Sziasztok!
Most én jövök.
(Ide hoztam magammal egy Kinder Pinguit és egy natúr Activiát, mondván megeszem, miközben írok. Erre mit csinál a gyerekem? Idejön és kikunyerálja tőlem a felét... Hát, milyen testvér az ilyen!? És mi lesz Hugival???? )
kicsidodi!
Ezt mi sosem fogjuk megérteni. Vagy inkább a dokik minket.
Gondolom, úgy lehetett veled, hogy kiakadt rád, amiért egy teljesen ártalmatlan dolog miatt zargatod többször is. Ő tudja, hogy ez az, mert tanulta, te meg maradj nyugodtan és ne sápitozz.
A bibi csak ott van, hogy amit ő annak idején megtanult, tud és sok éve alkalmaz az számára egyértelmű, te meg nem tudhatod. Egyrészt mert soha nem tanultál ezekről, másrészt pedig, ha történetesen te magad is nőgyógyász lennél, valószínűleg akkor is megijedtél volna. Mondhatni, ez a "dolgod". Nekem hál' Istennek nincsenek ilyen tapasztalataim, de a többiek a megmondhatói, hogy akkor is baj történhet, amikor semmi probléma nem mutatkozik. Nemhogy akkor, amikor tényleg nagy fájdalommal jár valami. Szép dolog a terhesség meg minden, de a szervezet számára valójában egy hatalmas sokk, és nem csoda, ha esetleg "meghülyül".
Mondjuk azt, hogy "megértem" a dokit. De ezt akkor sem lehet, keress mást! Pláne, hogy azt mondod, már bánod, hogy nem adtál neki pénzt. Ez egy neuralgikus pont, de sz én véleményem szerint megette a fene, ha azért bánik velünk normálisan a doki, mert fizetünk neki.
(Én egy kanyi vasat sem szoktam adni. Egyrészt mert annyira megalázónak tartom, másrészt pedig mert nem a markát tartja, hanem neki ez a HIVATÁSA. Így, csupa nagybetűvel...)
nansy!
Neked is érdekes egy védőnőd van akkor.
Hozzánk sem jár ki, de azért a tanácsadáson rendszeresen találkozunk.
A kiságyba való vissza szoktatásra én is azt javaslom, hogy este miután elaludt, tegyétek át a saját ágyába. Ha megszokja, hogy mindig ott ébred, akkor az is menni fog majd, hogy ott is alszik el. (Mindenesetre nem árt, ha belehúztok, mert aztán -gondolom- át kelle engednie a kistesónak, és egy "idegen" ágya lesz: más alszik majd az övében. Minnál hamarabb átszokik, annál jobb lesz.)
Napközben sem alszik a saját ágyában?
nellike!
Privi!
katy76!
Nyugi, most úgy is jön a tél, vastagabb ruhák, meg minden. Én múltkor decemberben lettem terhes, és pont a 16. hetemet töltöttem be, amikor rákérdeztek, hogy terhes vagyok-e. A súlyom nem változott, csak az alakom lett más.
Szóval, van még mivel takargatni a dolgokat.
(Csak a poén kedvéért: én derültem ki utoljára és szültem elsőnek. 2 kolleganőm 1-1 hónappal jött utánam. És 4-en alkottunk egy osztályt...
A főnök(nő) arca már meg se rezdült, amikor meghallotta. Ráadásul gyakorlatilag egyszerre mondtuk meg neki mind a hárman. Az egyik pillanatban még volt egy osztálya, fél óra múlva meg már mindenki szülni vonult...
[A negyedik csajszi pedig gyorsan melóhelyet váltott, mielőtt még én szültem volna.
Így kell kiszúrni egy rossz főnökkel...
]
hupikék!
Tényleg nem jött semmi.
Őszintén szólva, lövésem sincs róla, hogy mi a "hivatalos álláspont". Azt tudom, hogy ha lehet, akkor szeretném megpróbálni természetes úton. Nem jelentett gondot a császár, gyorsan lábraálltam (másnap már vidáman mászkáltam, csak az ágyba be - ágyból ki manővernél volt egy holtpont, amikor rendszeresen megszámoltam a csillagokat), de őszintén szólva hiányzik a vajúdás élménye. Nem vagyok mazochista, de én egy darab fájást nem éreztem. Több összetevős volt a dolog, és végül azt mondta a doki, hogy na, akkor most szülünk. És már jött is a császár. Ennyi volt.
Azzal együtt úgy tudom, hogy egy császár után még általában nincs akadálya hüvelyi szülésnek, de kettő után már nem szokták javasolni. Bár, hallottam már az ellenkezőjéről is. Szerintem, abszolút doki függő a dolog, illetve, hogy hogyan gyógyult a seb, vagy előfordulhat-e valamilyen előre látható komplikáció. Passz. Ezt mindenképpen a dokiddal közösen kell eldöntenetek.
Nálunk is volt már, hogy alvás közben a nagy jövés-menésben lekúszta magát az ágyról a gyerek. Baja nem lett, de ki szeret úgy ébredni, hogy egyszer csak a földön landol...?
Kíváncsi leszek, hogy mi lesz, ha tényleg normál ágyban fog aludni, mert most is bekóborolja az egész ágyat, és az sem szokta különösebben zavarni, ha közben jól lefejeli azt...
tabati!
Lehet, hogy lusta vagy kicsit, de böcsülettél sorra vettél mindenkit!
És igen, ezerszámra, kéretlenül fogod majd kapni a jobbnál jobb tanácsokat.
De nyugi, ezt is ki lehet bírni. Amikor a környezeted látja, hogy minden rendben van, akkor majd alábbhagy a dolog, csak addig kell kihúzni.
Én legalábbis így éreztem a szülés után. Jól voltam, semmi bajom nem volt, de kevés volt a tejem. Ezért egyfolytában azon ment a nyüstölés, hogy egyek ezt, igyak azt, mit csináljak, mennyit evett a gyerek, jajnemelég, és társai... 4 óránként szoptattam, közte alvás, étvágy semmi, totális muszájból evés, és rojtosodó idegek, hogy szálljanak már le a tejemről (
), a gyerek egészséges, szépen fejlődik, bár tényleg nem egy díjbirkozó alkat. Aztán szépen lassan megnyugodtak a kedélyek, és abba maradt a sok jótanács.
(Nemsokára 15 hónaposak leszünk. Most 76 centi, de még nincs 9 kiló [56 cm-mel, és 3340 gr-mal született]. Eszik mindent, és még naponta 2x szopik. Manócska, de még egyetlenegyszer sem kellett dokinénihez mennünk, egy darab hapci sem volt! Ettől egészségesebb nem is lehetne. Nyurga, nem hízékony fajta. És hiába magyaráztam a dokinéninek, hogy nézzen már rá, gyönyörűen fejlődik, egészséges, egyfolytában csak a hülye táblázatával volt elfoglalva.
A csúcs az volt, amikor kijelentette, hogy "3 rubrikával van elmaradva a súlya a korosztályához képest". Alapvetően toleráns ember vagyok, de akkor azt hittem, hogy felrúgom...
Mára már hál' Istennek letette a táblickuját és a gyereket nézi. De utálom... )
boo!
Ha tabati nem említi meg, akkor én sem vettem volna magamnak a bátorságot, de így, na haragudj, hogy rákérdezek. Közöm semmi hozzá, és nem szeretnék vájkálni a magánéletedben, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy még erősen szerelmes vagy a férjedbe. Biztos vagy benne, hogy jó lesz neked a mostani kapcsolatodban?
Ez teljesen a te magyánügyed úgyhogy ne is válaszolj (vagy csak priviben), ha nem szeretnél. Nem ismerjük egymást, de az jutott az eszembe, hogy legszívesebben együtt élnél mindkettetjükkel. Az egyikükre számíthatnál, a másikukat pedig rajongva szerethetnéd...
Bocs, ha tapír voltam!
Nnnna, egyelőre ennyi, majd még jövök