2008.09.11 16:44
Szerző: andyfekete
Születéstörténetünk
Péntek (szept 5.) este fél 8-kor, nagyon éhesen ettem meg a lekváros kakaós-kalácsomat (jó kis diéta). Este 9 felé már valamit éreztem. De azért lefeküdtem „aludni”. 10 órától kezdve 10 percenként voltak mensis görcsszerűségeim. Ekkor elkezdtem mérni az órán a görcsöket. Gondoltam, ha elmúlik, akkor csak jósló fájás. De nem. Éjfélkor párom kérdezte, hogy menjünk-e a kórházba. Mondtam neki még ne, mert még mindig 10 perc körüliek voltak, mondom, hátha elmúlnak. Ő lefeküdt mellém, én meg néztem az órát. 1 óráig bírtam mellette az ágyban, és akkor átmentem a nagyszobába sétálgatni, egészen 4 óráig, mikor már 5 percenként jöttek és 20-30 másodpercig tartottak. Felkeltettem Imrét, hogy mehetünk. Fél 5-kor értünk be. Pont előttem volt egy szülés, és kérdezte a szülésznő hogy felkeltse-e az orvost, mert szerinte a 2-3 perces fájások csak 7-8 körül jönnek. Addig megnéz nst-n. Az, az orvos volt még ügyeletes reggel fél 8-ig akihez nem akartam menni, emlékeztek?
Mondtam a nőnek, nehogy felébressze, csak ha baj lesz. Reggel 7-kor volt nővérváltás akkor megvizsgált a doki, és mondta, hogy 2 ujjnyira vagyok nyitva, sikeres szülést kíván. Akkor megkérdeztem a nővért ki jön doki. Egy ukrán orvos van itt Ajkán kb 3 éve és nagyon dicsérték, ő jött. Kicsit megnyugodtam. Szülésznő váltáskor pedig az a nővér, aki olyan aranyos volt szerdán. Szóval kicsit megnyugodtam a fájások között. Imre bejött velem a vajúdóba, nem bírtam volna nélküle. Ekkor megkérdeztem a nővért, hogy bevehetem-e a homeós bogyót, ami segíti a tágulást. Mondta, hogy ahogy gondolom, de vizet már ne igyak, csak öblögessek. Mondtam Iminek, beveszem, azért vettem, hátha… Beöntést nem kaptam, leborotválni borotváltak, ami még maradt. Aztán a másik doki megvizsgált 8 felé, meg fél 10kor mert már három percenként jöttek rám a fájások. Ekkor 3 ujjnyira voltam nyitva, és megrepesztette a burkot, mivel még a magzatvíz sem szivárgott, csak vérezgettem. Na ekkor kezdődött a neheze, de mondta a doki is hogy innentől kezdve….. Nem bántam, jött a kemény meló, háromnegyed 1ig. Hát, …. legközelebb…. na mindegy, megérte.
Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy kb a vajúdás 10szer olyan erős, mint a mensis görcs, hát én 100-szorosnak éreztem, de nem akarok senkit elkeseríteni-elriasztani, biztosan én tűröm nehezen. A lényeg a nővérke megjegyezte, hogy mekkora krokodilkönnyek vannak a padlón. Mondtam neki, hogy hát ez van, így jön ki rajtam. Mellettem lévő vajúdóban már a lányra is 5 perces fájások jöttek, együtt üvöltöttünk. Bocs. Szülésznő sokat bent volt, mondta, hogy nyugodtan álljak a tusolóba, vagy üljek a labdára. A labda nekem rosszabb volt, a férjembe kapaszkodtam. Imi mondta neki, hogy a szülésre már nem mer bejönni, mondta neki a nő, pedig ha ezt kibírja, az a 10 perc igazán semmi, majd nem néz oda, leül a sarokba, és fogja a kezem. 12, 45 felé már tolófájásaim voltak, és szóltak a dokinak. Egyből mondta, hogy akkor szülünk, jöjjön apuka mondom mit csináljon. Ő picit felülről nyomta a hasam és Iminek ellen kellett tartania. Nem volt ideje mondani, hogy nem jön be. 3. vagy 4. nyomásra megszületett a kicsilányunk!!!! 13.05 perckor. Egészségesen. A méhlepény is rendben volt. Kaptam egy injekciót méhösszehúzódásra. Utána 2ig varrt a doki, annyira elrepedtem-de volt vágás is. Imi már nagyon várt. Persze szülés után 2 perccel megmutatták a babát nekünk, aztán tették az inkubátorba 1 órára, de megnyugtattak, hogy egészséges baba. Az orvos azt mondta milyen szép, nem is gyűrött ahhoz képest, hogy negyedszerre nyomtam ki. Aztán párom kiment és tovább várt, szegényem majdnem egy órát a vajúdóban, mire kész lettem. Akkor lefektettek egy ágyra, hoztak kaját, nagyon éhes voltam. Imit hazaküldtem enni az anyuhoz, mondtam majd hívom, mikor jöjjön vissza. Az ágyban fekve begörcsölt a bal vádlim, de annyira, hogy sírtam, szülésznő masszírozta. Mondtam neki nagyon szédülök, és nagyon ver a szívem megint. Megmérte a vérnyomásom, rendben volt, de a pulzusom 166 volt. Gyorsan rohant az orvoshoz, kaptam betalocot. Nem is engedtek átsétálni 1 óra múlva a vajúdóból a gyermekrészre, úgy toltak át kocsival. Lefeküdtem és vártam a párom. 5órakor nagy nehezen kimentem és megmutattam a babót neki, meg anyumnak. Más aznap nem jött be hozzánk, de le is kellett feküdnöm. Nagyon gyenge voltam vasárnap is, annyi vért vesztettem, de ez normális. Amúgy vasárnap reggel is még 120 volt a pulzusom. A fejem nagyon fájt, a szemem egyértelműen bevérzett. De a kislányom mindent megér.
Vasárnap a család együtt jött be, kértem őket. Mindenkinek tetszett a hajasbabánk, de én 5 percet tudtam lenni velük, olyan gyenge voltam. Másnap már jobb volt, és minden nap egyre jobb. A fejem és a szemem továbbra is fáj, de majd ha végre kipihenem magam, elmúlik.
Tejci még csak pici van, tápszerezünk, fejni nem tudok itthon, se kézzel se géppel, a kórházban volt készülék azzal sikerült, legalább addig kapott anyatejet cumisüvegből. Iszom a teát, eszek sok rántott levest, és szedem a homeós bogyókat. Ma már 10 -et tudott szopni, indulgat a tejem. Remélem, beindul, mert nagyon feszít a cicim.
Amúgy eszik és alszik a drága. Nem is keltjük fel. Etetés után 3-4 órákat alszik a kis Vivien.
Egyelőre ennyi, nagyon édes. Tegnap megvolt az első fürdetés, nővérem segített, nem sírt. Remélem, szeretni fogja a fürdetést. Holnap jön védőnéni.
Remélem kimerítő voltam, ha túl hosszú nézzétek el nekem!!!!!!