Kisbutus,
sajna ők nem fogják soha átérezni azt amin keresztül megyünk. Még akkor sem ha véreset pisilnének a megértéstől.
Nekik a mi helyzetünk 'nem normális" és vele együtt mi sem, ahogy írtad.
Hiszed vagy sem, de szerintük az a jó, ha titkolják. Fel sem fogják, hogy ez nem csak arra az időszakra teszi rá a pecsétjét, hanem a további életre is.
Én azt vallom, hogy inkább mondják el a normálisan teherbe esett rokonok, ismerősök, hogy mi van velük, mert akkor én/mi sokkal hamarabb túltehetjük rajta megunkat és még talán örülni is tudunk neki.
Jobban megsértenek minket így, mintha tudnánk róla. Nem mondom, hogy felhőtlenül kell neki örülni, de még akár jól is elsülhet a dolog.
pl.: a nővéremék már 2-3 éve szerettek volna kistesót a nagyfiuknak. Csak nem jött. Kiderült egy két dolog. (struma, ...) aztán megszületett Bogyika. Zsuzsi sokat volt nálunk. Jött hozzánk, sétáltunk a városban. Élvezet volt nézni, ahogy Bogyival foglalkozott.
... végül márciusban? csinált egy tesztet és az pozitív lett.
Lelkileg megnyugodott, lett egy kutyusuk is, Bogi is itt volt velünk ... mindez hozzásegítette őt ahhoz, hogy rendbejöjjön lelkileg, fizikailag, ... ja és a kis Fanni (elméletileg kislány) novemberre fog megérkezni.