Új privát üzeneted érkezett!

Csajok! Kezdődik!!!! Amíg megpróbáltam elolvasni az oldalt Kolos kikúszott a konyhába és a nekiállt pakolni, letépkedte az alul levő ujságokat, papírokat. Olyan édi volt, de asszem vége a viszonylagosan nyugodt eddigi életemnek. Na most a bébitornázót borította magára. Uhhh, megyek. Ja és kezdődik a hideg konyhakövön való fetrengés, kopi fejjel. Mert felöltöztetni még fel tudom, na de sapkát is adjak rá???? Na jó csak vicceltem.

Meg a hifi megtámadása.. te Jó Ég! De elfelejtettem milyen is ez, pedig csak 2 éve volt...

Jesszus a virágföldre is szemet vetett, asszem tényleg nem fog most menni, h írjak. Mindjárt törik az üveg is a tvszekrényen

Visszaültem. Most a laptop kábeljét húzgálja.

Asszem túl kialudtuk magunkat. Tegnap du sikrült kicsit felhoznom magam és az alvásdeficitem is csökkent, ráadásul ma éjjel bekövetkezett a 3. átaludt éjszakánk! nagyon büszke vagyok a kis csibészre. Úgy látszik így megy ez. 4 nap cirkusz, egy éjszaka alvás, vagy mi?

Újak! Még csak annyit, hogy ennek a topicnak sztem ezzel mások is egyetértenek az a célja, hogy segítsünk egymáson. Úgyhogy csak elő a történetekkel, aggodalmakkal, félelmekkel, ha tudunk segítünk, megnyugtatunk, vagy egyszerűen csak meghallgatunk! Mostanában csak azért ment el egy kicsit a téma 2 gyerekes lét nehézségei felé, mert nincs mostanában "befutó".

Kép

Kép
megymag
 
 


Így van! De szánjuk-bánjuk! És ígérjük, megjavulunk! :lol:
Csak mondjátok, ami a szíveteket nyomja, máris elfelejtjük, ami piti gondjaink vannak, és visszakapcsolunk odafigyelő üzemmódba. A saját tapasztalataim alapján állíthatom: hihetetlenül sokat segít, ha az embert meghallgatják olyanok, akik végre pontosan tudják, miről beszél, mitől fél - nem pedig hülyének nézik, aki jó dolgában (hogy végülis egészséges gyereke született, akárhogyis) azt sem tudja, mit akarjon még, és csak hisztizik. Nekem egészen őszintén ez a kis társaság adta a legtöbb konkrét segítséget és lelki erőt, támogatást is, amivel neki tudtam vágni egy második, immár sima szülésnek.
Egyszóval, ha van kedvetek, és bármi felmerül - kérdés, kétség, bánat... -, csak ide vele. Már leírni is tök jó!

Kép

Kép
zsolka
 
 


Ritmit, ügyes vagy!! Nahát, én eddig nem jutottam. De tanítani már tudom :lol:

Kép

Kép
zsolka
 
 

 
 

Sziasztok!
CSak gyors jövök, aztán megyek is. Lehet, h most jó darabig nem fogok magamról hallatni, költözünk. Még nem Bagra, hanem anyámékhoz, mert mi már pénzünknél vagyunk, de a bagi házat még nem fizettük ki teljesen. Anyuéknál viszont nincs net, úgyhogy szerintem egy darabig nem leszek. Lehet, h még beugrom a héten, de végig pakolni kell (sajnos úgy néz ki, h egyedül, a férjem mhelyén most melódömping van, de lehet, h ki tud harcolni 1-2 szabadnapot), úgyhogy lehet, h nem lesz erőm. Á-t anyu elviszi a hétre, h legalább csak a Miki legyen, de ő egymagában is képes jelentősen hátráltatni minden dologban, ami nem szőnyegenülés. :?
No, húzok is, mert Miki nyíg!
Sziasztok!
Viki
Vendég
 


Sziasztok!

Viki, sok erőt a költözéshez:) Mi két éve költöztünk, tudom, nem egy leányálom... Nem is tudom óhHol van Bag...talán valahom Budapest közelében. Olyan furi, hogy Ágoston kisebb, mint Bálint, Miki meg nagyobb, mint Villő:) Nekem úgy tűnik, hogy Villővel jobban rohan az idő, mint anno Bálinttal. Nem is olyan sokára fél évesek leszünk, aztán meg már úgy röpül az idő...
Egyébként jól látod, a két gyereknek tényleg más a színvilága, Bálint olyan szőke, mint én voltam (meg vagyok), Villő inkább barna lesz, vagy legalábbis sötétebb szőke.

Zsolka!
Köszi a segítséget a vonalzóhoz!:) Nagyon örülök, h elküldted a történetedet! (még nem volt időm elolvasni, mert szerda óta betegek vagyunk)

Én is örülök minden befutónak, Zsolkához hasonlóan nekem is sok segítséget és figyelmet kaptam ettől a csapattól:), jó volt leírni, elmondani, a másikat elolvasni, reagálni.

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 


Juj, Viki, hiányozni fogsz! Sok erőt tényleg. Én mondjuk imádnék költözni, évek óta vágyom rá - de persze pakolás-közelből nyilván másképp látszik ez is. Pláne ha kétszer kell... :? Csuda szívesen segítenék, ha tudnék, marha nehéz lehet egyedül.
Mikorra várható a végleges Bagra költözés (internettel-velünk 8) )?

Rita, lazíts nyugodtan, nem sürgős az a sztori, megvár :wink: Csak épülgessetek szépen, én meg örülök, hogy eszembe juttattad, és elküldtem végre.

Nyugtassatok meg, hogy ma máshol is megint hisztizős-elnemalvós délután volt. Megymag, lelki társ??? :roll:

Kép

Kép
zsolka
 
 


Sziaszok!

Viki! Nem irigyellek! Milyen házat vettetek? Majd egy kicsit bővebben írjál nekem lécci erről a szocpol intézésről. Mi is szeretnénk igényelni és annyi mindent hallottam már ezzel kapcsolatban, jó lenne tudni mi az igazság. Kitartást a költözéshez és várunk mielőbb vissza.

Én nagyon örülök, hogy írtok a mindennapi problémákról, mert így legalább kapok egy kis izelítőt abból, hogy mire is számíthatok.

Túl vagyok a terheléses cukorviszgálaton, az eredmény jó lett, a két órás 5,5. A hasam már akkora, mint az első terhesség 36 hetében, és még 3 hónapom van hátra. Nektek is nagyobb volt a második gyereknél? A fiamat már nem tudom az ágyba betenni. Ti rácsos ágyban altatjátok a nagyobbakat még?

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Itt vagyok Zsolka, itt vagyok! Hát köszi, ez jól esett. Én egyébként mostanában pont azt keresem. Jelen pillanatban egy bűnösen jóleső szigorúan 1 deci vörösbor valamint fél tábla milka a lelki társaim. Ezt most nem spirázom tovább, mert akkor császár után normál szülés topic helyett újat nyitok, aminek úgysincsen semmi értelme...Na mindegy, én mindig úgy várom a 7végéket, aztán vasárnap estére már jól elegem is lesz belőle , legalábbis a dupla vagy tripla adag pakolásból és a hirtelen eggyel megemelkedett gyermekszámból a családban... :-))) A két "nagyobb" még küzd egymással, így hnegyed 10 fele a gyerekszobában, én feladtam, a kistörp már szunyál egy órája.

Viki! Sok erőt a költözéshez és gyere ahogy tudsz, kellenek az okos tapasztalataid! Én is szívesen költöznék már. Én szeretek költözni.

Enikő! Én még rácsosban tartom a kis gézengúzt, de rettegek a pillanattól, amikor majd kiszabadul...Úgyhogy marad ott amíg csak lehet, így nálunk 2 ugyanolyan 70X140 es ifjúsági ággyá alakítható rácsos kiságy van mindkét gyerek szobájában. Bár sokan tanácsolták nekünk szülés előtt, h a nagyot szoktassuk heverőre és a kicsinek meg jó lesz a kiságy, végül nem így döntöttünk (asszem mi vagyunk a kisebbség) és nagyon jól tettük. Indokok:
1. A "nagy" imádta az ágyát, nem akartam még ettől is megfosztani (még hónapokkal előtte sem)- elég a kistesót feldolgozni. Így is furán nézett amikor kivittük tőle a pelenkázószekrényt, ahol azért még a pelusait tartottuk, bár már nem raktam fel rá, meg a polcot a babamérlegnek.
2. Nem akartam pocakosan a heverőre szoktatással bajlódni, meg éjszakai vándorlást, esti kimászást stbstb.Így akkor szedem majd le a rácsot, ha ő maga megérett rá. No meg a mi idegrendszerünk is felkészült.
3. Mind a két kiságy aranyos heverővé alakítható, így maradhat a saját.
4. Legalább (majdnem) ugyan olyan mind a kettő, nincs vita.
Arra az esetre, ha azért kérdezted volna, hogy mit vegyetek...na eldugulok.

Kép

Kép
megymag
 
 


Ja és nekem furamód nem volt nagyobb a hasam a másodiknál, de sztem ez a ritkább és oka -egyrészt a spontán szülésre készülés jegyében -a tudatosan kisebbre növesztett pocak (doki javasolta...hahahaha) és a kevésbé mértéktelen habzsolás, másrészt egy enyhe terh. diabétesz, ami komoly akadályt jelentett a nutellásüveg megtámadásánál...

Egyébként mivel a második baba ált. (!) nagyobb, nem akartam még terh. vitamint is szedni, így másodjára azt már mellőztem. Csak a szükséges, vas, folsav, magnézium stb mikor mit kellett - szedtem meg próbáltam egészségesen enni. A második így is nagyobb lett 30 grammal, ami nem sok, (Ábel 3400, Kolos 3430) de lehet h nagyobb lett volna, ha még vitamint is szedek. És mivel elölről-hátulra mérve bemondtak a klinikán egy kis téraránytalanságot - biztos, ami biztos ("ÁÁÁÁ Dóra, ne gondolja, hogy ezzel a csípővel és magassággal nagyon meg tud szülni egy 3000 gramm feletti gyereket...."- aztán mégis simán kigyütt), szóval nem akartam Kolos méreteit még véletlenül sem spirázni. De erről is nagyon megoszlanak a vélemények meg a tudományos értekezések pro és kontra. -mármint h nagyobb lesz-e a babák súlya a vitamintól. Én azt hiszem h ezt objektíve sose fogjuk megtudni, mert senki nem tudja ugyanazt a gyereket egyszer vitamin mellett egyszer meg anélkül kihordani és megszülni...Bár a tudomány csodákra képes... na tényleg eldugulok- higgyétek el, még nem ittam meg az egy decimet se, talán a csoki????
megymag
 
 


Sziasztok!
Bálint még rácsosban alszik. Villlő születése előtt vettünk neki szép Ikea kiságyat, mint ahogy a nagyok, majd abban, de amikor elszántan ráfektettük, és kb két óra énekléssel sem tudtuk elaltatni, feladtuk. Bálint egész pici kora óta arra van szoktatva, hogy magától alszik el,énekelünk neki, majd kimegyünk, ő még dumál egy kicsit, majd elalszik. Ez a kisággyal nem tudom, hogy működne, mert onnan szépen lemászik, és vége a dalnak. Meg amikor felébred, még dumál egy picit, amíg fáradt szülei felébrednek és erőt vesznek magukon, h megcsinálják a reggeli tejét - ez a kis pihi is ugrana, ha nem lenne rács. Azt hiszem, még egy darabig marad a rácsos kiságy, szerintem majd magától eljön az ideje, amikor ő szól, hogy most már ez így túl dedós...:) Villő még mózeskosárban alszik, de neki is van egy saját kiságya.
Valahogy eddig minden magától megoldódott, ez is meg fog.
Engem is lefáraszt a hétvége, pedig én is nagyon várom mindig, férj végre itthon, lehet programot csinálni.

Még nem is írtam, h amíg távol voltam, nyár végén betöltöttem a harmadik X-et :? Nem egy nagy kaland, tudom, de azért furcsa...eddig olyan jó volt huszonévesnek lenni.

Én a tévézés prolémáját etném fel szívesen:)

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 


Szia, Rita!

Boldog szülinapot így utólag is, én most töltöttem a 3. ikszet a hónap közepén. Tisztára depi vagyok tőle! Ettől is! :)
Szóval tévézés?

Alíz
alizanyu
 
 


Sziasztok!

Rita, én is boldog szülinapot kívánok neked! Nekem is furcsa volt először, mikor hármassal kezdődött az éveim száma, de tényleg nem nagy dolog...és én még gyerekeket tervezek.

Nekem nagyon tetszik, ahogyan a mindennapokról írtok. Egyrészről látszik, hogy nagy élmény, de a gondok is kivehetőek. Mi még akkor egész nyugisan vagyunk: babó még rakosgatós baba, vagyis nekünk kell rakosgatni. Bár egyre több időt elvan magában is, még messzinek látom azt az időt, mikor bemássza a lakást. Bár lehet, hogy nem így van.


Én most megkezdem a módszeres visszaolvasást, lehet, hogy még jegyzetelni is fogok :lol: .

Tehát a 2. babák tényleg nagyobbra szoktak nőni? Én ezt a terhességet is elég kis hassal (és kevés súllyal) csináltam végig, bár még hátra lett volna egy hónap. Így is elég nehéz voltam magamnak. Én így inkább azon izgultam, hogy elég nagy legyen (ugye a 35. héten jött). Először valahogyan arra kellene majd bebiztosítani magam, hogy ki tudjak hordani egy babát tovább, aztán persze jó lenne normál úton megszülni.
Vendég
 


Hello Alíz,
Isten hozott, ügyes vagy, hogy ideértél! :wink:

Isten éltessen Ritmit! Hogy ünnepeltetek? Volt kézenállás, tüzijáték, akármi?

Megymag, ha adsz kis Milkát, leszek én társ Neked 8) - áh, ez csak tréfa. Milka nélkül is az vagyok! :wink: Én csak a Bailey's-zel kacérkodom (hú, de rég volt az a nyelvtanóra, ahol ezeket tanították... én is idén voltam 30 8) de már az is régen volt, én téli gyerek vagyok, mint Megymag csemetéi. Engem őszintén szólva nem viselt meg. Úgy éreztem, ütemben vagyok. :D Pedig én is tervezek még gyereket, Virág! ), de a szülésindítós kudarca után nem várok tőle sok eredményt. Egyszerűen csak finom. De Ilka miatt még nem merek inni. Túl gyakran szopizik. Majd ha ő is 7 hónapos lesz...
Egyébként csudára megértelek: néha én is úgy zárom a négyesben töltött napokat, hogy könnyebb lesz hárman, mikor visszaáll a jó kis napirendünk. Aztán persze megint úgy várom a hétvégét, mint nyuszi a karácsonyt. Az altatási cécók nálatok balzsamok megtépázott idegeimre. Nem tudom, mit csinálok rosszul, de itt este mindenki csak engem akar elalváshoz. Állati kimerítő, és valamelyik kicsit mindig sajnálnom kell, mert egyszerre kutya nehéz elaltatni őket - bár volt már, hogy sikerült. Az ilyen alkalmakra emlékezve Andris tegnapelőtt este, mikor már igazán félálomban volt, meghallotta a másik szobából, ahogy a húga felsírt, és még gyorsan odamotoygta végleges elalvás előtt: "Mama nem ide alszik Ilkát!" - aztán már aludt is :D

Virág, azt tudod, hogy miért nem sikerült Gertrúdot végig "benntartani"? Jó-jó, mindjárt én is visszaolvasok jegyzetfüzettel, biztos írtad már, csak luk a fejem :oops:

Enikő, az én fiam állati ügyes mászóbajnok. Jóval 2 éves kora előtt került nagyágyba, mert egyrészt így könnyebb volt elaltatni - melléfeküdtem, de lehet, hogy nem kellett volna, mert úgy maradt... :shock: -, másrészt simán kimászott már jó ideje a kiságyából, csak eleinte még félni kellett, hogy mászás közben még jól le is esik. Ez mondjuk minimalizálta a kiságy előnyeit, így az most üresen áll. A kicsi még mózesben, mert a mi szobánkban nem férne el a rácsos ágy, majd ha már nem kel éjjel :roll: (érettségi táján, gondolom...), átrakjuk a gyerekszobába a kiságyba. Mondjuk mintha ő tényleg kicsit jobb alvó lenne, de Viki, ha itt lenne, tudná, hogy ezzel, hogy ezt most kimondtam...
Méretek: az én hasam sokkal nagyobb volt másodjára. Pedig jóval kevesebbet híztam (na jah, jók voltak az alapok... :lol: ), Ilka meg 350 g-mal nyomott többet a bátyjánál. Én az első három hónapban szedtem terhességi vitamint, meg a fogamzás előtti hónapokban. Utána csak vasat, a végén magnéziumot. Mint tudjuk. Meg is volt az eredménye. :evil:

Tévé: hááát... nálunk mostanában kicsit eldurvult a helyzet. A kezdeti esti mese helyett mostanra már van reggeli mese is, meg délutáni mese is... Mindig ugyanaz: mostanában a Kisvakond. Nagyon gáz, valami esős napokon kezdődött asszem. És tökre én vagyok a hunyó, mert kipróbáltam: mikor határozottan azt mondom, NEM, és helyette mondok valami mást, Andris ezer örömmel csinálja a mást is, csont nélkül. Mesekönyv, rajzolás, akármi. (Ide is egy gyerekszáj-sztori: "mama, nézünk sok sivatagot?" - mármint hogy a Sivatagi show-t :lol: ). Tévéműsort viszont nem nézünk, illetve a sivatagi show dvd is azért lett, mert néha bekapcsoltuk előtte az Animal Planetet, hogy hátha vannak rajta épp vuááá-olszlányok... hát most vannak saját, bármikor bekapcsolhatók.

Jujujuj, nagyon hosszú lettem. Mit gondoltok, mit kéne csinálnom? Igen-igen, bizony hogy vasalni :? Hiányzik Viki :( Ő biztos tudna lelkesíteni.

Kép

Kép
zsolka
 
 


Megymag! Köszi az infót, igazából én nem tudom mit csináljak. A pocakomtól már nem férek az ágyhoz, hogy alvás után betegyem, így szegényt sokszor bepottyantom, de lassan már ez sem fog menni. Ezért kérdeztem, hogy hátha leszedhető már a rács (neki is heverővé alakítható ágya van), de én is attól félek, hogy akkor túl nagy lesz a szabadsága és az éjszakáim a gyerek ágybacipelésével fognak telni. :(
Nekem az első 4400 volt minden vitamin nélkül és pluszba szülés után semmi többlet nem maradt rajtam, most sem szedek semmit, de kisebbre nemigen számíthatok. Mostanig 3 kg plusznál tartok.

Rita! Ez az ágyban elalvás nálunk sajnos nem működik egy ideje. Tavasszal, nyár elején én is csak betettem és szépen elaludt, aztán egyszer visítva ébredt (szerintem a szomszédok ijesztették meg - állandóan zaj van felettünk) és azóta nem alszik el egyedül.
Utólag is boldog szülinapot!

Alíz! Neked is boldog szülinapot!

Megymag, Zsolka! Nagyon jó látni, hogy a humorotok 2 gyerek mellett sem veszett el. :D

A tévézés nálunk már eléggé átlépi a határokat, főleg a tervezetthez képest. Én rájöttem, hogy az etetések jobban mennek, ha közben a gyerek TV-t néz, így aztán szépen rászoktattam és az utóbbi időben, mivel sokat vagyok egyedül (férjem külföldön dolgozik), ha valamit csinálnom kell bekapcsolom a tV-t. Ne kövezzetek meg ezért én sem így terveztem és nem tudom, hogy szoktatom le róla, de sajnos vannak már Minimaxos napjaink.

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Végigolvastam teljesen aprólékosan 3 oldalt...hát ez nagyon tömény, és valóban nagyon sok a tapasztalat. Mindenképpen folytatni fogom. Komolyan elkezdtem izgulni, ahogyan olvastalak benneteket, ki hol tart, kinek milyen félelmei, esélyei vannak. Természetesen ennek kapcsán eszembe jutottak a saját félelmeim is. Azt hiszem, sokat kell még magamon dolgoznom ahhoz, hogy a 2. terhességem és szülésem természetesebb lehessen, mint az első volt.


Zsolka!
Félidőtől kezdve nagyon sokat keményedett a hasam és a 30. héten már kinyílt a méhszáj, 0111 volt. Még 5 hétig bírtuk egyben, de még medencevégű volt akkor a baba.
Vendég
 


Rita! Nálunk u.ez a koreográfia, mind a 2 pici korától egyedül elalvásra lett szoktatva, mi is énekelünk neki, meg mesélünk, újabban ez azért kezd elnyúlni persze, ahogy éledezik a kis értelme egyre többet követel(ne), aztán kijövünk. Utána van, hogy még fél óráig üvölti - bocs, de tényleg - a mondókákat, ilyenkor olyan jókat röhögünk. Reggeli ébredés dettó mint nálatok- így rács már csak ezért is marad. Az ébredése és a hangos "felébredteeeeem" között van némi időnk még.
Ne keseregj a 3.X miatt - lesz ez még rosszabb is.
Én is idén töltöttem, jujj, ezt elírtam, szóval tavaly év végén, decemberben.... :oops:
Alíz, Rita boldog utólagos szülinapot!

Virág! Az nagyon jó, ha már látod magadban az elvégzendő munkát! A mit és a hogyan még kialakul, remélem beszámolsz részletesen, mert akkor tudunk ötleteket adni. Csak olvass először is bátran vissza.
Azért az engem is őszintén érdekelne, hogy mit gondolsz, miért nem maradt Gertrúd tovább bent? Mármint nem biológiailag, hanem leki oldalról nézve. (Tudod itt mi hajlamosak vagyunk a "mindennek van lelki oka", semmi nem véletlen megközelítésre...Én legalábbis test és lélek egységét és egymásra hatását hirdetem itt fennhangon - persze ebben nem mindenki ért egymással minden szinten egyet, de vannak közös nevezők)Lelki gondok, elnyomott aggodalmak, párkapcsolati nehézségek, szorongás, stb. nem volt ilyesmi? Bocs, nem akarok én valami gyóntatóatya lenni, ha nem akarsz egysz. ne válaszolj.

Enikő! Rács! Sztem ne szedd le, inkább pottyantsd. Kibírja. Már majdnem 2 éves, még élvezi is akár. Nekem a 30. héttől vigyáznom kellett, mert lerövidült a nyakcsatorna és még volt egy fertőzésem is, szóval fennállt még ha csak halványan is de egy koraszülés, így emelnem sem volt szabad. Tippek: 1. megtanítani etetőszékbe bemászni - még élvezni is fogja. 2. Ágyhoz betevéshez egy széket odatolni, e szigorúan csak a bemászás idejére és megmondani h ezt csak anyával szabad, utána elvenni onnan, így nem kell az egész gyereket emelni csak egy-egy testrészét. 3. Én sem fértem oda a rácstól a gyerekhez, így bemászás előtt volt a szeretgetés és puszi, utána a pottyantás (székről vagy análkül) aztán a kézpuszi, amikor is kidugta a kezét (no meg a lábát) és akkor azt kell végigpuszilgatni - mai napig megmaradt. Ja és elmagyarázni, hogy anya most nem emelhet, mert a doktorbácsi azt mondta! Anyának vigyáznia kell magára meg a nagy hasára. A gyerkők hihetetlen empatikusak tudnak lenni, ha gáz van azt egy idő után megértik, elfogadják.
Jó nagy súllyal született hallod-é...nem semmi.

Tv-zés: Nálunk hálIstennek elmaradóban van, már nem köti le,tv sosem volt bekapcsolva, én nem akartam, hogy rákapjon a rajzfilmcsatornára, de dvdről, vagy videóról a Thomas, a Süsü, az ment sokat egy időben. Néha én is kínomban nyomtam be, nem nagy kedvvel, de ez volt, bevallom én is. Nem baj sztem ha néha előfordul ilyesmi, nem vagyunk tökéletes anyák, hanem csak ANYÁK (az is éppen elég érdem), az számít csak, hogy az ember törekedjen rá, hogy ne váljon mindennapos több órás tevékenységgé. Vagy ha már igen, akkor szép fokozatosan új tevékenységek felé irányítani. Egyszerre hirtelen úgysem lehet megvonni. sok sikert!

Kép

Kép
megymag
 
 


Na, talán most egyszerre alszanak!...
Csak röptében mégis, mert ezer dolgot előirányoztam (a délelőtt elmaradt vasalást pl... hogy hogy maradhatott el!?... :roll: ).

Pannica, egy régi kérdésedre leltem a másik topikon - nem akarok kétfelé szakadni, meg idetartozónak érzem magam, oda csak bekukkantottam, most ezért itt válaszolok, mert a múltkor elfelejtettem rá reagálni. (Féltékenyen remélem: jössz még ide is :wink: )

Szóval nekem azt mondta az orvosom a második babával, hogy a protokoll szerint, amit hivatalosan javasolt követniük, terminus előtt pár nappal kiveszik prog. császárral a babát. Előtte legfeljebb méhszájérlelő prosztagladinos (mindig bizonytalan vagyok, melyik betű melyik után jön ebben a szóban, de talán értitek...) zselét raknak fel, ha attól lesz valami "mozgás", akkor jó, ha nem, akkor úgy is jó - vágnak. De olyan is elképzelhető - hogy mitől függött volna, nem tudom -, hogy egyáltalán nem indítgatnak semmit, nem tartják olyan fontosnak a vajúdást. Helyette adnak ilyen-olyan érést serkentő szurikat. De ha már tényleg terminus-közelben vagy, elvileg az érésnek is befejezettnek kéne lennie... Az én dokim nagyon határozottan mondta és tartotta, hogy oxitocint semmiféleképpen nem adhatnak, mivel az drámaian (a hivatalos statisztikák szerint is valami többszörösére) megnöveli a hegszétválás esélyét. Ezért ha beindul a szülés, és a vizsgálatok alapján látják esélyét a normál szülésnek, akkor sincs semmiféle oxi, mert az veszélyes. Ha halad magától, normál és jó ütemben a tágulás, akkor hagyják, ha nem elég "tempós" (na, én ezen hergeltem magam már jó előre... szerencsére alaptalanul), akkor megintcsak császárrá váltanak. (Egyébként még az epidulálról: azt kaphattam volna, de a doki azt mondta, azért nem szereti ilyenkor, mert néha lelassítja a folyamatot, és felgyorsítani meg oxitocin híján nem tudja, ez további kockázatot jelent. Mondjuk én egyáltalán nem is szerettem volna, úgyhogy ezen sem vesztünk össze.)
Nálam ez pont így is zajlott. A méhszájlazító szurit azt kaptam, infúzióban antibiotikumot is a streptococcus miatt, amit találtak még pár héttel korábban a szűréskor, de oxitocint a szülés során semmit, csak az utolsó, lepényi szakasz előtt egy nagyon kicsit, hogy még pár összehúzódást generáljanak vele, bár szerintem ment volna az magától is előbb-utóbb - mindegy.
Hát elvileg ez így van. DE: más többektől hallottam, hogy mégiscsak kaptak valamennyi oxitocint, előzetes császár ide vagy oda. Hát nekem egy áldás volt, hogy azt megúsztam, mert most is folyton azt mondogatták a ctg-slejfni alapján, hogy nem elég jók, nem elég erősek a fájások, mint legutóbb. Akkor erreföl kaptam is egy jó adag oxit, amitől asszem minden csak rosszabb lett. Most meg a sosem elég jó fájások úgy vitték előre a tágulást, hogy ihajla, csak csodálkoztak ott halomra, hogy "hát, pedig ezekkel a fájásokkal..." És lám. :D

Enikő, jól figyeltél: Megymag egy nagy humorzsák, nem nehéz követni a példáját, olyan ragadós! :D Amúgy a gyerekek sokmindent okoznak, de humorvesztést csak szakaszosan legfeljebb, az meg túlélhető. (Amíg itt apály van, mások tréfás kedvéből töltekezem. Már csak ezért is érdemes idejárni. :wink: )

Virág: nem kaptál magnéziumot vagy valamit a méhszájnyitó keményedések ellen? Vagy nem volt mit tenni?

Khm... hát csajok, ilyen, mikor rövid vagyok :oops:

Kép

Kép
zsolka
 
 


sziasztok lányok! sajnos rossz a gépem, nem tudom mikor lesz jó, nem tudok jönni :(
most is a szomszédhoz kéredzkedtem be.
a fő hír, hogy KISLÁNY van a pocakban megint :D
puszi mindenkinek!

Kép
Kép
mamacsibe
 
 


Virág, Alíz, de jó, h jöttetek!! Zsolkával rendesen meginvitáltunk, és szerintem jó is itt lenni, ez jó kis banda:)
Alíz, blddog szülinapot!

Megymag! Most megnyugodtam, de tényleg: Bálint még tök sokáig éneklia dalokat meg dumál a ágyban, már kezdünk kétségbe esni, h valamit nagyon elrontottunk... de ezek szerinte ez nem egyedei jelenség:)

Jaj, és nagyon köszi a köszöntéseket!! Nem emiatt írtam...:) Vicces, h milyen egyidősek vagyunk:) Sok vén banya:)

Bálintnak még nincsenek mese dvd-i, kellen szereznem pár régi jó kis mesét, amiket mi is néztünk anno. Még így direktbe nem is ültettem a tv elé, csak akkor bámulja, ha este már akkora a fejem, hogy leülök elé és szoptatás közben bámulom... ez nem annyira jó.

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 


Megymag! A kicsi fiamat alva pottyantom! :D Van egy szivacs a szobába, amin mellettem elalszik és fekve kell beemelnem, ami ugye egyre nehezebben megy. Régen nagyon ügyesen elaludt az ágyacskájába, de egy ideje csak így tudom elaltatni, különben csak sír és éjszaka is rosszabbúl alszik. Az etetőszékébe már régóta bemászik egyedül, azzal nincs gond.

Mamacsibe! Gratulálok a kislányhoz!

Tegnap este óta fáj a hasam legalul, keresztbe. Nem tudjátok ez mitől lehet?

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Sziasztok!
Elkezdődött... :D Elkezdtem csomagolni, dobozolni, stb. Hát, nem egy nagy élmény! Nem tom hány köbméter cucc van a lakásunkban, de többszöröse, mint azt én gondoltam volna. Na, majd megleszünk vhogy. :D Még csak a vajúdásnál tartok, de pár nap múlva eljön a kitolási szak is, hétvégén már nem leszünk itt! :D Remélem nem lesz császár időközben, egyelőre úgy néz ki jól bírja a baba. :D Na, jó, befejezem a hülyeségeket!

Nálunk is rácsosban alszik még a nagyobb. Vhogy mi is úgy vagyunk vele, h nem szabadítjuk ki a kis vadorzót, csak ha nagyon kell már. Szerintem az új házban is először abban lesz, mert nem akarjuk annyi új élménynek kitenni. Tök más helyen lakunk, legalább az ágya legyen a megszokott. Amúgy az érveim kb teljesen uazok, mint Megymagéi.
Amikor pocakos voltam, akkor én is pottyantottam a kölyköt, nem emlékszem, h élvezte-e. Lábujjhegyre álltam, úgy igyekeztem minél jobban behajolni, de persze nem mindig ment. De túlélte! :D

Nekem nagyobb volt a hasam másodszorra, viszont sokkal kevesebbet híztam, ellenben a második baba több, mint egy kilóval volt nehezebb, mint az első, miközben az első a 39. héten, a második pedig a 37. héten született. És ez nem egy keresztrejtvény! :D Ágoston 2310 gramm volt, Miki meg 3490. Ágostonnal kb 24 kg-ot híztam, Mikivel kb 15-öt.

Rita!
Nálunk is motyog Ágoston az ágyban, sőt játszik is, miután otthagytuk. Néha, ha nem akar elaludni, akkor nem mondjuk neki, h jóéjt, hanem azt mondjuk, h játssz egy kicsit a busszal/markolóval/Bumival stb. Néha ugyan hátráltatja a Miki elalvását ezzel, de legalább nem nekünk kell őt elaltatni. Sőt, Mikit sem kell, mert Ágoston bátyó elszórakoztatja. :D

Zsolka!
Hát, tényleg örülhetsz, h nem kaptál oxitocint! Én kaptam (előzetes császár ide v oda), és kutya kemény volt. ("Kutya kemény melót kaptam. Fát vágtam, trógeroltam..." Deák Billt hallgatok... :D Néha ezt érzem a mindennapok során is. :D :wink: ) Viszont nem értem, h miért kap vki, más meg nem? Nem kérdeztem meg a dokit, h miért adott, de nekem akkor ott úgy jött le, h minél gyorsabb a szülés, annál biztosabb a sima. De ezt nem a doki mondta!

Megymag!
Igyad csak az a kis borocskát! Én mostmár vedelhetek is akár, ha akarok. Na, meg ha bírom! Úgy 3 éve nem volt ilyen, h a testem csak az enyém, bevehetek teljes lelki nyugalommal egy fejfájásgyógyit, ihatok, kávézhatok, amennyit nem szégyenlek. Hihetetlen! Miki kb 2 hete egyáltalán nem szopik. Egyik napról a másikra elege lett belőle, a cicimet szívesen vizsgálgatta, moncsolgatta volna, de erre nem voltam vevő. Viszont ha a szájába tettem, akkor bőgött és határozottan elfordult. De őszintén megmondom, nem is bánom. Akkor még 3X szopizott egy nap, így kb 2 napig fájt a cicim egy kicsit, de nem volt gáz. Lehet, h ő is érezte, h nincs nagy kedvem az egészhez?
Hogy mászik be az etetőszékbe a gyerek? A kérdés Enikőre is vonatkozik! Az én gyerekem nem mászik be. Pedig ő már lassan sima széken is el tud kajálni.

Enikő!
Szocpollal kapcsolatban mi érdekel? Még csak most veszitek igénybe? Új, vagy használt házra vennétek igénybe? Vagy vinnétek ti is tovább a meglévőt másik ingatlanra? Ha most igényelnétek, akkor gondolom már megvárjátok mire a kisbabóka megszületik. Érdemes ellátogatni a sokat emlegetett Magyarorszag. hu-ra, ott rengeteg hasznos info le van írva! Mi is onnan okultunk. Meg a saját kárunkon, persze.

Csibe!
Gratulálok Lénához! :D

No, megyek, pihenek, amíg lehet! :D És jövök, amikor lesz erőm/időm!
Viki
Vendég
 


Sziasztok!

Zsolka, nagyon igyekeztem! :D
Amúgy nagyon édik vagytok, köszi a köszöntést! :P :lol:
Amúgy ennyi vén banyát egyszerre...! :wink:

Mamacsibe, gratula Lénához!

Ami a tévézést illeti, nálunk is pontosan az a helyzet, ami Enikőéknél: jobban megy az evés egy kis Minimaxszal... nem örülök neki, de ez van. Ancsin egyébként nehezen igazodok ki, mert amúgy tátja a száját, meg látszik rajta, hogy éhes, de valamiért könnyebb a lelkének, ha ellenkezhet közben. De szerintem lassacskán át fogunk térni a jó kis mi-gyerekkorunkbeli mese-dvd-kre, mert lehet, hogy bennem van a hiba, de frászt kapok a minimaxos meséktől....! :cry:

Egyébként Lányok, le a kalappal előttetek, és ezt halálosan komolyan mondom! Csodállak Titeket, hogy aránylag kicsi gyerekek mellé be meritek vállalni a következőt! A kislányom 17 hónapos, de nem is merek belegondolni mi lenne, ha volna mellette még egy újszülött is! Talán jövőre, mert valahol azért szeretném.

Jó éjt mindenkinek!
Alíz
[/b]
alizanyu
 
 


Hát hogy mi van itt ma! Mindenki szárnyakat kapott? Éljetek soká, remek így visszaolvasgatni. Na persze már én is hanyadszor írok... :oops:

Éljen Léna! Mamacsibe, reméljük, mihamarább jössz megint. Ezek szerint minden rendben is van a babácskával, jaj de jó!

Hát minden elismerésem, hogy elértétek itt mindannyian, hogy a nagyobb magának énekelgessen. Én magam énekelgetek Andrisnak, mert ha ki akarok menni, nyüszít, mint akit nemt'om hányszor cserben és faképnél hagytak életében. (Pedig őt még sosem.) Már feladtam, hogy kiderítsem valaha, hogy ez csak manipulációs hiszti, vagy tényleges rémület. Nincs ilyenkor szívem otthagyni. Illetve mostanában néha mégis, mert már olyan dühös vagyok, de az sem használ.
Holnapra azt terveltem ki, hogy nem izmozok a délutáni alváson. Ma 2 óra danolászás, ücsörgés, mocorgás, akármi után aludt el! Jó, lehet, hogy túl korán kezdtem. De akkor is. Ennyi idő alatt már csak unalomból is el kellett volna aludnia! Tényleg időkidobás ilyen formán, mert hiába van utána is két órám, ha előtte moccanatlanul kell csücsülnöm ugyanennyit, kezemben a kicsivel, hogy hátha épp most... most alszik el. Na jó, ennyire rémes még nem volt eddig sosem. Nektek nem volt olyan, mikor elkezdtétek ezt a kimenős-énekelnihagyós formát, hogy iszonyú hosszan üvöltött a szobában? Most az a félelmem kezd lenni, hogy innentől most már hiába minden, minden gyerekemmel ez lesz, mert ha a nagyobbtól nem jövök ki, míg el nem alszik, akkor óhatatlanul megszokja a kicsi is, hogy így alszik el :shock:

No hát nálunk az evéssel nincs gond. Van, hogy kevesebbet eszik a fiam, máskor többet. Mivel az átlag megvan, én nem sokat izgulok ezen: ha nem eszik, nem eszik. Majd legközelebb.
Mi a régi jó kis mesefilmeket nyomjuk: legkisebb ugrifüles, Frakk, Kisvakond, Misi mókus. Egy darabig még én is élvezem :roll: Amikor már nagyon durva, akkor veszek egy újabb akciósat. :wink:

Viki, hős vagy a pakolással, komolyan. Miki meg ezzel a szopi-stoppal... Azért én csinálnék gyorsan egy tesztet :twisted: (Ne gonoszkodjak, mi?) És akkor most mit eszik? Amit ti, vagy kap valami kiegészítést még?

Tyű, a lányom gyanúsan mocorog... :(

De azt még el akartam mondani, hogy lehet, hogy Ti öregek vagytok, de én... 8) Nem minden 30 év egyforma ám! :lol:

Kép

Kép
zsolka
 
 


Sziasztok!

Ritmit, Zsolka invitált ide a császárral szültem topicból
Én meg jöttem...remélem nem baj! Perszecsak nagyon későn tudok jönni...Egyébként már egy ideje olvasgatlak Benneteket és nagyon szimpik vagytok, a humorotok egyenesen tetszik és a téma komolyságához illő jó tanácsaitokat is nagyon hasznosnak találom, az őszinteségeteket és nyitottságotokat nagyra értékelem.
Röviden: Áprilisban szültem a kisfiamat, toxémia miatt vált szükségessé a császár. Sajnos őt születése másnapján meg kellett műteni, az orvosok szerint rutinműtét volt, nekünk nagy aggodalmat jelentett mégis. Most már jól van Istennek hála. A lelkemet még be kell foltoztatni azért. A műtét nagyon okés volt, erről műtősnő barátnőm gondoskodott. Azt is mondhatnám, jó élmény volt.
Jó, hogy mindennapjaitokról is lehet olvasni, hasznos ötletekre bukkanok!
Egyelőre ennyi, nem akarok elsőre sok lenni!

Szeretettel köszöntelek Benneteket!

borakata
Egyéb
Vendég
 


Sziasztok!

Keres-kínál témán belül ELADÓ BABADOLGOK címszó alatt van egy használt babahordozóm és egy merev aljú pelenkázólapom eladó.
Ha valakit érdekel, látogasson el oda megnézni őket.
Köszi, mindenkinek szép napot kívánok! :)
Babóca
babóca
 
 


Lányok, annyira pörgünk, hogy alig tudom követni...:)

Borakata! Tényleg jó későn írtál...:) Örülök, hogy maga a műtét nem volt rossz élmény, sőt! A másodiknál én is rájöttem, hogy egy császár is lehet szép és jó élmény, főleg ha jó a csapat, aki csinálja. Mi baja volt Hunornak (szép név!:)?

Rétes! Bevallom, én örülnék, ha Villő is nagyjából ilyenkor abbahagyná a szopit. Ti ezt hogy "csináltátok"? Bálintot időre etettem, meg volt a napi 5-6 szopink, azt kezdtem redukálni, amikor kezdődött a hozzátáplálás, havonta elhagytunk egy szopit. Villő viszont kicsit többet szopizik, eleve cicin alszik el, így alakult, piciként mem tudtam máshogy eleltani. De szeretnám, ha Nála is úgy alakulna, ahogy Bálintnál, kb. egy évig szopizna. Nekem ennyi bőven elég, ahogy Te is írtad, szeretném ennyi idő után visszakapni a testem, sportolni, kávézni...:) Bár koffeinmentest most is iszom, mert függő vagyok:)

Zsolka! Én is ezeket a meséket szeretném Bálintnak bekapcsolni.

Hiszti van, mennem kell.

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 


Hurrá, éljen, beindult a banda! Jövök én is szárnyalni...
Nálam nagy már alszik, kicsi méééég (???) nem kelt fel, meg is lesem mindjárt csak előbb bekukk.

Üdv minden új császárt megjárt anyukának! Borakata! A Hunor nagyon szép név! Konkrétan miért kell befoltozni a lelkedet? És miért kellett a kicsit műteni: Gyere és mesélj. Nem vagy sok sem egyszerre sem máskorra :-) Szeretnél majd még babát? ha igen, mikor?

Zsolka! Nálunk anno Ábellal pár hónaposan jött el a korszak, amikor beszokattam a babakocsiból a du-i ágyban alvásra. Én nem altatgattam, se akkor, se este. Este már szépen elaludt, amikor du, még nem tetszett neki a rendszer. Úgyhogy u. azzal, a módszerrel, mese, éneklés, pottyantás (most már úgyis érti mindenki) és anya ellép. Hát igen, az első két nap még egy órát ordított és aludt 15 percet, aztán 4. nap fele már csak fél orát ordított, utána csak negyedet, tíz percet stbstb, második hét második felétől zökkenőmentes lett a du lefektetés. Nekem ez nagy könnyebbség. Azóta is 3 órákat alszik du. Ne sajnáld Andrisodat annyira, gondolj arra, hogy túl kell lenni a nehezén és neki, meg a kis agyának is az a legjobb, ha eleget alszik. No meg neked is... Bár lehet hogy már túl idős most elkezdeni ezt. De ha te határozott vagy és érzi rajtad h most akármi fog történni, nem mész be többször és szunya van, el fogja fogadni a dolgot. Ez a csak kedvesen, határozottan gyerekhipnotizálós üzemmód csodákra képes.

Szopi: Jajj, csak tartson nálunk még sokáig, legalább egy éves koráig. Pedig nappal már alig-alig kell neki.

Viki! Hajrá a pakolással, gondolj a jóra szépre, ami majd várni fog az új házban...

Oxy: én kaptam a 2. szülésnél picit, mert már 4 ujjnyi voltam ugyan, de baba feje nem tudott beilleszkedni a szülőcsatornába és kellett egy kicsi rásegítés, hogy le tudjam nyomni, amint leért már nem kaptam. De ez az átmeneti szak nekem az volt csak a nehéz.(lelkileg még inkább - mert akkor úgy éreztem, hogy kétesélyes a dolog, így nyomtam mint őrült és szépen be is illeszkedett, pedig akkor még igazi tolófájás nem volt.) Szóval sztem a dokik alapból nem szeretnek adni 2. spontán-kísérletnél, csak ha nagyon muszáj.

ja és a legfontosabb:
Mamacsibe! Gratula a következő kiscsibédhez!!!

Enikő: alul, keresztben: nem a heg fáj? No nem kell ettől megijedni, fájt az már számos embernek itt a fórumon terhesség alatt (nekem speciel szülés alatt is) és nem lett semmi, valszeg nő a baba és feszíti, tágítja, normális dolog. Dokinak megemlíteni, de nem túl gyakran, nem paráztatni vele fölöslegesen! Igaz Zsolka?? :lol:

tetőszékbe úgy mászik be, hogy először a lábtartóra teszi a lábát, aztán a másikat is, majd hamár fent van megfordul és csüccs. De Ábelom már nem mászik az etetőzékbe, mert májusban kiszoktattam belőle és egy ideig elöl volt, aztán meg jól elpakoltuk, hogy elefejtse, hogy mire tesó fél éves lesz és elkezd kajálni, ne kelljen neki. Így is lett, augusztus végén garázsból elő, és nem kiabált, hogy kellene neki, ő már úgy ül a széken, mint a "nagyok"

megyek, felébredt a kicsi.

Kép

Kép
megymag
 
 


Hát ez nem igaz: Andris kikapcsolta a gépet, mikor már épp majdnem kész voltam az írással! :evil: :x Mindjárt felrobbanok - remélem, legalább megijedne a durranástól...

Hát, most nincs kedvem mindent visszaírni, csak rövidítve reagálok.

Enikő: a heg eléggé alul, lényegében a külső hasi hegvonal alatt fáj (legalábbis én ott éreztem, nem is egyszer). Égető, valahogy furcsán-fájósan meleg érzés, mintha csípne vagy mi. Nekem a hetedig hónap tájékától kezdve többször is volt, rettenetesen ijesztő érzés volt, mert szorongtam tőle, mint a fene, hogy mi lesz, ha... Itt agonizáltam is, hogy szóljak-e a dokinak vagy ne. A lányok tanácsai alapján egyébként végül szóltam, de csak szép finoman, nehogy "megijesszem" - szerencsére nem esett kétségbe, de azt mondta akkor, hogy "ez azért még korai...". De ennyiben maradtunk, és én meg tréningeztem a babát, vagyis konkrétan ilyenkor mindig "kértem", hogy lécci menjen odébb, mert nyom. Helyzetet is változtattam, meg elmentem pisilni - többnyire akkor fájt, ha tele volt a hólyagom, plusz még a kicsit is rossz helyen feküdt. Ezekkel minden alkalommal sikerült rövid idő alatt megszüntetni a fájást. A szülés alatt nekem nem fájt, aminek nagyon örültem, mert az a szorongás nem hiányzott volna. De amint Megymag mondja: önmagában a fájása a hegnek nem gond, egyszerűen húzódik. De azért jó odafigyelni rá, pláne, ha erősen vagy huzamosabb ideig fennáll. Az orvosnak mondd, de ne dramatizáld, aztán meglátod. Ha viszont erőteljesen, hosszan vagy élesen fáj vagy belehasít, akkor azonnal doki!

Na majd még este a többit.

Kép

Kép
zsolka
 
 


Sziasztok!

Viki! Írok privit, nem szeretném a többieket ezzel a témával fárasztani.

Borakata! Örülünk, hogy jöttél! Minden részlet érdekel veled, veletek kapcsolatatban, amit szivesen megosztasz velünk!

A déli alvás nálunk is működik. Gyereket be a szobába, aludj jól puszi, ajtó bezár, a gyerek egy darabig autózik és ha már 10 perce csend van bemegyek és betakargatom. Ja és zene mellett alszik (a babazene 4-re), ez a külső zajok tompítására lett kitalálva.
Már nem fáj a hasam és azt gondolom, hogy nem a heg volt. Olyan menstruációs fájás volt, de azért megijesztett.

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


Hű de meglódult ez a topic és még nem tudtam többet visszaolvasni :( . De jövök, mert nagyon jó társaság vagytok és nekem szükségem van a biztatásra és az itteni jó példákra.

Meggymag, teljesen igazad van a lelki okokat illetően, én is így szoktam hozzáállni dolgokhoz, csak itt nem így kezdtem, ez már olyan nagyobb kitárulkozás. Az a baj, hogy addig nem tudom nyomon követni, amíg a méhszáj 1000 lett, hogy az hogyan történt. Egyetemre jártam, vizsgaidőszakom volt, de csak a szokásos, sőt, kicsit könnyebb mint máskor. A hasam ugyan sokszor keményedett, fizikailag visszavettem a tempót, de szellemileg nem. Aztán kórház, ahol egy hét alatt 0111 lett ebből.. na onnantól aztán mélyponton voltam, teljesen megváltozott minden. Ott már elég sok minden történt bennem, ami tudatos is.

Az is tény, hogy rengeteg félelem volt bennem a terhességgel és a szüléssel kapcsolatban úgy általában.

Zsolka!
Már maximum adag magnéziumot szedtem és Terbutalint, a kórházban meg nyomták belém a magnéziumot infúzióban, de csak ideig-óráig használt, mindig újból előjött. 2 és fél hónapot egyfolytában feküdtem, felpolcolt ágylábakkal, hogy levegyék a méhszájról a súlyt. Azért ez a fekvés nekem nagyon megterhelő volt testileg és lelkileg is, én ugyanis olyan örökmozgó típus vagyok, folyton csinálok valamit.

Az biztos, hogy ez arra jó volt, hogy leáljak egy kicsit, és jobban a terhességre, a babára koncentráljak. A baj az, hogy ezzel egyidejűleg az aggodalmaim is fölerősödtek.

Legközelebb remélem sikerül máshogyan csinálnom.
Vendég
 


Közben most tudatosítom, hol is van az én hegem...
A külső hasi hegvonal alatt mi van? Szerintem ott nekem már semmi, az annyira alul van... vagy igen? Szerintem nekem a külső hasi vágás fölött kb. 2 cm-re lehet a méh vágása, legalábbis ott lehet követni valamit. Az orvost ugyan nem kérdeztem erről. Vagy az orvosok különböző helyen szoktak vágni?
Vendég
 


Sziasztok!

Olyan nagyon aranyosak vagytok, hoyg még mindig kerestek engem. Nos majdnem minden nap olvaslak benneteket, hoyg mi van veletek, vannak-e újak.

Olvastam az alatatás problémát is, hát őszintén szólva mi 2-3 napig szenvedtünk, hagytuk őket sírni, amíg kicsik voltak, felváltva ültünk az ágyuknál, simogattuka hátukat, cumi si volt. Most már simán elalszanak nélkülünk, be kell őket rakni az ágyba és egész éjjel alszanak. Tanácsot sajnos nem tudok adni, mert nálunk ez mdinig is így volt, az ikrek másabbak ilyen szempontból, tudják, hyog mennyi idő jut 1-1 gyerekre, hogy mindent meg kell osztani. Viszont azt a lelkiismeret furdalást nem kívánom senkinek, ami az elején van, hogy a másikkal nem tudok foglalkozni, az meg csak sír, szörnyű.

Nos őszintén szólva nem panaszkodni akartam jönni, de megpróbálom felvenni majd a ritmust. Éppen bölcsis beszoktatás van, alig vagyok itthon. Igazából nem tartozom se ide, sem a régebbi topikomba: babaproject előtt állók ide. Elég nehéz ezt feldolgozni lelkileg, majdnem minden nap gyászolok egy kicsit.

Nos hát ez van. Közben a munakhelyem sem nagyon akart visszavenni, amit lehet azt elkövettek ellenem, nagyot csalódtam bennük, és hogy tul. képpen milyen emebrek is vannak vezető pozicióban, hogy nem nagyon látnak az orruk hegyénél tovább, de hát ez az ő bajuk lesz előbb-utóbb.

Nos mindegyikőtökre sokszor gondolok ám, és örülök, hogy az újak ide találtak, bár jobb lenne, ha nem lenne ez a tragédia az életükben.

A múltkor beszélgettem anyukákkal, persze mindenkinél előkerül a szülésélmény. Az jutott eszembe, hogy mennyire félnek a heg szétválástól (beszéltetek erről), hogy oxytocinnal nagyobb az esélye. Miért nem kerül szóba az, amiko normál tempújú szülést gyorsítanak, és a méhszáj és a hüvely szétszakad? Az miért nem baj?

Nos nagyon ki vagyok akadva azon, ami MO-on zajlik, ez a tömeges nők megvezetése, undorító.

Alízanyu: akartam válaszolni amikor még a másik topikba írtál, de aztán láttam, hogy átjöttél ide, és megtaláltad ezta nagyszerű csapatot. Szerintem a tapasztalatuk hozzá fog segíteni, hogy a követlező terhességed szuper legyen.

Nos, sok puszit küldök mindannyiótoknak: Nárcó

Kép
narco
 
 


Jó reggelt! Itt most nyugi van, megpróbálok pótlólag reagálni - még jó, hogy írás közben vissza lehet nézni feljebb, különben nem tudnám jegyzetek nélkül megírni :wink:

Borakata, büszkén vállalom a dicsőséget, hogy az én invitálásomra jöttél ill. érkeztél meg közénk (jó fogás volt, nemigaz, lányok? :wink: ). A hozzászólásaid hosszán ne aggódj. Én pl. igyekszem mindig direkt jóóó hosszúakat írni, kizárólag azért, hogy mások ne szégyenkezzenek... De Megymag is segít! :lol: :wink:
És viccet félre: nagyon de nagyon szívesen olvasnám, hogy mi történt veletek áprilisban, ha tudnál erről még többet is mondani!
Egyébként hidd el: itt valahogy a mások hozzászólása sosem sok - ezért is merem Megymagot húzni, nem csak mert olyan remek úgyis a humora, hogy zsebrevágja -, csak a sajátján sápítozik mindenki lelkiismeretesen. (Más topikokra ez már nem mindig igaz azért :roll: )

Enikő: az remek, ha elmúlt a fájás! A menstruációs jellegű tapasztalataim szerint méhösszehúzódástól és az azt kísérő méhnyak-tágulástól van. Cáfoljatok, ha tévednék! A harmadik harmadban szabad már ilyennek lennie, de csak módjával, nehogy idő előtt kinyílj! Magnézium... legjobb a Maalox... :evil: (azt ugyan gyomorsavra adják, de én ugye azzal állítgattam le akaratlanul egy hétig az induló vajúdásomat).

Virág: most én is megvizsgáltam a heget, az enyém is feljebb csúszott :D . Szóval nagy pocakkal volt a külső heg alatt nálam, nyilván a hatalmasra tágult, domborodó méhen elcsúsznak az arányok, megnőnek a távolságok - hehe, jól hangzik. Most nekem is a külső vonal felett van. De nem is fáj! :wink: Szóval amit mondani akartam, az az, hogy a heg egész lent, vízszintesen és égően fáj. De rá lehet jönni, én onnan tudtam biztosan, hogy egyrészt ösztönösen szorongani kezdtem tőle, másrészt felidézte a rég elfelejtett első császár utáni heggyógyulós napok húzó hasi érzését. Egyszerűen tudtam, hogy ez is ugyanott fáj, mint az akkor.
Az viszont nem lehetett semmi, amit átéltél az utolsó hónapokban, hallod! Ne izgulj, egy második terhesség nem ugyanaz, mint az első. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni - egyszerűen soha többet még egyszer nem ugyanazzal a lelkülettel, ugyanazokkal a félelmekkel várjuk a következő babát. Ezzel együtt sokat ér, ha a "szünetben" megpróbálod feldolgozni/ledolgozni a rossz élményeket, szorongásokat. Én nagyon hiszek benne, hogy ezek okozzák a legtöbb galibát. Persze az orvosi hátteret előbb fontos kideríteni, és megtenni ott is, amit lehet. De sokszor nincs azon mit javítani, az orvos is csak széttárja a kezét, mert nem tudja, mi okozta a bajt. Mint az első szülésemkor: senki nem tudta megmondani, mitől nem jött ki a baba, pedig már tolófájásaim voltak, előtte minden rendben volt, már jóval korábban be volt illeszkedve a feje, és utólag sem találtak semmi okot, ami akadályozta volna. Ez van. Szerintem az én "lelkem" volt a hunyó, valahogy nem tudtam, nem mertem kiengedni. Másodjára rágyúrtam erre a témára kicsit :D

Hű lányok, állatira irigyellek a simán elalvós gyerekeitek miatt mindötöket... :( A zenét majd még kipróbálom, az jó ötlet! Andrisnak naponta min. 2x fél órát énekelek, már rég túl vagyunk minden altatón, amit tudok, azok állandók, aztán jönnek az este témájú dalok vegyesen, végül már csak szép lassú legyen. Elég sok népdalt tudok, de már azon kapom magam, hogy nap közben agyalok, mit énekelhetnék még este majd :D Míg énekelek, tök jól lazít a gyerek, csak sosem hiszem el, hogy el is aludna rá. Ezért egyszercsak abbahagyom - és akkor felélénkül :evil: Én anno nagyon nem akartam sírni hagyni, és Andris nem volt sosem jól alvó gyerek. Már kicsiként is hosszan kellett mindig ringatni, míg elaludt. Hintáztattuk vég nélkül a babakagylóban, emlékszem, akkor volt "már mindjárt jó", ha feje elkezdett a ringás ütemére billegni :D A lányom, most hogy írom, másnak tűnik. Juj de jóóó, van remény!!
Ma éjjel Ilka háromnegyed 6-kor kelt először. Andris 2-kor, aztán 4-kor... és persze mikor felkeltem a kicsihez - abszurd, nem? :(

Az etetőszékbe viszont jó ideje csont nélkül bemászik már. Árkon-bokron, karfán és támlán át. Néha új utakat talál ki :D (Na ezért nem műxik nálunk a rácsos ágy. Röhejes akadály Andrisnak...

Nárcó, de jóóó, hogy itt vagy! Minden kalapomat le előtted a két gyerekkel! Akkora kihívás lehetett, főleg az elején.
És mivan most a munkahelyeddel? Ott vagy vagy váltottál? Elvileg persze kötelesek visszavenni a 3 éves korig védettség miatt, de ezt persze nyilván tudod, másrészt hiába a jog, ha emberileg nem bírja az ember, hogy szemétkednek vele. És már ki bírná azt ép ésszel-lélekkel, ha utálkozva-dühösen engedik vissza a helyére? :( Mesélj, hogy állsz most! És hogy megy a bölcsi? Ki sír többet? Te vagy a gyerekek? :wink: Milyenek a gondozónők? Milyen így a napotok?
Na és a legfontosabb: már hogy a csudába ne tartoznál ide?? Egy sereg kincset érő tapasztalatod van, és a józan gondolataidat is hiányoljuk, ha nem írod őket - épp csak elnézzük bokros teendőidre való tekintettel, de ez ne tévesszen meg: írjál szépen! Tök sokat számít minden megszeretett ember véleménye, abból merítünk a legtöbbet. Ráadásul Neked több egészen spéci területről is vannak tapasztalataid, nagy kincs, ha megosztod őket!

Na, Borakata, asszem minden félelmedet a hosszú hsz-ekkel kapcsolatban elsöpörtem most... :oops: Nem merek még egyszer visszagörgetni, hogy akartam-e még valamit mondani
:lol:

Kép

Kép
zsolka
 
 


Sziasztok!

Csak röviden annyit akarok mondani, hogy nem tudok jönni most, mert beteg a kisfiam, nagyon nyűgös orrfolyás-nátha-köhögés-porszívózás-ordítás, többször ébred, rövideket alszik stb. nem részletezem tudjátok jól mi van ilyenkor, plusz a munkánkból kifolyólag segítenem kell a férjemnek, így igen el vagyok havazva, majd igyekszem!!!
Jók a témák, altatásügyileg is nagyon rám férne pár jó tanács még! (kislegény velünk alszik :roll: )
Üdv nektek
borakata
Vendég
 


Narco! Már nagyon hiányoztál. Te abszolút ide tartozol! (Az indolokat nem sorolom most, lásd Zsolkát) Null para emiatt, gyere.
Látom, nehéz időszakot élsz most meg, kívánom, hogy túllendüljetek a nehézségeken. Mesélj a bölcsis- munkahelyes "élményekről", látod ebben pl én nem tudok még mit mondani. Te figyu! Csak egy felvetés! De mit gondolsz egy következő babáról? Sztem neked nagyon jó lenne, jót tenne, a lelkednek és talán neked is van még ezzel kapcsolatban még újabb küldetésed!
Ha a melóhely amúgy sem a legjobb és van rá lehetőség, miért ne?
Párod mit mondd ezzel kapcsolatban? Nem szeretnék indiszkrét lenni, úgyhogy ha az vagyok ugorj.

Virág! "A baj az, hogy ezzel egyidejűleg az aggodalmaim is fölerősödtek." Ez lényeges pont, hogy ezt kibökted. Hát igen, a kórház a maga környezetével nem éppen az ideális hely egy kismama számára, hiszen felerősíti a patológiás iránti érdeklődést és annak minden lelki "lenyomatát". Nagyon erősnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy ezeket bár észleli, elengedje. Talán érdemes lenne végiggondolnod aprólékosan az egész folyamatot, a fogantatás előtti lelki és tudatállapotoddal együtt. Miért nem tudtál (akartál) a babára eléggé koncetrálni, úgy érezted (persze tudat alatt), hogy a vizsgák fontosabbak, vagy volt valami, ami miatt hárítottad a terhességet? Miért volt az, hogy az eszed-tested esetleg úgy gondolta, hogy biztonságosabb neked a kórházban? Én már csak ilyen lélekbúvár vagyok, van ebben egy-két társam, főleg Danaa, de ő most nem tudom merre jár, ő néha nagyon jól el tudja indítani az embert egy gondolat mentén.

Enikő, Virág, Zsolka: Jééé, én még soha nem kutakodtam hogy a belső, a méh hege, merrefele van. De most hogy mondjátok, nekem úgy tűnik, per pillanat egy ici picivel feljebb, mint a külső. Nincs még egy ujjnyi se köztük a különbség. Lehet, hogy ez egyéni dolog, hogy egyrészt amikor vágnak mennyire van megnyúlva a méh,vagy utána mennyire húzódik vissza (nekem még van mit- legalábbis a hasam)? Nem tudom. hhez nem tudok hozzászólni, őszintén szólva lövésem sincs.
Megint rövidre sikeredtem, kösz Zsolka a felmentést...

Kép

Kép
megymag
 
 


ja és még annyit, hogy Zsolka nem tudnád a népdal repertoárt amolyan monoton előadásban szalagra venni és magad helyett benyomni neki este?

Kép

Kép
megymag
 
 


Szia, Nárcó!

Puszi Neked is! :)

Egyébként Lányok, nálunk csaknem minden téren problémák vannak, egyedül az alvás megy flottul. Bár nem volt könnyű, 1 éves koráig Ancsi csak úgy aludt el, ha melléfekve simiztem, meg dúdoltam neki. De mivel kiságyban alszik, amikor áttettem, szinte mindig felébredt és kezdhettük előlről. 14 hónapos korában meguntam, este csajszi ágyba be, jóéjtpuszi, anya szobából ki. Éktelen ordítás, anya be, simi-puszi, anya ki. Ezt 1 órán keresztül, majd gondolom elfáradt, mert csend lett. Bekukkantottam hozzá, aludt a macijához bújva. Következő este ugyanígy, fel voltam készülve a legrosszabbakra. Letettem Babyt, kijöttem, csönd. Nézünk egymásra Andrissal (férj), hogy most mi van, ennyi volt? És azóta gond nélkül alszik éjszaka, még integet is az ágyából, amikor kijövök. Kivétel délután, mert akkor a mi ágyunkon alszik -velem együtt...:). Ilyenkor párnát gyűröget.
Nem próbáljátok ki a módszert?

Puszi Mindenkinek!

Alíz
alizanyu
 
 


Sziasztok!


Örülök, hogy rátok találtam. Igaz még csak ezt az egy oldalt tudtam átfutni, de biztos vagyok benne, hogy hasznos tanácsokat fogok olvasni.

Én 2007.07.17-én szültem császárral a Péterfyben. Marci 4060 grammal született és elég széles fejjel. Állítólag téraránytalanság volt a csaszi oka. Egyébként 10 óra után elsimult a méhszáj, és a 12. óra végén volt a csaszi. Én nagyon-nagyon rosszul éltem meg, és abszolút magamban látom, a hibát, amiért így lett. Viszont minden vágyam, hogy tesót természetes úton szüljem.

kispiskóta
 
 


Szia Zsú! Örülünk, hogy jöttél! Írjál részletesebben magadról, a szülésről, kisfiadról. Itt vannak már jó néhányan akiknek sikerült. Tölük nagyon sokat lehet tanulni, nemcsak a szüléssel, de a gyerekneveléssel kapcsolatban is. Mikorra tervezitek a következő babát? Melyik orházban szültél?

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


... és persze olyanok is vannak, akik a másodikat is császárral szülték, minden igyekezet ellenére, de talán tőlünk is lehet tanulni... vagy mégsem?

(bocs, kicsit érzékenyen érintett Enikő mondta, ilyenkor gondolkodom el, hogy tényleg itt van-e a helyem. Pedig én úgy gondolom, h igen...)

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 


Lányok és főleg Enikő! Bocsánat, nagyon rossz napom van, nem akartam az előbbi hozzászólásommal senkit megbántani!
Túlérzékenykedtem a témát, ilyenkor szégyellem magam!

Szóval Zsú!
Jó, h jöttél, itt soksegítséget és bíztatást kapsz majd, az biztos! Az első szüléseddel kapcsolatban annyit szeretnék most röviden mondani, h semmiképp ne magadat hibáztasd! Minden esélyed megvan arra, h a második babát természetes úton megszülhesd! Ha tényleg téraránytalanság volt az oka, akkor inkább próbáld onnan megközelíteni, hogy jó, h így történt, a baba egészségesen megszületett. Egyébként nagyon édes Marci :)

Írd le nyugodtan, ami benned van és kérdezzél!

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 


Enikő, ritmit-köszönöm a kedves fogadtatást! :lol:


Amiért azt írtam, hogy magamban látom a hibát: valahogy a lelkem mélyén nagyon féltem, hogy csaszi lesz. És ez főleg kedves anyósomnak volt köszönhető, aki szinte sulykolta belém, mondván a kedves fia is így született. És a testvérei is-nagy babák voltak. Folyamatosan ott motoszkált a fejemben, főleg az utolsó hónapokban-és egyre inkább elutasítottam még a gondolatát is, rettegtem-féltem tőle-és bekövetkezett.

Aztán nagyon nehezen ment a feldolgozás-főleg, hogy ha már 12 órát szenvedtem, akkor miért nem adatott meg a lehetőség, hogy rendesen megszüljem-és baromira irigykedtem azokra, akik 4,5 kilós babát megszültek három óra alatt, természetes úton.

Majd most ismét eljött a félelem. Nagyon szeretnénk tesót, a párom talán még nálam is, de valahogy annyira félek egy következő csaszitól, hogy húznám-halasztanám a dolgot. Pedig nagyon szép 9 hónap volt Marcival a pocakomban-és maga a csaszi-azaz a műtét se maradt meg rossz emlékként, sőt mondhatni egész jó hangulat volt akkor és ott. bújom az internetet a lehetőségek után, mert a Péterfyben ugye nem nagyon örülnek a csaszi után természetesen dolognak. Pedig nagyon szerettem azt a kórházat, és fájó szívvel fogok nem ott szülni, ha az álláspontjuk nem változik.

Szal most itt tartok, hogy a lelkemet kell helyre rakni, hogy akkor se történik tragédia, ha a tesó is csaszis lesz.

Marci 14 hónapos és egy rosszcsont!!! :lol: 12 kiló, 82 centi-nem hajlandó beszélni csak halandzsázik, 11 hónapos kora óta jár-azóta szinte csak akkor ül le, ha alszik. :lol:

Megpróbálok visszaolvasgatni!

kispiskóta
 
 


Sziasztok!

Kispiskóta!
De jó, hogy lett még itt valaki, aki a Péterfyben szült! Én is hasonlóan vélekedek a kórházról, nagyon nehezen hagyom ott, az orvosommal együttvéve. Azért még én is próbálkozom majd legközelebb, hátha változik a helyzet.

Még mindig firtatom a heget egy kicsit, ha nem gond nektek: tehát egy következő terhességnél fogom máshol érezni? Ez végülis logikus, nyúlik a bőr, a méh stb. Nekem kívül a bőrt eléggé lent vágta az orvos (a szeméremzőrzet alatt), nem tudom elképzelni, hogy a méh hege ennél majd lejjebb legyen. Egyébként én sem „direkt” kutakodtam a belső heg után, de egyszerűen átérzik (jó, már nem annyira) a bőrömön, a hasamon. Szóval számomra is tapintható. Vagy nekem túl vékony a bőröm? A hasam az szinte teljesen visszament már régen. Bocs, hogy ennyit írok erről, de nekem ez a felfedezés először iszonyatosan ijesztő volt.

Egyébként nagyon jó kérdéseket tesztek föl nekem (titokban esetleg itt valaki pszichológus?). Sokszor végiggondoltam már ezeket a dolgokat, csak valahogyan nem jutottam olyan összegző megoldásra, ami mindent fölfedne. Valahogyan még sok minden kavarog bennem úgy külön, részenként, mindenféle érzések, emlékek. A terhességet azt hiszem, nem hárítottam, bár nagyon élveztem, hogy vagy félidőig szinte senki nem vette észre, csak én tudtam (és a család), hogy ki fickándozik odabent. A babát terveztük, nagyon-nagyon örültünk neki, bár tele voltam aggodalmakkal. Az is biztos, hogy túl sok mindent akartam egyszerre csinálni (mint úgy általában) és ez nem ment. Mikor kórházba kerültem pl. emlékszem arra a megnyugtató érzésre, hogy most akkor tényleg lehetek csak várandós végre, és nem kell azt sok mást csinálnom, szinte felmentést adott – miközben szenvedtem is attól, hogy nem csinálhatok semmi mást (én már csak ilyen ellentmondásos vagyok). Majd lehet, hogy írok még ilyeneket, csak hogy magam előtt is tisztábban lássak, bár nem tudom, hogy egy ilyen fórumon mennyire tudok majd kitárulkozni.

„Élvezettel” olvasom az altatási szokásaitokat. Nálunk ez még nagyon egyszerűen megy, mármint ahhoz képest – csak egy baba van ugye, és még szopik :roll:
Vendég
 


sziasztok

gyűröm a 2 gyerekesek mindennapjait
próbálok visszaolvasni és ha végre lesz segítségem írni is


mindenkinek sok puszi és jövök amint tudok

nagyon boldog vagyok még mindig hogy megadatott egy sima szülés

PHPBB kód:
Kép
Kép
betti1
 
 


Sziasztok!
Rövid helyzetjelentés: már nagyon nagy a káosz a lakásban, minden szanaszét van, a kisszoba majdnem teljesen üres (kivéve Miki ágyát), Mikinek jön a 6. foga, és végre hajlandó elfogadni a tápszert.

Üdv mindenkinek, aki "új"! Igenis mindenkinek van itt helye! :D :wink: Biztos vagyok benne, h fejben nagyon sok minden eldől, ami a szülést illeti. Én nagyon keveset gondoltam arra, h császár lenne másodszorra is. Ehhez viszont kellett a dokim, aki teljesen pártolta a hüvelyi szülést, és tudtam, h csak szükséghelyzetben vág. Szóval szerintem, akár nehéz döntés, akár nem, keresni kell azt az orvost, aki támogat! Sajnálatos, h Mo-n ennyi függ attól, h ki az orvosod, de ez van. :? :evil:

Altatáshoz egy bíztatás: Mikit már sokkal könnyebb volt rávenni, h egyedül aludjon el, mert ő valójában nincs egyedül, hiszen Ágoston ott van vele egy szobában. Szóval szerintem a második gyerekkel könnyebb lesz, nem kell izgulnod Zsolka! Egyetértek Alízzal, én is a bátor huszárvágások híve vagyok, mi ezt Ágoston 4 hós korában léptük meg, amikor már nem tudtuk letenni a karunkból az ágyba, mert rögtön kipattant a szeme. 1-2 nap alatt megszokta, h az ágyában alszik el, később pedig lepattintottuk a símogatom-a-hátad-amíg-el-nem-alszolról is.

No, megyek, még van dolgom!
Viki
Vendég
 


Sziasztok!

Rita! Bocsánatot kérek a rossz fogalmazásért. Természetesen tőled is és mindenkitől itt a topikban nagyon sokat lehet tanulni. Igazából azt akartam írni, hogy van esélyünk nekünk is, hogy a második gyerek természetes úton szülessen, ahogy a példák mutatják, de ha ez nem sikerül (rajtunk kivülálló okokból ), akkor a császárt is szépnek tudjuk megélni, ne hagyjon bennünk (a lelkünkben) sajgó sebeket.

Zsú! Az neked már nagy előny, hogy egy szülést végigvajúdtál, az a szenvedés nem volt hiába. Ez azt jelenti, hogy a következőt könnyebben, gyorsabban megszülöd. Nem tudom a méreteidet, hogy miért mondták a téraránytalanságot, de Megymag esetében is hasonlót mondtak és lám-lám másodjára mégis sikerült neki. Az biztos, hogy ha a kórház hozzáállása nem változik váltanod kell, mert ha lehetőséget sem kapsz, akkor tényleg nincs esély.

Heggel kapcsolatban: én nem érzem a belső heget, soha nem is gondolkodtam azon, hogy hol lehet. De fura, hogy ti tudjátok. Bár az is lehet, hogy a védőrétegnek köszönhetően nem tudom kitapintani. :)

Kép

Kép
isarenikõ
Pécel
 
 


írtam egy hosszút, de elszállt, brrrrr!

Na szóval zanzásítok!

Nagyon- nagyon örülök, hogy ennyien lettünk és jöttek újak, akiknek most aktuális a téma... Zsú! Üdv neked is!

Zsú:
Rögtön reagálok: A félelem rossz, és el kell engedni. Nem lenyomni, nem elnyomni, hanem szembenézni vele, magunkhoz ölelni, mert azok a mieink is, hozzánk tartoznak. De nem belemenni érzelmileg (Ugye, Zsolka? emlékszel??) és miután elbeszégettünk a félelmünkkel, szépen útjára engedni és utána megpróbálni magunkat pozitív gondolatokkal erősítgetni - és ezt újra és újra, ahányszor csak kell. Van erről egy nagyon jó link: http://www.jogaszules.info/felelmeink.html Kérlek olvasd el és segíteni fog a múlt rossz érzései és az átéltek miatti félelmeid feldolgozásában. Sok hasonlóságot látok veled kapcs, bár még alig ismerlek. de amit leírtál, abból nekem úgy tűnik. Én is a kistesó megálmodása előtti időkben kezdtem megijedni, hogy te jó ég, mennyi de mennyi félelmem van még, és így nem lehet nekiindulni egy következő terhességnek. Mi is a nagyobb 14 hós korában "láttunk hozzá"...:-))) És bőven maradt elvégzendő lelki munka a terhesség egész idejére. Ha van kedved olvass vissza, én március táján írtam le, hogy anno mit éreztem az első szülésem alatt/után és mi lett a folytatás.

Rita! Úgy örültem a múltkor, hogy visszatértél, persze, hogy helyed van itt!!! Én úgy gondolom, hogy ha mindazok ellenére hogy vki megtesz mindent, és másodjára mégis csaszi, akkor ezt alázattal el kell fogadni, mert akkor ennek így kellett lennie, így volt megírva. Én nagyon tisztellek ezért, mert úgy gondolom, te így állsz hozzá és mindezzel együtt nagyon sok a te tapasztalatod is. Egyébként én pont ezért nem szeretem azt mondani, hogy... és sikerült! Mert ez nem valami teljesítmény, vagy ilyesmi. Max adomány. Nekem legalábbis az. Szóval kutya nehéz azt mondani, hogy legyen meg a Te akaratod, de a lényeg az elfogadáson van, csak így lehet nekiindulni egy következő szülésnek.

Virág:
Mondok pár szót: Önismeret (nekem nem volt meg az első szülésem előtt), Elfogadás (szintén hiányzott), Félelem (csak kifele mutattam, hogy nincs, valójában tele voltam elfojtott aggodalmakkal). Megbocsátás magunk és mások felé.
Csak próbálj meg kitárulkozni, ammenyire csak bírsz. Egyébként mennyire tudsz magad és mások előtt kitárulkozni? Miután végre csak a várandóssággal foglalkozhattál, tudtál-e befele fordulni? Nekem egyébként nagy hibám volt, hogy mivel az addigi életemben addig majd' mindent sikerrel teljesítettem (iskola, fellépés, vizsga, egyetem stbstb) úgy gondoltam, h mit nekem egy szülés, a fájdalomtól nem félek (ez igaz is volt) és csak bemegyek és 4 óra alatt megszülök. Nagyon rossz hozzáállás volt. A szülés nem teljesítmény, nem vizsga vagy ilyesmi.

Rétesnek igaza van, sajnos keresni kell a dokit és a helyet sokszor elég sokáig.

Viki! Kitartást a dobozhalomhoz!!! Majd csak a végére érsz.

Pipa vagyok, hogy elszállt amit írtam, mert nem sikrült annyira összeszednem a gondolataimat, bocs, ja és Zsolka, most a humorom is ottmaradt a másik hsz-ben... :(
megymag
 
 


Ja és még annyit szerettem volna, hogy az már nagyon jó dolog, ha vki tudja hogy vannak félelmei és pontosan mik is azok! Akkor már el lehet indulni!

És még valami a méretekkel kapcsolatban (nyilván vannak extrém esetek, de nem mindegyik az): ha a lélek ellazult és nyugodt, a test engedelmeskedik és ugyan úgy ellazul, és kitágul, elsimulnak az akadályok, ledőlnek a "gátak". Hiszen a testünket végső soron az agyuk/lelkünk iránytja. Önmagunk hibáztatása sokáig - nem vezet célra. Jobb magunknak megbocsátani és megnyugodni abban, hogy valamiért ezt kaptuk, talán éppen azért, hogy tanuljunk és fejlődjünk belőle.
jóéjt, nemtom mi szállt meg, de én őszintén annyira szeretnék segíteni, mert mostanában van még más is a közelemben aki ilyen gonddal küzd és ezért újra előkerült sok minden.

Danaa! Hol vagy??? Hiányzol ám!

Kép

Kép
megymag
 
 


Sziasztok!

Még májusban írtam ide hozzátok, de újra bemutatkozok :wink:

Kisfiam, Zalán 2007.10.24-én született Tatabányán császárral. 16-ára voltam kiírva, itt Tbányán úgy szokás, hogy aznap befektetnek, ha nem érkezik meg a bébi. Be is feküdtem, minden nap voltak vizsgálatok, minden nap nézték a flowmetriát, nst-ztek. Egy problémám volt a terhesség alatt: magas vérnyomás, de gyógyszerrel karban tartották, bent a kórházban már egyáltalán nem volt ilyen problémám. Magzatvízvizsgálatot nem tudtak csinálni, mert nagyon szűk 1 ujjnyira voltam csak nyitva. Uh alapján mindig kisebbnek látták a dokik.
24-én délután 2kor nagyvizit után megvizsgált az oszt.vezető főorvos, flowmetriát csinált (aznap délelőtt is volt egy ilyen vizsgálat és akkor minden rendben volt) és azt mondta, hogy kizárt hogy jó volt a vizsgálati eredmény az elmúlt 1-2 napban, itt és most befejezzük a terhességet. Beöntés, katéter, aztán irány a szülőszoba, ahol vártunk még 2-3 órát, mert délben ebédeltem. Gondolom kaphattam oxitocint, mert voltak 10-15 perces fájásaim.

Igazából nem magamat hibáztatom hogy nem sikerült. Vagyis abban az egyben igen, hogy nem mertem Pestre menni. Mindig ott lebegett ez a terhesség alatt, de a dugó, meg minden egyéb miatt úgy gondoltam, hogy á, nem kell. Menni fog ez simán is itt Tatabányán. Viszont a császár kardja mindig ott lebegett a fejem felett. Először azért, mert lézeres szemműtétem volt (-9,-6 -os volt előtte a szemem), és most újra szemüveget hordok. Elmentem szemészhez, megnyugtatott, hogy simán szülhetek. Aztán jött a magas vérnyomás. Szóval a dokim is talán túl sokszor említette a császárt. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy én magam nem erőltettem magamra ezt. Azt nem értem, de nagyon-nagyon, hogy miért nem engedték legalább megpróbálni? Egyszer sem próbálták elindítani a szülés előtt 8 napos kórházi fekvés alatt, mondván, hogy +- 2 hét belefér, és Zalán jól van odabent. Miért nem engedték, hogy oxitocin terheléssel megnézzük hogy hogy reagálna rá? Miért nem adtak esélyt nekünk???

Szóval emiatt szomorú vagyok, hogy lehet hogy azzal a rossz döntésemmel, hogy itt maradtam Tbányán vagy hogy rossz orvost választottam, egész életemre kiható rossz döntést sikerült hoznom.

Nem félek a következő szüléstől, nem félek attól se, ha sikerül simán megszülnöm, sőt nagyon-nagyon szeretném. Persze ésszerű határok mellett. De egy olyan orvos kell ehhez, aki ebben támogat és persze ha szükséges, vág. Nem félek attól se hogy császár lesz, kibírjuk azt is. Csak legyen meg az esélyem, hogy a második normál úton szülessen.

Kistesó útban van :D 6. hétben vagyok, és orvoskeresés van folyamatban. Tehát 19-20 hónap különbség lesz a tesók között.
Először Kosztin dokihoz megyek, aki itt rendel tőlünk nem messze, Szent Istvánban lehet nála szülni (no meg a Telkiben, de azt inkább kihagyom :lol: ). Nem tudom hogy mi a véleménye a császár után normál szülni dologról, majd kiderül 1-2 hét múlva.
Bálint Sándor véleményét is szeretném meghallgatni, két ismerősöm is nála fog szülni jövőre, próbálkozok majd, hátha be tudok kerülni hozzá. Ha mégse, akkor valamelyik Bálinthoz azért szeretnék eljutni.

Rétes! Te hol és kinél szültél? ha jól tudom, nálatok is ilyen kis korkülönbség van. Nagyon köszi előre is a segítséget!

Kép
Kép
evicuska
 
 


Sziasztok!
Csak röviden, mert tegnap óta be van gyulladva a bal szemem :cry:

Enikő! Semmi de semmi baj! Tényleg! Én vagyok egy hülye pukkancs banya, valahogy abban a pillanatban rosszul esett, de a másik pillanatban el is szállt, és ezt írtam is:) Sajnálom, h az első szóváltásunk pont ilyenre sikerült...tényleg bocs!!

Megymag!
Köszi a kedves szavakat, ugye tudod, hogy Te egy nagyon-nagyon szimpatikus és pozitív csaj vagy!!

Evicuska!
Hát Üdv Neked is! Tök jó h jöttél! Vikinek tényleg nagyon jó a dokija, én is ismerem, de a Szent Imrében és az Istvánban is vannak nayon pozitív hozáállású dokik. De jó, hogy így az elején már tudod és elszánt vagy!

Betti!
A szülésedből én kimaradtan, mert még kint volt az igazoltan távol:), de ezúttal szívből gratulálok a sima szüléshez és persze Dorkához!

Rita

Kép,
Kép
ritmit
 
 

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet: