Kiemelt témák

Rita: köszi.

Evicuska! Üdv újra! A szomúság az sztem természetes, majd elhalványodik. Ez egy nagyon nehéz kérdés, hogy az ember miért nem elég erős ahhoz, hogy egy első szülésnél szembeszálljon azzal a kórházi környezettel, ahová került. Főleg vidéken ugye, ahol eleve kevesebb a választási lehetőség. A legtöbbünk azonban így van ezzel. Soha nincsen életre szóló rossz döntés, akkor annak így kellett lennie, ha másért nem azértz, hogy fejlődjünk belőle és önismeretet szerezzünk. Azt hiszem te már a helyes úton jársz és próbálod eldönteni, mi volt a te hibád, döntésed, és mik voltak a külső körülmények, amik ellen nem tudtál vagy akartál küzdeni. (És vajon miért nem? Na ezt csak te tudod) De úgy látszik te is nagyon megerősödtél és most újra minden esélyed megvan arra, -amellett, hogy szavaidból már érzem az elfogadást - hogy jobban merj magadra és az érzéseidre, a bensődre hallgatni. Gratulálok a babóhoz! Hátha a többiek tudnak olyan helyet és orvost ajánlani, aki tapasztalt vbac-s. Én baranyai vagyok, úgyhogy ebben sajnos nem segíthetek. Tatbánya hány km bp-től? Amúgy azért egy második baba sem egyik percről a másikra születik meg általában és van azért pár órácska. Ha meg annyira s.o.s a bébi kibújása, vagy egyéb okból kellene gyorsan bemenni még mindig ott van a közeli kórház, ahol kötelesek segíteni. És még valami, a gyermeket neked kell világra hoznod, nem az orvosnak
Nincs kedved vonalzót gyártani?

És még valami, mert előbb kisebbis gyermekem az állólámpát rántotta majdnem magára és a mentőakció kellős közepén elfelejtettem: én is így gondolkodtam a második szülés előtti orvos és kórházváltás kapcsán h csak legalább az esélye legyen meg annak, h simán szülhessek, ezért kerestem, és találam. És amikor megtaláltam és éreztem, hogy itt valóban megvan az esélye, akkor hihetetlen módon megnyugodtam, olyan belső béke szállt meg, hogy csak na...most megyek babázni:-)))) Követelnek...

Evicuska! Gratulálok a babához! Van már elképzelésed arról, hogy melyik korházban szeretnél szülni.

Nekem a legfájóbb nyomot nem is annyira a császár hagyta, mint az a tény, vagy gyakorlat, hogy utána napokig nem tudtam a gyerekemmel lenni. Na nem azért mert megtiltották, hanem mert semmi ( a legminimálisabb) segítséget sem kaptam, hogy vele lehessek. Ha visszagondolok arra, hogy szegénykém napokig volt a cscsemőn egyedül és hiába várt rám még most is sirnom kell és úgy érzem azt az első pár napot soha nem fogom tudni pótolni. Ezért szerintem korház választásnál az is fontos szempont, hogy újabb császár esetén kap-e segítséget az ember, milyen lehetőségei vannak ezen a téren.

Sziasztok!
Evicuska!
Az I-es Női Klinkán szültem, az orvosom Sziller István. Nagyon szeretem, hozzáértő és empatikus orvos. Kicsit elfoglalt, sajnos. Valamint mostmár magánrendelése van, vagyis a Klinikán már nem fogadhatják a betegeiket az orvosok, mindenkinek magánpraxist kellett nyitnia. Nem tudom, h a terhesgondozás ilyen módon hogyan megy, én még a klinikára jártam. A rendelője viszont a Bartók Béla úton van.
Számomra csak utólag derült ki, h a Klinikán jó a gyerekágyas osztály, mert végig veled van a babád, és én nem tapasztaltam, h nem segítenek az anyukáknak. Az tény, h elég elfoglaltak a csecsemősnővérek, de ha vkinek gondja van, és ezt mondja is, akkor nem sajnálják az időt, h segítsenek. Sok idősebb csecsemős is van, akik példamutatóan gyengéden bántak a gyerekekkel, ami a fiatalabbakról sajnos nem mindig mondható el.
Nem tápszerezik agyon a babákat, hiszen úgyis az anyukával van, teát adnak, de ha vki elutasítja, abból se csinálnak faksznit, nem mondják, h szomjan fog halni a baba, vagy ilyesmi.
Mielőtt hazaengednek, azelőtt megmérik 2x vagy 3x, h mennyit evett a baba, de én csaltam, bedugtam egy krémestubust a pólyába.
Mindez amúgy Enikő hsz-a miatt jutott az eszembe, h tényleg körültekintően kell kórházat és orvost választani, mert a szülés utáni pár nap szintén nagyon meghatározó élmény tud lenni! Én meg voltam győződve róla, h a klinika max közepes ilyen szempontból, de mostmár tudom mások tapasztalatai alapján, h nagyon is jó.

No, most befejezem, és valszeg sokáig nem is jövök errefelé! Holnap megyünk a szüleimhez, és már nem is jövök vissza ebbe a lakásba. Vidéki leszek!

Minden jót, jövök, amikor lesz rá lehetőségem/internetem!
Viki

Sziasztok!

Először is köszönöm Mindenkinek a kedves üdvözlést, érdeklődést!
Ne haragudjatok, ha nem fogok most pontosan név szerint reagálni, de olyannyira pörög a topic -AMI SZUPER – hogy jó sokat írtatok…és csak kapdosom a fejem!

Hunor végre jobban van, hál Istennek már nem köhög olyan csúnyán és az orra sem folyik annyira. Szegénykét úgy sajnálom mindig….de hát ilyen az anyaság.

Igen , valóban későn jöttem múltkor! Jó lenne, ha nem ilyen lehetetlen időben tudnék írni, de legtöbbször így jön ki a lépés…ez nemcsak kisfiam miatt van, - bár sokszor ébred kora este és éjszaka is – hanem bagoly-létemből kifolyólag is. Nem ártana időben lefeküdni néha…
Köszi szépen a kisfiam nevét illető bókot!
Ritmit, Zsolka, megymag, isarenikő!
Akkor most megpróbálok válaszolni a kisfiam műtétjével kapcsolatos kérdésetekre…nem könnyű ismét felidézni magamban…
Kisfiam péntek este született. Másnap délelőtt nagy örömmel jött be a párom, egy hatalmas virágcsokorral és alig tette le a virágokat, jött a gyermekorvosnő. Teljesen hidegen és szenvtelenül, érzelmektől mentesen – vagy inkább bepánikolva, talán azt is érzékeltem – közölte, hogy gond van Hunorral. Elmagyarázta a dolgokat, megnéztük a kicsit és alig tartottam a kezemben, levetkőztették és betették egy inkubátorba. Még egy képet is csináltak róla. Na ezt nem értettük, de a kezembe nyomták. Előtte pedig én csak ültem karomban a kicsimmel és ömlöttek a könnyeim. Párom nagyon erős volt, de ő is sírt a mentőben. Így alig párórásan vitték a Heim Pálba, és egy herekorrekciós műtétet hajtottak rajta végre…férjem ment vele a rohammentővel, mindent ő intézett és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Borzasztó volt. Én meg csak sírtam egész nap. A kislegény példásan, alázatosan viselte a megpróbáltatásokat. Bejöttek a szüleim, beszélgettünk, ők velem maradtak, de szörnyű volt a várakozás. Pár órás sebbel nem tudtam átmenni. Különben akkor nem is gondoltam a sebemre, semmi fizikai fájdalmat nem vettem szinte tudomásul, annyira el voltam keseredve. Egy vizsgálóból – mert fullon volt a kórház – átköltöztettek a csescemős részlegre. Két kismama, két kisbabával, az én kisbabám meg sehol sem volt…ott is csak sírtam a szobában, ill. amikor pár percet bent töltöttem, mert inkább a folyosón töltöttem az időt a családdal. Még aznap kaptam egy másik szobát a nőgyógyon – elintézték nekem – mert lelkileg nagyon megviselt a környezet. Persze egyetlen nővér sem törődött velem igazán – sőt, az egyik bunkó is volt – hogy szoptatásról valamit, sebnézés ilyenek. A családias, jó hangulatú műtő után a zord, gyárízű, személytelen, nemtörődöm vegetálás következett. Az orvosom is nagyon megijedt, mindennap bejött meglátogatni – mert ő kevés időt tölt a kórházban, bejárós – persze lehetett más dolga is, nem csak miattam, de akkor is megnézett és vigasztalni próbált. A kisfiam az intenzíven töltött két éjszakát, majd egy délutánt a sebészeten, és aztán együtt 3 napot voltunk a belgyógyon. Mindenféle csecsemőápolási gyakorlat nélkül - csak anyukám jöhetett be, ő is engedéllyel, és napközben – csöppet sem volt könnyű, bár a nővérkék segítőkészek voltak. Mégis, igazán kiszolgáltatottan éreztem magam, bár nem annyira, mint a műtét másnapján a „bababarát” kórházban…A Heim Pálos orvosok előtt le a kalappal, nagyon kedvesek, aranyosak, emberségesek voltak. Most is kontroll vagy bármilyen vizsgálat alkalmával mindig nagyon kedvesek, még nem csalódtunk bennük. Pénteken született Hunor és következő hét szerdán mehettünk haza. Most már hál Istennek minden rendben vele, életvidám, nagyon mosolygós, jókedvű baba. Drága kincsünk, akit imádunk!
Egyelőre ennyit, ez is jó sok lett, majd folytatom legközelebb mással…

borakata

Borakata!
Először is örülök, h Hunor jobban van, mi is majdnem két hete küzdünk a náthával, mind a kettőnek szívom az orrát, még mindig folyik nekik egy kicsit. Ez egy türelemjáték, nekünk legalábbis mindig elhúzódik, és ezt Villő is örökölte.

Nagyon megértem a szülés után történtek miatti érzéseiet, mert mi is hasonlót éltünk át, Bálint két naposan felkerült a nic-re (intenzív osztály). Szerencsére olyan helyen szültem, ahol volt intenzív ellátás, nekünk legalábbis nagy könnyebbség volt, mert nem kellett elszállítani és vele lehettem végig. Egy hetet töltött ott, egy napot az inkubátoros részlegben, aztán mehettem három óránként szoptatni, ami egy rémálom volt: bemosakodás, maszk, beöltözés...éjszaka nem mentünk, viszont a szobám pont Bálinték mellett volt, így hallottuk, ahogy ordítanak éjszaka... Nagyon rossz volt látni, ahogy a kicsit pronyó (tisztelet a kivételnek) nővérek bánnak a pici babáinkkal. Én az egy hét alatt teljesen kikészültem, mellgyulladásom is lett, mert nem szoptathattam olyan ütemben, ahogy Bálint kívánta volna, néznünk kellett az órát, mert
csak 20-25 percünk volt egy szopira. Ez az élmény nagyjából az első egy évre rányomta a bélyegét...nehezen dolgoztam fel.
Végül nem derült ki, Bálintnak mi volt a betegsége, de egy hétig kapta az antibiotikumot.

Erről még nem is írtam itt a fórumon, vagy csak nagyon keveset, de ahogy most megint felidézem, nekem ez volt igazán szörnyű élmény, nem maga a császármetszés. Ezért volt a második szülés szép és jó, mert nem volt semmi rossz utána, és felszabadultan babázhattam.

Remélem mihamarabb sikerül feldolgoznotok ezt a tortúrát, taz a legfontosabb, hogy Hunor egészséges! A szavaidból úgy veszem ki, hogy jó helyre született:)

Sziasztok!

Végre sikerült vonalzókat gyártanom Tegnap valamiért nem sikerült.

Itt Tbányán a gyerekágyas rész végülis annyira nem volt rossz. Szerdán 17:40kor született Zalán, este 9es szoptatásra már kihozta a szülésznőm, segített cicire tenni. Ekkor még az örzőben volt, egészen másnap estig. Csütörtökön 3 óránként hozták ki, persze alig vártam azokat a fél órákat. Kb. addig hagyták kint őket. Pénteken délelőtt pedig sikerült átmenni a rooming-ines részbe és ott már nagyon jó volt.

Köszönöm a hozzászólásokat a bejelentkezésemhez! Nagyon kiváncsi voltam, hogy mi lesz a véleményetek a történetünkről és örülök, hogy nem találjátok "kórosnak" a gondolataimat. Nagyon szeretném megtalálni azt az orvost, aki segít nekem hogy másodszorra meglegyen az esély.

Most úgy gondolom, hogy vagy a Szent Istvánban vagy a Szent Imrében szeretnék szülni. Semmiképpen sem itt Tatabányán. Esetleg arról van infótok, hogy császár után ebben a két kórházban mi a helyzet, milyen a gyerekágyas rész, mikor kaphatod végleg magad mellé a bébit?

Hát igen lányok, valóban ez a legszörnyebb az egészben, az elhagyatottság és a távolság a babától. Nálam ez közepesen volt csak rossz, legalábbis ezt a következtetést vonom le mindenki élménybeszámolójából. Ábel csüt. 13.24 perckor született, ő rögtön a gyerekágyas részre került a "közösbe" én meg dekkoltam az épület másik szárnyában az intenzíven. Aznap késő du. és este láttam kétszer 5 percre, részeben anyukám könyörgésére, aki orvos és így is nagyo rondán néztek rá....másnap reggel mindent kértem amit csak lehet, hogy meglátogathassam a mellékhelyiséget (ez az intenzívről eltáv. feltétele) és a füllentésre is el voltam készülve, de aztán szerencsére hamar elengedtek, így kettőkör draincsövestől motyóval átballaghattam (....gondolhatjátok) a gyerekágyra és nagyon de nagyon boldog voltam, hogy végül együtt vagyunk. Addig nagyon rossz volt minden. Mostanra úgy hallottam a klinkánkon is közelebb tették egymáshoz a császáros anyukákat és a babaákat, legalábbis egy épületszárnyban vannak...Én őszintén nem értem, miért nem gondolkodnak az illetékesek, hogy elég egy anyukának a császár megrázkodtatása, nem kell még a távolsággal is turbózni.....Ez még mindig Kelet-Közép-Európa...vagy a Balkán:-(
Sok minden van itt lányok, és még ahol pénz is van (szép szülőszoba, felújított osztály stbstb), ott sem biztos van lélek. Márpedig az a vezetőségben kellene legyen. Őszintén örülök, hogy másodjára nem kellett ezt megtapasztalnom. Ilyen szempontból nem tudom a második helyet, a kórházat megítélni, de gyanítom, ha gy alakult volna, akkor is emberségesebb az ellátás.

Sziasztok!

Csak gyorsan-hát hozzátok képest a Péterfy egy álom volt. 18.42 perckor született Marci. Mikor befejezték a műtétet engem rögtön vissza toltak a szobámba, és már hozták is a babucit. Akkor ott volt vagy 20 percet, próbáltuk cicire rakni, de nem ment. Az más kérdés, hogy a 12 órás vajúdástól én olyan szinten ki voltam merülve, hogy semmit sem fogtam föl abból, ami körülöttem zajlik, csak annyit, hogy nagyon fázok. Az éjszakát is végig aludtam, igaz hajnali 1kor jöttek talpra állítani. Majd reggel 6kor már hozták is, és onnantól kezdve szinte el sem váltunk (csak az első-két éjszakára vitték vissza, hogy tudjunk pihenni).

Megymag a te kérdéseidre is reagálok, majd!!!

sziasztok!
végre van gépem!!!!!!!!!!!!!!!!!!
tudjátok milyen ez, a suszter cipője... hiába rendszergazda férjem van, ha az alkatrész rossz, nem tudja megjavítani... na mindegy szereztünk, így most működik

először is, üdv az újaknak, gratula Evicuskának a babához!
gratula a 3. x-ekhez, hihi, én még csak 28 múltam áprilisban
betegeknek jobbulást!

aki még nem olvasta, tessék Ina May Gaskin Útmutató szüléshez c. könyvét megvenni-elolvasni, rengeteg erőt lehet belőle meríteni! a kedvencem benne a két császár után 4,8 kilós babát hüvelyi úton szülő anyuka története most kölcsönadtam, de novemberre visszakérem, és szülésig rongyosra fogom olvasni

heg: én is érzem néha-néha, de nem vészes. hogy centire pontosan hol-kívül belül- passz

másodikra nagyobb baba: a szülésznőm is ezt mondta. persze ez sem szentírás, kivétel erősíti a szabályt

vitamin kontra nagyobb baba: igenis igaz, de ugyanígy, kivételek vannak, nem igaz mindenkinél. szonográfussal beszélgettem, aki nap mint nap uh-zik, szerinte általánosságban igaz, hogy akinek nagy a babája, szedett vitamint.
genetika meg minden egyéb is van benne, szóval még egyszer, nincs egyenes arányosság, csak valószínűségi kapcsolat

ezért most aggódom is, mert Lindával is csak az elején szedtem, most viszont hullik a hajam, és a dokim vitaminszedést javasolt. egyhavi elevitet vettem, azt 2-3 naponta beveszem, vagy valami hasonlót tervezek. inkább legyek kopasz, mint hogy óriásbébi miatt ne hagyjanak szülni

altatás: mi vagyunk a negatív rossz példa, alter ezerrel, Linda megint velünk alszik. illetve: a kiságyban kezd, aztán landol nálunk kb az első ébredésnél (2-3 óra után), mert nem tudom a szobájában újra elaltatni. mi megcsináltunk az ágyat leengedhetőre, 2 deszka tart egy nagyobb szövetet, alul fix, felül rögzítjük minden le és felengedésnél. ha valakit nagyon érdekel, csinálhatok majd fotókat.
a vaterán-teszveszen is lehet venni, nemrég láttam egy gyönyörű kiságyat, ami eleve állítható oldalrácsú, csak valahol jó messze Somogyban, többe került volna a szállítás, mint maga az ágy
szóval a kis lassan 19 hósom nálunk is rácsosban van tulképp, bár ugye nem sokat. és abban is fog maradni, ez is átalakítható.
a jelenlegi tervek szerint kidobáljuk a felesleges foteleket a hálóból, és az ágyunk mellé tesszük át az övét hogy a kicsivel mit fogok csinálni, lövésem sincsen, én is abban reménykedek, amiket írtatok, hogy ketten már jobban elvannak egy szobában (ergo visszapateroljuk a gyerekszobába Lindát is). akkor viszont kell majd oda nekem egy heverő, a gyakori szoptatáshoz.... jaaaaaaajaj. most úgy vagyok vele, hogy minden gondot akkor oldok meg, amikor jelentkezik, egy perccel sem előbb
(és persze nappal is együtt alszunk, ha valakinek ez kérdéses lett volna )

na most akkor egy kis ontopik is: amennyire tudom, a szentimrében viheted a babát rögtön magaddal a 2 órás megfigyelés és a gyerekorvosi vizit után. ha du-este szültél, akkor "nemszeretik" ha elviszed, merthogy fáradt vagy stb, de blablabla, sokmindent nem szeretnek abban a kórházban, tehetnek egy szívességet félreértések elkerülése végett, ez nálam azt jelenti, tudd mit akarsz és harcolj érte, ne hagyd hogy a kórházi "rutin" bedaráljon.
császár után nem is tudom hogy van, elmondták-e egyáltalán, pedig 1 órás előadást ültem végig a kórházban. no ezt majd megkérdem a szülésznőmtől, bár nem fog a kérdésnek örülni, biztatott, hogy a normálra készüljek, tudat alatt se gondoljak a császárra, mert az nagyon tud befolyásolni. nem lesz könnyű, de igyekszem

ja igen: egy kedves barátnőm 34 hétre szülte a kisfiát. (egészséges, kutya baja, de a 2,5 kiló alatti súlya miatt pár hét kórházat megjártak) egészen korán voltak keményedései, feküdnie kellett, és úgy gondolja, a végén már a rokonai beszélték a fejébe a koraszülést...

akkor most rólunk:
nagy a pocakom, szerintem nagyobb mint Lindával. most már ugye 6 hetesen nadrágcserét kellett végrehajtanom, elsőre akkor még "csak" melltartót kellett újat vennem
hízni nem híztam eddig semmit, nem is szeretnék sokat, elég sokról indultam....
pocakLéna mocorog, de kis aranyosakat, igazán jólnevelt gyerek. most még...
igen minden okés vele, korának megfelelő, (sőt 1-2 nappal mindig nagyobb) mindene megvan, a kezein az ujjacskákat is megszámoltuk 4d-n
afp is ok. a vicces, hogy ugyanannyi lett, mint Lindával, most mégis nyugtatgattak, hogy kizárt a down-kór, akkor meg halálra ijesztettek... éljen az istenhegyi géndiagnosztika! (na van is nekik miből, egy vagyont otthagytunk).

Lindám most náthás volt, 2 hétig, néha még most is szívni kell az orrát, de mára már gyógyultnak nyilvánítottam.
így a 18 hós oltás is elmaradt, hétfőn viszem a drágámat szúratni.
ügyesen próbál kanállal enni, kisebb-nagyobb sikerrel. egyelőre sokat mosok még rengeteget dumál, nem is tudom hány szót ismer a legújabbak a gesztenye, fésű ("séfű"), banán. nem mindig érthető a kiejtése, de lehet tudni, mit akar, mert hozzáteszi, hogy "ot, ott" és szerel mindent, össze meg szét... de olyan jó már, hogy ennyit tud
etetőszékbe nem mászik, nem olyan a miénk szerintem, hogy lehetne. de felnőtt széken is simán elüldögél. így a második harmadban energikus vagyok és fitt (ha-ha), bírom emelgetni, csak hajolni nem szeretek már.
na eldugulok, lassan le kéne feküdni

Sziasztok!

Mamacsibe! Nagyon örülök, hogy újra itt vagy és minden rendben veletek! Az átalakított kiságyról tegyél fel fotót légyszives.
Én a két gyerek együtt altatásától eléggé félek (legalábbis az első fél évben), mert egyrészt szeretném, ha a pici mellettem lenne az első félévben, hogy könnyebb legyen szoptatni és halljam minden mozdulatát, meg aztán ha sír gyorsabban fel tudjam venni, hogy ne ébressze fel a nagyobbat. Nem akarom elkiabálni, de az utóbbi 5-6 napban Levente nagyon ügyesen átaludta az éjszakát és nem szeretném, ha majd rendszeresen ő is felébredne a sírásra, mert valószínű sokat leszek egyedül és egyszerre két gyerek visszaaltatását nem tudom hogy oldanám meg.
Nagyon ügyes a lányod, hogy már mond szavakat. Az én fiam nem akar még, pedig mindent megért. Férjem szerint a lányoknak több a mondanivalójuk, azért kezdenek el hamarabb beszélni.
Csütörtökön megyek én is dokihoz, ez lesz az első komolyabb elbeszélgetésünk mindenről, hát kiváncsi leszek. Remélem azért így közel a 30 héthez nem kell másik dokit keresnem.
Üdv mindenkinek, Enikő

Sziasztok!

Enikő!
Én is féltem az altatástól, de nagyon jól megoldódott, Bálint sosem ébredt fel Villő sírására, és megszokta, h eg pici baba bizony sír. A legelején persze nem könnyű, mert olyan szokatlan, h az eddig megszokott napirendet a pici baba jól felborítja, de hidd el, megoldódik és a nagyobbik alkalmazkodik, aztán meg a pici is és szépen összeszoknak. Én már néha úgy altatom Villőt, h Bálint ott jtászik és csörömpöl mellettünk, Bálintot meg néha úgy kell altatni, h Villő már nyűgös és ő is szeretne aludni...ez is majd szépen kialakul.

Mamacsibe és Evicuska!
Íme egy élő példa, h a Szent Imrében milyen császár után: én nagyon meg voltam elégedve azzal, ahogy kezelték a helyzetet. Műtét után nem voltam elkülönítve, hanem rögtön vittek a szobámba, hozták Villőt, megszoptathattam. A műtét napján bent lehetett a férjem, amikor kértem, hozta Villőt. Nekem jó volt, hogy pihenhettem, erre volt akkor igényem, éjszakára bevittük Villőt. Másnap kaptam egy ágyas szoát, ami szuper volt, békén hagytak, bejöhetett a férjem. Annyira nehéz az első pár napban mozogni, ellátni a babát, így nagyon jó volt, hogy ott volt mellettem, segített. Ha kéred, a csecsemősök segítenek, ha szeretnéd, betolhatod éjszakára vagy nappal, hapihenni szeretnél, de ha szeretnéd, mellett lehet végig. Alapvetően rugalmasak és segítőkészek. Az egy ágyas szobáért fizetni kell, de nekünk megérte, van babafürdető, külön fürdő...szóval tök nyugi van:)

Mamacsibe!
Léna nagyon szép név:) Egyébként nővérem is az idén március elején szült, nagyon jó akkor szülni, mert nyárra már egséz nagy a baba.

Sziasztok!

Közben haladok a visszaolvasással. Nagyon jó, hogy ennyi mindenről írtatok. Valakinek (hű, nem emlékszem) volt egy beszámolója a Szt Imre csecsemőosztályáról: hát ez iszonyatos. A Péterfy ehhez képest a földi paradicsom volt, még császár után is, szoptatás szempontjából teljesen ideális, a műtét utáni állapotokat tekintve is (6 órával utána pl. már lehetett enni szilárdat).

Borakata!
Nagyon sajnálom, ami veletek történt. Ilyenkor furcsán érzem magam egy kicsit, hogy én csak egy császár miatt nyavalygok, miközben a 35. héten született egy egészséges babám akivel azonnal együtt lehettem, szopizott, stb.

Rita!
Amit te írsz a Szt Imréről, az sokkal jobban hangzik.

Azért kicsit elijedtem a Szt Imrétől. Még az Istvánnak is jobban utána olvasok.

Mamacsibe!
Jó hogy írtál, örülök, hogy rendben vagytok. Azt hiszem, az ellátást illetően igazad van: az embernek határozottnak kell lennie és kiállnia a jogaiért.

Sziasztok!

Bocsi, hogy így eltűntem, de nagyon jól esett, ahogy írtatok nekem. Sajnos egész múlt héten betegek voltunk. Először a sima infuenzás nyavalya volt, elmentünk dokinénihez, ahol sikerült egy hatalmas hányás-hasmenés vírust összeszedni. Na azt nem kívánom senkinek sem. nagyon durva volt, hánytunk, mint a lakodalmas kutyák (Apa kimaradt belőle szerencsére). Először én kezdtem, háááát..... először azt hittem más oka van, de miután az egyik lány is rákezdett, "megnyugodtam ilyen téren". Nappal is éjjel is rókáztunk, éjjel pedig együtt aludtunk velük, külön-külön 1-1 lánnyal, hogy a vödröt eléjük tudjuk tartani, mellesleg kellett is sajnos. Na ennyit a részletekről.

Mamacsibe!
Nagyon szép név a Léna, honnan hallottad?
Örülök, hogy jól van a bébi. Szedtél előtte fólsavat?

Enikő!
Garantálom, hogy mindent meg lehet oldani leleményességgel, ha tanács kell, akkor pedig itt vannak a lányok is 
Szurkolok, hogy jó legyena doki, tudod női megérzések, számíthatsz rá.

Megymag!
Hát ez nem lehetett túl jó, akkor neked sem, sajnálom.
Legközelebb mesélek majd jó, ez a hozzászólás is nagyra fog sikerülni 

Evicuska!
Gratulálok az új babához, szupi lehet. Viszont BP-vel kapcsolatban elmondom, hogy ez sem olyan jó itt, legalábbis szerintem, biztos vannak kivételek. Az egész rendszert alapjaiban kellene megváltoztatni.

Rita!
Angi is NIC-en volt, de velünk nem voltak ilyenek, viszont a 25 perces időkorlát nekünk is megvolt.
Örülök, hogy a második már kellemes élmény volt akkor  Őszintén tudok neked örülni 

Borakata!
Üdvözöllek én is. Sajnálom, ami történt, de a lényeg, hogy a kisfiad hamar túlesett a dolgon, és minden rendben van. Amikor majd ő szeretne babát, akkor nagyon hálás lesz ezért, gondolom. Viszont ez az elszakadás tényleg olyan gáz, olyan szomorú, szerintem mindegyikünket ez visel meg legjobban.

Zsolka!
Fején találtad a szöget. Ne azért vegyenek vissza, mert a jog miatt, hanem mert hiszenek nekem, de hát ilyenek…
ÁÁÁ, nem vagyok méltó igazán ilyesmikre, hidd el, csak próbálkotom, aztán vagy sikerül, vagy nem, kif go derülni.

Írtatok az első napról. Egyet értek veletek, ahogy olvastalak titeket. Sőt beszéltünk is apával erről. Jobb helyeken ez ugyanúgy zajlik, mint sima szülésnél, apa bent, első 2 óra együtt az őrzőben, aztán rooming-in. Először a Margitba mentem, de ott nem adnak lehetősége a rooming-inre a császárosoknak. Szerencsére az a rész már haldoklóban van, be is zárják majd gondolom. Belső infók szerint a legrosszabb dokik maradtak ott, akik miatt becsődölt a kórház. Végül a MÁV-ba mentem át, ahol az első naptól (0-nak veszem, amikor születtek éjjel) együtt lehettünk rooming-inbe. Viszont valamire emlékszem, és most Apa alá is támasztotta. Annó az altató orvos amikor befejeződött a műtét, akkor adott nekem egy 15 milis fecsit, amibe a megmaradt EDA-s érzéstelenítő volt, majdnem a feléig volt még. Nos Norbi, mert így hívták, rám bízott egy kis papírt is, hogy majd az osztályon adjam át. Rá volt írva, hogy mennyit adagoljanak nekem az éjszaka folyamán, hogy ne legyenek fájdalmaim, de ne legyen teljes az érzéstelenség, mint a műtétnél. Sőt mondta azt is, hogy a kis papír alján feltüntetett egy adagolást is, amivel pont annyira zsibbaszt csak el, hogy tudjak vele járni. Az éjszakát átagonizáltam, de emlékszem rá, hogy amikor elvittek az őrzőbe, akkor megígérték, hogy még akkor megkapom az "A" babámat, és elmondtam nekik az EDÁ-s kérést is. Reggelre jött csak Nócika, és addigra a fecsi is eltűnt a kis papírral, pedig Apa emlékszik rá, hogy oda tette Ő a kis szekrényemre. Persze senki sem tudott semmit. Amikor szóvá tettem, akkor szóltak egy dokinak, aki bejött és kiszedte a kanült...... A módszert egyébként alkalmaztuk a sebészeti klinikán is, amikor ott dolgoztam......
Egy különbség volt csak, hogy az altató tudta, hogy orvos vagyok, az osztályon, pedig nem tudtak erről. Az utolsó napon derült csak ki, amikor kinyomtatták a zárómat. Lányok, azt a riadt arcokat, már ezért megérte: lol:

Vitamin: nos, az, hogy nagyobb a baba az tény, csak ugye ez irányú vizsgálatok vagy nem történnek, vagy ha igen, akkor nem hozzák őket nyilvánosságra. Sima gyógyszergyártói fogás csak…


Lányok! Csak hogy ne szégyenkezzetek, én is beszöktem a feneketlen hozzászólást gyártók közé, és még lenne mit írnom, de majd megírom egy következőben.

Sok puszi mindenkinek: Nárcó

Egyébként engem ami nagyon bánt/idegesít, mikor azt mondják, hogy örüljek hogy császár lett, mert ez a legjobb megoldás, senki nem szenved... Ti szoktatok találkozni ilyennel? Főleg az idősebbek mondják ezt a butaságot, most már nem mondok rá semmit, nagyon rossz nyomon jár, aki ezt gondolja...

Sziasztok!

Na elkezdtem visszaolvasni, kb. a 3. oldalon tartok. Olyan jó ennyi pozitív dolgot olvasni, de így is annyi kétség van bennem, no meg félelem...

Evicuska, ez engem is idegesít. De a legjobban, amikor megtudják, hogy csaszis voltam, hogy akkor a következő "szülés" tök jó lesz, mert biztos császár.... És sajna ebben benne van az apósom, aki a Péterfyben szülész-nőgyógyász...
Pont tegnap kérdeztem a lehetőségekről és ő egyértelműen programcsászáról beszélt, ha én nem akarom, akkor aláírattatnak velem egy papírt, hogy a felelősséget én vállalom, ha gubanc lesz. Jó mi???

Narco, én szentül megvagyok győződve, hogy enyim gyermek azért lett ekkora, mert a 37. hétig vitaminokat szedtem (vagyis Elevitet), de mindenki hülének néz, mondván tuti nem attól.

Még hogy nem szenved, akit császároznak??? Ilyet nekem Hál'Istennek még nem mondtak, de nem egészen normális, aki ezt állítja. Ok, abban a pillanatban nem érzed (szerencsés esetben...), de a hat óra utáni felállítást és zuhanyzást, pár napig az ágyból felkelést, lefekvést és áááááááá a köhögést és hapcizást a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám...(szerencsére nincsenek ellenségeim:) Úgy küldtem el a férjemet a büdös fenébe, amikor megnevettetett...

Zsú, velem is aláírattak volna papírost, ha rendesen szülök, valami saját felelősséges duma... nem is értettem teljesen, de nem firtattam. Ezek olyan abnormális dolgok, ez a papír pölö szerintem a műhibapereket hivatott kiküszöbölni...

Enikő, én is pont ugyanezektől félek... 2 gyereket altatni éjszakánként...
szerintem nálunk a 200*200as ágy lesz a megoldás, és mindenkit magam mellé veszek

Virág, látod Rita meg milyen pozitívakat írt a szentimréről. én is tesztelem majd febr végén-márciusban, ne temesd még
az istvánban épp a sok látogató tud zavaró lenni, amikor a szobatársadnál egész nap férfivendégek vannak, hát megértem, ha úgy valaki nem akar szoptatni...
ahogy emlékszem, nekem 2-3 nap, mikor bedurrantak pamela andersont szégyenítő dudáim, sokszor órákig kint hagytam... öö de persze ott sem volt látogató...

ez a császár-jobb duma engem is idegesít. legutóbb 3gyerekes barátnőm kérdezte, hogy miért akarok simán szülni, úgy mintha hülyének nézne. ő persze 3 simán túlvan.... az első szülését nem irigylem tőle, indokolatlan indítás, oxy tripla adagban, hasbakönyöklés, bordatörés... másodiknál másik doki edával, akkor röhögve szült. 3. gyerek is megvolt neki 6 órán belül, ott nem kapott csillapítást. nyilván én nem voltam ott, nem éltem át azt amit ő, de nem hiszem, hogy ha pl. a 3. császár neki, olyan vígan ellátta volna a 4 és 2 éves nagyokat is a kicsi mellett..... senki a világon nem ért minket meg, csak az aki ugyanebben a cipőben jár. aki bekajolja a dokis dumákat és/vagy annyira teledumálták a fejét, hogy kibírhatatlan a vajúdás. az sose fogja megérteni. illetve az sem, akit meg műteni kellett volna, de nem tették, mert ilyen is van, igaz ritkábban.

idősek: no azért akkor még sokszor akkor se volt műtét, mikor kellett volna. nagymamám azt hiszem 3 napig küszködött míg 5kilós nagynénémet megszülte... hát ott lehet hogy inkább jobb lett volna (nem azt mondom, hogy minden nagy babánál műteni kell, sőtsőtsőt, de van mikor bizony jó az a műtét...) úgyhogy valahol őket talán lehet érteni.

ez a saját felelősségedre papír egyszerűen szörnyű. és az, hogy a méhünket nagyobb eséllyel távolítják el, trombózist-fertőzést sokkal könnyebben kapunk, sérülhet a vesénk, stb, a baba légzési nehézségekkel küzködhet, az mind smafu mi??? ez nagyon dühít.

Enikő, fotóztam, majd felteszem ha meglesz a csatlakozó kábel

Itt vagyok ám csajok, olvasok de most kukkot kaptam, hagyok teret másoknak is. Nárcó! jó hogy jöttél!

figyusztok, miért nem teszi be aláírásnak az én drágáimat? nem értem...

Egyébként azért kaptam kukkot, mert rájöttem, hogy hirtelen annyi "új" jött - ami szuper, hogy elfelejtettem kivel mi történt az első szülésnél, illetve kezdett összekeveredni - amit viszont fontosnak tartok fejben tartani, hogy segíteni próbáljak - így visszaolvastam kicsit - bocs, ha ennek ellenére néha összetévesztek valakiket.
Viszont míg hiányosságaimat pótoltam rájöttem, valami szégyenletesre: Isarenikő, ne haragudj, de téged nem bírtalak visszakeresni, és bár te nem vagy annyira új, szégyen és gyalázat, de nem emlékszem a te történetedre. Ne haragudj, segíts kérlek és pár szóval említsd meg, akkor be fog ugrani.

Lassan valami táblázatféle kellene nekem...Mármint ez azoknál fontos akiknek aktuálisan van szükségük némi segítségre, támogatásra . Első szülés, " hivatalos oka" , második: tervezik, ha igen mikorra, vagy már útban van, hányadik hétben - hűű ezért lenne jó, ha mégis lenne mindenkinek vonalzója. Hát az enyém meg nem működik...

Megymag, működik. Ne kapjál kukkot légyszi, mert tökre hiányzol!
És Zsolka is! Meg persze a többiek is!
Készülünk Villő keresztelőjére, most vasárnap lesz, egyben én is keresztanyaleszek, mert nővérem Marciját is most kereszteljük. Utána lesz 20 fős családi ebéd, épp azt szervezzük most.

Kukk,
sziasztok, én is itt vagyok, szóval nem 'olyan' kukk, hanem emilyen, hehe... na nem ragozom, most is fél kézzel írok csak, mert a másikkal szoptatok. Már ha értitek
Kicsit sűrű itt az élet, hirdetjük a lakásunkat, és jött egy komoly érdeklődő, izgi no. Közben ezer szülinap meg névnap, mert nálunk kulminálnak az ősziek, folyton van valami.
Rita, Ilka keresztelője jövő hét végén lesz, de nálunk szerencsére nem lesz nagy ebéd, csak kis állópogácsázás.
Ilka tegnap kapta az első (három ) oltását. Nagyon rossz volt, bár mindent megtettem, amit lehetett, viszont utóhatásában nulla dráma szerencsére.
Andrissal meg bekeményítős altatási forma zajlik - hát... meglátjuk, és majd referálok arról is.

Jaj, annyi mindenre akartam reagálni, de megint nem megy.
De Rita: nagyon-nagyon kedves Tőled, hogy hiányolsz!!!
És már érzem így pár nap nem-írás után, hogy Ti is nekem.
Szép estét mindenkinek!

Sziasztok!
A hordozókendők topikból másolom át annak, akit érdekel a program:

Alábbi programra szeretettel hívnak és várnak a szervezők bárkit, akit érdekel a szülés, és bármilyen kérdése vannak akár ezzel, akár az o.sz.-sel kapcsolatban.
A program keretében egyedülálló módon látható lesz a Jelenlét c. doulafilm.

Meghívó

BÁBABARÁT BÁL
- Nem tágítunk

Időpont: 2008. október 11.
Helyszín: Gödör Klub

Program:
16.30-17.30: Szalóki Ági - Gyerekdalok
18.00-19.30: "Jelenlét - doulafilm" filmpremier, a vetítés után bármilyen kérdésre válaszolnak a bábák
20.00-21.30 Sajnosbatár
21.30-23.00 Csókolom
23.00-0.30 Besh o droM
A program ideje alatt folyamatosan megtekinthető két kiállítás "Fehéren-feketén" illetve "Születésbarlang" címmel.

A belépés díjtalan!

Sziasztok!

Narko! Hogy vagytok? Meggyógyult már a család? Az nem semmi amit az EDÁ-val műveltek. Egyébként a műtét után az altatóorvos nekem is mondta, hogy ha bármi gond van hívjam, de éjszaka, mikor már rettenetesen fájt a hasam és szóltam a növérnek, akkor közölte, hogy örüljek, hogy EDA-val szültem, mert akit altatnak annak sokkal jobban fáj. Mindezt egy kb 20 éves pcsa, akinek szerintem egy gyereke sincs még és egyik műtétet sem próbálta. A doki másnap ki volt akadva.
Engem a vajúdoba vágtak be (állítólag az őrzőbe nem volt hely), ahol telt ház volt és egész éjjel, másnap déutánig a babák szivverését hallgattam és a látogatok, hozzátartozok tömegét nézhettem. Persze a gyerkemet nem kaphattam meg és a férjem is csak 5 percre uorhatott be!

Ez a császár utáni szenvedés elég érdekes! Én is nagyon szenvedtem tőle, pedig nagyon igyekeztem minél előbb mozogni, de fél órámba telt, amig az ágyban csak imán átfordultam és hetekkel későb sem volt egyszerü a felkelés, fekvés, fürdés. Aztán beszéltem olyanokkal, megegy topikban olvastam is több embertől, hogy nekik másnap már nem is fájt, simán el tudták látni a gyereket és nem értik más miért nyavalyog. Szerintetek ez miért van? Nem hiszem hogy a fájdalomküszöbök között ilyen jelentős a különbség.

Papír aláíratás! Ez a legegyszerübb módja, hogy semmiért ne kelljen feleősséget vállalni. Már az UH-nál is aláíratják, hogy idézem:"az UH vizsgálat diagnosztikus hatéknysága a külőnböző elváltozások esetében eltérő és így nem alkalmas minden rendellenesség adott időben, teljes biztonsággal történő felismerésére. Bizonyos rendellenességek bármikor rejtve maradhatnak."

Megymag! Az én történetem: 2006.11.25-re voltam kiírva, ehhez képest dec 12-én indították. Közbe a 12 heti uh alapján újraszámolták és dec 4-re tették az időpontot. Szerintem mind a doki, mind a szülésznő tudták, hogy ebből csaszi lesz, hiszen teljesen zárva volt a méhszáj, de adtak egy esélyt, mivel tudták, hogy természetes úton szeretnék szülni. Így aztán fél 9 és fél 3 között "vajúdhattam", bár én ebből semmit nem éreztem. Fél kilenckor bekötötték az infúziót és ahogy elkezdték adagolni az oxitocint, a baba szívhangja 100 alá esett. Közbe bekötötték az EDA-t és probálkoztak tovább, de ha tabb oxitocin ment a szive leesett, ha kevesebb az semmire sem volt jó. Szerintem a dokim jó volt.
Én viszont így utólag azt látom, hogy én is sokat hibáztam. Én a császárra gondolni sem akartam, meg voltam róla győződve, hogy simán pikk- pakk meglesz (anyukám elég gyorsan szült), aztán nagyon ragaszkodtam az orvosomhoz, neki pont nov. 25-én el kellett utazni és dec 3-án jött vissza. Nov 25-ig folyton mondtam a kicsinek, hogy hamar szülessen meg, 25-étől meg hogy mostmár ne, várjon december 3-ig, utána megint hogy jöjjön. Szerintem ez is bekavart, meg az is, hogy a végén már türelmetlen voltam, már napok óta nem aludtam, hatalmas hasam volt és már szerettem volna ha mielőbb velem van.

Légyszi írjátok le a ti tapasztalataitokat, tanácsaitokat azzal kapcsolatban, hogy oldottátok meg azt a pár napot, amig korházban voltatok, úgy hogy a nagyobbnak is minél jobb legyen és ne boruljon a napirendje. Én szeretném hogy a férjem éjszaka is bent legyen velem a korházba (főleg császár esetén), viszont nem szeretném hogy a nagyobb fiamnak még a saját ágyárol is le kelljen mondania.

Zsolka! Ti is költöztök?

Bocsánat! Ez nagyon hosszúra sikeredett.

Sziasztok!

Ismét itthon, most hasmenés miatt.

Vica! Igen, mondták már nekem is, az egyik takarító néni. Szerintem el sem tudják képzelni, hogy milyen az. De gondolom idővel ők is átesnek majd nagyműtéten, nem kívánom nekik, de akkor majd rájönnek, hogy mit jelent egy nagy műtét. Ezzel érvelt a sógornőm is, akinek 3 gyerek van. Szerinte éppen elég megszülni 1 gyereket, nemhogy egyszerre kettőt is. Nagyon bánt egyébként, amit mondott, mert fel sem fogja, hogy miket beszél. Szerintem azt hiszek, hogy ez valami nagyszerű orvosi bravúr a szülés kiváltására. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy mit is jelent ez….
Egyébként azért gondolhatják így az idősebbek, mert nekik pont az jutott, amikor mi születtünk, akkor viszont kikötözve, intézményesített keretek között szültek. A gyereket egyből elvették, és 3 óránként hozták 10 percre.

Zsú!
Most kidülledt a szemem. Az apósod az?
Tényleg lenne hozzá egy jó kérdésem: Miért lesz egy férfi szülész nőgyógyász? Egyszer fölteszed neki?
Ki néz hülyének, én nem? Na majd keresek erről valami jó cikket, na de ne ilyen szedett-vedett internetesre gondolj, jó

Ritmit!
Meggyógyult a szemed? Mi volt vele?
Egyébként hiába íratják alá a papírt, ha műhiba per lesz, akkor azt is vizsgálják, hogy amit aláírtál, azt megértetted-e a körülményekhez képest, és nem voltál-e beszűkült tudatállapotban.
Milyen volt a keresztelő?

Mamacsibe!
Akkor értek egyet a császárral, ha a szülők döntenek így, de legtöbbször (ahogy nekem is volt) beleszólásunk sincs, felvilágosítás nincs, igazi indokok nincsenek. Elhúzódó szülés szerintem nem ok, mert egy szülés a kezdetektől 36 óra, és előtte van még egy hét, amíg felkészül az anya szervezete. Az a baj, hogy a szakmai irányelveket azok a nőgyógyászok csinálják, akik elkövetik ellenünk a bűncselekményeket. Én már csak ennek nevezem. Szerintem csak Amerikában lehetne olyan cikkekkel, álláspontokkal nyerni, mint pl a Geréb Ágnesé.



Tényleg hallottátok, hogy most az Alkotmánybírósághoz fordulnak? Emberi szabadságjogok meg mindenféle. Volt erről valami cikk, hát nagyon drukkolok nekik, sokat imádkozom értük.

Zsolka!
Tényleg nagyon izgi, merre költöztök?

Megymag!
Mi az a kukk? A táblázat szerintem nagyon jó ötlet.

Enikő!
Hát a hülyeség kerülget minket is mindig.
Elvileg az EDA-t tehát erre is lehetne használni, hogy utána ne szenvedjünk. Több dolog is felvetődik, hogy pl. miért használnak még spinális érzéstelenítést, amikor az EDA sokkal jobb.
Szomorú, ami veled történt, kb ez volt velem is. Bennem az a kérdés merült fel, hogy miért oxyval indítanak, amikor a prosztaglandinos laminária is nagyon jó lenne, főleg ha zárt a méhszáj. Vagy a kettőt együtt, de úgy érzem, hogy egyrészt olyan nagy oka nem volt nálad sem, nálam sem a szülés indításának, másrészt inkább arra játszottak, hogy próbáljuk meg, úgysem fog menni, aztán kis idő múlva műtét. Nekem legalábbis ez volt az érzésem. És mint tudjuk a hátsó megérzések sohasem csalnak.
Volt a MÁV-ba is egy csajszi, aki másnap már úgy járt, mintha semmi sem lenne. Őt a főorvos műtötte, de egyébként az a főorvos olyan, hogy a vizsgálatnál sem lehet semmit érezni, iszonyat jól csinálja (na jó, azért annyira nem, hogy minden nap erre vágynék… )
Azt hiszem, hogy az első terhességnél mindannyian úgy tekintünk a dokira, mint egy istenre, aki majd megcsinálja helyettünk. Van akinek szerencséje van, bejön neki, mi meg jó nagyot taccsolunk. Gondolom másodjára már mindenki tudatosabban keres.



Sok puszi mindenkinek: Nárcó

Nárco! Légyszi magyarázd el nekem azt a prosztaglandinos lamináriát, mert sajnos nem tudom mi az. Egyébként érdekes, hogy első szülésnél meg voltam róla győződve, hogy mindent tudok, amit tudni lehet, kell. Rengeteget böngésztem a terhesség és szüléssel kapcsolatos oldalakat, szülési tervet készítettem és csakmost látom utólag, hogy milyen tudatlanul mentem mégis szülni. Arról nem is beszélve hogy a gyerekágyi résszel egyáltalán nem is foglalkoztam szülés előtt. Azt gondoltam minden megy majd simán és csak nagy boldogan babázok. De gondolom ezt már sokan ismeritek.

Puszi mindenkinek, Enikő

Hello Mindenki!

Na talán most lesz pár perc nyugi itt, épp alszanak egyszerre, hoppá-hoppá...

Vicus! Engem - ha már ez a téma - az fárasztott nagyon a második szülés előtt, hogy mindenkinek állandóan bizonygatnom kellett, hogy NEM MINDEN ÁRON, és persze hogy CSAK HA MINDEN RENDBEN VAN, és satöbbi. Idegesítő volt, hogy komolyan feltételezik az ellenkezőjét egyesek, s már öt méterről győzködnek, hogy azért van az úgy... meg néha muszáj... meg gondoljam csak el, ha bármi történne... és a végszó: hogy ugye hogy milyen remek azért, hogy egészséges a kisfiam, naugye.
Ehh, nem is hergelem bele magam megint. Ismeritek Ti is talán az érzést, mikor ultra-bio-naturista hippinek néznek, csak mert igenis szeretnék simán szülni. És kicsit magas lóról magyarázzák, hogy nem leszek attól rosszabb anya. Dühítő (Ugyanez peptitában: a minap a hölgyek, akik arról faggattak három körben, hogy egészen biztos vagyok-e benne, hogy a baba kap levegőt a kendőben. De tényleg egészen biztos vagyok benne??? Röhej...)

Rita, tényleg mi van a szemeddel? Minden belépéskor ez az első, amit meglátok, mert az oldal tetején van a hsz! Nem lehet megfeledkezni róla, hogy múlt héten fájt. Fáj még?

Költözés: már egy ideje tervben van, csak húzzuk, mert nem lakunk rossz helyen, és a lakást sem nőttük még ki, viszont mikor ideköltöztünk, még nem volt gyerekünk, és a családunk is erre-arra lakott Budapesten. Most viszont van már kettő gyerkő is, s a családjaink minden tagja egy kupacban lakik Bp. másik felén. Ami kb. rosszabb, mintha valami közeli kis településen laknának - akkor is gyorsabb lenne talán elérni őket. Egy szó mint száz: rászántuk magunkat, hogy közelebb menjünk - sajnos ők nem jönnek, mert most már tényleg mindenki ott lakik egy rakáson, rajtunk kívül, és mindkettőnknek él még egy-egy nagymamája is. Tudom, hogy van, akinek semmi segítsége nincs, és megoldja. De nekünk lenne, csak így nehéz megszervezni, ill. rengeteg időt vesz el az igénybevétele. Pár év (na jó: remélhetőleg jóóópár év) múlva meg már talán nekünk kell segítenünk - akkor is jobb lesz közel. Kicsit szomorkás, kicsit örömteli. Most talán közel járunk hozzá.

Császár utáni fájdalmak: hát én a szerencsés vonalban futottam. 12:30-kor műtöttek délben, éjjelre kaptam fájdalomcsillapítót az infúzióba. Ettől még galád egy élmény volt: ha nyugton feküdtem, alig fájt, viszont háton nem tudok aludni. Ha viszont fészkelődtem, belesajdult. De a nagyon rossz a hajnali felkelés volt - brrr... Én még olyan lassan nem álltam fel ágyról! Pedig csak két lépésre volt a mosdó! Viszont mikor ez megvolt, és mehettem át a gyermekágyra, mondták (úgy 8-9 körül), hogy amint elég erős vagyok, és tudok járni, hozzák a babát. Na... már tudtam is! És onnantól nem is volt bajom, csak ha köhögnöm, nevetnem kellett - na az xar vót... De már következő éjjel sem fájt igazán, még az odakészített Algopyrineket sem ettem meg. Szóval hpgy értsétek: fájt a heg, éreztem, ahogy csípősen húzódik a hasi vágás, még a méhösszehúzódást is éreztem, és persze nem kellemes, de még a gyógyszerbevételi küszöbömet sem érte el az egész. Enikő, szerintem is soktényezős a dolog, de asszem nagyonis vannak különbségek a fájdalomküszöb tekintetében. Nekem pl. szinte soha nem fáj a fogam, ha lukas, akkor sem, és hosszú vitákat folytattam már a rokonaimmal arról, hogy az injekció fáj-e, vagy csak a szúrás és a tudat együtt adja a rossz élményt (szerintem utóbbi, de a férjem majdnem megkövezett... ).

Nna, asszem ennyi volt a kegyelmi időszak, Ilka sír.. Letsz-gó van! A felhalmozott kérdéseimet legköz.

Zsolka, nálam is most alszanak egyszerre, én is itt:)

Sziasztok!
Narco,tök jó, h időnként bekukkantasz! A szemem már jól van, szerintem az allergiától gyullad néha be, meg piszkosul viszket.

Zsolka, én is mindig a saját írásomat olvasom belépéskor, várom már, h oldalváltás legyen. Ezért is kell jó sokat írni!:)
Hol laktok? Náluk csak anyukámék aktívak, férjem szülei már idősebbek, megvan a maguk baja. A nagyim még él, 94 éves, aput ő teljesen leköti, úgyhogy nekem anyukám segít, de ő rengeteget. Innen is ezer csók Neki ezért nagyon sokat számít, főleg, mert nem vagyok annyit egyedül a gyekőcökkel, sajnos a környéken valahogy nem verődött eddig össze jó gyerektársaság, sokat megyünk a közeli játszótérre, de ritkán találok olyan anyukát, akivel tudnék beszélgetni.
Ez a fájdalomküszob dolog érdekes, nekem elég alacsony, tudok szenvedni rendesen, ha valami fáj.

Sziasztok!
Ma voltam dokinál! Letörtem, mint a bili füle. Eddig olyan lelkes voltam, de most eléggé lelombozódtam.
Két hete kaptam a mai időpontot és amikor be akartam jelentkezni ,hogy nem írtak be a számítógépbe, így nincs időpontom. 1 órát vártam, már az is elment aki utánam jött, amikor végre behívtak. És ez bármikor újra előfordulhat. Ja és még az sem volt biztos, hogy bejutok.
70000 Ft-ért vállalja a szülést, és a kiírt időpont után 1 héttel be kell feküdni.
Azt hiszem az a baj, hogy a terhesgondozásban az első dokim sokkal jobb volt.
Na mindegy, többet nem panaszkodom.

Jó éjszakát mindenkinek!

Sziasztok!
Üdv Mindenkinek!
Hunor jobban van, csak el vagyok havazva egy munka miatt…Megy az altatás-szoktatás nálunk, ugyanis kisfiam rendszerint cicin szeret aludni-lenni-létezni, szorosan hozzám simulva. Na most ezek a cicizések éjszaka nagyon megsűrűsödtek, olyannyira, hogy van olyan időszak, amikor 2-3 órán keresztül lóg a cicin, bele-beleszív, forog össze-vissza, fogja a kezem (vagy a testem valamelyik részét). Ja, hát a mi ágyunkban alszik, mert kezdetektől fogva éjjel is rengeteget szopizott, én meg belealudtam…ő ott maradt…A szoktatás nagyon megvisel mindhármunkat, igaz csak ma kezdtük, de lelkileg megtépázottak vagyunk férjemmel.  Már majdnem sírtunk…a módszer, amit követünk a Minden gyerek megtanul aludni c. könyv alapján….Várom a véleményeket, bár erről van egy topic, de érdekelne mit gondoltok!

Visszatérve a szülésre, igen, nekem nem is a műtét jelentett nehézséget, hanem az, hogy nem voltunk együtt a kicsimmel…elég nehéz volt leírni az egészet, olyankor mindig mintha még egyszer megtörténne…
Egyébként én nem ellenkeztem az orvosommal, mert a toxémia miatt akár agyvérzést is kaphattam volna, ő mondta, hogy nem kockáztat. Férjem is közölte, hogy ha esetleg normál szülés lett volna, akkor mi van, ha tényleg felszökik a vérnyomim és akkor most folyna a nyálam…meg ki tudja hogy lehettem volna. Napi 3X-i gyogyó mellett volt 120-130-140 a vérnyomásom. Szóval nehezen lehetett kordában tartani.

A műtéti heg nekem nem fájt, csak szúrt és égett kicsit, A felkelés 6 óra után nagyon gáz volt, elsőre nem is sikerült. Istennek hála egy tündéri, anyukám korabeli(kideült egy eü szakközépben tanultak), tapasztalt éjszakás nővérke volt, aki nagyszerűen, gondosan figyelt rám éjjel. Még reggelit is készített… Másnap tényleg nehezemre esett nekem is mozogni, -pedig még cipekedtem is – de a kisfiamra tudtam csak gondolni és abszolút nem figyeltem magamra, pedig még nagyon sok víz volt bennem, teljesen ödémás voltam, és még mindig magas volt a vérnyomásom…így nem is tudok visszaemlékezni arra, hogy a következő napokban mennyire fájt vagy sem. Nem éreztem, mert a lelkem vérzett, fájt és égett…
Két hétig fájt az érzéstelenítés helye, de az eléggé, mint egy bivalyerős hátfájás. A fejem nem fájt, de a nevetés-tüsszentés-köhögés kellemetlen volt ill. az ágyról, székről felkelés, hajolás. A fürdés sem volt kellemetlen, csak amíg a kötés rajta volt.
Szerintem sok múlik azon, ki és hogyan műt, ill. varr. Barátnőm (aki a műtősnő volt) szerint nagyon alaposan öltött össze a dokim és nagyon odafigyelt arra is, hogy nehogy valami a méhemben maradjon, ő így fogalmazott: „alaposan kitörölte-tisztította a méhed”.
Egyébként mindez az Istvánban történt…és készült róla felvétel….

Alizanyu(hol vagy?), Ritmit, virag5, narco, köszi a reagálást! Meg mindenkinek, aki még egyszer „az újak” kedvéért leírt pár dolgot a szülésével kapcsolatban és megköszönöm a bíztatásokat, együttérzéseket, támogató szavakat is….!

Megymag!
Jó ötletnek tartom a táblázatot! Ja, és igaza volt a többieknek, tényleg jó a humorod!  Az Ina May Gaskin c. könyv miért olyan jó? Szeretek olvasni, ezért kérdem…

Narco!
Tök jó, hogy orvos vagy! Mi a szakterületed?
Egy kérdés: mi volt az a kanülös EDA-s dolog? Nem értettem, bocsi…
A másik szakszó, amit mondtál, az a prosztalgladinos izé, az nem az a zselé..bocs ha hülyeséget mondok…
Miért jobb az EDA a spinálisnál? Nem leeht mindkettőt ugyanúgy „elszúrni?”
Egyébként az én dokimnak is „aranykeze” van, mert a vizsgálatok nekem sem voltak kellemetlenek sohasem. Másik orvosnál egyenesen fájt. Bár az előző orvosom jobb, szebb szülészeten dolgozik…

Virág5!
Kicsid tényleg korán érkezett…a lényeg, hogy kezdettől szopizott és együtt voltatok…

Isareniko!
Talán Te említetted, hogy megbeszélted a babáddal többször is, hogy mikor jöjjön…meg hogy telebeszélték a fejed mások…Az én orvosom is volt szabin, amikor már bármikor jöhetett volna a baba és én is „beszéltem” a picimmel, lehet, hogy nem kellett volna?!
Csatlakozom hozzád: a szülés előtt én is azt gondoltam, hogy már nagyon sokat tudok róla, pedig milyen keveset…a gyerekágy nálam is hátulra került. Ehhez hozzáteszem, hogy a csecsemőápolás is…bár eü-s anyum nagy segítségemre volt! Puszi neki és örök hála!
Ja és természetesen gratula a kis pocaklakóhoz! Vigyázz magatokra!

Mamacsibe!
Neked is gratula a pocaklakóhoz! Te is légy óvatos!
A kismamáknak problémamentes várandósságot kívánok! És olyan szülést, amilyet szeretnének…!

Minden tiszteletem azoké, akiknek már két gyerkőc gondozását kell megoldania! Hódolatom a praktikus időbeosztás előtt! Segítsetek, nekem nem nagyon megy….

Ritmit!
Drukk a keresztelőhöz! Én is nagyon készültem és pár baki befigyelt…persze nem miattam.. Nagy öröm volt számunkra, az igehirdetés személyes volt és nekünk szólt, örök emlék számomra! Kicsim sajnos sírózott…kicsit beöltöztettük, mert azt gondoltuk, hűvös a templi, de beszorult a meleg és ez lehetett a baja…pedig általában mosolygós baba. Nézett is mindenki, amikor torkaszakadtából elkezdett üvölteni…Egyesek azt mondják, hogy „ilyenkor megy ki belőle az ördög”…
Sajnálom, hogy nincsenek kismama-társaid, nekem is csak néhány van, de legalább van és el tudunk beszélgetni. Az egyik utcabeli.

A többiről legközelebb, jó sokat írtam, de be akartam pótolni a mulasztásomat…
Puszi Nektek!

Ui: Beleolvastam vorosbegy blogjára, nagyon jó és szórakoztató, elgondolkodtató tényleg!

Sziasztok!

Vagyok ám, csak mindenféle fórumokat böngészek, meg megint suliba is járok (heti négy napban folytatom az egyetemet, bár csak 4 órát vagyok naponta távol, de még bele kell jönnöm, fárasztó így babával együtt). Bocsánat, ha nem fogok mindenkire reagálni, olvastam mindent, csak mindig elfelejtem, pontosan kivel mi van.

Borakata!
Akkor jól értem, hogy te az Istvánban szülted az elsőt? És fog ott menni a következő is? Csak mert szemezgetek az István kórházzal. Nézem, hogy közel egyidősek a babóink.
A könyvet nem ismerem. Trudi nálunk is nagyrészt cicin alszik el, de én jól érzem így magam, nekem ez érzelmileg jó, neki pedig azt hiszem egyértelmű a dolog. Pillanatnyilag én nem is akarok ezen változtatni, mert ellene vagyok minden sírni hagyásos, érzelmileg-fizikailag elszakító alvástanításnak, és eddig nem nagyon találkoztam a két végleten kívül mással (kötődő és sírni hagyós). Nekem pl. a Suttogó is nagyon idegen. Csak két dolog miatt aggaszt ez egy kicsit: mi lesz ha már nem cicizik (bár remélem, akkor majd más módszerek is „kitalálódnak” valahogy), és mit fogok csinálni két gyerekkel. Mert hát eggyel ezt meg tudom tenni, de mi lesz, ha ő majd itt rohangál és bontja a lakást, én meg altatnám a másikat, vagy kettőt... De azért bizakodó vagyok. A nagymama el tudja altatni ringatva, mikor nem vagyok itthon, úgyhogy azért bizakodom, hogy megy ez máshogy is.

Mamacsibe!
Nagyon drukkolok neked és kíváncsian várok minden tapasztalatot. A Szent Imrével kapcsolatban valószínűleg igazad van. Én most dicsérem a Péterfy csecsemőosztályát, máshol mások pedig szidják, úgyhogy ez valószínűleg nagyon függ attól is, az ember éppen milyen műszakot fog ki, stb. Azért nekem nagyon jó volt, hogy első babás tapasztalatlan, császáros anyukaként annyira flottul ment ott minden a szoptatást tekintve.

Odáig még nem jutottam el, hogy Ritának végülis miért lett a második császár...

Megymag!
A táblázat nagyon jó ötlet!

Ami most még eszembe jut, hogy írok a műtét utáni fájdalomról, csak mert nekem nagyon érdekes, amit mások írnak – úgy érzem, én nagyon máshogy éltem meg.
Nekem altatásban volt (azért mert van két nyitott csigolyám és az anesztes így nem vállalt semmiféle gerincérzéstelenítést), így rögtön a műtőben, miután felébresztettek és a műtősfiú át akart emelni a másik ágyra, ordítottam egyet. Arra emlékszem, hogy ott biztatták őt, hogy biztosan föl tud emelni úgy is, ha én nem tudom átkarolni, hiszen csak 60 kg vagyok (annyira híztam a 35. hétig). Utána fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem vissza a szülőszobába (oda vittek vissza). Ott már a szülésznő ébresztgetett és ott volt a férjem is, közben infúzióban ment valami fájdalomcsillapító is. Szóval én nem tudom milyen az, hogy 6 órán át még nem fáj semmi, mert nekem ott azonnal nagyon fájt. Aztán kiderült, hogy akkor nem is a heget éreztem, mert az volt a kisebb fájdalom, hanem a méhösszehúzódásokat. A műtét éjfél előtt volt, és én gyakorlatilag nem tudtam aludni reggelig a fájdalomtól, bár a szülésznők szerint nagyon jól viseltem. ( A méhem ott a kórházban olyan jól visszahúzódott – állítólag -, hogy két nap múlva a főorvos megállapította, hogy nem kell külön oxitocin injekció méhösszehúzásra, mert magától is olyan jól visszament. Szerintem a gyakori szoptatástól, mert a koraszülött babót minimum 2 óránként kellett szoptatnom.)
Érdekes, hogy nem ott a kórházban borultam ki, hanem majd itthon. Ugyan nagyon nehéz volt az első felkelés – 6 órával a műtét után-, az első wc-re és zuhanyra menés, de azért nem tartott 10 percekig, mint ahoygan sokan írják. Másnap reggel gyakorlatilag ott rohangáltam a folyosón, na jó, nem olyan gyorsan, de senki nem gondolta, hogy előző éjjel volt császárom. Az egyik volt szobatársam, aki még mindig benn feküdt el is döntötte, hogy ő is császárral akar szülni. Egy másik szobazársamnak, aki két nappal később szült hüvelyen át gátvédelemmel (semmilyen repedése, varrata sem volt) én segítettem az első napon, mert én jobban voltam mint ő. Most visszatekintve is úgy érzem, hogy az első napokban nagyon látványosan gyógyultam.
Viszont utána úgy éreztem, hogy nagyon nehezen. 1-2 hét után úgy éreztem, most már nem bírom tovább: hogy még mindig nem bírok oldalt fekve aludni, még mindig iszonyatosan fáj a fölülés az ágyból, stb. Akkor annyira el voltam keseredve, hogy fölhívtam az orvosomat és megkérdeztem tőle, meddig fog ez még ennyire fájni. Sajnos nem lett igaza, mert jóval tovább fájt, mint amit akkor mondott. Nekem kellett úgy 2-3 hónap, hogy ismét jól érezzem magam, sőt, inkább úgy 4 hónap után mondhattam azt, hogy most már csak picit érzékeny. Úgy tűnt (az orvos szerint), hogy nálam nagyon lassan szívódnak föl a belső varratok (a külső is, na mindegy) és az húzódik.

Na most én is jó hosszú lettem. Az a baj, hogy ha ezt végiggondolom, még mindig úgy érzem, nem biztos, hogy ezt újra kibírnám – és nem az első felkelést, meg az első pár napot, hanem egy ilyen hosszú lábadozást.

Sziasztok! Jó gázos pár napunk volt, úgyhogy nem tudtam jönni. Remélem most már meggyógyulunk/helyrerázódunk végre. Megyek visszaolvasok, most van - két másik dolog között egy kis időm, Kolos most épp spájzozik- már nem idegesítem magam rajta, hogy ő (is) ott szeret a legjobban tartózkodni - nyilván mert ott a legnagyobb a rumli....Meg a sarok, meg a kábelok.. kezdősik előrüől, Zsolka, Betti, hamarosan nálatok is kezdősik, és őszintén mondom, addig még naaaagyon sok nyugalmatok van.. hihihi, csak úgy viszonyításképpenn mondtam ezt....Most épp az almát pakolja és a felmosófát akarja megszerezni.vááá

Sziasztok!
Én sem tudok mindenkinek mindenre reagálni sajnos, és általában el is szoktam a végére felejteni, h még mit akartam írni.

Megymag!
Tényleg kukk van Azért írj, ha tudsz, Te annyira húzóerő vagy ebben a fórumban!

Virág!
Azét lett a második is császár, mert az orvos az elejn megmondta, h nem engedi túlordani a terhességet, mert az előző is azért volt, mert indítással sem ment a sima szülés, és vszínű, h a másodikkal is így lenne. Erről itt anno nagyon sokat "beszélgettünk", ha tudsz, szerintem olvasd vissza. Van olyan orvos, aki enged túlhordani, van aki nem. Mivel a erminus napján sem volt jele a szülésnek, így megműtöttek.
Villő is cicin alszik, és én is izgulok, h hogy lesz majd az altatás. Bálintot sosem altattam így, hanem hagytuk sírni és idővel magától elaludt. Villőnél nincs szívem ezt csinálni és ő így szépen el is alszik. Egy barátnőm, aki szintén cicin altatja a gyerekekeket azt mondta, h ne izguljak emiatt, leszoknak egy időután.
Sajnálom, h olyan sokáig fájt a sebed, ez szerintem elég ritka.

Borakata!
Vannak babás barátnőim, de nem kifejezetten a környéken, hanem egyetemről meg máshonnan. A környéken is vannak babások, a játszótéren szoktunk is dumálgatni, de nem olyan naiytottak. Az utcában meg valahogy kifejezetten maguknak való családok vannak. Ezt azért nem értem, mert szerintem a babázás mindi egy összetartó kapocs, én legalábbis nyitott vagyok.
A könyvet nem ismerem, de Bálintnál a metanul aludni egész jól működött.
Mennem kell, Villő sír. Folyt.köv:)

Hali, gyors reagálok!
Engem is altattak (elcs..ték az EDÁt,) és már mikor ébredtem - nagyon nehezen már nagyon fájt. MINDEN, az egész, és nagyon-nagyon, de uralkodtam magamon. De a legszarabb az altatásnál az, hogy a tubustól tök kikészült a torkom, kapart, szúrt, az orrom, nyilván megtámadták a bacik, mert ugye ilyenkor "nyitva" van az ember szája (is... ), szóval nem kaptam levegőt, orrcseppet szerettem volna, de csak sokára jutottam hozzá, mert nekik nem volt, anyu hozott a gyógyszrertárból, és a torkom kikészült, állandóan köhögési ingerem volt!!!!! Az első ösztönös köhögést (amikor még eszembe se jutott h ez fájhat) sosem felejtem elMajd meghalltam. És csak krehálni próbáltam, h valahogy felkaparjam a váladékot onnan. Erre rámszóltak, hogy ez milyen rosszat tesz a hangszálaknak, inkább köhögjek - köszi.
Nekem sokáig érzekeny volt fájt, felkelés stb hetekig, hónapokig rémálom. A 6 hét végére vált elviselhetővé az állapotom.

Sztem is egyedi és soktényezős a dolog, de nekem még van az a privi véleményem is, hogy baromira nem mindegy mekkorát kell vágni és az relatíve, anyuka csípőjéhez képest mekkora. Én elég vékony vagyok, nagyon erős hasizmokkal (amik csak voltak, így 2 szülés után, már csak a múltidő marad), évekig versenyszerűen tornáztam, így nyilván nem kis erővel kellett szétfeszíteni a hasizmokat.. A szülésznő azt mondta, hogy az egyébként hozzám képest nagy gyerekemet a doki alig tudtam kicincálni - jól megszenvedett vele -hahaha, majd pont ő szenved, mi??? Nem ám én.hiszti van

na itt vagyok újra, lefektettem.

Enikő, köszi, hogy újra leírtad! Most már emlékszem, tényleg.

Ina May gaskint én sajnos nem ismerem, sztem Zsolka vagy Mamacsibe ajánlották - e is szívesen elolvasnám

oké, enyém az ötlet, de ki csinálja meg a táblázatot? Mert azé az érdem...én erre most nem vállalkoznék. és főként, hova tesszük be, h mindig elérhető legyen?

Ja persze a legfontosabbat megint elfelejtettem!! Bocs hogy már megint én vagyok.

Enikő! Téged akarlak vígasztalni! Nem szabad elkeseredni, hanem gondold végig, hogy miért alakult ez most így, és konkrétan mi az ami neked rosszul esett és mi az amivel nem tudsz, vagy nem annyira szeretnél megbirkózni, és mi az ami számodra (BELÜL!!! tudok, lélek ilyesmi) elfogadhatatlan. És miért. Mindig van lehetőség változtatni, csak önismeret kérdése az egész. A legbensőd megsúgja mit szeretnél, és neked úgyis az lesz a legjobb!! Ha nyugodtan el tudod fogadni ezeket a feltételeket, akkor oké. ha meg nem, akkor változtass! Sosincs későn. Tudod én a 38. hétben jöttem rá valamire.

Konkrétan: Én kiakadtam volna, ha a dokim 1. előre megmondja a tarifát - sztem ez minősít, erre felénk ezt nagyon nem szokták, és nem merik mondani az orvosok (amennyire gondol.. max ez van) ha valaki mégis mond ilyet azt nagyon elítélik várandós körben.
2. Te vagy a szülő nő és mindig van jogod dönteni, akkor is, ha úgy tüntetik fel, hogy nincs. Jogod van visszautasítani az eü. ellátást. Egy esetben nincs, ezt az eü tv szabályozza, valami olyasmi, ha ezzel nyilvánvalóan veszélyezteted a magzatod életét - de ugye a túlhordás jó leletek mellett önmagában nem az! Narco javíts ki ha hülyeséget mondtam. Magyarul, mondhatod azt kedvesen és határozottan, hogy doktor úr, megértem, hogy aggódik és a legjobbat akarja, de én nem tartom megnyugtatónak azt, hogy nekem 40+7 napra be kelljen feküdnöm. Kérem, amennyiben a leleteim jók(!!!!!) , beszéljük meg hogy kicsit odébb toljuk ezt az időpontot.
3. Valószínűleg neked is rosszul esik az, hogy már most előre felvetik a túlhordás- befekvés lehetőségét. Az én második, vagy inkább a harmadik dokim még a terminus betöltése után sem emlegetett ilyesmiket, amiért nagyon hálás voltam neki (- mert első terhességemnél ugye nem ez volt...előre tudtam h ezt sem lehet meg amazt sem és így kell szülni - engem ez szorongással töltött el) Most febr. 7-ére voltam kiírva (valójában 6. volt a terminus napja, mert már az elején tudatosan elcsaltam egy napot- ennyit mertem- mert tudom nagyanyámtól kezdve mindenki túlhordásban volt - nyilván családi örökség) és aznap azt mondta csendesen a szülésznőnek - véletlenül hallottam, hogy ha hétfőig (11-e) semmi akkor majd másnap, 12-én megbeszéljük a továbbiakat.
4. Ne félj, mert a dokik, ha megérzik rajtad, ők is beparáznak. Legyél határozott és mondd h te márpedig simán fogsz szülni, természetesen ha nagyon kell, akkor oké a császár, egyébként nem, legyen ez neki is szakmai kihívás. A szülészek szeretnek azzal büszkélkedni, hogy valakinek csaszi után "sikerült" (- mint mondtam utálom ezt a kifejezést) spontán szülnie.
5. Nem gondoltál még arra, ha már úgyis felvetetted, hogy máshoz járj terhesgondozásr és máshol szülj??? Én ezt egy nagyon áldásos dolognak tartom, mert pl én a terhesgondozás alatt paráztatom a dokikat, kérdezek, aggódok, feltérképezek és sztem jobb "tiszta lappal szülni" akár még az ügyeletesnél is, mert az lehet hogy békén hagy.

Ne haragudj rám, őszintén segíteni akarok és most a szavaidból azt vettem ki, h kétségbe vagy esve és bizonytalan vagy. Ilyenkor nem helyes, ha elnyomjuk az aggodalmaidat és nyugatgatunk, hogy de úgyis rendben lesz minden, annak ellenére hogy belül nem tudsz valamit lenyelni. Ilyenkor helyesebb a tettek mezejére lépni - akár a lelkünk rendbetételére gondolok, akár a külső körülmények megváltoztatására. Én arra bíztatlak, hogy bízz önmagadban, az érzéseidben, az anyaságodban és ezt merd is vállalni!

Most lépek, mert nyilván elegetek van már belőlem..

már megint én... sehol senki

Hát lányok, volt egy esténk ma, meg éjszakánk tegnap éjjel. Kolos éjjel negyed 5 kor felsírt, gondoltam a szokásos szopi, felvettem, tüzelt a teste...Kúp, hűtőfürdő, nagyon nehezen ment neki le, pedig már jópár hűtőfürdőt végigcsináltam kb másfél óra volt, mire elfogadható szintre lement. Ma egész nap kicsi láz, csillapítottuk, ahogy kell, de ő valahogy nem igazán reagál rá - Ábel nem ilyen lázas típus - és hát most este hívtam anyut, hogy akkor most jöjjön, 39, már megint, mire ideért 39,3 volt, kapott szurit a drágám, de még azzal se akart először elindulni lefele, úgyhogy hűtőfürdő, beraktuk, 20 perc után 39,6 volt, hát az rossz volt nagyon, aztán vissza a vízbe, ujabb utánamérés, a szuri is nagy nehezen elkezdett hatni és hát párszor visszamértük, visszaraktuk mire lement(...?!) 38 fokra...(És persze nurofent is kapott mellé)

Megymag: Remélem Kolos már jobban van! Zalánnal voltunk a múlt héten kórházban. Bedagadt a fütyije kedd reggelre (nem huzogattuk), délután látta a gyerekorvos. Mondta, hogy másnap menjünk urológiai rendelésre. Férjem nagyon parázós, rohantunk át Tbányára. Megnyomkodták neki, jött a genny Este 10kor meg is műtötték. Hál'Istennek bent aludhattam vele. Másnap délután saját felelősségre (teljesen jól volt, szép volt a sebe is, láza se volt, össz-vissz kamillás borogatást javasoltak a dokik) hazajöttünk. Erre mire hazaértünk, 39fokos láza lett. Gyerekorvos jött, mondta, hogy menjünk a Heim Pálba. Persze addigra a kúp hatására (hiszen a fütyije miatt hűtőfürdőt egyáltalán nem alkalmazhattunk) lement a láza, így hazajöhettünk. Antibiotikumot írt fel a dokink, még másnap este is lázas volt, de aztán elmúlt. Valószínűleg valami húgyúti fertőzés lehetett. Most hétfőn voltunk a Heim Pálban, azt mondták hogy orvosilag szerintük nem indokolt a körülmetélés, így ezt megúsztuk! De mostantól tényleg huzogatni kell (egyébként Pesten azt mondták, hogy 2 éves korig nem kell huzogatni! 1000ből 1gyereknek lesz olyan problémája mint Zalánnak. Valami krém, szappan stb. maradvány bekerülhetett valahogy a fityma alá, és egyszercsak bedurrant)

Most már egészséges, csak továbbra is fertőtleníteni kell a fütyijét minden pelenkázáskor betadinnal. Szóval pelenkázáskor, meg ugye este fürdetéskor a huzogatáskor harcolunk egymással rendesen.

Kistesóval pénteken sikerült elmennem egy dokihoz. Egy helyi dokihoz mentem, aki már szülést nem is vállal. Kérdezte, hogy miért lett császár az előző. Hát, le volt döbbenve... és ezzel csak megerősítette bennem, hogy valamit nagyon elcsesztek.
A lényeg, hogy kistesó jól van, mivel 31 napos a ciklusom, így a vonalzó szerinti kornál 3-4 nappal fiatalabb a bébi, szívhang sejthető. Az uh szerint pénteken voltam pont 6 hetes. 1 hónap múlva hívott vissza kontrollra. Addig remélem hogy sikerült orvost találnom. Bálint Sándort még nem sikerült elérnem, jövőhéten rástartolok erősebben, no meg Kosztin doktort (Szent István, itt is rendel a környéken)is fel kéne keresnem vagy a jövőhéten vagy utána.

Sziasztok!

Megymag!
neked szeretnék válaszolni, mert eléggé sietek, de ha leszne mások is, majd alaposabban visszaolvasok.

Nekünk is volt ilyen. Ha más baja nincs a babádnak, gondolok itt: köhögés, orrfolyás, krákogás, vagy bármi ami más fertőzésre utalna: hasmenés, hányás, hasfájás, felfúvódás. Csak alszik egész nap, akkor az valszeg a 3 napos láz lesz. Exanthema subitum néven interneten itt utánaolvashatsz. Tipkusan nekünk volt ilyen, mindent nyomtam a csajokba+ hűtőfürdő, és egyszerüen nem mozdult 39 fokról se le sem fölfelé.
Felhívtam egy rendelőt, hoyg javasoljanakmég valamit, de mindenáron meg akarták vizsgálni, meg antibiotikum. Persze nem mondhattam nekik, hogy bocs nem adom be, nem értek vele egyet, mert szerintem ez a 3 napos lesz. Valahogy az anyai izém súgta ezt, ha van ilyen egyáltalán nekem.
Azt lehet tenni, hogy 3 óránként tudsz valamilyen lázcsillapítót adni, ha ezt a sémát követed: 1 kúp majd nurofen majd kúp majd nurofen és így tovább. Persze csak ha szükséges. Ugyanis mindkettőt 6 óránként lehet adni. Más-más hatóanyag, máshol választódnak k, más receptorokat blokkolnak, így nem ütik egymást és nem keverednek egybe.

4 napon hirtelen lázesés, nekünk 36.2 volt és mindenük tele volt apro pici piros pontokkal. Ha volt már ilyenetek, akkor nem lesz többször.

Remélem meggyógyultok, és kitartást.: Nárcó

Sziasztok!

Szeretnék én is csatlakozni Már a szülés elött is bele-bele olvastam a topicba és sok hasznos infót, gondolatot tettem magamévá, és most remélem, majd én is segithetek másnak (vagy csak dumcsizunk egy jót)

Szóval, a "nagy" fiamat császárral szültem, elhúzódó vajúdás és korai burokrepedés után, a Schöpf-Méreiben, 2005-ben (nem mellesleg Nándorom arctartásban akart kibújni, ezért is nem ment simán, csak erre igen késön jöttek rá...)
A Söfit bezárták, a dokim magánkh-ba ment, igy kerestem másikat (Dr Nyulasi Gábor), aki a Szt Imrében praktizál, és Csongor az ő aszisztálásával született hüvelyi úton, 2008. augusztus 27-én.
Egész más volt a 2 szülés, a vajúdás, a fájások is, szerencsére ezúttal iszonyat gyorsan ment a dolog.

Egyelöre ennyi, igyekszem majd bekapcsolódni és irni még magunkról.

minyu

Sziasztok!

Virág5!
Nem semmi, hogy gyerek mellett egyetemre jársz! Hogy bírod? Van segítséged? Mit tanulsz? Sok van még hátra? Sok szabadidődet elveszi? Tudsz egyáltalán pihenni? Trudi hogy bírja távollétedet? Jó sok kérdés…
Válaszolva Neked: igen, nagyon drasztikus a könyv módszere…most pedig 2 nap után valahogyan nem is működik Hunornál. Eleinte úgy nézett ki, hogy sikerülni fog. Tény, hogy velünk alszik a kisfiunk, a mi ágyunkban. Ez azért alakult így, mert éjszaka is sokszor felkelt, egészen pici kora óta és én egyszerűen belealudtam a szoptatásokba, Hunor meg „ott felejtődött”. Szeretnénk őt átszoktatni a kiságyába, de momentán nem megy. Amint bele akarjuk rakni, rögtön kipattannak a szemei és elkezd sírni. A módszer, amit szerettünk volna, hogy beválik – bár tuti nem vagyunk vele kitartók – a következő: belerakjuk az ágyába, egy ideig elvan, elkezd sírni, 3 perc múlva bemegyünk, megnyugtatjuk, simizzük, beszélünk hozzá de nem vesszük ki. Az időtartamot növelni kell minden egyes nappal, 3 után 5, majd 7 perc. A második napon már 5 perccel kezdünk, ez így megy 7 majd 9-re, végül 10-re. Elvileg a 3.napra már okés, de a könyv azt írja, hogy a szoktatási idő 2 naptól 2 két is lehet…Na már most az én problémám az, hogy fél óra után elaludt, de fél óra múlva fel is ébredt. Plusz elvolt a kiságyában, játszott, de nem aludt el…erre nem tudom mit mond a könyv, jobban át kellene rágni….csak hát idő…Szóval párommal úgy gondoljuk, hogy nincsen egyszerűen nagy alvásigénye. Éjszaka nem is lenne gond, hogy többször is eszik, mert felkelek. Ha nem tenném, bőgne. A gond csak az, hogy szopi után nem alszik sokáig, sűrűn kel, sőt, van, hogy 2-3 órán kersztül csak forgolódik, mocorog, nyöszörög és keresi a cicit, bele-beleszív. NA már most ez fárasztó….főleg a gerincemnek….Szóval ilyen majomszülő lettem, gondolkodom, hogyan tovább a szoktatással…Valami ötlet?????
A szoptatással nincs gond, ő is cicin alszik el, csak nehezen akarja elengedni…
Igen, az Istvánban szültem. A következőt is ott szándékozom, mert ott dolgozik a barátosnőm, aki műtősnő és császároknál, nőgyógyi műtéteknél asszisztál. Az orvosom az Istvánba „bejárós”, így muszáj oda mennem, ahol ő dolgozik, mert nem szeretnék orvost váltani. Nem tudom, hogy áll hozzá a császár után normálhoz, erről még nem beszélgettünk, de az Istvánban sok doki bevállalja. Szerintem ő is…legalábbis úgy tudom. Múltkor kérdezte valaki, hogy mikorra tervezzük a tesót. Nem tudom, de úgy 2-3 év múlva. Valaki azt mondja, hogy a 2, valaki hogy a 3-4 év korkülönbség jó…Ezt még át kell gondolnunk, főleg, hogy szüleink nem laknak a közelünkben.
Ritmit!
A mi utcánkban is vannak zárkózott kisgyerekes családok, amit nem értek, mert a gyerekekkel azért ki kell jönni és hogy lehet csak úgy némán, meg kukán. Az egyik anyuka mesélte, hogy a velük szemben lakó anyuka, amikor kijött a gyerkőccel, ő odament és szóba akart elegyedni vele. A nő meg mondta, hogy ne haragudjon, de ő nem szeret beszélgetni, ismerkedni sem senkivel…bementek és bevitte a gyereket…no comment! Mi a munkánkból kifolyólag ismertek vagyunk lakhelyünkön, így nyitottak, kedvesek velünk. Az tök jó, hogy az egyetemről vannak kapcsolataid. Az én barátaim az egyetemről messzire elkerültek, ritkán találkozunk sajnos, így új kapcsolatokat kell/kellett felépítenem. Hogy sikerült a keresztelő?
Megymag!
Először is nincsen elegünk belőled! Írj bátran, és sokat, mert jó olvasni a soraidat, amelyből nekem az tűnk ki, hogy jól ismered az embereket. Megnyugtató tanácsokkal szolgálsz, ne hagyd abba! Megértem, hogy a táblit nincs időd megcsinálni. Én sajna nem is értek hozzá, és fogalmam sincsen hová kellene tenni, hogy elérhető legyen. Remélem Kolos meggyógyult már, ha nem, akkor jobbulást neki! Lázzal kapcsolatban: én még nem mértem lázat Hunornál, mondjuk én sem voltam kiskoromban lázas. Nem furcsa, hogy többször volt már kisfiam beteg, de sosem volt lázas…narco mit szólsz ehhez? Milyen jó, hogy van egy orvos is köztünk…De megymag neked is szerencséd van anyukáddal…

Evicuska!
Sajnálom, ami veletek történt, de a lényeg, hogy Zalán már jól van! Most rendesen beparáztam, ez a fütyi kérdés amúgy is zavaros volt nekem mindig is…szóval most fürdetéskor jól megmostam-megtisztítottam Hunor angyalbögyörőjét. Nekem a Hunort műtő urológus mondta, hogy nem kell úhzogatni a bőrt…Most akkor mi a teendő? Ja még egy kérdés: akkor műtéti úton felvágták neki a bőrt? És hogy jött a képbe a körülmetélés?
Örülök, hogy minden rendben a babáddal!

Szia minyu!
Köszöntelek szeretettel itt, ebben a szupi csapatban! Én is csak nemrég csatlakoztam, de örülök, hogy bekapcsolódtam.
Milyen jó, hogy Neked is sikerült a normál szülés! Ügyes vagy! Bizti jó lehet a dokid is! A Szt. Imrét most nagyon dicsérik. Tényleg így van? Milyen tapasztalatokat szereztél? Csecsemős részleg? Kíváncsi vagyok! Ja és egyébként nem lakunk ám messze!!!
Gyere máskor is…persze ilyen csöppség mellett, mint Csongi és „nagytesója” mellett nem lehet egyszerű…

Üdv mindenkinek és békés, jó éjszakát!

borakata

Szép jó reggelt!

Borakata: Zalánnál csak egy gyors beavatkozást csinálták, kicsit bemetszették a fitymát, hogy a gennyet eltávolítsák. De itt Tbányán azt mondták, hogy ez csak egy gyors megoldás volt, mindenképpen körül kell metélni, hogy többet ilyen ne forduljon elő. A pesti doki szerint viszont ezt most jól megoldották Tbányán, valószínűleg ez tökéletes lesz, mostantól tényleg huzogatni kell, és orvosilag nem indokolt a körülmetélés.
De a pestiek azt mondtk, hogy 2 éves korig nem kell huzogatni, mert majd magától megoldódik a fitymakérdés. Szépen lejjebb megy magától. 1000ből 1 gyereknél lesz olyan probléma mint Zalánnál.

Minyu: üdv köztünk! Jó olvasni olyat, hogy valakinek sikerült császár után természetesen szülni! Én most épp orvoskeresésben vagyok. Remélem a héten, legkésőbb jövőhéten megtalálom az álomorvost!

sziasztok!

lányok, nem tudok mindenkit kiemelni, de azért igyekeztem megjegyezni a témákat.

Meggymag, jobbulást Kolosnak!!!

Rita, a te szemednek is!

Enikő, én is csak az orvosváltásra tudlak biztatni. ugyan a terminus+1 hét az egészen jó hozzáállás császár után,de az egyéb körülmények...
amikor Lindát vártam, nekem is előre közölte a doki (én voltam a hülye, rákérdeztem, de aztán később ő maga hozta fel a témát, mint egyetlen fontosat, amit a szülésről tudnom kell :/), és ez most már nagyon negatív a szememben.
én nem mertem váltani 36 hetesen, és nagyon bánom! mármint, igyekszem elfogadni a történteket és magamnak (is) megbocsátani, ez fontos a következő szüléshez, de így utólag másként csinálnám.
most is nagy lelkitusa kellett ahhoz, hogy ott merjem hagyni az istvános doktornőmet, akit egyébként agyonajnároznak sokan (császár után szültek is), nekem mégsem jött be... de mivel megfogadtam az első szülés miatt, hogy ha bármi nem tetszik a dokinál, otthagyom, megtettem, és most nagyon örülök ennek, mert az új dokimmal egy hullámhosszon vagyunk. (remélem szülés után is így fogom gondolni....)
persze tudom, hogy ilyen nagypocakkal ez sokkal nehezebb, de azért próbáld meg!!! elsősorban szülésznőktől lehet hasznos helyi infókat beszerezni, még mindig ezt vallom.

Virág, uhh, altatásos műtét
a köhögés is micsoda rémálom olyankor, az biztos! és még nevetni se nevethet az ember a nyomorán...

én sem kaptam plusz fájdalomcsillapítót éjjel, egy ideig az alacsony vérnyomásom miatt nem, aztán meg azért, mert nem jöttek csengetésre sem a nővérek, utána már feladtam... du 5-6ig műtöttek, aztán egész éjjel semmit nem aludtam... pedig tényleg csak lassacskán tért vissza a fájdalom az eda miatt.
hogy edát miért nem mindenhol használnak? nehezebb szúrni, könnyebb elrontani, és hát tanulni kéne ahhoz....
mit gondoltok miért van ilyen kevés bababarát kórház? mert a vezető gyerekorvosok 20-30 éve végeztek, és NEM járnak el továbbképzésekre....
műtét kinek hogy fáj- ebben elvileg benne van, hogy az "újfajta" Misgav-L féle technikát alkalmazzák-e, azzal elvben könnyebb a felépülés, de esélyesebb a hegszétválás... egy ideig érdekelt nekem mi volt, de már nem, és NEKEM nem fog szétválni és kész, simán fogok szülni, ezt mantrázom

a gyerekággyal, első pár héttel szintén nem foglalkoztam, ez elég tipikus azt hiszem. az első két hét maga volt a pokol, nem tudom másként leírni, fizikailag-lelkileg mindenhogy. kb 1 hónap kellett, mire normálisan, nem mint a mozgássérültek, fel tudtam állni... uhh.

cicin elalvás: Linda 16 hónapos koráig ezt csinálta, és máig ezt tenné, ha nem választottam volna el. most ebből az ölben altatás maradt. őszintén fogalmam sincs mit fogok csinálni szülés után, de majd kialakul... és persze az első ébredése után jön át a gyerekszobából a kiságyából hozzánk. nekem így jó
az hogy ennyire kötődés-párti vagyok, azt hiszem abból ered, hogy a szüleim nagyon sokat dolgoztak (mindig is), kicsinek ezt nehezen éltem meg, és már 6 évesen megfogadtam, hogy nem leszek orvos, mert szeretnék gyerekeket, és velük akarok lenni, nem úgy mint anyámék...
van is ebből konfliktus a férjemmel, aki Suttogó-párti lenne (ha olvasta volna a könyvet, pedig nem, de a sírni hagyás elvét szeretné követni), meg kell a kis magánszféra is, ezért van hogy elsőként azért a saját szobájában teszem le Lindát.
kendőzni akarok tanulni most, hátha az segíteni fog a kétgyerekes létben, pl a kicsit úgy szoptatom, és közben tudok mosogatni, ilyen elképzeléseim vannak

sajnos nálunk sem nyitottak a szomszédok, pedig 2-3 házzal odébb van 2 Lindához hasonló korú kisgyerek is.... de annyira mások a szokások, hogy 19 hónap után csak nemrég azonosítottam be a kisboltban, ki is a 3. szomszédné+ ki a kisfia... a másik szomszédról meg azóta sincs fogalmam se, kicsoda, csak az autójukat ismerem meg....
a játszótér pedig ami közel van, annyira pocsék (körbevéve tüskés bokrokkal, magas betonszegéllyel, amin művészet a babakocsit átemelni, stb), hogy ott ritkaság bárkivel is összefutni. általában abban sincs köszönet, mert odabagóznak a gyerekek orra alá.... :/
folyt köv

Minyu, üdv itt, ha tudsz írj a második szülésről!!

Evicuska, gratula!
dr. Bálint Sándorhoz nagy szerencse kell, elvileg már nem vállal új kismamákat, de próba-szerencse. viszont tudom ajánlani a csoportrelaxációt, amit ő tart szerda délelőttönként 9-10ig a kórházban. ingyenes, és utána-előtte hátha tudsz vele beszélni! maga a relaxáció pedig úgy szuper ahogy van

sajnos a jelen helyzet szerint nem fogok tudni eljárni, mert anyósom nem tudja vállalni, és hát a férjem is dolgozik akkor... pedig akik ott voltak kismamák, nagy részüknek már volt gyereke, ha eljutok még egyszer véletlenül, megkérdezem ők hová teszik a nagyokat erre az időre... mondjuk akinek ovis-bölcsis gyerkőce van, netán iskolás, az könnyen eljut...

rólunk: a férjem mégiscsak kapott hitelt (ugye az előző mhelye elintézte hogy ne kapja meg azt amit igényelt), folyószámlát, így szigetelünk, csatornázunk (árokásás SK), és hétvégén jön az új konyhabútorom. szuper dolgok ezek, de a kis dolgok meg nem haladnak, nincsen polc a pelenkázóm felett (az ablakba pakolok, gusztustalan), nincs előszobafal feltéve, nincs hová tenni a lassan előkerülő kabátokat, nincsenek letéve a szőnyegek, ezért lesnem kell mikor ül le a lányom a hideg kőre, hogy párnát tegyek a feneke alá.... ezek az apróságok nagyon-nagyon zavarnak, a mindennapi életemet megkönnyítenék, de egyszerűen nincs rájuk idő (mármint a férjemnek, én meg egyedül nem tudom megcsinálni), és pl polcra pénz se lesz mostanában. őssejtet is fogunk levetetni, mínusz sokszázezerben leszünk, ezért fogalmam sincs, a dokit-szülésznőt miből fogjuk kifizetni....
és itt van ez a válság, szóval aggódom mi lesz velünk.
a bababörzére is szerettem volna menni november végén, az eldobható helyett mosható pelusokat venni, de ebből se lesz semmi
kicsinyes vagyok tudom, dehát ha ebből állnak a napjaim?

szebb napokat mindenkinek

hopp, pár dolog kimaradt: idei császárosoknak ajánlom a Contractubex nevű krémet, gyógyszertárban vény nélkül kapható. igen büdös (hagymakivonat van benne), viszont gyakori használattal szépen halványítja a heget!

doki: elvileg tudok tarifát a mostaniról, de nem ő mondta (hanem anyósom aki ismeri a feleségét), és a szülésznőm sem mondott semmit pénzről. mindketten annyit fognak kapni, amennyit szerintem megérdemelnek. pl. ha az ügyeleti napján szülök a dokinak, az összeg kapásból a felére esik, mert nem kell külön bejönnie. na ilyesmikre gondolok. de hogy ezt is miből fizetjük ki....

Hello Mindenki!

Szaporítom kicsit a szót, hogy Ritmit bal szeme eltűnjön az első sorból

Minyu: üdv itt nálunk! Csuda jó, hogy jöttél - így legalább tudjuk, hogy nélkülünk is lehet másodszorra simán szülni Áh, csak viccelek - rettentő ügyes vagy, és nagyon-nagyon érdekelnek a részletek! Mi volt más? Hogy készültél fel? Tapasztalatok?
Az is nagyon érdekelne, hogy milyen az élet két egymástól kicsit távolabb született gyerkőkkel! Ez a több mint három év biztos egész más, mint a 2, amit mi produkáltunk - csudára kiváncsi vagyok, hogy mi különbségek adódnak belőle. Pl. féltékenység? Napirend? (Nándi már ovis, igaz?) Lótás-futás-fáradtság? Ha lesz időd esetleg...

Csibe: hű, nagyon átérzem a hiányos-befejezetlen berendezés és lakásállapot okozta frusztrációt! Az ilyeneken én mindig kiborulok előbb-utóbb. Bár inkább előbb. Most épp az borogat, hogy szinte havonta kell ruhákat válogatnom és pakolnom. Ez persze abból a mázliból adódik, hogy eszméletlenül el vagyunk látva: több helyről kölcsönözzük a rucikat, már egész kódrendszerem és külön füzetem van a feljegyzésekhez. Viszont eszméletlen, hogy folyton kinő valamelyik gyerek mindent, vagy épp ősz lesz és hideg... és én válogatok, keresek, zacskózok, előbányászok, visszagyömöszölök... pfű, nagyon fárasztó! És sosincs elég hely! Én ezt nem értem - pedig elvileg a ruhák mennyisége konstans. Na és akkor még a bizonytalanság, hogy vajon milyen mélyre ássam ezt vagy azt, jó lesz-e még novemberben/februárban/jövő tavasszal???? A rák tudja.
Viszont képzeld, Csibe, én pár éve csináltam egy polcot magam! Besokalltam, hogy nincs hová tenni a tányérokat, bögréket, volt egy szabad sarok a konyhában, ezért vettem deszkákat az obiban méretre vágva, és összecsavaroztam őket. Aztán a végén még lelakkoztam. Nem mondom, hogy bevennének az asztalos-céhbe vele, de a bögrék élvezik Ilyen állópolc lett, 4 emeletes.
Mosható pelenka: mi anno kacérkodtunk a gondolattal Andris születésekor. Akartam is venni, el is mentem egy helyre, ahol kapható, de épp zárva volt. Aztán kaptunk véletlenül kölcsön pár darabot. Nna... két nap alatt leszámoltunk az illúzióval, hogy marha környezettudatosak vagyunk. Inkább nem vagyunk. A férjem mondta ki az ítéletet: képtelenség állandó kaki- és ecetszagban élni évekig! (Pláne naponta kakit zuhanyozni a pelenkákról - de ezt már nem mondta ki. ) Úgyhogy köszönettel visszaadtuk a kölcsönpelusokat, és örültünk, hogy nem vettünk drága pénzen egy egész garnitúrát.
Egyébként ha elszánt vagy, lehet kapni több helyen, én a neten találtam számos elérhetőséget különféle pelusokkal - a végére egész összezavarodtam, hogy akkor melyik is lesz a legjobb vajon. Szóval nem kell ahhoz börze! És ráadásul én az utóbbi időben soha nem mentem már ki, mert azt a tülekedést és stresszt (nem beszélve a költségeiről!!!) csak nagy spórolásért vállalom be. Mondjuk első gyerek előtti kelengyevásárláskor, akkor megérte. De azóta internet és turi van
Viszont szólj lécci, ha tudok segíteni valamiben: ha el kell menni valami kinézett pelust megvenni majd Pesten egy boltba vagy ilyesmi. Szívesen vállalkozom, most vagy később!

Szomszédsági téma: itt aranyosak a szomszédok, de nemigen van egész közel hasonló korú gyerek. A játszón ott van - de akivel eddig beszéltem, az mind csak a "tiéd mennyit alszik"-típusú témákra volt kapható. Hát... azt röviden bírom, ha nincs mellette más. Úgyhogy én az amúgyis-barátaimra szoktam ráúszni, szerencsére egyre többen babáznak már, az egyik legjobb barátnőm még közel is lakik. Ez nagy ajándék!

Borakata: ezt a felébred-ha-leér-a-feneke-időszakot mi is átéltük Andrissal. Egy élmény... Semmi nem segített igazán, csak az idő, meg egy kicsit a mozdulataink rutinosabbá válása. Pl. a férjem kifejlesztette az alig-kézkihúzást : amikor leteszed, és már leér a feneke meg a kis feje, még alatta kell tartani a karodat, aztán fokozatosan kihúzni úgy 5 perc alatt. Sima hátizomgyakorlat némi finommotoros készségfejlesztéssel fűszerezve A vége úgy néz ki, hogy még a hátán/hasán van az egyik kezed, és nagyon fokozatosan csökkentve a nyomást engeded el. Annál dühítőbbet, mint mikor a végén kipattan a szeme egy hirtelen mozdulattól, el sem tudok képzelni (nekem volt, hogy tüsszentenem kellett: na azt a kínt!! -, de idővel azért bele lehet jönni. A recsegő parketta meg egyértelműen az égiek büntetése az én szememben
A sírnihagyós trükkök az én szememben egytől egyig a "tanulja meg, hogy nem számíthat rám" című tantárgy körébe sorolódnak, legalábbis kicsi korban - bár az is igaz, hogy sírás és sírás közt is nagy különbség van. Kicsit sírni hagyni nem vész, de van, mikor az ember hallja, hogy tényleg kétségbe van esve. Na akkor nincs az a vekker, ami engem visszatart, hogy azonnal be ne menjek hozzá.
Most viszont a fiammal délután ez válik be másfél hete. Ha ott vagyok mellette, akármeddig ébren tartja magát, akkora "buli", hogy dédelgetem. Ha viszont kimegyek és becsukom az ajtót, akkor sír (ha nagyon kétségbeesettnek érzem, akkor kicsit visszamegyek, aztán megint ki), viszont egyre rövidebb idő alatt alszik el. Ma már csak 12 perc volt - múlt hét elején kezdtük 40-nel. Este még nem alkalmazzuk ezt, akkor vagyunk is rájuk ketten, meg a sötétben is más egyedül lenni, az igaz... Úgyhogy akkor az apjával alszik el (emiatt is pityergett 3 napig, de aztán az is elmúlt). Cserébe próbálom megadni neki a puszi-adagját és az ő idejét nap közben, tudatosabban is.

Megymag, meggyógyultatok? Remélem, már minden oké. Nehogy visszafogd magad! Minden sorod kincs!

Nna, ébredezik a lyány.
Go.

Zsolka, remélem bejön ez a módszer nektek!
én legalábbis drukkolok

nem pelust venni szeretnék menni a börzére, hanem "csak úgy", pár apróságért Lindának, meg persze titkos kisruhákért Lénának és újságra előfizetni, mert mindig olyan jó kis meglepetéscsomag van mellé, hogy megéri
ilyen próbacsomagot mi is fogunk kapni, csak úgy azért nem vágnék bele, bátor vagyok, de nem ennyire szerintem van egy csomó trükk, amivel ezeket el lehet kerülni, amiket írtál, csak tudni kell kit kérdezni a mamamin lenne jótanács elég
dehát ebből most úgy látom semmi se lesz, se a börzéből se a pelusból.
próbáltam bébiszittert szerezni, hogy eljárhassak a Bálint Sándor-féle kismama-relaxációra, mire a férjem éppen hogy csak nem harapta le a fejemet, hogy ne akarjam már annyira azt a k* relaxációt. annyiban igaza van, hogy nem lenne jó idegen helyen idegenre hagyni Lindát, nade nem tenném meg csak úgy, próbanapot is tartanék, és egyébként már 2 éve ismerem azt aki ajánlkozott, egykorú lányaink vannak.... itt bőgök egyfolytában, hogy ennyire szar alak lennék, ennyire nem érdemlek meg semmit, hogy a pocaklakóval foglalkozhassak? úgy látszik. nem is szervezek semmi ilyesmit, még a hétvégi kismamajógáról (amire mindig lenne sintérem, a férjem személyében) se akarok hallani soha többet. semmi ilyesmi nem kell nekem inkább, 1 alkalom se, hogy csak a szívem fájjon a többiért.
ne haragudjatok a sok offért, de nem tudom máshol kibeszélni magamból a nyomoromat.
a lányom meg most aludt el, tombolni fog éjszaka, de már annyira nem érdekel, lesz ahogy lesz.

a keresztelőkhöz gratula lányok!!!!!

Jaj Csibém, ne szomorkodj! Nem is olyan könnyű elrendezni magunkban ezeket, igaz? Ide-oda hánykolódás a nagyobbért való aggódás meg a kisebb miatti lelkiismeretfurdalás közt - aztán fordítva.
Nem könnyű egy anyás gyereket otthagyni másra, de előbb-utóbb szerintem jó elkezdeni! Nekem meggyőződésem, hogy fontos egy gyereknek az a tapasztalat is, hogy néha meg kell birkóznia nemszeretem élményekkel is, és azokat is ki lehet bírni! Sőt: anyának is vannak igényei, és ezért néha tűrni-bírni kell egy darabig, míg megint ráér. Nagyon énerősítő élmény "túlélni" egy ilyen szomorúságot, és megtapasztalni, hogy nem dől össze a világ tőle. Másrészt a kisbabáknak, akik másodikként érkeznek, szintén szükségük van arra a kapcsolatra, ami kialakul a terhesség, az odafigyelés során a mama és babája közt. Nem is beszélve az anyukák kikapcsolódásáról ugye...
Mi tavaly kezdtük el a babysitterezést, mikor a fiam 15 hónapos volt. Igazából akkor még nem volt rá feltétlen szükség, csak épp hogy be akartam biztosítani, hogy ha egyszer nagyon kell, már nem élesben kell gyakorolni. Úgy csináltam, hogy a leányzó, akit alapos fontolgatás-mérlegelés után megkértem, hetente jött, úgy két órára eleinte, és egyszerűen csak ott volt velünk. Andris szokta. Egyre többet játszott vele, látszott, hogy tetszik neki, de persze még nem mehettem el mellőlük. Aztán pár hét után már lelkes volt, mikor jött, és egyre inkább eljátszott vele kettesben. Na az már üdítő volt! Tudtam ezt-azt csinálni otthon, nem kellett állandóan figyelnem, de a közelben voltam. Együtt kimentünk párszor a játszóra is, hogy szokják mindketten. És aztán vagy két-három hónap (8-10 alkalom) után mentek ketten is. Andris eleinte megszeppent, de előre megbeszéltük a lánnyal, hogy mikkel lehet menet közben jól lekötni, a babakocsiját meg amúgy is imádta, no meg semmi kényszer nem volt: ha gond van, jöttek volna haza. De nem volt. Úgy 4 hónap volt, mire úgy éreztem, hogy most már jó, el is mehetnék. És aztán volt olyan, hogy el is mentem, bár inkább úgy igyekszem csinálni a mai napig is, hogy ők induljanak előbb - úgy könnyebben búcsúzik az én anyás kisfiam. De ha nem így jön ki, most már az sem gáz, mert annyira lelkes minden alkalommal, mikor jön az ő szeretett gyerekvigyázója, hogy már a csöngetésre teljesen bepörög, kurjongat és szalad ki. Ünnep az!

Csibe, ne add fel! A férfiak már csak ilyenek: néhányszor a lelkükre kell beszélni néha, hogy igazán, mélységében megértsék az igényeinket, hogy miért is olyan fontos ez vagy az nekünk. Nem szabad feladni! A párod nagyon szeret Téged, látszik, hogy aggódik Lindáért is (hoppá-hoppá! az én férjem is csak addig morog néha, hogy sírni kell hagyni most már, míg egyszer nem hagyom hosszabban - olyankor épp ő aggódik aranyosan, hogy most már ez igazán sok szegény gyereknek... ) - meg fogjátok tudni beszélni ezt is, legfeljebb nem elsőre. Esetleg azt az érvet is bevethetnéd, hogy Lindának is jó lehet olykor gyerektársaságban lenni - hm...?

Jaj, futnom kell, épp csak bekukkantottam, és nagyon szeretném, ha nem szomorkodnál! Más-állapot ez, ne felejtsd el, mégpedig mindenkinek más a családból!