Beni ma fél hat előtt jött át, s közölte, hogy: "Itt vagyok!"
Mi pedig megmondtuk, hogy még alszunk, de jöhet Ő is. Befeküdt közénk, bebújt a takaróm alá... Olyan édes volt. Nem aludt, csak nézet. Aztán megsimogattam az arcát, és ő is az enyémet. Adtam neki puszit, ő is nekem.
Aztán amikor mondtam, hogy adjon Apának is, átmászott az ágy másik végébe, és Apa is kapott. Attól kezdve persze nem volt alvás.
De nem is baj, mert így korábban beértünk a kórházba.
UH ma nem volt. Majd két hét múlva.
Már nem aggódom úgy, mint az elején. Nincsenek görcsök, barnázás...
Bár tegnap egész nap keményedett a hasam és görcsölt, de ezen már ne izgulok.