkileg, ha ott kötünk ki. Én Gergővel örültem hogy éjjel visszaadhattam a nővérszobába,(pedig előtte külön főnővéri engedélyt kértem és kaptam, hogy éjjel is velem lehessen:)) szegény ott zokogott nekem, én meg ugye nem tudok csak úgy laktató kaját varázsolni neki pikk-pakk. Meg a szobatársam álmát sem akartam, hogy megzavarja a kis Mazsi, olyan édesen horkolt. A szobatársam. De második gyerkőccel már biztos, hogy nem akadok meg iylen dolgokon. Aludni meg úgyse tudnék, akkor se ha kivinnék, mert hiányozna. Gergővel is: becsuktam a szemem, hogy akkor én most alsok, erre megjelent előttem a kis szaros arca, hát még jó, hogy nem tudtam elaludni. a nővérek ott röhögtek, hogy mindig odakolbászoltam megnézni az ablakon keresztül. Aztán meg behívtak, hogy inkább nézzem ott, ha akarom :) Reggel meg tolták a zsúrkocsin a többi picurral együtt, a nővér csk szólt, hogy vegyem le, ha akarom :), megismerem-e.
Bocs, kicsit elkalandoztam. Vicces emlékek ezek, nagy szerencsém volt legelső alkalommal, biztos, most is az lesz.

Én nem tudom, ti hogy álltok ezzel a mérlegelős dologgal? hogy mennyit evett a gyerek, milyen a súlya. Én négy hónapos koráig hősiesen álltam a sarat, aztán két hétre úgy megzakkantott az állandó nyomás, hogy majdnem elszállt a tejcsi. Szerencsére visszaállt a dolog, de akkor megfogadtam, ah még lesz gyerkőcöm, a közelébe nem engedek mérleget (csak a védőnőnél hetente), és bármit is mond a gyerekorvos, nem hallom meg, de bőszen heéyeslek és bólogatok. ti ezt hogy éltétek meg?

És aminek még nagyon örülök, Viki: hogy írtad, Sziller beleérző tud lenni. Na ez nagyon kell nekem. nem kell mézesmázosnak lennie, de vegye észre az én kicsi lelkemet is :) A doktornőben ezt hiányolom nagyon. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy adagolom be neki, hogy váltok. Akinek van erre valami receptje, igazán megoszthatná vlem. Én nem vagyok az a kifejezetten diplomatikus és virágnyelvet ismerő alkat.

Ezzel az éjjeli borzadállyal kapcsolatban eszembe jutott, hogy egyes okosok szerint a piciknek vannak archaikus álmaik, amikor ilyen őskori csudalényekkel meg szörnyűségekkel álmodnak, akkor is, ha tévében vagy képen ilyet sosem láttak. Lehet erre is fogni a dolgot, ha nagyon akarjuk tudni az okát. De lehet, hogy azt álmodta, hogy anya ott tartja előtte a kedvenc kaját, és a végén nem adja oda, hanem megeszi:)

A bekódolt férfiösztönről eszembe jutott valami: Gergő egy hete szombaton fedezte fel igazán a kukiját(=nem csak fogdosta, hanem végre meg is nézte alaposan). Teljesen el volt tőle ragadtatva! Kb negyedórán keresztül nem lehetett lekattintani róla. Ez is velük születik, úgy látszik. A férfiak nem sokat változnak életük során :D

Bocs a szóáradatért, csak akkor vagyok ilyen, ha már nagyon fáradt vagyok, most úgy néz ki, az vagyok. jó éjt mindenkinek!
háziboszi
 
 


Enikő! Dehogy sok! Menni fog! Hidd el mindannyian voltunk/vagyunk/leszünk így néha hosszabb vagy rövidebb ideig! Szabad depisnek lenni, de gyorsan ki kell belőle kászálódni, nincs mese. Itt van a két gyönyörű gyereked, nekik te vagy a világ! A minden, a szeretet. Ezért sírd ki magad jó alaposan, sajnáld magad egy ideig, borulj ki, mindezt teljes mélységig, mondj el magadnak (vagy másnak, ha van olyan aki őszintén meghallgat és végighallgat - ez nagyon ritka, szóval inkább magadnak) azt, amit nem szívesen mondasz ki, meg azokat a dolgokat, amikől félsz, aztán amikor annyira elfáradtál, hogy már semmi erőd lelki dolgokkal törődni, akkor koncentrálj csak a napi megoldandó feladatokra, a kajakészítésre, a játszásra, a sétéra stb stb - van belőle ezer. És hamar meglátod, a gyerekeid milyen hálásak lesznek a szerető törődésért és rengeteg energiát és szeretetet adnak. Igenis menni fog! Ha más megoldotta, akkor nekem is menni fog! Én mindig ezzel bíztattam magam, nekem bejött. A rossz kedved nyilván összefüggésben vana azzal, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szeretted volna, ezért elsődlegesen ezt kellene feldolgoznod, akár szakember segítségével is. Remélem a következő napokban sikerül egy kicsit feltöltődnöd. Ja és nem kell szuperanyukának lenni, az úgysem megy senkinek hosszú távon. Próbálj a magad kedvére tenni és a gyerekek is profitálnak ebből. Amúgy hogy vagy? Sebed? Mozgás, felülés ilyesmi? Van segítséged a hétre?

Kép

Kép
megymag
 
 


Háziboszi!
Köszi az infót az Istvánról. Ilyeneket valóban hallani onnan, hogy "nem akarnak" császározni, aminek persze megvan a jó és rossz oldala is.
Nem értem, milyen mérlegelésről írsz. A Péterfyben a gyerekorvos azt mondta, hogy időre született, normál súlyú, egészséges babát elég hetente egyszer megmérni. Nekem javasolták, hogy mérjem meg minden nap egyszer, hogy biztos legyek benne, hogy hízik. A házi gyerekorvosunk is abszolút osztotta ezt a véleményt (sőt, egyébként szerinte a havi mérlegelés is elég). Te méred, mennyid szopott, vagy mire értetted? Én soha nem mértem - vagyis néha kíváncsiságból, mert 1-2 helyen olvastam, de hát igény szerinti szopinál ez úgysem számít.
Igen, megindokolták: valószínűleg alkatilag gyenge a méhszájam. Sok keményedésem is volt ugyan, de másnak ennyitől állítólag még nem nyílik ki feltétlenül. Nekem a 30. héten már 0111 volt, kórházban, magnézium infúzió és napi 23 óra fekvés mellett.

Evicuska!
Köszi a megnyugtatást. Tudom, nem vagyok normális, hogy már azon izgulok, koraszülés lesz-e a következő is, mikor még nem is készül :lol: .


A csecsemőosztályokról: nekünk most kellett segítség, mert ugye vég nélkül aludt, ébreszteni kellett szopni. Azért félek, mert egy csomó dolgot olvasok más kórházakról, mi minden történt volna ott ezzel a babával: pl. mert koraszülött volt, kis súlyú volt, mert császárral született, valószínűleg azonnal betápszerezték volna, stb. Esetleg meg sem kaptam volna őt a császár után, mint itt. ha ezt első gyerekesként élem meg (mármint mások történeteire gondolok), nem tudtam volna kiállni magunkért. De itt a csecsemősök erőltették a szopit - illetve itt az a nézet volt, hogy lehetőleg szopi mindenáron.
Rétes, örülök, hogy neked jó tapasztalatod van a klinikával, bár amiket írtál, abból ez azért nekem nem egyértelmű. Nekem az ismerőseim császár után egész egyszerűen egy napig nem látták a babájukat azon kívül, hogy a műtőben felmutatták nekik. Miért kellett megmérni, mennyit szopik a baba?

Enikő!
Szerintem normális, ha ki vagy borulva. Én is ki voltam, magától a császártól, a 24 órás szolgálattól, a nem alvástól, a fájdalomtól, attól hogy a férjem nem értette az elején, mi bajom van, pedig csak egy babánk van még... :D Szóval nyugodtan legyél kiborulva a kettővel, de drukkolok, hogy hamar belejöjj!
Vendég
 


Enikő, kitartás és mindent meg tudsz csinálni!!!
biztos nehezen viseled a heget is, az élményt is. javulni fog a helyzet biztosan!!
a kisfiad gyönyörűséges!

Háziboszi, igen, telefonon zaklasd csak az ismerőst. de akár ismeretlenül is odatelefonálhatsz a szülészetre, hogy tudnak-e ajánlani valakit, ha van pár percük.
nekem istvános szülésznőm volt (ha kell megadom az elérhetőségét, bár nem sok dokit ismert onnan még tavaly ilyentájt), ő ajánlott imréset, amikor mondtam, hogy átmennék oda, aztán az imrés ajánlott maga helyett (tanul is, ezért vannak olyan napok, amikor tuti nem elérhető, nekem ez nem felelt meg) szülésznőt, és dokikeresésben is segített. utóbbiban Dana is, a saját dokiján keresztül, alaposan körbejártam a témát...
drukkolok hogy minél előbb találj olyat, akit szeretnél!

mérlegelés: direkt nem vettem, hetente vittem a védőnőhöz a lányom, és kész. bőven elég volt ennyi! a mérleg szerintem csak annak való, akinek van oka aggódni (kis súlyú baba, koraszaszülött, stb). feleslegesen stresszeli magát vele az ember az esetek többségében!

az biztos, hogy akármelyik kórházban is, az embernek ki kell állni saját magáért és a babáért. valahogy nem találják a középutat a szoptatás mindenáron való erőltetése és a pici tápszerezése-éjjeli kötelező teával itatása között.
a nem egységes irányelvek miatt meg a csecsemősök is mondanak összevissza mindent, nem csoda, ha nem tudják mihez tartsák magukat.

Evicuska, drukkolok a barátnődnek :) most már jó időben van, biztos nem lesz a picivel baj :)

Kép
borgmama
 
 


Sziasztok! Köszi a megnyugtatásokat a férfi-ösztönnel kapcsolatban. Igazából persze nem nyugodtam meg, de azért reménykedem, hogy minél előbb vége lesz ennek a lökdösődésnek...

Enikő, én is csak annyit tudok mondani: kitartás!!!!! Gyönyörű fiacskád van!!!

Már nem emlékszem ki, de valaki nemrég felvetette a futóbringa-kérdést. Végül milyet vettetek? A fabicikli nevűt? Hogy vált be? Én azt néztem ki Bencének a szülinapjára, mielőtt megrendelem lecsekkolnám...

És még egy kérés: az Ina May Gaskin könyv továbbra sem beszerezhető a bookline szerint... eddig vártam türelmesen (elvileg előjegyeztem, tehát értesítenek, amint megint kiadják és rendelhető lesz) de mivel fut az idő és a szülésig mindenképpen szeretnék a "tudás" birtokába kerülni:), gondoltam megkérdezem, áll-e még az ajánlat, én is kölcsönkaphatnám-e??? Sajnos erre sem emlékszem, ki ajánlotta ezt annak idején (talán Enikőnek?). Minden megoldásban benne vagyok - posta, értemenés (Bp-en), kölcsön vagy megvétel... Köszi előre is, ha ez így összejön...

Szép 7végét mindenkinek!
Lilla

Lilypie Fifth Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers
Kép
kislilla
 
 


Kukk csak gyorsan: Kislilla, én ajánlottam Enikőnek, mert a Köki közelében egy Alexandrában lehet kapni, pontosabban lehetett még karácsony előtt. Nekem megvan, kölcsön adom szívesen, de el is tudok menni valamikor megnézni, hogy van-e még, és venni Neked, ha úgy szeretnéd, és messze laksz oda. (Előtte mondjuk felhívnám őket, akkor potya kizárva.)

Na, majd este próbálok még jönni, most lógnak rajtam.

Kép

Kép
zsolka
 
 


Sziasztok!
Evicuska! De kár, hogy nem előbb írtad le a bábakoktéllal kapcsolatos infót. Lehet ennek köszönhetem, hogy Milán belekakilt a magzatvízbe. :( :(
Annyira sajnálom, hogy megittam azt a vackot!

Tünde! Gratulálok én is a nagy fiúhoz! Kívánok nektek sok tejecskét és gyors felépülést.

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Dana! aznap voltam áramlásmérésen, minden a legnagyobb renben volt, a méhlepény meg csak II fokban volt érett. Megittam ezt a vackot, semmilyen bélgörcsöt, hasmenést nekem nem okozott. 11 körül kezdődtek a fájások.
a feje nem illeszkedett rendesen, így az összes magzatvíz elfolyt, de fél 2-kor mikor beértünk a szívhang még rendben volt. Én nagyon gyanakszom erre a bábakoktélra és elkeserít, hogy pont én vettem el ezzel az esélyt, ráadásul a gyerekemet is veszélyeztetem.

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Sziasztok!

virág5! Így már értem a koraszüléssel kapcsolatos aggodalmakat, de nagyon remélem, erre nem kerül többé sor. Én nemrég elkezdtem magam önszuggerálni: a baba makkegészséges lesz, nekem pedig könnyű és problémamente szülésem lesz. Ártani biztos nem árt.
Én három hónapos kora körül kezdtem méregetni naponta,sőt, valamikor minden kaja után, mert a doki szerint ez a gyerek nem evett eleget, egy hónap alatt nem hízott eg dekát se-de úgy megnyúlt, hogy annak csodájára jártak a rendelőben. Kérdeztem a dokinőt nem lehet-e, hogy a megevett mennyiséget a magassága növelésére fordította Gergő, meg se hallotta. Pedig szerintem így volt. Úgyhogy sikerült kibuknom, de szerencsére tényleg nem tartott sokáig. Aztán Gergő magától leállt a szopással 7 hónaposan, azóta is magas és sovány, mi, a szülei is ilyenek voltunk-vagyunk, úgyhogy no para. a dokit meg messze kerülöm, ha lehet:)
A sok keményedés mit jelent?nekem ez új, Gergővel egyszer sem keményedett a hasam a kiscsajjal meg naponta többször már vagy hat hete, pláne, ha túlhajtom magam.

És Enikő! Ne hibáztasd magad, valószínű, hogy nem a koktéltól történt a "baleset", he meg ezen rágódsz, az csak az energiádat viszi el. az a lényeg, hogy most minden rendben van. Drukkolok hogy megbékélj mihamarabb. Jó babázást!
háziboszi
 
 


Háziboszi!
Te most hanyadik héten vagy?
Nekem már a 18-19. héten kezdődtek a keményedések, és onnanntól fogva elkezdett megrövididülni a méhnyak, belülről meg elkezdett kinyílni a méhszáj. Aztán kívül is kinyílt. Nekem azt mondták, hogy ezek méhösszehúzódások. Az, hogy ebből mennyi normális, azt teljesen összevissza mondták az orvosok. A sajátom, mivel nyílt a méhszáj, azt mondta, egyáltalán nem kellene lennie, teljesen le akarta állítani, vagy max. 2-3 egy nap. A kórházban volt olyan orvos, aki szerint óránként 2-3 is normális. Mindenesetre nyílik tőle a méhszáj - bár mint kiderült, nem mindenkinek. Ja, és ez nekem egyáltalán nem fájt, először észre se vettem, csak az egyik vizsgálaton mondta az orvos, hogy nagyon feszes a hasam, ennek nem ilyennek kéne lennie.
A 33-34. héttől már normálisnak tartották, mondták, hogy ez már jóslófájás kategória is lehet.
Vendég
 


Enikő! Hát nem tudtam előtte hogy ez ilyet is okozhat. Sőt én is úgy voltam vele, hogy én is megiszom, ha megint túlhordás lesz. A hét közepén kérdeztem rá a jógát tartó csajszinál és ő mondta.
És hát tényleg sokan megitták már rajtad kívül is, és nem történt semmi a magzatvízzel.
Tényleg az a fontos, hogy minden rendben van, hogy Milán egészséges! Ne stresszelj ezen, most már az a fontos hogy együtt vagytok! Nehogy a stressz a szopira menjen rá! Nyugodj meg, biztos valamiért így kellett lennie.

Kép
Kép
evicuska
 
 


Enikő,
én meg azt sajnálom, hogy megkerestem és bemásoltam Neked egy régi hozzászólásból, mikor kérted. De nem azért, mert azt gondolom, hogy ettől lett zöld a magzatvíz, hanem azért, mert most emiatt emészted magad. És az biztos nem jó :(

A mekóniumos víz rengeteg dolog miatt "előállhat" (a baba elfáradt; túlhordott; oxigénhiány; vagy csak nagyon jönne már) tudomásom szerint, és önmagában nem gond az én orvosom szerint, csak jelzés, hogy nem lehet sokat húzni a dolgot, itt az ideje, hogy megszülessen. Nálam első ízben burkot repesztettek 2 centi méhszájnál, hogy kicsit felgyorsuljon a tágulás, mert lassan haladtunk, és bár előző nap még zárva voltam szinte teljesen, nem ittam vagy tettem semmit a sürgetés érdekében, és spontán is indult a szülés, mégis enyhén zöld volt az ekkor elfolyó víz. (Előző nap az épphogy résnyi nyílás kihasználva magzatvíznézést rendezett a doktor, egy élmény volt... minden esetre akkor kristálytiszta vizet látott.) Én para - doki megnyugtat, hogy semmi gond, ettől nem fog semmi másként menni, csak most már tudjuk, hogy tényleg meg kell születnie hamarosan, nem lehet sokáig halogatni. De császár végül korántsem ettől lett, hanem a szülés közben leeső szívhangok miatt, sok órával később.
Ennyit a racionális részéről.
Minden esetre nem-racionális síkon szerintem sokat fog segíteni, mikor leírod, összeszedegeted az emlékeket és a gondolatokat a szülésről. Talán összeáll a kép is - de minden esetre kisimulnak az összetorlódott, szomorú gondolatok az egész körül, és könnyebb egészben látni az egész folyamatot, minden jó és rossz részével együtt. Az segít a feldolgozásban is. Azt tutira nem könnyű elfogadni, mikor nincs magyarázat - annál már az is jobb, ha a "bábakoktél a bűnös", bár ebben meg persze benne szorul az a következtetés, hogy Te magad lennél a hibás. De talán még jobban szenvednél most attól a kérdőjeltől, hogy vajon miért nem sikerült egészen úgy, ahogy eltervezted...?
Írjál ezekről, ha tudsz, Enikő! Lassan tisztulni fog a kép, hidd el.

A rosszkedv és a szorongás pedig nagyonis illendő ilyen helyzetben: egyszerűen sok még a gondolata is, hogy eztán már mindig így lesz... visszavonhatatlanul és minden egyes napon kétgyeres anyuka leszek! Egyébként meg mindig elcsodálkozom, hogy milyen bölcs volt, aki azt a "népszokást" kitalálta, hogy a frissen szült anyának 6 hétig a "gyermekágyban" (konkrétan: fekve, semmittéve, a babájával) a helye, mert ha nem, akkor szerencsétlenség/rossz szellemek/átok/akármi. És nem így van: ha túlterhelődsz, akkor jön a szorongás, kiborulás, bánat - hát kell ennél több rossz szellem meg átok? Az ember elvileg tök flottnak érezheti magát, és mégis túlterheli a sok ugrabugra, amire manapság gyakran rákényszerülnek az anyukák nemhogy 6 héttel, de olykor 5-6 nappal is a szülés után. Pláne császár! Megtévesztő lehet, de hát mégis egy nagy hasi műtéten vagy túl, a lábadozás idején pedig még biológiailag is elvárható némi "depresszió". (Nekem amúgy az első gyerekkel volt igazán durva lehangoltságom: kb. a 3. naptól egyszerűen elfogott a sírás minden alkalommal, mikor arra gondoltam a kórházban, hogy nemsokára haza kell mennem ezzel a gyerekkel... és akkor már ott leszünk, kész-passz, nincs visszaút, s nekem helyt kell állnom, felelősséget kell vállalnom, anya vagyok. Bőgtem mindenen. Rémes szorongás volt. Most másodszorra már felkészítettem a férjemet, hogy ez lesz, ne hagyjon ott - de szerencsére most nagyobb volt bennem az eufória, így ez jobban elmosta ezt az állapotot, inkább csak kimerült voltam.)

Na, hozom a formám... és a többiekre még nem is reagáltam, nagyon bocs! Pedig azt is le akartam írni, hogy milyen jókat mulattam itt magamban Háziboszi a megfogalmazásaidon! :D Írjál még! :wink:

Lépek, mert kidőltem. Ma korcsolyázni voltunk barátokkal, és nagyon príma volt, de rekordidő alatt fogok elaludni mindjárt...

Kép

Kép
zsolka
 
 


Sziastok Lányok!

Gyors bekukk: mostanában sajnos csak olvasni van időm, holnap meg megyünk síelni pár napra Ausztriába.

Enikő! Nagyon édes a kicsi fiú:) Kitartás, az eleje a másodikkal császár után...piszok nehéz, de hidd el, elrepül! Geg gondolom most télen kicsit nehezebb valahogy lelkileg is, vacak hideg idő...remélem hamar regenerálódsz és ami nagyon nehezen megy, az gyorsan rutinná válik!

Virág! Nekem a Szent Imre csecsemőseivel semmi bajom nem volt, persze nem egy La Leche liga:), de miattuk biztos nem kell a szülészettől is elpártolni. Igazából ezek annyira szubjektív tapasztalatok, minden szülészetről hallani ezt is meg azt is, Istvánról is rosszat, Klinikáról nagyon jót.

Háziboszi! Téged még nem is üdvözöltelek!:)

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 


Sziasztok!
Csak gyors leszek, már késő van.
Méregetés a Klinikán 1X kell normál esetben, mielőtt elhagyjuk a kórházat. Az első alkalommal, Ágostont minden kaja előtt és után kellett méretnem, mert ő nagyon kicsi súllyal született, valójában IUG vagy milyen magzat volt, a méhen belül sorvadt. Na, mindegy. Szóval méregettük a klinikán is, meg otthon is vagy 2 hónapig. Hát, úgy emlékszem a legtöbb, amit ezalatt az idő alatt egyszerre meg tudott enni az 60 gramm volt! :D :shock: Miki szerintem ezt már a 4. napon produkálta... :D Őt nem méregettük, mert nem volt semmi értelme, látványosan dagadt és mindig jól evett.

Enikő!
Teljesen normális, h lehangolt, kétségbeesett és ideges vagy! Tudod, a hormonok! Az anyukák nagy része átesik ezen, én is mindkét esetben átéltem ezt. Nyavajogj a férjednek, sírj, ha kell, ne legyen olyan érzésed, h ettől nem vagy jó. Nagyon jó vagy! Szereted a gyerekeidet, és megteszed, ami tőled telik. Több nem is kell!

Háziboszi!
A szobák 4 ágyasak, és szerintem nagyon picik. Szóval 4 anyuka és 4 baba. Aludni nem nagyon lehet, mert ha még a sajátodtól tudnál is, vki másé bizti felsír. Ha pedig nagy "szerencséd" van, kifogsz egy olyan anyukát, mint én, aki nem ébred fel a babája sírására 10 perc múltán sem. :? Amúgy ott is vannak 1 meg 2 ágyas szobák is, de csak akkor juthatsz be simán, ha nincs éppen "fizető vendég". Mert azokért kell fizetni alap esetben. VAgy fertőző betegnek kell lenni. :?

Na, gyors voltam, mi? Nem áll be a szám, vagy a kezem.... :D

Üdv: Viki
Vendég
 


Ja, Boszi, még annyit, h aludni szerintem a többi 24 órás rooming-in szobában se lehetne, ez nem a klinika "sajátja". :D
Vendég
 


Sziasztok!

Enikő,
kicsit visszaolvasgattam...ahogy néztem neked már szülés előtt 1-2 nappal szépen voltak fájásaid. Bármelyik fájásos szakasz alatt bekakilhatott. Ezt sosem fogod megtudni, mikor lett zöld a víz. A feje nem volt beilleszkedve...ez is árulkodik...talán túl rövid volt a zsinór, illetve a lepény-zsinór-baba elhelyezkedés rövidre fogta a zsinórt, vagy időnként beszorult a zsinór, nem tudott leszállni...már eleve ez sem túl jó helyzet. A kakis magzatvíz mind elfolyt...ergo nem is tudhatott nyelni belőle...a rossz szívhang nem lehet a kakis magzatvíz miatt...tehát még ha a ricinus miatt kakilt is be, a rossz szívhang akkor sem amiatt van.
Az alkalmi áramlásmérés nem sokat árul el arról, előtte-utána milyenek az áramlási viszonyok...Zsigmond fiamnál a szülés beindítása előtt 20 perccel készült áramlásmérés TÖKÉLETES áramlást mutatott. (Szülés előtti két hétben volt vagy 4-5 áramlásmérésem mind tökéletes volt, akkor is amikor az nst meg éppen nem)
Elsőként el kell tudnod fogadni, hogy a várandósság, szülés körül egy csomó dolog van, amiről nem tudunk, nem tudhatunk...tele van az egész folyamat titkokkal...amit nem érdemes fürkészni, mert csak örök önmagunkat kínzó kérdezősködést szül...ahol elfogadható válaszok nem nagyon születnek.

Nem szabad haragudnod magadra...szerintem a bábakoktél nem játszott különösebb szerepet az egész folyamatban...csak most itt van, bűnös okként, és sajnos te meg a bűnös elkövetőként érzed magad. Talán még örülhetsz is, hogy ha kicsit is közreműködött abban hogy elindult a fájás...legalább időben kiderült, hogy valami baj van és Milán épen-egészségesen megszületett császárral. Ki tudja mióta érezte rosszul magát...és ha kivárjátok a hétfőt, aztán befektetnek és valahol akkor derül ki szerencsés esetben hogy a szívhang nem jó...kár is ezeken elmélkedni.

A szülés egyike azon eseményeknek, amik kevésszer történnek meg életünk során, ezért azt akarjuk tökéletesek legyenek, hogy szinte díszei legyenek életünknek, mint az esküvő, a nászút...ballagás, diplomaosztó, első csók, első szerelmeskedés...stb.itt annyi még a "plussz elvárás" ráadásul hogy egy gyermek és az anya élete, egészsége egyaránt fontos hogy meglegyen és ha nem úgy sikerül...nincs mód visszamenni és újból végigcsinálni. (ezt nekem anno Gutmann Orsi mondta nagyon igaza volt). ...ezt elfogadni feladat, s ha sikerül magasabb szintre lépsz lelkileg. Lehet hogy sokáig fog tartani Enikő, de fontos hogy nap közben sőt éjjel napról-napra egyre kevesebb időt raboljon el ennek feldolgozása tőled és a gyerekeidtől, családodtól. Ha úgy érzed majd hetek, hónapok múlva is, hogy nincs perc, hogy ne erre gondolnál, akkor további segítség kell. Mert azzal, hogy csak ezen gyötrődsz, más mostmár fontosabb dolgoktól veszed el az energiát, erőt.

Addig amíg haragszol magadra a bábakoktél miatt, nem fogsz tudni továbblépni és elfogadni, hogy a szülés megtörtént, ideje az anyaságra koncentrálni. Amíg a szülés maga bánt, nem tudsz az anyai dolgokra koncentrálni, persze hogy úgy érzed, "nem megy, te erre nem vagy képe"...de képes vagy megoldani két gyerekkel is...sőt akárhánnyal, ha arra figyelsz és nem a szülésedhez szeretnél visszamenni...tedd le napközben a szülésed feldolgozásának terhét...de adj időt arra, amikor csak ezzel akarsz lélekben, gondolatokban, beszélgetésekben...akár naplóírásban, akár fórumozással foglalkozni. Bízom benne, így nem veszíted el a pici babás napok örömét, a testvérek egymásra találásának örömét, a kétgyermekes apuka örömét, a ház asszonyának örömét és elismerését....és végtelen még az örömök forrása...találd meg...kérlek.

ha kérdéseid vannak magad felé, mindig válaszolj rá...de ha nem elégszel meg a válasszal a kérdés újra előjön, akkor másképp kell válaszolnod...ne ugyanúgy, mert akkor sose szabadulsz a kínzó kérdésektől.

Szeretettel
Dana

Kép
danaaia
 
 


Virág! Egyelőre elég nehéz 2 gyerekkel, a kicsi hasfájos, így kb 3 óra alvás jut naponta. Engem az is nagyon megvisel, hogy aseb miatt a naggyal nem tudok úgy foglalkozni, mint szeretnék, ráadásul a szopizások is kinyúlnak 1-1,5 órásra (elég tejem sincs), így még kevesbb idő marad a nagyobbra.

Mérlegelés! Nálunk sajnos volt első gyereknél és van most is. De soha nem a súlyát mértük, hanem a mennyiséget, hogy mennyit evett, mert pótolni kellett sajnos tápszerrel. Ha meg nem mértem vagy nem volt elég, vagy önthettük el a tápszert.

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Zsolka! Nagyon köszi, írok privit!

Lilypie Fifth Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers
Kép
kislilla
 
 


Dana! Megint nagyon bölcs dolgokat írtál!

Kislilla! Én vetettem fel a futóbicaj dolgot. Ábel kapott a Jézuskától egyet. Fa és bykie márkájú. Nagyon klassz, szereti, hamar megtanult vele menni. 2-3 hetet mondanak, amíg tökéletesen uralni tudja, és aztán jön az a szakasz, hogy egyre többet van a levegőben a lába ő már emelgeti szépen, úgyhogy menni fog az egyensúlyozás. Ábelnak pár nap kellett, míg ráérzett az ízére. Nem erőltettük, először csak nézegette, aztán izgatni kezdte a dolog. Most már elválaszthatatlanok. Az első pár napban hagytuk, hogy először anyóséknál, aztán itthon bent használja, csak amíg a minimális biztonság kialakult, itt bent úgysem tudott vele száguldozni. Aztán ahogy már ült a nyeregben - mert eleinte csak lépkedett vel - száműztük kintre. A fa nagyon esztétikus és jó, egy dolog, hogy nem szabad télen a szabadban hagyni kint, illetve nyáron az esőben, vagy tűző napon. Én ajánlom. Nem biztos, hogy az egy alkalmas kipróbálás bejön, mert ismerkedik vele a gyerek. De egy biztos! Szuper találmány - pedig mit kaptunk a nygaszülőktől, hogy " ház ez meg micsoda hülyeség, egy bicikli aminek nincs pedálja......" tököm tele volt vele...azt mégis szereti és hasznos

Enikő! Kitartás, próbálj aludni sokat- ez persze hülyén hangzik, de mégis fontos lenne relatíve sokat pihenned

Kép

Kép
megymag
 
 


ja, aludni rooming inben nem lehet. Most másodjára egyetlen egy éjszakára se adtam be -jó nagy hülye voltam. Így utólag

Kép

Kép
megymag
 
 


Kislilla, várom a privit! :wink:

Dana, nagyon köszi a gondolataidat! Bár nem nekem írtad, mégis jó volt olvasni ilyen kereken és bölcsen megfogalmazva!

Csak hogy már egyszer "vitatkozhassak" végre Megymaggal (lehetetlenül egyetértek vele folyton): én sem adtam be a kicsit már egy percre sem a kötelezőkön kívül (fürdetés, gyerekorvosi vizit), és én nem bántam meg! Első alkalommal én is úgy jártam, hogy amint lecsuktam a szemem, a fiam kis kétszer, pár percekre látott arcát láttam magam előtt. Senki máséra nem emlékeztem olyan élesen, úgy éreztem, még a férjemét sem tudnám olyan pontosan felidézni... és csak vágyakoztam. Na, ilyet még egyszer nem csinálnak meg velem. A lányomat ott altattam magam mellett, és sokkal békésebb éjszakánk volt.

Na csajok, holnap viszem Ilkát oltásra, meg vásárolni is akartam - erre szmog-mizéria van. Nekünk meg páratlan kocsink... Hogy mik vannak! :evil:

Szép holnapot mindenkinek!

Kép

Kép
zsolka
 
 


Ehh... úgy értem én NEM ADTAM! Ettől vita, ugye... :lol: Csak már ez sem megy ilyen későn. Pláne Megymag ellen. Tényleg elteszem magam.

Kép

Kép
zsolka
 
 


sziasztok!

Most kivételesen gyors leszek és rövid:
Zsolka! Szmogriadó: lehet, hogy ellenőrzik majd a rendőrök a rendszámot, de büntetni nem büntethetnek, nemrég néztem utána a neten :) ha muszáj, akkor muszáj a kocsi, ez van. Én egy szintén terhes barátnőmmel holnap a III. kerületből fogok átaraszolni a XVIII-ba, gyakorlatilag csak egész Budapestet fogjuk átkocsikázni. Ha meg megállít egy rendőr...Hát, arra kíváncsi leszek. Csak bírja megvárni, amíg ki tudok szállni a kocsiból!
Jó éjt mindenkinek!
háziboszi
 
 


Kedves Lányok!

A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.

A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Zsolka! Veled jóóóó vitatkozni- nem mintha sokszor lett volna. A lelki oldaláról nézve absz. igazad van, ott akkor én is a kötődés miatt nem adtam be Kolost, nem tudtam volna a hiányát elviselni, de utólag úgy gondolom, talán jobban megszokta volna az éjszakai szeparáltságot, ha akkor ott a kórházban is megismerkedik vele egy kicsit -óóóó én kegyetlen. Ábelnál más volt a szitu: egyszerűen nem voltam abban az állapotban a keresztbevágott hassal, hogy akár meg is mozduljak éjjel. A nővérke szépen ahogy ébredt 3 óránként kihozta szopizni és nagyon kedves volt, hogy megvárta azt a cirka 10 percet amíg felkászálódom fekvésből ülésbe. Szóval akkor nem voltam abban az állapotban hogy ilyeneken törjem az agyam. És Ábim sokkal jobban alszik külön. És most már ez így utólg sokkal jobb, de lehet hogy ezt a 11 hónap/0 átaludt éjszaka mondatja velem. Te hogy állsz az éjszakai szunyálással? Én már nagyon szeretnék. Ha meg véletlenül nem a gyerek kelt, akkor a hólyagom, ami a szopi miatti plusz terhelés meg ugye a két terhesség, szülés utá mintha kevésbé bírná... :(

Enikő! Még mindig várjuk ám a szüléstörténetet :-)

Kép

Kép
megymag
 
 


megymag, köszi az infót!
Én a fabicikli.hu-n néztem ki, csak kicsit drágállottam, de nagyjából felmértem az árakat és látom, h reális...
Szóval jó volt olvasni a megerősítést, hogy tényleg bevált :D Mondjuk Bence azért még fiatalabb (bár mindenütt 2 éves kortól ajánlják), de tavasszal majd biztos belejön a nagy közös séták alatt.... te jó ég, hogy fogok én bírni kettőjükkel :shock: Viszont nehezen tudok hasznosabb és persze pasisabb szülinapi ajándékot elképzeni, úgyhogy megrendeljük! (Aztán majd győzöm visszaszerezni a játszótéren a többiektől... :roll:)

Lilypie Fifth Birthday tickers
Lilypie Third Birthday tickers
Kép
kislilla
 
 


sziasztok!

Enikő, de ha csak az evett mennyiségeket méritek, akkor honnan tudjátok hogy nem elég?
kesudiót, zabpehely-féléket próbáltál már? + maláta alapú dolgokat (ovomaltine italpor- hasonlít a kakaóhoz, interspárban vettem anno), alkoholmentes sör? mind tejszaporító.

Meggymag, nem értek veled (én sem) egyet. szerintem lehet aludni rooming-inben is :) nekem legalábbis sikerült :)

szülőszobát tegnap megnéztem, szép nagyon, kultúrált.
a szülésznőm is aranyos.
de azért a pánik (majdnem bőgés) nem maradt el. mégsem lehet csak a szülőágyon szülni, mert kitoláskor folyamatos a ctg, és hely sincs. igaz az legalább ülőpózba állítható...
most azt magyarázták, hogy császárkor nem lehet bent az apuka, pedig nem így hangzott el a felkészítőn. Rita, nálatok hogy volt? írtad, de már nem emlékszem.
igaz szerdán úgyis meginterjúvolom a dokimat is újra.
hát most ennyi jutott eszembe.

a lakás már tuti megvan, ahová megyünk, így legalább afelől nyugodt vagyok :)

Kép
borgmama
 
 


Zsolka, Megymag! Én is beszállok a vitátokba! Szerintem semmi összefüggés nincs az első külön vagy együtt töltött napok és a gyerek későbbi alvása között.

Szüléstörténettel hamarosan jövök!

Borgmama! 1,5 óra cicizés után még mindig sír és keres. Aztán megcsiálom a pótlást, mohon megeszi és bealszik.

Zsolka! Hogy sikerült az egy szobába szoktatás?

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Enikő! Zalánnal nálunk is pont ilyen volt a szopizás... mondjuk pótlást csak éjjel kellett adni, de sikerült túljutnunk rajta igény szerinti szopival. Nekem nagyon bejött még tejszaporítónak az alkoholmentes sör, akkor durrantak be igazán.

Rooming in avagy sem: hát én el sem tudom képzelni, hogy ne legyek együtt a babával. Most ugye a dokim elküldött szemészhez, ha aszerint nem szülhetek, akkor is maradok az istvánnál, mert császár után is sokkal-sokkal bababarátabbak a lehetőségek mint itt Tatabányán.

Hú, mostanában annyi rosszat hallottam Tatabányáról... az oszt.vezető főorvos kaszabolásnak hívja a császárt... a dúla (jógát is ő tartja) ment hozzá tárgyalni, felvette a doki a telefont, valami haverja lehetett, mondta neki, hogy pénteken még gyorsan kaszabolunk egy párat, hogy hétvégén nyugodtan vadászhassunk... állítólag 40valahány %-os a császár aránya... Nagyon elszomorító...

Kép
Kép
evicuska
 
 


Sziasztok lányok!

Szeretnék csatlakozni hozzátok, ha lehet :)

Rövid történetünk: problémamentes terhesség után lassan 3 éve, hogy megszületett a kisfiunk - császárral. Elfolyt a magzatvíz, bementünk a klinikára, fájás egy darab sem, betonkemény méhszáj (a belsőt ki sem tudta tapintani a dokim ), oxitocin beköt. Lassan jöttek a fájások, és elkezdtem tágulni. 2 óra elteltével jött az orvosom megnézni, hogy haladunk, először tökre örült, hogy de jó, már 3cm-re nyitva vagyok, aztán elkomorodott és megkérdte - milyen fekvésű is volt ez a baba? Mondom már a 20. héttől koponyatartásban van. Mert ő nagyon kicsi ujjakat érez. Gyors UH, ahol kiderül, a kisfiam a 37. heti UH és a szülés között vmikor visszafordult és faros lett. Szegeden nem engedik 1. babánál a faros szülést, úgyhogy azonnal műtő.
Fizikailag nem, de lelkileg nagyon rosszul éltem meg a csaszit, nagyon készültem a természetes szülésre és ez így van most is.

Az biztos, hogy oxitocint és azt hiszem epidurált sem kaphatok majd. Mondjuk ennek örülök, mert minél kevesebb beavatkozást szeretnék. Járok homeopatához (nem csak emiatt), és ha betöltöttem a 35. hetet, elkezdjük a szülésre való felkészülést (felpuhítani a méhszájat, stb). Viszont ami kicsit zavar (bár nem tudom, ez mennyire számít), az az, hogy a mostani terhességemnél derült ki, hogy kétszarvú méhem van :shock: :shock: Dokim szerint ez nem zavarhat be a szülésbe, de olyan véleményt is olvastam már, hogy emiatt nem tud a méh elég erőteljes összehúzódásokat produkálni. És az első szülésnél ugye 1db spontán fájást sem tudtam produkálni (amikor leállították az oxitocint, a fájások is elmúltak). És annyit mondott még a dokim, hogy lehet, hogy Kristóf is emiatt fordult vissza? Nem tudom, minden esetre nagyon szeretnék természetesen szülni.

Rólunk egyelőre ennyit, igyekszem majd jobban megismerni titeket. Szép napot mindenkinek!

KépKép

KépKép
timika
 
 

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet: