Kiemelt témák

Fenekelés- mindent tudok én is arról, hogy nem kéne, nem azért fog valamit megcsinálni, és hogy nem nő a tekintélyem. De: a helyzet abban a pillanatban megoldódik. Képes együttmüködni a kakis fenék megtisztitására, nekem pedig elszáll a mérgem. Emese viszont tovább ugrál. Nem hiszem hogy maradandó nyomokat hagynék, Máté nem szokta felhánytorgatni hányszor ütöttem a fenekére. Nem tartom magam szadista szülőnek, egyszerüen néha elszakad a cérna. Arról nem beszélve, hogy szerintem nagyon is tudja, hogy kéne viselkedni, a szeme sarkából lesi ám a reakcióimat, melyek higgyétek el, változatosak, mert először én is szépen szólok, visszaforditom, majd jópár ismétlés után jön a kiabálás, lefogás erősebben, aztán a fenékpacsi, és akkor hirtelen tisztába lehet tenni!
Andi!
Neked nagyon jó bölcsit sikerült találnod, ritka kincs!
A csapalá az nagyon jó!
Pompi!
A kicsiknek szerintem kiesik még ez az időszak amig várod a másikat, egyébként meg egy élet távlatában szerintem akár 9 hónap fekvés is megérné, és hát ebből már majdnem 2 el is telt! Jusson eszedbe Anikó, aki végigfeküdte valóban! De mint ahogy irta valaki előttem, spontán baba,erős baba
Ha nem tudsz dönteni, akkor gondolkozz el: szeretnél még később majd valamikor egy kis harmadikat? Mert ha erre igen a válasz, akkor szerintem ne kockáztass, mert nem biztos hogy leszel még1x ilyen szerencsés! Meg különben is, mint már irtam, egyszer mindent megadtál volna hogy sikerüljön. Most meg itt kopogtat, ez nem véletlen! Ne haragudj hogy megint ezt hozom elő, és befolyásolni akarlak, dehát ezek a tények! A ránkbizott kis életek ajándékok.
Ha sikerül, biggyesztek ide képet a jelenlegi állapotokról

Orsi
én totál egyetértek az elvvel, és eddig messze elkerültünk minden csapkodást. DE kismamatárs, akivel sokat sétáltatok, néha rálegyint a gyermekére (nem fáj), és vhogy az ő gyereke sokkal szófogadóbb... Znek meg egy hónapja mondom napi sokszor, hogy ne csapkodjon, de ő nem érti.... Szóval ez kissé lehangol, hogy jót akarok, aztán lehet, hogy nem jót érek el..........

Melcsi
nagyon helyes kis gézengúzok!

Pompi
nagyon sokat gondolok rád.

Bőrgyógyásznál jártunk, Z arcát piszkosul kicsapta a hideg. Kevert krémet írt, meg Physiogel krémet. Azt mondta, egy hét alatt rendbejün. Remélem, mert most cudarul fest....

Emma!
Az elvvel én is egyetértek, és itt nem lilára verésről vagy állandó püfölésről van szó. De, aki a nap 24 órájában "össze van zárva" a gyerekeivel, egyszerüen nem tudom elképzelni, hogy mindig, minden helyzetben higgadt tudjon maradni! Pedig én elég türelmes vagyok (már ahogy nézem pl. a játszótéri szülőtársakat is). És hát nekem van ugyan heti 1 estém szabadon, de egyébként szinte semmi, egyedül, 2 függelékkel oldok meg vásárlást, bankot meg miegyebet, ilyenekért nem szólok a férjemnek. Ugyan Velük nem a nyilvános helyeken akad probléma érdekes módon. Van 1 gyerek a játszón, aki örökké hisztizik, mindenért, szegény anyját nem irigylem. Ilyet az enyéim nem produkálnak. Csak itthonra tartogatják a foguk fehérjét.
Szerintem sokkal könnyebb annak akinek bölcsibe, oviba járnak a gyerekek, mert ki tudják pihenni egymást, abban a kevés néhány órában ami este marad, talán kevesebb a konfliktusforrás. Ennek ellenére, nem adom amig nem igényli VALÓBAN (nemcsak anyuka szerint) a közösséget, igy lehet hogy 1-2 ütleggel gazdagabb lesz, de az Ő életében legfontosabb emberek között maradhat. Na ezzel nem bántani akarok senkit sem, nekem könnyü, mert megtehetem, hogy nem dolgozom. A kényszerhelyzet teljesen más.
Hajni!
Amiről emlitést tettél, az az ujpesti csoda lenne? Megnyilt már? Tudsz valami bővebbet?

kismamatárs, akivel sokat sétáltatok, néha rálegyint a gyermekére (nem fáj), és vhogy az ő gyereke sokkal szófogadóbb... Znek meg egy hónapja mondom napi sokszor, hogy ne csapkodjon, de ő nem érti.... Szóval ez kissé lehangol, hogy jót akarok, aztán lehet, hogy nem jót érek el..........

szerintem meg ez nem függ össze.
a gyerekek vérmérséklete abszolút különböző.

a másik. nem azt mondtam, hogy nem tudja, mi a rossz. Persze, hogy tudja, de mivel nincs önkontrollja még olyan erős, mint később, ezért csnálja ennek ellenére a rosszat. (ezért van az, hogy megteszi, amit nem szabad és sok gyerek automatikusan megy a pl.bünti helyre)

Melcsi
én is voltam a nap 24 órájában együtt a gyerekekkel, meg vagyok is azért elég sokszor még most is - mivel a tornás napokon végig együtt vagyunk és hétvégén is sokszor megnyerek 1-2 napot -
Persze, hogy nem maradok mindig higgadt, de attól még sosem ütöm meg őket, mert azt gondolom, hogy ha ezt megteszem, akkor az az én tehetetlenségemnek a jele.
(és nem 3 angyalt nevelek én sem, belevaló mind a 3)

Na akkor a darázsfészekhez. Bevallom, hogy megütöttem Maját.
a telefonomat rendszeresen leteszem valahova, elfeledkezvén róla. Persze az én hibám, mert miért nem figyelek erre is. A csajok rendszerint összeszedik játszanak vele én elveszem. a szitu a következő volt. Majánál a telefonom. kértem tőle, hogy adja oda, erre ő, nem és elfordult. Megint mondtam neki, hogy legyen szíves adja oda anyának. továbbra sem adta oda. Nyújtottam a kezem, hogy kéééérem. ... Maja szembefordult velem kinyújtotta a kezét, elvigyorodott és abban a pillanatba földhöz vágta a telefonom. Na ez volt az a szitu amikor gondolkodás nélkül elcsattant a pofon. És tudta, hogy miért kapta. Minthogy azt is tudta, hogy földhöz fogja vágni a telefonom. Nem szándékozom testi fenyítéssel nevelni őket és nagyon igyekszem önkontrollt gyakorolni, hogy ilyenek ne forduljanak elő, de úgy gondolom, hogy néha egy fenékre csapás enyhébb, mintha valaki a lelki terrort alkalmazza. igyekszem, hogy a saját frusztrációmat ne a gyerekre vetítsem ki és ez a legnehezebb az egészben. Sokszor tényleg tehetetlenül állok, hogy mit is csináljak, mikor huszadszor szólok pl, hogy ne dobja le a kaját és kinyújtja a karját és vigyorogva ledobja és nézi, hogy mit reagálok rá...
ja és én gyerekként nem attól sérültem leginkább, mert kaptam kettőt a seggemre, hanem egész mástól. Most ezeket a hibákat igyekszem elkerülni, de ezt az utat nekem kell kijárnom, hogy hogy kellene jól csinálni. Majd húsz év múlva kiderül, milyen lelkinyomoroncokat sikerült nekem kitermelni...

még véletlenül se értse senki úgy, hogy azt gondolom, hogy a rácsapástól lelki nyomoronc lesz a gyerek...
csak az én eszköztáramban ez tiltott dolog, és aztán ugyanúgy leírom a véleményem, ahogy leírom a 6 hónapnál korábbi hozzátáplálás és egyéb _nekem_ fontos témák tekintetében.

(Katyerina kajadobálás nálam az azonnali étkezésbefejezést vonja maga után, enni a legközelebbi étkezéskor lehet majd utána)

Kajadobálásnál én is azonnal veszem el a tányért előle, és mondom is neki, miért. Ha dobál, nincs kaja. Egyébként nem is szokta már dobálni, csak ha nem kéri, erről már leszokott. A játékokat azonban dobálja, ha mérges, én akkor azt amit eldob, vagy még a kezében van, de készül rá, elveszem.
Viszont a csapkodása és a harapás változatlan. Ezzel tényleg nem tudok mit kezdeni.

Kata
Fasírt megoldódott.
Nem nézném ki Bálintból, hogy csapkod, és harap.

Melcsi
Nagyon helyesek a gyerkőcök!

Időnként Eszter is bepróbálkozik, (hiszti) és sajnos nem mindig vagyok következetes. Egy darabig tartom magam az "elvekhez", aztán engedek, csak csend legyen.

Én hisztinél nem engedek... de nincs is olyan nagy hiszti. Engem marha gyorsan lerendez, megharap és kész. Ma a vállamat harapta meg, meg csontig az ujjamat. Én félek gyerekek közé vinni, otthagyni meg nem is merném.

Petyaanya! De jó, hogy már nincs fasírt!

Katyerina!
Mennyiszer van nálunk is ez főleg Eszter imád dobálni és ha szólok neki ugyan így kaján vigyorral eldobja. Én ált azt csinálom szólok hogy most azonnal vegye fel a tárgyat és addig nem engedek míg nem teszi meg. Ha hiszit hiszti.... de jön hogy anyukám :)

kajadobálás nálam is asztalelhagyással jár.

Amúgy szerintem a következetesség a legnehezebb ebbe a gyereknevelés témába legalábbis nekem. Mert mikor rossz napom van türelmetlen vagyok hamar engedek csak ne nyifogjanak. Engem a legjobban az "értelemtlen" nyafogás tud kikészíteni mikor semmi nem jó ha a fejem tetejére állok akkor is nyafog na azt nem viselem el vagyis igen mert nincs más választásom de nehezen

Köszönöm a progis hozzászólásokat meg örülök, hogy kukik rendben!

Melcsi,
sajna azt se tudom, hol van pontosan, csak a Magellánban láttam róla anyagot, jónak tűnik. Bár én most nem megyek vízbe szerintem még vagy egy évig!

Hát, én akkor most dicsekszem egyet, hogy én egy kisangyalt nevelek! De tényleg, Olivér mindig olyan jó gyerek, sose rosszalkodik. Persze ő is hisztizik, de én akkor mindig megpiszézem, agyon csókolgatom az ordítós száját, meg jót nevetek rajta, hogy milyen aranyos, aztán abba is hagyja. A vége mindig az, hogy odahúzza a kezem az arcához, odaszorítja, és így meg is nyugszik. Egyébként én az összes problémát mindig elmagyarázom neki. Pl. mikor vmelyik nap korábban kellett kicsit lefeküdnie, elmondtam neki, hogy miért szeretném, és hamar el is aludt. Persze lehet azért nem beszél még, mert csömöre van tőle, beszélek én mindenki helyett!

Cserebogaras dvd-k készen vannak ám, viszont 2 rész még hiányzik, jövő hétre kaptam rá ígéretet. Ha vkinek így is jó, akkor viheti!

Pompi,
Én is kiabálok, pedig én aztán elég nyugis természetű vagyok általában. Ja, és a fiam is az általában, de ha éppen nem, akkor nekem is égnek áll a hajam.

Nálunk most a mosogatás a kedvenc elfoglaltság. Szerintem órákig elpacsálna a mosogatóban, ha hagynám, de én meg nem tudok ott állni mellette egész nap, így aztán hisztivel végződik a móka. Balunál leginkább a figyelemelterelés válik be, ha igazán mérges, akkor a szeretgetésből sem kér, verekszik, csapkod...na ilyenkor én is visszacsapok, de csak gondolatban. Én is úgy gondolom, hogy most még nem értené, hogy én miért, ha neki sem szabad. Majd, ha nagyobb lesz, akkor majd jól megkapja a magáét.

Andi,
Fura érzés lehetett otthagyni őket. Ők mit szóltak hozzá? Nem kerestek, nem tettek szemrehányást, mikor mentél értük?

Melcsi,
Luku a babakocsiban! Lelki szemeimmel látom őket babás-mamást játszani.
Már megnyílt az Aquaworld, nem Újpeste van, hanem inkább Káposztáson a Megyeri hídtól. nem messze

Na elkezdek Word-özni, mer’ aztán elfelejtek mindent!

Hajni,
hát, csak óriásképet tudnék föltenni. Még mindig nincs meg a kicsinyítős programom!
(amúgy megpróbáltam az eredeti méretben, de nem engedte!)

Emma,
Köszi, nagyon aranyos vagy!

Melcsi,
Az igazság az, hogy nem szeretnék már több gyereket. Számomra a kettő (ez a kettő!) az ideális! Főleg így, hogy fiú-lány! Én úgy érzem, hogy a 3 már káosz, és az előző kettőre fordított figyelem és a kapcsolati minőség sérül, mert tudom, hogy türelmetlenebb lennék velük, mikor a kisbabával meg muszáj foglalkoznom. Vagy mikor éjjel felsírnák egymást és én meg semmit nem alszom.

Kata,
(egy régebbi kérdésedre), valahogy én ódzkodom a kertes házaktól. Nekem azt a vidékies magányt juttatja eszembe, amit nagymamáméknál éreztem mindig (pedig Pesterzsébeten laktak).

Orsi,
Elmagyarázás, kézelhúzás hat? – ha-ha-ha! Ja, két percig, aztán szalad vissza, nyitogatja és babrálja a konvektort és tépi le a matricát a babytaxiról. Előbbi egyébként sem egy olyan eset, hogy próbálgathatná a határokat. Nem lehet kinyitni magunkra a gázt és ezt valahogy meg kell értenie. Miután naponta 53-szor szólok ugyanazért az 5 dologért, és egyik fülén be, a másikon meg falra hányt borsó, valahogy csak jeleznem kell, hogy ez most komoly. Ettől nem vagyok én sem vadállat, tudja, hogy szeretem, de szerintem egyáltalán nem baj, ha azt is tudja, hogy nem sz…hatja le anyu fejét.

Szakértők szerint se jó amúgy a gyereknek, ha a szülő elfojtja a dühét vagy más érzéseit. Nem baj, ha látja, hogy anyu-apu is ember. Nem néhány s…repacsitól fog elromlani egy kapcsolat. Máskülönben a szőnyeg alá söpört düh se sokkal jobb, mert kijön máshol. Egy ideges, fogát összeszorító anyuka sem szívderítőbb.

Tőlem egyébként is azt szokták kérdezni, hogy én sosem veszítem el a türelmemet?, és mikor mondom a férjemnek, hogy kiabáltam velük, megkérdezi, hogy és ezt ők is tudják?

Katyerina,
Ugyan már! Nézd már meg azokat a lelkinyomikat, akikre nem képes rászólni az anyjuk! Kell a gyereknek a korlát. Ők meg most próbálgatják, hol a határ. Muszáj meghúzni. Az ő érdekükben.

Nálunk ált.ban felállással végződik az evés. Az etetőszékben. Én meg kikapom, mielőtt kipottyanna.

Zsebi,
Nyafi anyának címezve nálunk is játszik. Főleg, mikor cumival a szájukban hümmögnek! Ha meg fáradtak, na akkor aztán semmi és senki nem jó, csak anyaaaa! És nyüfff-nyüfff!

Bandika,
nem sírtak,amikor mentem értük,de olyan fáradtak voltak már,hogy a Márk hazafelé elaludt a babakocsiban!Délután itthon egy kicsit nyafik voltak a fáradságtól,és hihetetlen anyásak,az egyik szinte mindig a kezembem van,nagyon tudnak bújni!

Melcsi,
nagyot nőttek az "ikreid"!

Emma,
jobbulást Zalánnak!Pedig még nincs is hideg!Ezek szerint nem is mehettek majd ki,ha hidegebb lesz?

Katyerina,
Maját én is megpofoztam volna a helyedben,nálunk is előfordult már 1-2x sajnos ilyen szitu!
Enyémek már kinőtték a kajadobálós időszakukat,én is kivettem őket a székből.A székben felállásról is kezdenek már leszokni,akkor is mehetnek az asztaltól!Már be sem kötöm őket,mert simán kiszabadulnak,ha akarnak!Arnold kiköpi a kaját,sokszor ok nélkül,én ezt nem értem!

Zsebi,
köszi a vonalzót!
Nyafit én is nehezen tűröm!Nálunk ez a fürdés előtt szokott lenni,és már nem is kell az órára néznem,mert ők mondják,hogy "anya,fürdőbe!",idő van!Utána megnyugszanak,mondjuk hagyom is őket pancsolni,imádják a vizet!


Pompi,
Azt az ajtót nem tudod bezárni vagy beragasztani valamivel?Nálunk a wc ajtót nyitogatja mingig a Márk,és mivel nem lehet kulccsal bezárni,szigetelőszalaggal beragasztom!

Tegnap nem írtam le még a lényeget, kicsit bekómáztam...
Szóval ha kérek tőle vmit, szinte mindig szót fogad, mondom is neki, milyen szófogadó kisfiú! Mondjuk szerintem én elég sokat megengedek neki, úgy vagyok vele, gyerek, hadd játsszon! Ami veszélyes, azt elmesélem neki, mennyire veszélyes, és békén hagyja. Persze sokszor mutat rá, magyaráz, de nem nyúl hozzá már, mint kicsiként (pl. konnektor ). Ja, és mindig dicsérem! Ha vmit bénázik, akkor is megmutatom neki, együtt megcsináljuk, és megdicsérem, hogy nagyon ügyes. Szerintem ez sokat használ!
A fizikai erőfitogtatással úgy vagyok, hogy én nagy állat persze, hogy könnyen tudnék bántani egy ilyen kis testet, nem egy nagy kihívás. Ő meg olyan pici, hogy is tudna védekezni. Szerintem ez tök visszaélés egy szülő részéről, én sose vernék meg egy gyereket! Ráadásul szerintem szeretgetéssel meg dicséretekkel - ha igyekszünk mindig a jót észrevenni - sokkal többet érhetünk el!
Asszem van is egy nevelőintézet, ahol állami gondozottakat fenyítések helyett szeretgetéssel meg dicséretekkel ösztönöznek, és kimutatták, hogy a gyerekek kevésbé erőszakosak, jobb magatartásúak, jobb tanulók lettek. na, el is bőgtem magam, mostanában képes vagyok egy reklámon is ezt tenni.

Zsuzsi,
nem is írtam, hogy tök jó lesz nektek, és 2 éjszaka az már 3 nap, és hogy az egyáltalán nem kevés!

Pompi,
már döntöttél, igaz?

Orsi,
Elmagyarázás, kézelhúzás hat? – ha-ha-ha! Ja, két percig, aztán szalad vissza, nyitogatja és babrálja a konvektort és tépi le a matricát a babytaxiról.

hogy nem sz…hatja le anyu fejét.

Egy ideges, fogát összeszorító anyuka sem szívderítőbb.

szerinted az én gyerekeim nem ilyenek vagy ilyenek voltak ennyi idősen?
persze, hogy 1000szer kell nekik mindent elmondani, ez egy ilyen kor.

nem beszéltem én elfojtott dühről, én kiabálni szoktam, sőt a nagyoknak verbálisan is elmondom, hogy haragszom, vagy rosszul esett... de fizikai erőszakot akkor sem alkalmazok, mert nálam az az erőfőlénnyel való visszaélés kategória, amit nem tartok korrektnek a gyerekkel szemben.

Hajni!
Nagyon szépen írtad le ezt a dolgot a gyerekekkel. Én is így vagyok vele hogy amiért lehet megdícsérem őket. És valóban sokkal jobban igyekszik próbál a kedvemre tenni mert látja rajtam hogy örülök annak hogy ő is örül hogy sikerült pl. a ruháját kivinni a szennyesbe ilyesmi. De pl játékban is olyan élvezettel építenek várat ha látják hogy én ennek mennyire örülök.

Andi, Pompi!
Úgy látszik hogy akkor ez is "normális" enyémek is nagyon igényelnek engem ha nem vagyok itt elvannak bárkivel de ha itt vagyok az egyik biztos rajtam lóg:) Aminek nagyon örülök de néha mikor pl reggel még fel sem kelek és már a nyifogás hogy feveszel (azért írtam így mert így mondják) akkor kész vagyok. Már mondtam a páromnak esküszöm veszek egy kengurut és beleteszem az épp nyafogót és szabad a két kezem:):):):)

Andi!
Fürdésidő nálunk is észrevehető meg az ebéd utáni alvás is mert maguktól mennek :) Enyémek is imádnak fürdeni már tök jól el is játszanak ott a dolgokkal mossák az edényeket meg betűket raknak (habtapis) a csempére ilyenek. Van hogy 20 percet is simán fürdenek Meg ott egyálalán nem kell őket fegyelmeznek nem állnak fel tök jó elvannak.

Bölcsiben hogy ment a mai nap ma sem szerettek volna ott aludni? De ez hogy van próbálva hogy lefekszik és elalszik vagy hogy derül ki hogy akar-e vagy sem?

Hajni, én is elérzékenyültem, pedig én nem várok babát, de tényleg olyan jól leírtad. Nekem erről az a véleményem, hogy nem lesz a gyereknek semmi baja attól, ha a fenekére csapunk. De nem ettől lesz jól nevelt, nem ezért fog szót fogadni, hanem esetleg félelmében. Amit majd le fog győzni és akkor majd szíjat hasítunk a hátából? Szerintem nem a gyereket, hanem magunkat kell legyőzni ilyen estekben. És nem jó a kieresztetlen gőz, de máshol és máskor kell kiereszteni. Velem az fordul elő gyakran, hogy Ádámmal kiabálok és vagyok türelmetlen más problémák miatt. És Ő már keményen beszól, szembesít a hibáimmal. Ilyenkor mindig "megkövetem" és elmondom, hogy igaza volt.
A telefonnal már én is jártam úgy, hogy elvette és földhöz vágta. Elvettem tőle. és tudtam, hogy nem kellett volna odaadnom, otthagynom. Persze tudják, hogy nem szabad dobálni, de különbséget még nem nagyon tudnak tenni, hogy mekkora ez a csintalanság ahhoz képest, mintha pl. a macikat dobálom le a polcról. Az arcunkat látják, tudják hogy nem szabad, de tágítják a saját határaikat.
A magyarázás és a dícséret egyébként szerintem mindenképp megtérül. Van is egy ilyen könyv : Miért nem akkor látsz, amikor jó vagyok? - még nem olvastam, lehet, hogy el kéne. Végül is ha mindig akkor jelez vissza az ember, mikor rosszalkodnak, azt tanulja meg a gyerek, hogy rosszalkodni kell, mert anya akkor vesz észre. Én is mindig mondom Bálintnak, mikor egyedül játszik, rajzol, elvan, milyen ügyes, milyen sokat segít nekem. Ha folyton csak "nem szabad", és csak akkor figyelek, akkor rosszalkodni fog, mert a figyelmem kell.
A harapással viszont nem jutok sehova... vagyis igen, mert nagyon tud sajnálkozni, hogy fáj anyának. Megmutatom neki, és mondom is hogy szomorú vagyok mert bántott és fáj, ő meg puszit ad rá és mondja, hogy jujjjjjujjjjuuujjjj.... én meg akkor már röhögnék szívem szerint, de nem lehet.

én azt vettem észre, hogy Olivér direkt csinálja azt, amit nem szabad. és csak addig érdekes az a valami, amíg látja az arcomon, hogy ezt nem szabad. Pl. a tv -hez odamegy ki-és bekapcsolgatja a tv gombjával. Amíg rászóltam, hogy nem szabad, nagyokat nevetett és újra csinálta. Aztán amikor nem szóltam rá, akkor egyszer kikapcsolta meg vissza és már ment is tovább, mert ez így nem volt érdekes. És mostanában több ilyen esetet megfigyeltem, ha nem szólok rá, akkor egyből megunja.

Kata

és ha a harapást esetleg teljesen figyelmen kívül hagynád? lehet,hogy Bálintnak nem lenne úgy már érdekes, és abbahagyná.

Zsuzsi, próbáltam figyelmen kívül hagyni, de addig harap, amíg nem tudom már figyelmen kívül hagyni... pl. ujjamat csontig. Tegnap a vállamról lejött a bőr. De egyszer a számat is megharapta, igazi vérszomjas kis vadállat. Néztük kint a kukásautót, de beteg volt, épp csak ráterítettem a kabátot, kiszaladtunk - kukás elment, behoztam, ő meg ordított. Mellette térdeltem, és meg akartam puszilni (ahogy Hajni is írta, hogy csókolja hisztikor), és akkor beleharapott a számba. Gondolod, mennyire ért váratlanul... ezt azért nem tudom figyelmen kívül hagyni, annyira fájt. Ilyenkor mindig betettem a kiságyba, és elmondtam, hogy mennyire haragszom - de már kimászik, és akkor megint röhögök magamban. Persze előtte mérges vagyok, hogy azt lássa, haragszom. Most a szobájába szoktam küldeni, ott Ő magától lecsücsül egy sarokba és gondolkozik. Egyébként nekem Ádámmal is volt ilyen, megbeszéltem vele a dolgokat, és mondtam neki, hogy addig maradjon a szobájában, amíg értelmesen nem tudunk beszélni, vagy be nem látja a hibákat. Persze Ő akkor már nagyobb volt, de elég jól működött.

Zsebi,
kenguru,ez jó ötlet!

Hajni,Kata,
igazatok van!

Bölcsiben ma minden rendben volt,de megint nem akartak ott aludni.Furcsa,hogy nincsen sötét,és a többi gyerek is ott van,elég nehezen mennek a helyükre.Arni hisztizett,Márk átmászott másik ágyra.
Majd még folytatom,felkeltek!

Ja és nem feltétlenül rám mérges, mikor harap. Múltkor nem sikerült nek valami, épp a dohányzóasztalnál állt, megpróbálta megharapni az asztalt, utána az asztal sarkát, és mivel nem sikerült, épp itt volt a doktornő, Ő következett. Ezt mondjuk sikerült megakadályozni, de muris volt, ahogy harapta volna az asztalt. Mikor harapni készül, mindig simítom az arcát és terelek. Csak van olyan, hogy váratlanul támad.

Hajni
akkor drukkolj, hogy a másodikad is ilyen mintagyerek legyen! Én ugyanezt az elvet követem, de azért nem ennyire könnyű vele....

Aanda
dehogynem, kimehetünk! csak előtte be kell kennem majd az arcát, az megvédi a kis bőrét.

Bandika
jaj, ez tipikus nálunk is... A legeslegjobb mókákból lesz a nagy hiszti, mert egyszer vége van, és azt nagyon zokon tudja venni...

Kata
mennyi ideje tart nálatok a dolog? én is szeretném a csapkodás végét látni... Azért én elviszem közösségbe, csak jobban kell figyelnem rá, és előbb cselekedni, mint hogy lepofozna vkit

Képzeljétek, tegnap bébiszitter ügyben új fejlemény volt. Kivitte a csajszi fél órára, semmi gond nem volt, utána bejöttek, hogy itt játszanak, na akkor z -nek csak én kellettem, és tök be volt rágva, ha a bébicsősz akart tőle vmit... Szerintem most kezdi sejteni, hogy nem csak arról szól ez az egész, hogy anya mellé pluszban lesz itt vki... Viszont ami tök jó, hogy ma mama és dédi vannak itt, és simán elmehettem... Képzejétek, mikor mondtam neki, hogy jönnek majd, beállt az ajtóba, hogy dédi, dédi majdnem megzabáltam. Persze azóta, hogy megjöttek, nem mondta ki

Emma! Én is viszem gyerekek közé, csak otthagyni nem merném. Bár lehet hogy ott kéne hagyni, jól meggyepálnák és helyrejönne. Csapkodás nálunk is van, leginkább Ádámot csapja, őt már reflexből. Szerintem mert Ádám mindig pörgeti, rázza, dobálja - amiket meg egyébként szeret. Csak valahogy Ő is durvábban közelít. Pedig puszilni is szokta, meg szeretgetni. Emma, régóta tart, már nem emléxem. Van hogy jobb, van, hogy nem. De ha találtál megoldást, meséld el.

Lányok,
erőfölény a gyerekkel szemben: én ezt máshogy fogalmazom, én azért nem ütnék meg gyereket, mert a gyerek teljesen ki van szolgáltatva nekem. A sírni hagyásos módszerrel is ez a bajom.

Andi,
bölcsit kérdezted, azért ódzkodtam, mert úgy gondoltam, 3 éves korig a legjobb nekik anyukájukkal. Viszont olyan szépen eljátszanak önállóan is, már nem aggódom, bár lehet, h nincs köze ahhoz, hogy fogják bírni a bölcsit. A másik meg az, h eléggé elfáradtunk mindketten. Annyira, hogy már képes vagyok kicsit magamra is gondolni, nem csak a gyerekekre.

Múlt vasárnap megvolt az első mozim a gyerekek óta, az új Woody Allen film, jól esett! Most már csak fodrászhoz kéne eljutnom, és akkor teljes lenne a testi, szellemi megújulás.

Barnus tegnap felállt végre a járókában, nagyon behozta egy hónap alatt az összes lemaradását!

Pompi!
Ugy érzem, döntöttél. És döntő érvnek gondolom, hogy leirtad, Neked kettő ideális. Ha igy érzed akkor azt kell tenned. De kérlek, a fogamzásgátlást akkor oldd meg, ezek szerint kell.
Lehet hogy az enyémek sem fogják fel, hogyha KIABÁLOK velük? Dezső szerint az enyém az visitozás.
Zsebi,Kata, meg sokan!
Érdekes szokásokról irtok, nálunk kajadobálás még sose volt, kopp,kopp. Az enyémek kizárólag mászni és ugrálni imádnak bármilyen dolgon, és mondhatom hajmeresztő ötleteik vannak hogy hová és min lehet felmászni!
Bandika!
Igen sokszor játszanak babás-mamást, Luku beleül és hivja Emesét, elmutogatja, hogy Őt most tologatni kell . De szoktak menyasszonyost is, Emese a piros takarót magára tekeri, Ő ugyanis piros fátylat szeretne majd ha menyasszony lesz! Lukut meg ráveszi, hogy vigye utána az "uszályt". Elmondja, hogy most Ő a menyasszony. Majd 1-2 perc mulva lehámozza magáról, megfogja az Annababát és közli, hogy mostmár nem menyasszony, hanem feleség, született babája, és Luku a baba apukája. Vásárolni is járnak babakocsit tolva, egy kosárba bepakolnak minden betehetőt együtt, Emese mondja, hogy most mennek vásárolni, Luku meg bólint hozzá 1 hatalmasat, nyomatéknak Szinte mindig együtt játszanak, Luku imádattal nézi Emesét és mindenben igyekszik utánozni. Ez most különösen hanghordozásokban, hangutánzásokban nyilvánul meg. Kimondani még nem tudja, de akarja nagyon!
Hajni!
Igen, nagyon pontosan leirtad, hogy mit a legjobb tenni, ez sokszor beválik nálunk is, de sokszor nem, és az a baj, hogyha Emese lekezdi a rosszalkodást, akkor Luku megy utána és a kettőt már nagyon nehéz leszerelni, főleg ha veszélyes dolgot csinálnak. Pl. képesek a legnagyobb suttyomban, ha elfelejtem bezárni az ajtót, felmászni a pelenkázóra, mindketten, majd fel is kell állni, mert van felette elég magasan 1 polc, na és azt feltétlenül el kell érni. És ha megbillen valamelyik? Vagy meglöki egyik a másikat, és leesnek? Hát ilyenektől kivagyok! Most kiváncsi vagyok ha Emese ovis lesz, és a délelőttjeink kettesben zajlanak Lukuval, vajon hajlékonyabb lesz-e. Mert szerintem nagy befolyásoló tényező hogy Emese a másfél év előnyével huzza magával.
Emma!
Jobbulást a kis arcocskának!
Kata!
Egyébként lehet, hogyha mégis otthagynád egyedül, nem is harapna meg senkit. A gyerekek közösségben máshogy viselkednek mint otthon.
Zsuzsi!
Olivér meggyógyult?
Én végül orvost hivtam, Emesének nem kellett volna, de Luku immunhiánya miatt nem akartam tovább kisérlezetni, annál is inkább, mert 2 reggel volt hőemelkedése (bár a nap többi részében nem). Igy viszont kaptunk egy kis Cedaxot. De sajnos Ő nem javult a háziszerektől.
De jó is lesz Nektek, még ha 3 nap is!
Már én is ugy mennék, nyár óta nem voltunk sehol, és sajnos a pénzügyi válság a kis boltunkban is mutatkozik, ugyhogy nem tudom el tudunk-e menni télen valahová. Bár az uram ilyenkor szokott nagy lendülettel reklámhadjáratba fogni.

Na itt a piros menyasszony, ezzel a komoly ábrázattal

Melcsi

Olivérnek csak az orrát kell szívni, nem köhög és nincs hőemelkedése. az orrát is egyre ritkábban, ma még csak 2-szer kellett. Úgyhogy utazunk
Viszem a porszívót is. Apa azt mondta, nem vagyok normális.

Zsuzsi, szerintem meg normális vagy, én is vinném. Jó utat, majd mesélj!

Én meg a vizsgáimon kívül nem is voltam sehol gyerek nélkül, de annyira nem vág oda. Teljesen normálisnak érzem az estéimet Bálinttal. Pedig nekem aztán nulla társaságom van.

Zsuzsi!
Jól teszed, kis helyen elfér, és sose lehet tudni...
Kata!
Velünk hatalmas változás történt! Mult héten kettesben voltunk vacsorázni. A fiam a barátnőjével éttermet nyitott a földszinten, ill. a férjem Nekik adta ki az üzletet. Igy ezután bármikor elmehetünk vacsorázni, letesszük a gyerekeket, megvárjuk mig elalszanak és levisszük a bébiőrt. Mindezt önköltségi áron. Na ezen kivül azonban utoljára tavaly voltunk NOX koncerten kettesben. A Kormoránra családostul járunk Moziban pedig lehet hogy 2 éve nem is voltunk!
Nemhogy kettesben nyaralni!

Fenéken billentés mint Fizikai Erőszak, meg Testi Fölény… na! azért ne essünk már túlzásokba! Minek néztek ti engem?
Ez most itt egy szép példája volt annak, hogy miért is baromság bármiről is beszélni a Neten.

Kata,
egyszer majd abbahagyja a harapást, reméljük hamarosan. A tesóm se tud mit csinálni Kristóffal. Olivér meg olyan édi: mindig mikor szóba kerül Kristóf, azonnal tépni kezdi a ruháját, meg húzogatni a haját, ő így mutogatja el, hogy ki is Kristóf! Megzabálom! Érdekes egyébként, hogy sokkal többször harapta már meg, mint tépte a ruháját vagy húzta a haját, mégse a harapás maradt meg benne. De szeretettel gondol rá mégis, mert mindezt jókedvűen csinálja.

Melcsi,
micsoda családi vállalkozás!

Lili,
én meg még azt gondolom, hogy a gyereknek én vagyok az első számú ember, a példakép, a legfőbb támasz, a legleg... Pont én bántsam?! Mikor összeveszünk, akkor én vagyok az, akihez odamegy, hogy megvigasztaljam, és bárki más hiába próbálná, csak én kellek neki!

Anda,
szerintem kicsit szigorú vagy a fiúkkal. Én csak Lorcsiból indulok ki, hogy neki legalább fél év kellett, hogy Ő akarjon ottaludni az oviban (2,5 évesen kezdett beszokni! ) Lehet, hogy ez ugyan kicsit sok, de ha belegondolsz, azért nem lehet nekik egyszerű. Persze nem tudom, hogy mennyi időt hagyhatsz nekik, de szerintem legyél kicsit türelmesebb. Ha nem haragszol a tanácsért...

Fenéken billentés mint Fizikai Erőszak, meg Testi Fölény… na! azért ne essünk már túlzásokba! Minek néztek ti engem?
Ez most itt egy szép példája volt annak, hogy miért is baromság bármiről is beszélni a Neten.

Pompi,
de ha felnőttel szemben sem alkalmazzuk, akkor gyereknél miért merül fel?

egyébként meg senki nem néz semminek senkit.
ez ugyanúgy nem az anyaság fokmércéje, mint az sem, hogy ki meddig szoptat és tsai. Van aki így látja és van aki úgy, ettől még pont ugyanolyan jó anya lehet.

Sziasztok!

Voltunk a Kaáliban UH-on. Picibabánk már több, mint 2 cm! Szegény összegömbölyödött az uh hatására, de így is látszott ahogy mozogtak a kis kezei, lábai... Olyan jó volt újra ilyet látni! Még Olivér is nagy érdeklődéssel figyelte!
Persze egy kis rózsaszín megjelent mára a betéten, de a doktornő nem látott semmi rosszat. Remélem, csak a mensit jelzi, aminek most lenne az ideje...

Sziasztok!

Én is megmondhatom a tutit gyereknevelésügyben? Szóval nagyon érdekes volt ezt a rengeteg hozzászólást végig olvasni és látni hogy mennyire különbőzőek vagyunk. És ez így van jól. Mivel nekem nincsen már anyukám és viszonylag egyedül csinálgatom a gyereknevelést így rengeteg mindennek utána jártam és nagyon sokat figyeltem gyerkőcöt hogy mi az ami pozitívan befolyásolja a kis életét, legyen akár a fegyelmezésről is szó. Én azt vettem észre hogy fenyítéssel, akár segrepacsival (bár még nem volt ilyenre példa) és erőszakkal semmire nem megyek nála. És hangsúlyoznám hogy most Borkáról beszélek. Lehet más gyerekre hat . Borcsinál iszonyatosan nagy ellenállást eredményez az erőszak. Szóval ami nálunk bejön... TEszem azt ki akarja nyitogatni a konvektort . Az hogy ezerszer elviszem onnan az egy ideig működött. Mostanában az válik be ha kielégítem a kiváncsiságát. Teszem azt kinyithatja 1szer 2szer az ajtaját úgy hogy együtt vagytok aztán szépen becsukjuk együtt és elviszem másfele. Egy ilyen megoldás után nekem mindig megnyugszik. Vagy pl érdekes hogy telefon nálunk sosem volt tabu. Most ott tartunk hogy ha lent van véletlen a földön akkor ő fölrakja az asztalra. Ha csörög akkor szól hogy csörög és odahúz. Szóval nálunk tényleg csak az a tilos ami veszélyezteti a testi épségét. DE Pl most kölcsönhűtőnk van mert a régi bedöglött. Ennek ki tudja nyitni az ajtaját. Állandóan kiakarja a tojásokat venni. Egy ideig harcoltam vele aztán hagytam neki hagy fogdossa meg. Ha összetöri, összetöri... Elmondtam neki hogy mi az és hogy mit csinálunk belőle és törékeny. Aztán teljesen önállóan visszarakta a helyére becsukta az ajtót és azóta se érdekli. Ezer és ezer ilyen példát tudnék mondani a hétköznapjainkból. Soha semmibben nem okozott még kárt pedig ő szabadon használhatja a távirányítókat, fel tudja hangosítani a zenét ha úgy akarja sőt még cd-t is tud berakni a cd lejátszóba(úgy hogy nem töri le )Szóval elég önálló kis egyéniség lett belőle. . Sosem rohangálok utána hogy ezt ne csináld azt ne csináld. És azért hagy tegyem hozzá hogy nem egy nyugodt gyerekről beszélünk mert ő is megmássza mindennap a konyha asztalt. Olyankor leveszem és odarakom máshova ahova biztonsággal fölmászhat. A lényeg hogy a mászás igénye ki legyen elégítva .
Kata
Harapás téma:
Nekem az jutott eszembe(ezt a könyvben olvastam amit ajánlottam ) hogy pl amikor Bálint harap akkor egyértelműen a mérgét akarja kiadni. Találj neki más dolgot amivel kiaadhatja magából. Adj neki ceruzát papírt és rajzolja le mennyirre mérges. Állítólag néhány gyerek ilyenkor fél percen keresztül iszonyat erővel satíroz.Vagy szaladjon 5 kört az asztal körül vagy biztos van még 1000 ötleted . De mindenképpen fejezd ki szavakkal neki az érzéseit. Hogy értse hogy anyukája megérti hogy ő most nagggyon mérges. Lehet ennyi is elég neki és már nem akar majd megharapani azért hogy tuttodra hozza érzéseit.
Na most jól megmondtam a tutit

És a legfontosabb:
Úgy gondolom hogy mi akik itt vagyunk ezen a topicon és képesek vagyunk nap mint nap írni gyerekeinkről. Agyalunk állandóan hogy lenne a legjobb, nem hinném hogy a rossz anyuka címre pályázhatnánk . A lényeg a szeretetben nevelés. Hogy hogyan? azt mindenki maga dönti el.
És én mint 1 gyerekes anyuka aki alig írogat erre az oldalra, bocsánatot szeretnék kérni azoktól akik úgy érzik belekotyogtam valamibe. Nem ezzel a szándékkal írtam . És a többgyrerekes anyukáktól is elnézést kérek mert el sem tudom képzelni milyen lehet 2, 3 gyerekkel nap mint nap foglalkozni, ellátni őket. Nekem az 1 is néha sok

Pompinak külön küldenék egy hatalmas ölelést Csak úgy Minden tiszteletem a tied bárhogy is döntesz. Mindkettőhöz nagy bátorság kell. És én is csatlakozok az egyik előttemszólohoz(bocs de nem emlékszem ki írta) de tényleg érződik az írásodból hogy helyén van a szíved és az eszed.

És még valami eszembe jutott. Én sem szoktam visszafolytani a dühöm. Erőteljes határozott hangon szólok hozzá ha valamit nem tűrök. Sőt már kiabáltam is néha, de akkor épp nagyon hisztis hangulatban voltam.
Na még1 zárszó . Tiszteljük gyerekeinket és nagyon fontosnak tartom hogy bízzunk bennük.
üdv
zs

Hűűű Hajni!!!
Gratulálunk:):).Irigy vagyok

Még1: nem tudok normálisan fogalmazni, bocs az esetleges hülyeségekért

Zsuzska! Tuti, hogy megveszem azt a könyvet, amit írtál!!! HArapásnál mondom neki, hogy tudom, hogy nagggyon mérges, csak tudod nem járhatok papírral meg cerkával a zsebemben, hogy előkapjam ilyenkor, mert akkorra már rég megharapott. Az ötletet értem, jó is, majd megtanítom toporzékolni (ez jutott most eszembe), mert az kevésbé ártalmas. Bálint se tett még tönkre semmi olyat, ami a "szerelmem" lett volna. Én nem pakolok máshogy semmit, poharat is simán hagyok előtte az asztalon. Kértem már, hogy hozza oda nekem, nagyon ügyesen megteszi, nem okozott még kárt. Egyetértek veled ezekben!
DE: Ádám szétrágott egy távkapcsolót annak idején anyáéknál (úgy szép lassan, fokozatosan). A sajátunkat nem, még ma is üzemel, pedig lassan 16 éves. Szóval valahogy tudják ők mindig, hol a határ, és azt is, ha ugyanazokat a dolgokat máshol lehet.
Írhatnál gyakrabban, jó kis könyveket is tegyél fel! MEg is rendelem amit írtál.

Hajni! 2 cm? Szuper! De édes lehetett! Gratulálok! Rózsaszín: utrót mennyit raksz? Pihenj sokat, amikor lehet feküdj le, ne ücsörögj, feküdj. Meg aludj sokat. Vigyázz magadra!

Csajok, kiesett Bálint szemüvegéből a lencse.... és itt vannak a festők, gondoljátok mi van... nem találom. Én vettem le ebédkor a szemcsét, akkor nem is vettem észre, csak most, hogy eeeeee, nincs benne az egyik. Pedig szegénykém nem is tudott ma sehol téblábolni, csak a kanapén, mert az összes szoba ki van pakolva... oszt nincs meg. MAjd meglesz, ha valaki rálép. Jó béna nap ez is.

Még 1 könyv több gyerekes anyukáknak ill. újdonsült kismamiknak . Ugyanazoktól a szerzőktől mint a másik könyv.:
http://www.libri.hu/hu/konyvek/csalad_e ... _type=book

Hajni!
A rózsaszín lehet az ultrahangtól is. nyugi.

Zsuska, Kata
mi is hasonlóan oldjuk meg a problémákat!
A harapás viszont szerintem nem mindig méregtől lehet. Kristófnál pl. szinte sosem. Megölelgeti Olivért, megszeretgeti és közben jó nagyot beleharap minden előzmény nélkül. Vagy: annyira játszank, hogy a játék hevében bedurvulnak a tesójával, aki nyúzza, és közben észrevétlenül megharapja nagy röhögések közepette. Úgyhogy akkor ez is gyerekfüggő!
Utróból már így is 4*2-t nyomok, viszont Olivért cipelem mindenhová: etetőszékbe föl-, le, pelenkázóra-, lépcsőn-, fürdőkádba.... De egyszerűen muszáj!

Hajni, Zsuska, tényleg nem mindig méregtől van!!! Bálint szeretetből is harap! Tiszta kedves, szinte búúúúg, bújik... és jól megharap, merő kedvességből. Azaz a méreg a harapás egyik oka csak.

Hajni!
Gratula a kis kétcentishez! Miből lesz a cserebogár! Utadra bocsátottak, vagy mentek még a Kaáliba?
Zsuska!
Jó volt olvasni Téged! Érdekes, a legtöbb esetben nálunk is müködik, ha megmutatom ,megfoghatják, stb. A mi lakásunk szerencsére elég "gyerekbarát" berendezésü, müemlékeink nincsenek, székek fekszenek, tehát igyekszem a veszélyforrásokat minimalizálni. Kevés a müszaki cucc, ráadásul Emese volt olyan szives és a tv-nk távirányitóját egy laza mozdulattal millió darabjaira szedte kb 2 éve, a tv pedig olyan öreg, hogy nincs hozzá távirányitó már, ugyhogy a gépet kell kapcsolgatni A gyerekek viszont nagyon ügyesek már ezen a téren. Mivel keveset nézzük, ezért nem központi téma. Többi cuccunk magasabban van, ill. a számitógépet is lazán kezelgetik de ez meg Máté szobájában van, ahová nem járkálunk folyamatosan.
Mi szinte csak a pelenkázásnál küzdünk.
Bár, tegnap Emese megint ugrált az ágyon, és mondtam Neki, hogy menjen ki, és el is jutottunk a kiabálásig. Na erre kiment, becsapta az ajtót, én meg mondom Lukunak, nahát, milyen szófogadatlan kislány ez az Emese. Erre elkezd orditani a lányom az ajtó másik oldalán, hogy "majd idehivom apát, hogy segitsen rajtam,Apa gyere segits rajtam!!!" Aztán kijöttem és mondtam Neki, hogy sajnos engedetlen vagy, sosem hallgatsz rám, pedig reggel is leestél az ágyról. Erre sirva kiabál, hogy "akkor elmegyek egy másik világba, mert szomoru a szivem" Mondom Neki, elmehetsz, lehet hogy lesz olyan anyuka aki megenged mindent, de akkor sokszor bajba kerülsz, mint a Jancsi és Juliska, akik nem fogadtak szót a szüleiknek... de akkor engem nem láthatsz többet. Erre aztán sirt-ritt, hogy Ő engem akar látni! Na akkor aztán megfogtam, ölembe vettem és mondtam, hogy én is azt szeretném, hogy mi mindig lássuk egymást. Azóta nem akar "elmenni egy másik világba" a "szomoru szive" is ujból vidám. Hát ilyenek ezek a kicsi lelkek. Lehet hogy egy fenékbillentést fel sem vett volna, sőt valószinü. Na de hogy Lukunak panaszkodjak a viselkedéséről!!! Ez felháboritó ugyebár...
Pompi!
Talán kivetted az irásomból, nekem sem "testi fenyités" kategória a fenéklegyintés. Biztos már öreg vagyok, az én osztálytársaim, fiuk még kaptak körmöst az énektanártól, és nem akadt fenn senki ezen akkoriban.Tartották, kapták és kész, miért nem maradtak nyugton. Most meg... már elnézést, de több joga van a gyereknek, mint az őt nevelő felnőtteknek, majd meg is nézhetjük magunkat mit kapunk tőlük öregkorunkra. Én nem érzem magam rossznak attól ha néha kiosztok egyet miheztartás végett.

Na mielőtt ott tartanánk, hogy a családon belüli erőszak is egy pofonnal kezdődött...

Nagyon tisztelem és becsülöm Melcsit és Pompit, amiért Ők nyíltan bevallják és felmerik vállalni a nevelési eszközeiket. Továbbra sem pártolom az erőszakot, de úgy gondolom, hogy tényleg nem arról van szó, hogy lilára verik, verem a gyereket, hanem figyelmeztetés képpen meglegyintem. Ne hiszem hogy ezek után félni fog tőlem. És nem értem miért gondoljátok azt, hogyha csak rászólsz vagy büntetés képpen pl nem beszélsz vele x napig óráig, vagy pl azt mondod neki, hogy anyának fájdalmat okoztál, akkor nem fogtok benne félelmet kialakítani. Úgyanúgy fog félni, csak nem attól, hogy ráütnek, hanem attól, hogy anyának ezt okozom, vagy el fogom veszíteni, anyát vagy nem szeret már anya.
Én elég gyorsan kitudok jönni a sodromból és "agresszív" alkat vagyok, úgyhogy nagy álszentség lenne azt mondanom, hogy soha nem fogom elfenekelni őket...

Részemről, ami hozzám közeláll idézet Susan Forward: Mérgező szülők könyvéből:

„Kik a mérgező szülők?

Egy szülő sem lehet tökéletes. Jómagam is elkövettem néhány szörnyű hibát a gyerekeimmel szemben, amivel komoly fájdalmat okoztam nekik (és magamnak is). Egyetlen szülő sem képes minden percben érzelmileg rendelkezésre állni. Teljesen normális dolog, hogy a szülő olykor rákiabál a gyerekeire. Időnként minden szülő túlzottan korlátozóvá válik. A legtöbb pedig elfenekeli a gyerekét, még ha ritkán is. Vajon ezektől a botlásoktól válnak kegyetlen, vagy alkalmatlan szülőkké? Természetesen nem. A szülők is csak emberek, és nekik is megvan a maguk baja. A legtöbb gyerek pedig fel tudja dolgozni, az alkalmankénti dühkitöréseket, ha mellette sok szeretetben és megértésben részesül. Azonban sok az olyan szülő, akinek negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomó részt jelen vannak a gyerek életében. Ezek a szülők okozzák a sérülést.“

Katyerina!

Érzem a dühöt az írásodból.
Szerintem senki nem ítélt el senkit. Én spec. azt írtam hogy nálunk egyáltalán nem vált be. Ezért nem is óhajtom paskolni a gyerekemet. És az hogy más odacsap... hát csapjon . Nem lesz lelki sérült a gyerek . Egyébként engem soha nem ütött meg anyám és én ezt a mintát követem. A környezetemben meg több barátnőm elpaskolja a gyerekét és még mindig barátnők vagyunk és nem témázik rajta senki. Egyébként soha nem mondanék olyat a gyerekemnek hogy anya nem fog szeretni meg stb. Ez valahogy alap.
ORsi szerintem ezt is nagyon jól megfogalmazta:
"egyébként meg senki nem néz semminek senkit.
ez ugyanúgy nem az anyaság fokmércéje, mint az sem, hogy ki meddig szoptat és tsai. Van aki így látja és van aki úgy, ettől még pont ugyanolyan jó anya lehet."
De úgy látom hogy ez a téma is, mint anno a szoptatás, nagy feszültségeket kelt a topicban. Így én ki is szálok Konfliktus kerülő ember vagyok
Üdv
Zsu

Hajni!

Gratula a 2 cm-eshez!

Tegnap apa átvállalt mindent! Fél 10-ig aludtam, aztán piperészkedtem és leginkább semmit sem csináltam! És nagyon édes volt mikor azt mondta, hogy ez nagyon kemény, hogy főzzek, játszak velük, meg még pakoljak is közben. Nem is értem, hogy csinálod! Pedig ő aktívan részt vesz a háztartásban és a gyereknevelésben! Szülinapi ajándéknak a legszebb volt!

zsuska!

Nem volt benne düh. Csak próbáltam rávilágítani mindkét oldalra. Az idézetet meg végszónak szántam.
Na és igen van még egy-két téma amiben úgy sem fogunk egy álláspontra jutni.

Jó sokat írtatok
És örülök, hogy zsuska is felbukkant
A testvérek féltékenység nélkül könyvet én karira kértem, több többgyerekes ismerős ajánlotta. El nem tudom képzelni, hogy lehetséges féltékenység nélkül, de ha minimálisra lehet csökkenteni, akkor vevő vagyok minden jó módszerre

Hajni
szívből örülök a kis 2 centisednek!

Kukiügyben: még egy tubus ftorocort, aztán reméljük annyi.
A szája körüli bő folyamatosan javul.
Ja, és nagyon belopta magát a sebésznő a szívember! Úgy kezdte, hogy milyen szép, aztán, hogy milyen nagy a kukija, és végén megdícsérte, mennyire jó Tényleg ilyen helyeken z mintagyerek, és ez nagy könnyebbség

Katyerina!
Én is épp olvasgatom azt a könyvet! Dezső hozta haza, és meglepő dolgokról ir, bár én kicsit (nagyon) fenntartással vagyok az amerikaiakkal szemben. Ez a fene nagy liberalizmus őket szerencsére kezdi már kikezdeni, de közben persze minden majmoló társadalmat (és ebbe kis hazánk is beletatozik ) is megbont.
Na most, amit délután irtam Emeséről, vajon akkor jót tettem, hogy hangosan beszéltem a rosszaságáról Lukunak? Ahelyett hogy mondjuk elintéztem volna egy billentéssel? Hát napjábnan 20x is lehetne az ugrálásért egyébként, és pont tegnap reggel is leesett, mert nem elég ám Neki, hogy ugrál, hanem az ágy végén a fán keresztül kell felmászni, ahogy a legbonyolultabb, és persze eközben esett le... Ma finoman szóba hoztam a "másik világot", de határozottan kijelentette, hogy velem marad Épp az ölemben ült, mesét olvastunk előtte Kértem ujra, hogy ezesetben fogadjon szót.
Emma!
Valamilyen formában biztos hogy jelentkezik a féltékenység, nálunk az vált be, hogy ha Emese épp kisbaba akar lenni, akkor lehet. Tehát: reggeli-esti cumisüveg (még mindig ) , kapott Ő is egy cumit (pedig "egyke" korában sose kellett), illetve ugy kezeltük, mint Lukut. Na most is képes visszamenni másfél évet, de mostmár a fiatalember is "emberesedik".
És milyen jó, hogy igy dicsérte a doki Zalánt, biztos Ő is érezte, hogy Neki szólnak a kedves szavak!
Mi a helyzet Wish-sel???

Katyerina,
boldog szülinapot! Igen fiatalka vagy még!

Melcsi,
ezzel a babával ez volt az utolsó Kaális látogatás.

Emma,
micsoda bókok!

Nektek hogy van időtök ennyit olvasni? Én az egyik barátnőm könyvét tervezem, hogy illene már, de mikor?! Nappal nem szoktam, gyerekezek (ha alszik, akkor netezek ), este meg alig várom, hogy bekapcsoljam a tévét! Már kicsinek is mindig csaltam, ált. az összefoglalót olvastam csak el meg az utolsó pár oldalt...