Hát, ünnep nálunk sincs, ha van, abban meg nincs köszönet...
Most, hogy otthon voltam, éppen az tűnt fel (mondtam is apunak), hogy a nővéremmel meg anyuval mennyit tudnak beszélni arról, hogy ki hogy viselkedett a celebben, és kivel mi történik, de a saját rokonainkkal nem állunk szóba...
Hát milyen világ ez???
Úgyhogy én nagyon szeretném Dömét másként nevelni, de nagy családot nem tudok neki adni, ami van, attól meg inkább ne tanuljon sokat...
Piszkos anyagiak: átléptem a holtponton, innestől minden mindegy. Páromtól levont az otp 25E Ft-ot (a hitelkezelési és -biztosítási díjai), a téli gumija meg 65E Ft-ba kerül, és összesen eddig 200E Ft félretett pénzünk volt.
Úgyhogy leálltam a szervezkedéssel, decemberben úgyis kiderül, hogy kap-e, és mennyi jutalmat, meg hogy egyáltalán lesz-e költözködés (állítólag dec-ben mégsem, csak jan. közepétől, de az albérletet csak jan. 10-ig kértük...), szóval most jön az örök bölcsesség: vannak dolgok, amiken tudunk változtatni, vannak, amik nem, s ez utóbbiakat tudni kell hagyni maguktól történni...