Sziasztok Lányok!
Végre tegnap hazaengedtek minket
Köszönjük a gratulációkat és szerenék én is mindenkinek sok boldogságot kívánni, aki időközben megszült! Olyan sokan vagytok, hogy most nem is állnék neki felsorolni - de mindenki nevét
piros nagybetűvel írnám
Röviden csak rólunk. Mint ahogy Minyu is írta, 37. héten doki befektetett, mert úgy látta, hogy Jázmin is kisebb, mint kéne (bár nem annyival, mint Merci volt). De arról volt szó, hogy ha az okos dokik benn a kórházban úgy látják, akkor nem sokáig leszek benn. Viszont minden előjel nélkül - a hatalmasra dagadt kezem, lábam kivételével - a kórházba mikor felvételiztettek, nagyon magas vérnyomást mértek. A per is magas volt. Ezért aztán bár az ügyeletes vacilált a vizsgálat után, hogy érdemes-e engem befektetni, mert szerinte nem kicsi a baba, amikor ezek az értékek elé kerültek, úgy döntöttek, hogy mégis megfigyelnek. Első pár nap azzal telt, hogy mérték a vérnyomásom reggel este. Reggel még hagyján, bár szerintem 135/95 reggel 6 órakor ágyban mérve sok. És estére mindig felkúszott 150 / 100 környékére. Ami azért volt vicces mert akkor már jó pár napja benn feküdtem, és semmit nem csináltam, csak rejtvényt fejtettem meg olvastam. És nem vagyok egy ideges típus, úgyhogy beletörődtem, hogy ez van. És akkor elkezdték adagolni a vérnyomáscsökkentőt. 2x1 - semmi, 3x1 + még 1x1 másik gyógyszer - semmi, 3x2 +1x1 mellett mértek "normál" értéket, legalábbis a terhességi időszakban normál. És akkor már biztos volt, hogy nem engednek haza, és be is paráztam, hogy az OK, hogy kórházban semmit tevés mellett ennyi, de mi van majd a vajúdás alatt. Nem szerettem volna gondot se magamnak se a gyereknek. Ezért megbeszéltem a dokimmal, hogy mivel a vérnyomás probléma előtt is "csak" 50% esélyem volt a természetes szülésre, akkor legyen császár viszont azzal nem szeretném már megvárni a 40. hetet, mert azért annyira nem kicsi az a baba. Úgyhogy főorvosi engedéllyel lett kitűzve a szeptember 19. délelőtt. A szülés történet császárnál sosem olyan szép, mint a természetesnél, de az eredmény fantasztikus.
Pici Jázmin tökéletes
És szopizik sokat. 3. napra beindult a tejem (előtte nap elkezdtem inni a laktoherbet, meg egy kicsit ráfejtem, míg a baba leginkább csak aludt - és javasolták az Urnica Urtens CH 5 homeo bogyót 2x5 alkalommal. Most igazából ezeket nem szedem, mert így is be volt durranva a mellem, Jázmin nem is bírta kiszívni, úgyhogy a kórházban párszor még tápszert is kellett kérnem, mert már nagyon éhes volt a picur, és a mellemet meg már szétcsócsálta. De most már minden rendben, maximum annyi, hogy egyelőre bimbóvédővel tudom csak etetni, míg rendbe jön a mellem. De ez most már őt nem zavarja. Eszik kb 3 óránként és alszik. Egyébként én is azt hittem benn a kórházban a 2. átalvatlan éjszaka után, hogy hasfájós a baba. Aztán a csecsemősök és a gyerekgyógyász mondták, hogy az első pár hétben nem fáj a babák hasa úgy hogy attól órákat ne aludjanak - legalábbis ha anyatejet esznek. Így valószínűleg éhes. És valóban, mikor lecsúszott még 30 ml tápszer, úgy elaludt, mint a bunda. És akkor jött a mellborogatás, mellmasszázs, fejés (hogy ne legyen annyira kemény, mert esély nincs rá, hogy kiszívja). Tegnap még rázott kicsit a hidet, mert annyira tele volt néha a mellem, de ma úgy néz ki, hogy rendben van. Én azért fejek is le, hogy ha netán nem vagyok otthon, vagy apja nélkülem viszi valahová, akkor legyen neki mit enni. És hát mivel van is, ezért ez így most OK.
Csaszi seb szépen gyúgyul, de hát azért nem rohangálok, mert fáj. És míg a szülés előtt azért fájt a szemérem csont, mert tágult, most azért mert megy vissza. Úgyhogy még mindig kacsázva járok kicsit. De remélem, ezek a tünetek hamar elmúlnak, és akkor már csak a seb marad, ami viszont jó esetben is 1 hónap
És akkor a kis hölgy
Jázmin 2 naposan
Jázmin 3 naposan