Kiemelt témák

Lille!

Nagyon vagány az a félszeg mosoly.

Burik, Magyar: nekem ugye Burik dr. nem volt hajlandó kiszedni a varratot, helyette Magyar dr. szedte ki. Nagyon kedves volt, iszonyúan igyekezett, nem is fájt, ezzel együtt ekkor értettem meg miért kell "öreg" rókát választani. Mert látszott rajta, hogy izgul, hogy mindent jól csináljon, nem is ment túl gyorsan a dolog és a hathetes kontrollon Sztanyik még kisodort egy kis fonalat... Mustafa két éve fütyülte az Édesanyám rózsafája c. nótát, de kb. egy versszaknak sem ért a végére és már készen voltunk. (Valahogy én mindig úgy szülök, hogy a dokim kb. a szülőágy mellől meg szabira )

Tényleg nagyon nehéz orvost, vagy kórházat ajánlani, mert egy barátnőm a Margitot és Sztanyikot ajánlotta valakinek, aki közölte szülés után, hogy a hely iszonyú volt, legyek röpködtek a placentán!? Nem is lehet a szülőszobákban kinyitni az ablakot, légkondi van.

A.

Sziasztok,

Új vagyok itt. Kérlek Titeket, ha van valamilyen infótok Nagy Tünde szülésznőről, írjátok meg. Tényleg olyan nyugodt és kedves? Szült nála valamelyikőtök? Lehet, őt választanám szülésznőnek. Most vagyok a 36. héten és itt lenne az ideje a választásnak.

Minden Anyukának és leendő Anyukának sok boldogságot kívánok.

Halihó!

Ha egy új, nagyon csinos, fiatal szőke nő, akkor én találkoztam vele, de csak az osztályon. Kedves volt és azt hiszem róla és a Krisztina nevű két újról mondták a régiek, hogy megfeleltek és nekik is megfelelt a magas Margitos szülésznői mérce.

A.

Hali v_andi,

Köszi a választ. Aha, azt mondták, hogy csini, szőke nő, sztem ő az. Akkor igazából lehetne bármelyikük a választott szülésznő? A magas mérce miatt gondolom. Van egyáltalán olyan, aki nem szimpatikus vagyis inkább nem kedves?
Babóca lesz az első mazsola aztán nem akarok kifogni egy morcos segítőt. Akkor, ott nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy na, jól kifogtam egy morci nőt.

Halihó,
a válasszak-e szülésznőt témáról hosszas levelezések folytak az előző oldalakon, jó böngészést

Én választottam, és nagyon sokat segített. Morci egyébként szerintem nincs a Margitban. Tündérek, mind.

A.

V_Andi,

Igazából már elolvastam az egészet, legalábbis az újranyitás óta, csak Tündéről nem találtam semmit, de gondolom azért mert még nagyon új. Jól van, köszi az infót

halihó

Vandi!

Lehet a barinőd olyat produkált, ami még a harcedzett bandának is sok volt, és tettek egy finom megjegyzést, amin ő felhúzta az orrát. Ez a legyes sztori, aki szült a Margitban tudja, hogy elég blőd duma. Az, hogy melyik orvosnak milyen a stílusa stb. más tészta, de ez egyszerűen hülyeség.
Amúgy az Istvánban az egyik szülésznőre azt hittem takinéni. A Margitban olyan kis nett, tüchtig a személyzet, az a nő meg... ettől még lehet, akik vele szülnek áldják a nevét, hiába olyan a keze, mint egy konyhásnéninek, aki három órája szíros bödönöket mosogat. Szóval ezt a legyes sztorit nem veszem na.

Én sem szeretek orvost ajánlani, mert elég szubjektív dolog. Sz doki magasan ugorja az általam tett lécet, de tudod vannak olyan emberek, akiknek még a kaki sm elég büdös.

Nos nekem Burik doki szedte ki a varratokat, és bizony nem volt épp egy élmény. Túléltem. Az igyekezet meg volt benne. Nekem sem szedte ki a harmadik napon, pedig Tódor Évi vitt, és még rá is kérdezett, hogy miért. Egyszerűen még nem voltak készen. Ezt éreztem is, főleg az egyiknél, ami elég érzékeny volt. Így inkább visszakalimpáltam két nap múlva. Akkor már nem volt érzékeny (annyira). Valahogy rosszul érintett volna, ha újra kellett volna stoppolni. Bár emlékszem Kingával sok öltésem volt, és az sem volt épp kellemes, mikor Sztanyik doktor távolította el a madzagokat, de engedélyt kaptam, hogy nyugodtan szidhatom. Végül nem éltem vele.

Jó lenne, ha lenne végre a Margitnak egy honlapja, mert így névről nem tudok sok embert beazonosítani. Kiderült, hogy két éve azt hittem XY-ra, hogy ő Mustafa doktor, és most kiderült nem is. Akkor csak azt nem tudom, ki volt XY.

Hát akkor íme, ti akartátok :

Szüléstörténetem

Szombaton éjjel arra ébredtem, hogy megint fájogat a hasam. Szépen beálltak a görcsölések kb10 percesekre (mint már előtte pár nappal is volt), csak most a szokásos 1,5-2 óra után nem hagyott alább, sőt, mintha kicsit erősödött volna…
4 körül a férjem is felébredt, és eldöntöttük, bemegyünk a kórházba, legfeljebb hazaküldenek minket, ha mégis vaklárma.
Vasárnap hajnal 5-re értünk be a kórházba, ott CTG-re tettek, még mindig 10pperces fájások jelentkeztek. Amikor a szülésznő elkezdte felvenni az adataimat, akkor döbbentem rá, hogy igazából ma itt szülés lesz.  Az a doki volt épp az ügyeletes (dr. Burik), akinek a saját dokim átadott, miután elutazott, így fél óra pihenő után ismét munkába kellett állnia. Elvileg egész éjjel nagyüzem volt, és mint utólag kiderült, az egész vasárnap bővelkedett szülésekben.
A CTG után átöltöztem, megkaptam a beöntést, volt egy kis borotválás is (egyik se vészes), és kb 1 órán át WC-re rohangáltam.
Fél 9-kor megvolt a burokrepesztés (ez se fájt), ezután elkezdtek sűrűsödni és erősödni a fájások. Nagyon hülye érzés volt viszont, ahogy a magzatvíz csordogált, kb 1órán keresztül, miközben feküdtem. Komolyan mondom, olyan volt, mintha folyamatosan magam alá pisilnék… Közben a férjem is beöltözött, és már együtt tölthettük az időt a szülőszobán.
Fogadott szülésznőm nem volt, de az épp ügyeletes Viki nagyon aranyos és kedves volt, és értette a dolgát, úgyhogy így utólag sem látom szükségét. Aki tényleg nagy segítség volt és mellettem volt végig, az a férjem. Őt viszont nehezen engedtem el akár egy percre is. 

Az első 1,5órára ismét rámkerült a CTG, amiből a végére nagyon elegem lett, mert nem tudtam úgy ülni, ahogy nekem kényelmes lett volna, és úgy éreztem, így nem is tágulok annyira, mint amennyire lehetne. Ekkor 3ujjnyinál tartottunk kb.
Ja, azt mondanom sem kell, hogy a szomszéd szobában vajúdó nő szó szerint végigordított a szülését. Elég vacak volt hallgatni, mint kiderült ő még ekkor közeledett 2ujjnyihoz…

Az 5 perces fájások időközben 2-3 percesekre sűrűsödtek, és erősödtek is, de még mindig elviselhetőek voltak. Igazából az volt a rosszabb, amikor két-három fájás szinte összeért, mert nem tudtam közte pihizni.
Miután lekerült rólam a CTG, ráültem a nagy labdára, és azt hiszem ez sokat segített a szülés előremenetelén. Egyre erősebben fájt, és éreztem is ahogy tágulok. Azt hiszem ott egy órát ücsöröghettem, és már elég rendesen szenvedtem, de amire leginkább emlékszem, hogy iszonyatos fáradtságot éreztem. Kezdett egy kicsit elegem lenni. A férjemet elküldtem a dokiért (az időközben fullosra telt szülészeten másnál is volt dolga), mert úgy éreztem, lassan nyomhatnékom van. Ekkor a doki megvizsgált, és a rossz hír az volt, hogy a méhszáj még nem simult el teljesen, így a nyomással még várnom kellett. Azt mondta, hogy tartsam vissza, ne nyomjak (mintha az olyan könnyű lenne!), ha nem akarom, hogy belül össze-vissza repedjek. Na az igazán szar rész ezután jött. Kb másfél óra volt, amíg így próbáltam visszatartani a visszatarthatatlant, közben kb 2perces fájásokkal, amik alatt már rendesen nyomhatnékom volt. Erre a részre úgy emlékszem, hogy annyit mondtam, hogy úgy szeretném ha már vége lenne ennek az egésznek…
Közben egész végig „szkanderoztam” a férjemmel, azaz szorongattam meg feszítettem a kezét. Nagyon jó volt, hogy ott volt. Nagyon sok erőt adott. Másnap a karom jobban fájt az izomláztól, mint a gátsebem 
A másfél óra után (a doki csak egy órát irányzott elő) végre előkerült a doki, megállapította, hogy elsimult a méhszáj, szülhetünk!!! Hipp-hipp-hurrá, végre nyomhatok!!!
Átszerelték gyorsan az ágyat mondták, felraktam a lábamat a lábtartóra, mondták, hogy annak vasába kapaszkodva, szememet becsukva, levegőt benntartva nyomjak. Nyomtam is ezerrel, ahogy csak bírtam, azt hiszem vagy 8-10 nyomás kellett, hogy kibújhasson végre Réka. Furcsa volt, hogy ilyenkor nem is a fájás volt a fárasztó, hanem az iszonyat erőlködés, hogy kisegítsem a leányzót. Nem volt tökéletes a technikám (így elsőre ), mert valahogy nyomás közben nem szorítottam lefelé eléggé a fenekemet, így nehezen haladt a dolog. Pedig fullerővel nyomtam, ahogy csak bírtam. Aztán két jól sikerült nyomás után már látszott a kis hajas feje búbja, és ez sokat segített, hogy láttam, hogy tényleg itt a vége. Az utolsó nyomásnál vágtak egy kicsit, igazából nem is nagyon éreztem (pedig ettől féltem a legjobban). Nagyon nagy megkönnyebbülés volt, ahogy kicsusszant, és láttam, ahogy ott ordít a kis maszatos vörös testével. Persze elbőgtem magam. A férjem legnagyobb meglepetésemre vállalta a köldökzsinór elvágását is.
Megtörölték és odarakták a hasamra, amitől a kis drága egyből megnyugodott. Tök jó érzés volt. A méhlepény távozását szinte észre sem vettem (leálltak a fájások, és kaptam egy oxitocin injekciót, hogy még az kijöjjön). Kérdezte a doki, hogy meg akarjuk-e nézni, hát egyikünk sem akarta…
Ami megint elég vacak volt, az a gátmetszés varrása.. Úgy éreztem már lassan mintát hímez „oda” a doki, meg aggódtam, hogy nehogy valamit rossz helyre varrjon… Persze szó nem volt ilyenről. Amíg stoppoltak engem, a picit megmosdatták, és odaadták a férjemnek. Tök jó volt látni a kezében a lányunkkal. Persze megint bőgtem, a meghatottságtól. (és a kórházban töltött napok alatt még jó párszor, ahogy az élmények félálomban eszembe jutottak)

A gyermekágyas részlegen eltöltött idő jól telt, a gátsebem fájogatott, de nem volt vészes, és másnap reggel amikor behozták Rékust, (akkor ébredtem) olyan volt, mintha csak álmodtam volna az egészet. A kórházban mindenki kedves és segítőkész volt, Réka pedig tündéri. Csak éjszakánként sírt, amikor rájött, hogy nagyon éhes. Napközben a nagy meleg miatt elég volt az előtej, és némi víz, vagy híg tea. Éjjel muszáj volt neki egy kis tápszert adni, hogy ne éhezzen a drága. Negatívum csak az egyik szobatársam volt, akit hétfőn este kaptam (előtte-utána tök aranyos csajszikkal voltam együtt). Azt hiszem nagyon gyorsan regenerálódtam, amikor szülés utáni 4. napon mentem vissza a varratszedésre, a doki azt mondta, hogy nem is nézek ki úgy, mint aki most szült. És még azt is, hogy neki az elmúlt napok egyik legjobb szülése volt a miénk, mert minden klasszul ment. Én meg mondtam, hogy nekem nincs összehasonlítási alapom, de azért volt olyan része, amit nem élveztem annyira. Persze ezen mindketten jót mosolyogtunk…
Összességében nagyon pozitívan éltem meg mind a szülést (pedig nagyon féltem tőle), mind a kórházi napokat, és most ráadásul van egy tüneményes kislányunk 

Panna,
Mégegyszer gratulálok! Nem csodálom, hogy az orvosnak is jó emlék volt, mert a leírás alapján ez első szülésnek nagyon kellemesen hangzik
A.

Köszi Andi!

Én is azt hiszem, hogy minden "előírás" szerint zajlott. Bár amíg a koraszülés rémével fenyegettek, addig úgy gondoltam, hogy 3-4 óra alatt szülök majd. Hát kicsivel több lett, de szerencsére nem sokkal... Igazából ha úgy vesszük, csak a burokrepesztéstől számítom az időt. Az előtte lévő fájások tényleg nm voltak vészesek. HÁt soha rosszabbat... Reméljük a következő se lesz rosszabb

Sziasztok!

Végre én is elkészültem a szüléstörténettel.
Panna azt hiszem tényleg sikerült felülmúlnom téged a terjedelmét tekintve, remélem senkinek sem lesz túl sok(k)
Egyébként le a kalappal előtted, hogy vissza tudtad tartani a "visszatarthatatlant"! Nekem biztos nem ment volna.

Tehát a nagy nap:

2008.07.27.


Készülődés

Reggel 6 körül ébredtem, lementem mosdóba, aztán visszafeküdtem még aludni egyet, bár az agyam furán pörgött. Pár perc múlva kiderült az oka, elkezdett szivárogni a magzatvíz:) Néhány pillanatig hitetlenkedve-csodálkozva néztem a lepedőt, nem fájt semmim, aztán elindultam a földszintre, közben nevetve hívtam Gyurit akinek 7-kor járt le a műszak, hogy siessen ahogy csak tud. Utána anyósomnak csörögtem át a szomszédba, hogy szaladjon át a még hiányzó cuccokat bekészíteni a kórházi csomagba, én addig lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam kicsit. Rácsörögtem a szülésznő Katira is, aki még sajnos szabadságon volt, de mondta, hogy felhívja az ügyeletes kolléganőjét, hogy számítson rám. Közben felhívtuk a mentőket, pont akkor léptek be az ajtón, amikor behúztam a zipzárakat a táskákon:D
Egy nagyon szimpatikus mentősorvos volt ügyeletben, beszélgettünk az úton, a városban mondta, hogy most szirénázni fogunk, de nem azért, mert nagy baj van, hanem hát mégiscsak mentőben ülünk, haladjunk is:) 8 óra előtt pár perccel értünk a kórházba, Gyuri kicsit később indult utánunk miután hazaért. Ekkor még csak éppenhogy fájdogált a derekam.


Kórház

Az ügyeletes szülésznő Viki volt, egy nagyon húzós éjszakai műszak után járt, az első percekben nem volt valami szimpatikus…
Felvették az adataimat, közben átöltöztem és megvizsgált az ügyeletes doki. Átestem az első igen fájdalmas eseményen, miután megállapították, hogy a belső méhszáj teljesen zárt, a külső is csak picit nyílt még ki. Emiatt pár perc ctg után kaptam egy fájásindító tablettát a méhszájba még fájdalmasabb percek alatt… Mint utóbb kiderült, az ügyeletes doki elég kezdőnek számít a szakmában, lehet ezért kínlódtam annyira. Hála égnek több vizsgálatot ő már nem ejtett. A tablettával a szivárgó víz miatt feküdni kellett, így átmentünk az egyik megfigyelő szobába és újra ctg-re kerültem. Hamarosan el is kezdődtek a fájások. Fél 10 körül megérkezett Gyuri, már nagyon-nagyon vártam. Kapott egy szép zöld ruhát, ebben szabadon járkálhatott. Viki még 10 körül megjelent, adott antibiotikumot, megkérdeztem miért kell, azt mondta a szivárgó víz veszélyes lehet.
Innentől nagyon gyorsan telt az idő, a fájások közötti perceket átszenderegtem. Akkor ezeket másodperceknek éreztem, aztán negyed 2 körül rácsodálkoztam az órára… És elkezdtem agyalni, a fájások kb 3 percesek voltak már, Vikit 10 óta nem láttuk teltház miatt, azt sem tudtam, felhívta-e Mihályi doktort, úgyhogy biztos ami biztos rácsörögtem én. Ekkor jött a mellbevágó hír, a telefonját a felesége vette fel és közölte, ők bizony Balatonon vannak… Nagyon megdöbbentem, mert tudtommal még volt pár nap a szabadságáig, csak akkor kerültem volna át Magyar doktorhoz. Letettem a telót és már kerestem is a névjegykártyáját, rögtön képben volt és mondta, épp most ért a kórházba, mindjárt jön és megnéz. Kb 5 perc múlva már ott is volt. Közben visszahívott Mihályi dr sűrű elnézések és sajnálkozások közepette… No komment… A vizsgálat szerint szépen tágultam, egy óra múlva már a szülőszobán voltunk, Gyuriba kapaszkodva átsétáltam. Ott még inkább felpörögtek az események. Magyar doktor úgy érezte, Gergő feje nem a legjobb helyzetben van, ezért megkérte a főorvost is, hogy vizsgáljon meg. Nagyon szimpatikus jelenség volt az „öreg”, és hála égnek szerinte minden rendben volt. Annak azért örülök így utólag, hogy még anno megkérdeztem Mihályi dr-t, hogy miért fontosak a fájás alatti vizsgálatok… Ha nem tudtam volna az értelmét, lehet elküldök 1-2 embert ide-oda…

Szülőszoba

Szóval a szülőszobán már gyorsan ment minden, közeledtek a tolófájások, és végre könnyebb volt betartani a levegővétel módját, közben Viki is és Magyar dr is felkészült a szülésre. Utóbbi mondogatta nekem pár percenként, hogy mindjárt szülünk, de nemigen mertem elhinni…:) Gyuri továbbra is ott volt mellettem, bevizezett egy textilpelenkát, és azzal legyezett-borogatott a fájások között, életmentő műveletnek éreztem!
Az első komolyabb fájás után megszólalt Viki: „Ott egy hajtincs!” Elcsodálkoztam, hogy már ott jár a pici fejecske, mégsem fáj annyira, mint vártam, csak feszített, de azt nagyon.
A következő fájások nem hoztak haladást, mert babóca még mindig C betű alakban feküdt, a feneke még a pocak jobb oldalán volt látható. Aztán valahogy mégiscsak mozdult, mondták, már csak 1-2 tolás és kinn a baba, ezt sem mertem hinni, aztán az utolsó fájásnál a doki még picit fordított a popsiján, hogy könnyebben kicsússzon, sikerült is és hirtelen vége lett. Még csukva volt a szemem, amikor halk nyöszörgést hallottam… Hihetetlen volt, hogy a kisfiam hangját hallom… Kinyitottam a szemem, és megláttam egy pici öklöcskét a levegőben, elképesztő volt! Viki akkor tisztította a légutakat, így mást nem láttam, de másodpercek múlva már ott is pihegett a hasamon egy aprócska ember, köldökzsinórostól, mázastól, csendben, pihegve szemlélve minket… Gyuri csak nézett és annyit mondott: köszönöm! Én meg valami olyasmit, hogy ugyanmár, vagy nem is tudom, aztán csak néztük és néztük a jövevényt… Azt hiszem először az arcát simítottam meg, aztán megpusziltam a nedves fejecskéjét, a kezébe adtam az egyik ujjam és ámultam és ámultam és soha többé nem akartam kiadni a kezem közül )) Néztem Gyurira, aztán a kisemberre, és nem is tudom már mi minden viharzott a fejemben. Picikénk 15 óra 20 perckor bújt a világra, 3250 gramm-mal és 50cm-rel. (Várakozásommal ellentétben akkor nem sírtam, csak gyönyörködtem, a könnyek később jöttek, mikor kettesben maradtunk Gyurival…)
Pár perc múlva, amikor már nem lüktetett a köldökzsinór, Viki visszavette babócánkat, megkötötte a köldökét aztán megtörölgette, felöltöztette, Gyuri közben fényképezett. Rögtön utána vissza is kaptam Gergőt a mellkasomra, tovább csodálhattuk őpicúrságát.


Szülés után

Közben elkezdtek engem is rendbe tenni, ez végül bő félóra hosszáig tartott mert a gátmetszés ellenére is repedtem kívül is, belül is, valószínűleg a C betűs fekvés miatti elakadástól. A varrást nem igazán éreztem, de minden mást igen, nagyon vártam, hogy vége legyen…
Sajnos egyszercsak megjelent egy csecsemős nővér, és elkérte Gergőt, én meg a szétszórt agyi állapotomban nem kérdeztem meg biztos ami biztos, mikor hozza vissza, mert úgy tudtam, automatikusan visszakapom a megfigyelés idejére is… Kérdezni kellett volna és nem adni a babát, nem hozta vissza és Gyuri is hiába kérte utána már:( Csak üvegen keresztül láthatta ő is innentől, pedig még Magyar doktort is megkértük később, hogy hozassa vissza ha lehet ((
Azt csak utólag kérdeztem meg Gyuritól, hogy tényleg nem kiabáltam, vagy csak nem emlékszek?:) Azt mondta tényleg nem… Erre azért büszke vagyok, nem mertem remélni, hogy tényleg végig tudom úgy csinálni ahogy „elterveztem”:)
A megfigyelés végül több lett, mint a szokásos 2 óra hossza, mert csak harmadszori próbálkozásra tudtam elbotorkálni a zuhanyzóig, annyira szédültem. Akkor már 8 óra felé járhatott, megérkezett az éjszakás szülésznő, Jakab Ági, na, ő egy léleksimogató tündér volt, olyan igazi tyúkanyó típus, ő segített zuhanyozni, öltözni, még a hajamat is összefogta, azt hiszem utoljára anyukám bánhatott velem így 2 éves korom környékén, látszott, hogy nem kötelességből teszi a dolgát, hanem szívből és ez nagyon-nagyon jó érzés volt.
Mikor elkészültem, kaptam egy tolókocsit a szédülés miatt, és áttoltak a kórterembe. Útközben volt a „váróterem”, megálltunk pár percre és körbevett a család:) Mama azt hiszem a nyakamba ugrott volna ha nem ülök és nem félt, megint bogárkája voltam, mint gyerekkoromban, na meg mellé még hős is:))) Ott volt még anyu, Erzsiék, Feri, Marika, Linda, Ildi és lehet még más is de csak kapkodtam a fejem, lehettek vagy 10-en legalább…:)
9-re kerültem ágyba, két fiatal lány közé, mindkettőjükkel ott volt a babájuk, miután kipakoltam kicsit, én is elsétáltam a Gergőért, de olyan gyenge voltam, hogy nem mertem éjszakára magamhoz venni:( Leültem mellé egy székre a nővérpultnál, és gyönyörködtem benne ahogy alszik. Visszatolni már nem volt bátorságom, abban a melegben még ülve is elkezdtem szédülni. Nagyon rossz volt úgy az az első éjjel, hogy nincs velem a picikém, de attól féltem még a pelenkázóig se jutok vele biztonságosan. Igyekeztem rengeteget inni, és enni, hogy minél erősebb legyek másnap, és reggel 6 körül már mentem is Gergőért. Aludt akkor is, de jó volt nézegetni, aztán 7-re vissza kellett vinni a vizit miatt, de fél 9 körül már mehettem is érte, és onnantól már csak a látogatások+fürdetések ideje alatt volt a csecsemősöknél:( Éjjelente mellettem aludt az ágyban, és sokszor nappal is, nézegettük egymást, ezek az órák tartották bennem a lelket a hazaútig. Próbáltam szoptatni, de még nemigen jött tejecske:( Ez így volt egészen keddig, akkor jött megnézni minket anyósom, ő mutatta meg hogyan kell masszírozni ahhoz, hogy elinduljon és felpuhuljon, a csecsemősöknek hiába beszéltem, hogy szerintem béna vagyok… De a lényeg, hogy így néhány csepp már ment a picikémnek, láttam a szemén amikor megérezte az ízét, fantasztikus érzés volt:)
Mihályi dr. hétfőn este jött megnézni minket, aztán se telefon, se semmi… Nem tudom hová tegyem a dolgokat magamban. Lehet én várok túl sokat, de Magyar dr. annak ellenére, hogy nem a saját betege voltam, minden reggel és este megkérdezte hogy vagyok…
Szerdán reggel nagyvizit volt a babáknál a hazamenetel miatt, fél 10 után jött csak a gyerekorvos, de rábólintott a hazaútra! ))
Aztán jött Magyar dr dél körül, és megnézte a varrataimat, szépnek találta őket így a külsőktől meg is szabadított és készülhettem haza Előtte még odaadtam a borítékot neki is, és Vikinek is. A doki azt hitte viccelek, de mondtam, hogy nem és hogy nagyon elégedett vagyok, ő pedig kérte, hogy a 6 hetes kontrollra vigyem Gergőt is, mert szereti látni mivé alakulnak a picik:)
Ez volt hát a kórházban töltött 4 nap, szerda délután 4-re már itthon voltunk.

Sziasztok!

Panni! Lille!

Nagyon kemény szülésetek volt, legalábbis az én szüléseimhez képest, és álltátok a sarat!

A jövő olvasóinak két következtetést vontam le. Fogadj szülésznőt, mert a Margitban is állandóan töminyomi van!
Orvos esetében nem olyan nagy baj, ha még fiatal, bevállalós, még nincs egy kialakult pcientúrája, és még akar...

Mihályi doktorról no comment (ő régi margitos? csak mert nem ismerős a neve) nem az a baj, hogy szabira megy, hanem a sunyítás.

Én viszont maradok Sz. dokinál. Igaz sokszor megy szabira, de ha szülök, akkor megboltoljuk, hogy együtt szüljünk. Kétszer már sikerült.

Tegyetek képeket!!!

Nekem egyébként egy hónap elteltével leülepedtek a dolgok, és rájöttem, hogy ez a szülés már-már jutalomjáték volt. Kamaszkorom egy-két falvakarós görcse kenterbe verte Kata világrajöttének összes fájdalmát. Úgyhogy szerencsés vagyok nagyon.

egy kép, a hableányomról, meg a kisördögömről.

Lille,
köszi, élvezet volt olvasni. Szerintem első szüléshez képest korrekt!

Az én kisfiam is tekergett, rosszul feküdt, nehezen is jött, aztán a kislányom, mint a golyó. Erre mondta a szülésznő (Kati), hogy elő van már készítve az út. Akkor ezt nemigen hittem, de tényleg.

Először 3 hétig szerencsétlenkedtem a szoptatással, most meg folyton mellretettem és hittem a szoptatási tanácsadónak meg a Szoptatás c. könyvnek, hogy pont annyi előtej van ott, amennyi kell - egy cseresznye nagyságú gyomorba. Tényleg minden nap azt gondolom mostanában, hogy az embernek először második gyereket kell szülni

Sajnálom, hogy az orvosod nem ment be, ezek tényleg kínos ügyek, főleg ha esetleg még a magánrendelésére is jártál! Valószínüleg ő már elkönyvelte, hogy a szabadsága alatt fogsz szülni (a boritékot leírta), de ez akkor sem elfogadható.

Fiatal vagy tapasztalt orvost választani? Nekem Magyar dr. nagyon szimpatikus volt, egyébként Burik is, de pl. az ő bénázása a varratokkal, hogy mit gondolnak majd róla a nagyok, ha valami lesz, elég elég lehervasztó volt. Ilyet egy 40-50-es orvos nem hogy nem mond, de nem is gondol. Magyar dr. pedig irtóra igyekezett a varratokkal, nem is fájt, de 2 éve Mustafa egyáltalán nem volt se kedves, se udvarias, de kikapta és kész. Nem volt neki feladat.

Rendesek vagytok, hogy adtok pénzt az ügyeletesnek, én nem tenném, ajándék, hálás köszönet és kész.

Tényleg küldjetek fotókat, olyan aranyosak. Az enyém most 2 hónapos (és 2 éves és két hónapos).

A.
Bence és Julcsi reggeli puszi

Lille!

Gratu neked is a szüléshez! Tényleg jó volt olvasni!
Azt hiszem ebben a nagyüzemben kb 1-től én foglaltam le Vikit )

Andi! Édesek a gyerekeid!

Pár fotó rólunk is:

Még másfél hetesen Rékával (kicsit megfáradt fejjel):


RÉka figyel:

Nagyon édik.

Csak az a gond, ha meglátok egy ilyen vállon kiterülve alvót már kicsit öregnek tűnik Julcsi is és kezdeném újra az egészet

A.

Miért Julcsi már nem alszik így? Kata igen, ha végre kijött az a több km3 levegő belőle. Elernyed, kinyiffan, aztán huss ágyba vele.

Mostanában senki sem szül a margitban???

Sziasztok!

Megint eltűntem, de próbáltam követni a dolgokat, ahogy elnézem mindenki babázik ezerrel, mert alig kellett visszaolvasnom

Nagyon szívesen a szüléstörténetet, örülök, hogy élvezhető volt, és igen, nekem is az a véleményem, hogy első szüléshez képest a kis komplikáció ellenére is nagyon jól mentek a dolgok.

Holnap már 8 hetesek leszünk, tejecske van elegendő hála égnek, most amiatt szenvedünk, mert nagyon elkapatta az óriási család a kicsikémet, rengeteget volt kézben és most, hogy már alig alszik nappal, moccani sem tudok ha minden sírásnál felveszem... Szóval próbálom szegénykémet leszoktatni a dajkálásról, hétfő este sokalltam be, de eddig nem sok eredmény van...
Van esetleg valakinek valami bevált módszere
Viszem magammal mindenhová a házban a hordózóban, hogy ne érezze azt, hogy magára hagyom, beszélek hozzá, körbepakolom színes plüssökkel, ezeket jó darabig elnézegeti, de aztán kezdődik a nyűglődés bármit teszek is... Tegnap este már majdnem feladtam az egészet úgy sajnáltam
Pedig muszáj tenni a dolgomat, de ezt nektek biztos nem kell részletezni...

És ezennel emelem kalapom minden többgyermekes anyuka előtt, nem tudom elképzelni, hogyan lehet boldogulni két vagy több kicsivel!

Képet igyekszek tölteni majd, de gondjaink voltak a géppel és még nincs minden visszatöltve-telepítve.

Remélem mindenki jól van és bírjátok ezt a borút és hűvös időt!
A melegrekordtól szenvedtük ezerrel, de azért nem erre a másik végletre vágytam...

Lillenet
Az tök jó, hogy van elég tejcsi, csak így tovább!
Sírás ellen meg szerezz egy kendőt, és kösd magadra a picúrt. Úgy a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad. Te tudod csinálni a dolgodat, mert szabad a két kezed, ő meg elnézelődik, mert nagyon érdekes a jövés-menés-matatás. Ha elszunyál, megpróbálhatod lecsempészni a kiságyba aludni.
Kitartás!!! Pár hónap, és amikor már kúszik-mászik úgyse nagyon lehet ölbe venni se őket?!
Sebi volt ilyen csak-ölben-és-rázogatva-maradok-csöndben gyerek, én is majd' megőrültem, de aztán magamra kötöttem, és csend lett. A teregetés volt a kedvence! No persze nem volt rajtam egész nap, csak délelőtt, amíg végeztem a házimunkával. Pár hét alatt kinyílt neki annyira a világ, hogy túrta le magát, mert kúszni-mászni sokkal érdekesebb volt. (Ezt csak azért írom, hogy ne félj attól, hogy "elrontod" vele, hogy "folyton" rajtad van...)

Lillenet,
dajkáld csak, kényeztesd, nem lehet elrontani, meg elkapatni, azzal majd úgy 2 éves kora körül kell észnél lenni

Én most így második gyereknél semmi jelentőséget nem tulajdonítok annak, hogyan alszik el, szerintem egy kisbabánál csak az állandó, hogy semmi nem állandó.

Julcsi első időkben 2 óránként szopott egy mellről, utána ringatni kellett, úgy lehetett lerakni, az oldalán aludt.

Volt egy időszak, hogy leraktam az ágyába, nézegette a mintákat, a forgót és boldog mosollyal az arcán elaludt (már kicsit féltem, hogy valami baja van, mert a kisfiam aztán soha el nem aludt az ágyban egyedül, igaz, hogy ő a babakocsiban tologatva töltötte az első háromnegyed évet). Ja, és ráadásul az első hét után folyamatosan csúsztatta az éjszakai etetést, először este 8-9 után 2-kor evett, aztán néha már én keltettem 6-kor mert egyrészt szétdurrant a mellem, másrészt féltem, hogy ekkora érdektelenségtől el is fog apadni a tej.

Aztán Julcsi is átszokott a két mellből evésre, ez nagyban csökkentette az etetések számát és bele is aludt már néha (főleg este). Egyébként nála a legbiztosabb, hogy délelőtt hatalmasat alszik, aztán újra igazán délután 5 körül aludna (szépséghiba: a kétéves nagyobb 1-3-ig alszik...).

Mostanában pedig éjszaka eszik, pár napja éjfél körül felébred és hol képes egész éjjel, egy-két óránként újra enni, máskor 6-kor kel újra. De mivel mi ketten együtt alszunk ez nem igazán fárasztó senkinek a családban.

Most volt amúgy 12 hetes.

Szóval rendszer=nincs.

A.

Kieg: Julcsi ha ébren van nagyon rövid időszakokat leszámítva (hason fekve, kinyomva magát csodálja a játékait) csakis társaságban szeret lenni, ha kimegyek a látómezőből és nem beszélek hozzá ordít. Dehát az a cél, hogy társasági emberekké neveljük őket és nem autistává, úgyhogy ez így jó (és persze momentán fárasztó). Nyugtasd azzal magad, hogy a 2 éves fiam már közli: anya, menj ki a szobából, egyedül akarok lenni. Kész. Úgyhogy megbecsülöm Julcsi ragaszkodását. Talán ezért tudják elviselni a többgyerekes anyák a tempót

A.

No meg azt is tegyük hozzá, hogy a pici szinte csüng a nagyon, CSillának elég volt a pihiszékét betenni a gyerekszobába, onnan csodálta, Sebi hogyan vonatozik-épít-golyóspályázik, én meg addig össze tudtam dobni az ebédet.
Mostmár bonyolultabb, mert mindig mindkettőnek ugyanaz kell(ene), úgyhogy időnként le kell szerelnem CSillát, hogy Sebi tudjon nyugodtan játszani, aztán meg Sebit kell rábeszélni arra, hogy kicsit hagyja Csillát is játszani a közös játékokkal...

LÁNYOK!
Bocs az offért, de...
Anyósomnak volt egy kisebb infarktusa, és most szanatóriumba kell mennie.
Mehetne Sopronba, Balatonfüredre vagy maradhatna itt Bp-en (Szt. Ferenc kórház).
Hallottatok vmelyikről vmit?

Sziasztok!

Köszönöm szépen a biztatást, és a tapasztalatokat nagyon rámfér már...
Bár per pillanat felejtő a dolog, mert belázasodtam egy jöttment náthától, úgyhogy próbálom kúrálni magam ezerrel.

Cas: sajnos egyikről sem hallottam, de mielőbbi gyógyulást kívánok így látatlanban is!

Andi: ez a hagyjál egyedül duma két évesen elég komoly

Cas: csak Balatonfüredről hallottam és arról is szinte semmit(:

Lille: azért ilyet csak akkor mond, ha valami rosszat akar csinálni (falkapargatás, stb.). Legalább tudom mikor kell résen lenni!

A.

Cas: Én Füredről és Sopronról is jókat hallottam, a keresztapám volt ott infarktus után. Talán Füredre többet kell várni.

Egy gyors pótlás:)

8 hetesen

Kata feltálalva.



csajok apával (ez egy kb. két héttel ezelőtti kép)

Lille!

Nagyon helyes, a kis gomb szemeivel.

Hú, mennyi hajuk van ezeknek a gyerekeknek! Most már bele kell húznunk!

A.

Lille, Juca, Andi! édesek a törpék! Lassan én is dobok fel majd képet, de most tennivalóm akadt
Julcsi tényleg kis kopasz. De mondjuk Réka se büszkélkedhet nagy sörénnyel De majd csak kinő rendesen

Sziasztok!

Jelentem feladtam a dajkálás leszoktató projektet. Így mindenki boldogabb... Persze ehhez hozzátartozik, hogy vége a nappali nemalvásnak Gergőnél, így amíg alszik, véghezviszem a lényeget a házban és így nyugodtabb vagyok

A náthát hála égnek megúszta a kisember, én is túl vagyok rajta.

Ti hogy vagytok?
Nagyon leállt ez a fórum
Igaz, én is ritkán jövök, de azért olvasni akad idő majdnem minden nap.

Juca: nagyon jók a képek! És szépek a csemeték nagyon, jól látom, hogy hasonlítanak, mint két tojás?

Panna: nem semmi pocak Nagyon aranyos!
Tejcsizik? Hány gramm és centi most?

Gergő már 5080gramm, de 61cm mellé, úgyhogy eloszlik, de így is vannak hurkácskák

Sziasztok!
Luca 3 hónaposan 6200g és 63 cm. Egy húsgombóc.

Csak feküdni nem szeret.

Sziasztok Lányok!

26 hetes várandós vagyok, de még nem választottam kórházat. Óbudán lakok, a nőgyógyászom is itt rendel, de a kórházösszevonások óta nem vezet szülést a MArgitban. Pedig mennyire egyszerű lenne!
Szóval most keresgélek. Persze a nőgyógyászom ajánlott kórházat, a Szt Imrét, ami tényleg jó kórháznak tűnik, de hát olyan messze van!
Szóval....
Van vkinek friss tapasztalata a MArgittal kapcs? Jól felszerelt/ felújított? Alternatív szülési módok? Betegszobák hány ágyasak? Beengedik a látogatókat vagy csak kint fogadhatják a mamák a rokonokat? Babákat odaadják egész napra? Szülésnél rögtön odaadják a picit, hagyják szopizni vagy elviszik?

Köszönöm a segítségeteket!

Szia Monostori!

Nekem császár lett a vége,de azért biztos találsz pár hasznos infót,a többit meg majd a többiek leírják.
Asszem 3-4 ágyas szobák vannak, a császáros 6 ágyas.
Műtét után 6 óra az őrzőben,aztán visznek át oda.
Szépen fel van minden újítva,én mindenkivel nagyon elégedett voltam.
Alternatív szülésről nemtudok mit mondani,én labdán üldögéltem...
Látogatók csak az üvegajtóig mehetnek,oda kiviheted a babát.
Van fizetős szoba (nemtudom mennyiért) oda persze bemehetnek.
Baba egész nap nálad van,mivel én császáros voltam 23-5ig beadhattam,ami nagyon jó volt,legalább még 3 napot nyugodtan aludtam.
3X24 óra eltelte után hazaengednek,mivel nekem vasárnap du. volt így csak csüt. reggel mehettem,mert a babánál 3 nap után csinálnak valami vizsgálatot,azt meg kell várni!
Szokott lenni szülésfelkészítő,azon mindent megmutatnak,érdeklődd meg,hogy mikor van!
Mindent elmondanak+megmutatják a szülőszobákat+osztályt.
Az egyetlen dolog ami nem tetszett,hogy nincs koraszülött ill. intenzív részleg!
Persze nem ebből kell kiindulni,így én is vállaltam.
Ha baj van a baba megy a Jánosba.
(egy ismerősőmnél pont most ez történt)
Szent Imrét tényleg dícsérik,de a távolság is sokat számít.
Én legközelebb is a Margitba megyek.....

Remélem tudtam segíteni,további szép babavárást kívánok neked és gratulálok!

Monostori!

Itt van a szülésem története: http://kovacs-telekes.org/hu/juca/blog/ ... s-a-szules

szvsz a szülés orvos és szülésznőfüggő, nem pedig kórházfüggő. az Imréről is hallottam hideget, meleget.

ha front van, akkor nagyon ajánlatos a fogadott szülésznő, mert manapság minden kórházban töminyomi van, keesebb a figyelem, mert sok kismami között kell rohangálni.

3 ágyas szobák vannak, nem mehetnek be látogatók, rooming in van, első éjjel benn alszik a baba, rutinos többedszer szülőknél ezt sem erőltetik (a töminyomi miatt). Alternatív szülési módok? mit értesz alattuk? Gyanítom ezt az orvossal kell megbeszélni. Gátmetszés általában van, pláne első szülésnél. (megjegyzem az Istvánaban, Imrében azt állítják, hogy á nem, ehhez képest a játszón kiderült, hogy de mégis...) EDA van.a többi meg olyan részletkérdés, amit tényleg az orvossal és a szülésznővel kell megbeszélni (lekapcsolják a villanyt, akkor vágja el a köldökzsinórt, mikor már nem dobog, szülési pozíció, ha csacsacsázni szeretnél vajúdáskor stb.)

Babát nem viszik el rögtön, ott helyben mérik, öltöztetik, és rögtön megkapod szopizni, miközben alul megy a matyóhímzés.

Szóval konkrétan kellene tudni, hogy mi érdekel, mert én sokáig azt hittem, hogy a margit egy félkatonai szervezet a hippi istvánhoz képest, és mióta sok ismerősöm szült mostanában rá kellett jönnöm, hogy nem is.

Lille!

Tényleg nagyon hasonlít a két csaj, ahogy nől Kata egyre inkább.





itt ugyan csukva van a szemük, de a szemük színe is tök egyforma

Monostori!

Csatlakozom az előttem szólokhoz. Szerintem ma nem jó a szülészeti helyzet Budapesten (sem), igaz, hogy a Margitot szerencsére megnyitották, de ettől még mindig nagy a nyomor és ez nem kedvez alternatív dolgoknak. (Bár azért szülési tervet is csak az elsőnél írunk és a második után lehet rájönni, hogy a szülés az aztán igazán nem tervezett folyamat).

Szóval a Margit szerintem nagyon jól áll a mai helyzetben, összetartó, profi személyzet (orvosok és szülésznők), normális körülmények (a szülőszoba kiváló, a szobák rendben vannak). És emberi méretek és viszonyok. Én két év különbséggel szültem ott a két gyerekemet, egyiket 2006-ban, a másikat most júniusban, emlékeztek rám.

Nekem fontos, hogy a szülés kezdetétől a végéig az egyszemélyes szülőszobában lehettünk, nem volt vajúdó, ahonnan egyszer csak belöktek volna egy szobába a végén. Nem volt kád, nem volt bordásfal, de nyugalom volt. Meg figyelem. És ez a legfontosabb.

A babát odaadják és én első éjszaka sem adtam be, mert rájöttem, hogy nem tudnak kijönni érte. De egyébként azt kérték, hogy 11-re vigyem be és 3 körül már vihetem is. Nem lett volna hülyeség, mert pont ekkor úgy aludtam, hogy a szobatársam reggel szólt, hogy a kislányom sírt, enni akart, de én meg sem hallottam...

És a legjobb a Margitba, hogy a szobába nem jöhet látogató. Az teljesen abszurd lenne, mert ugye nem csak a te látogatóid jönnének, hanem a szomszédoké is.

Sok sikert:

A.

zuhanyzó van, nem féltem használni, sőt azt hiszem nagyon melegen ajánlják.

Hello Lányok!

Köszi a sok-sok infot!

Tegnap fixáltam a dolgot a nőgyogyimmal (Mestyán), hogy akkor legyen a MArgit! Bár még nem tudom, melyik orvost ajánlja (rábízom magam, huszonévig ott dolgozott, ismeri a gárdát), mindenesetre megnyugtató, hogy legalább a hely megvan.
A szülésfelkészítőnek utánajárok, s terepszemlét tartok odabennt.

Köszi mégegyszer mindenkinek, informállak Titeket a fejleményekről!

Ja, elfelejtettem...
Az alternatív dolgok csak annyiban érdekelnek, hogy vajúdáskor azért lehessen mozogni, nem egyhelyben szenvedni. Bár mivel még nincs tapasztalatom, lehet, hogy ez a természetes, csak én nem tudom? A labda azért biztos jól jön.
Na és a szülés... bár nem tartok/félek tőle, azért úgy érzem , nem a háton fekvő-égnek dobott lábakkal való pozíció a leghatékonyabb a nyomáshoz... Szóval ha itt is engednek helyzetet változtatni, az jó. Pl félig ülve?

És természetesen... Andi, egyetértek. A nyugalom és a figyelem a legfontosabb.

A "hanyatt fekve szülni" szerintem csak az otthon szülők egyik mániája a kórház ellen, mert azt gondolom, hogy talán már mindenhol állítható szülőágy van, ahol persze félig ülünk. (Bár igazán csak utólag, a képekről lehet tudni mit is csináltunk akkor pontosan A lábakat a Margitba felrakják tartóra, ettől én pl. az első szülés előtt féltem, de aztán jó volt, mert nem kellett magamnak tartani, az lett volna nekem a szörnyű.

Sétálni azt hiszem lehet (pl. beöntés után biztosan), de mivel a Margitban gyakorlatilag végig van CTG és nincs mobil készülék ezért az ágyhoz vagy kapcsolva, akörül lehet mozogni. Persze embere vállogatja, de nekem az igazi fájásoknál a felállás sem ment, úgyhogy ez nem is zavart. Konkrétan a fekvés szörnyű, mert az ágy csak annak mobil, aki nem szül, úgy egyik pozíció sem követte a derekam vonalát

Zuhany igen, én csak egyszer voltam a kötelezőn, és nem is vágytam rá többször - pedig azt hittem majd csak ezt akarom, de nemigen éreztem biztonságosnak akkor már egyedül lenni a zuhanyozóban. És labda!!! Szuper! Baba jött, mint az ágyúgolyó, hozta a gravitáció.

Várjuk a fejleményeket:

A.

Szia!

Egyetértek Vandival. Nekem már az is kínzás volt, hogy "használjuk ki a gravitációt". Egyedül az elején volt rossz feküdni, de akkor csak ülni volt jó. Mikor már állnom is kellett, az már extrém sportnak számított. Onnantól kezdve semmilyen alternatív ötletet nem értékeltem, ha be lehetett volna tolni a zuhanyzóba a szülőágyon, biztos azt választottam volna. (itt jegyzem meg, ha kádba kellene bemászni, de méginkább onnan kimászni... na azt merényletnek vélném)

Kivi vagyok milyen lesz a szülésed, majd föltétlenül mesélj!

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy egyesek dzsungelharcot vívnának szülés előtt az ikeás ágyért, meg bordásfalért. Vajon utána bevallják, hogy baromira felesleges fícsörök a szülésnél? Sőt az ikeás franciaágy azon kívül, hogy az egész jelen levő banda az ember mellé hemperedhet más pozitívummal nem is rendelkezik? Mert ott aztán csak 180 fok van, más nincs (az meg ugye abszurd esetben a földön is van ) na nem poénkodok, csak még nem jöttem rá mi az alternatív, ami valóban az, és nem megvalósítható a margitban, és feltétlenül kipróbálnám.

Sziasztok!

olvastam a szülésznős hozzászólásaitokat, és azt hiszem már biztos vagyok benne, hogy szernék szülésznőt fogadni. Most 30 hetes vagyok, lassan el kell döntem ki legyen és fel kell keresnem. Ahogy látom Katit, Vikit és Ágit ismeritek legtöbben, tudtok nekem segíteni? Egyszerűen csak menjek be az osztályra és kérdezzem meg mikor van bennt? vagy tudok elérhetőséget küldeni? Ilyenkor mennyit szoktak fizetni nekik?- egyáltalán meg lehet kérdezni tőlük előre, vagy nem szeretnek fix árat szabni? - lehet hogy bénán hangzik, de elég gyakorlatlan vagyok a szüléses - kórházas témákban. Előre is köszi a válaszokat!!!! - már az is sokat segített amit egymásnak írtatok a fórumon.

Sziasztok!

Jó rég jártam erre! Szüléses-alternatív szüléses dolgokban abszolút támogatom a fent leírtakat. A labda tényleg segít, és mászkálhatsz is ha bírod. Én amikor már eléggé benne voltunk a közepében elvánszorogtam WC-re. Azt hittem sose érek vissza. Szóval nem olyan rossz az az ágy... Engem a CTG mondjuk zavart, mert feküdtem közben (vagyis amennyire lehetett ülőre állítottuk az ágyat) Az mondjuk fel sem merült bennem, hogy a labdán is ülhetek CTG közben. NA majd legközelebb...

Képeinket azóta láthatjátok a lenti linken....
RÉka baba most 62 cm, és 6470gr. Szóval nem véletlen a sok hurkácska. És csak anyatejes, de azt vedeli, mint gép...
NA még jövök, csak meg kellene fürdetni a törpét...

Sziasztok!

1-2 héten belül szülünk a Margitban.

Most is elintézik az anyakönyvezést és a TBkártya-igénylést ott bent, vagy magunknak kell megoldani? (Két éve, még a bezárás előtt, elkészítették a kislányunknak).

Előre is köszönöm az infot.

Igen, elintézik!

A kórházban elmaradt koponya, ill. hasi uh-ot ti hol csináltattátok? És mikor? Gyerekdoki ad beutalót? Most jutott csak eszembe, a nagyoknál ezzel nem kellett foglalkozni