Szia Zsunya!
Én is jártam pszichomókushoz, és elég sokat segített néhány dologban. Néhányban viszont nem tudott.
De abban, hogy túl sokat foglalkozk egy ember azzal, hogy "jaj mit gondolnak", "látják, hogy nem sikerül" szerintem tud majd segíteni. Amúgy én is kicsit beleszólnék ebbe, mert én is sokat töprengtem, hogy lehet ettől a kényszerképzettől szabadulni. Gondolj arra, hogy a legtöbb ember annyira el van magával foglalva, hogy nem igazán figyelnek oda, te mit és hogyan csinálsz. Ja, persze vannak, akik figyelnek: azok akik saját önbizalmukat akarják azzal kicsit megtámogatni, hogy "más is béna", "másnak se megy olyan jól", "másnak is van fölöslege" "neki nem sikerült az, ami nekem a múltkor". Most mondd meg, érdemes az ilyen emberek véleménye miatt magadat stresszelni? Hidd el, aki így figyelget, az minimum olyan bizonytalan magában, mint te. Szóval milyen alapon frusztrálhatna téged?
Amúgy egyszer magad is megpróbálhatod megkeresni az okát, hogy miért foglalkozol azzal, ki mit gondol rólad vagy mond a hátad mögött. Nem lehet, hogy azok, akik gyerekkorodban fontosak voltak, a kritizálásban élték ki magukat, és a füled hallatára másokat is kidumáltak, és ráadásul azt is elvárták, hogy úgy viselkedj, ahogy "a világ elvárja"? Mert ha igen, akkor bátran bíráld felül a nézeteiket, ugyanis átvertek. A világ tojik arra, hogy te mit csinálsz, egész addig, míg nem bántasz másokat és nem jelentesz komoly konkurrenciát.
Hú, most olvasom, hogy van az érvelésemben egy logikai bukfenc.
Ugyanis akárhogy is ragozom, nem lehet nem zavartatni magunkat akkor, mikor mások - mindegy milyen motivációból (irigységből, versenyzésből) - túlságosan odafigyelnek, megjegyzéseket tesznek, vagy csak úgy érzem, hogy magukban megjegyzéseket tesznek.
Na, igen. A pszichológus talán azt tudja megtanítani, hogy képes legyen az ember gondolatban vagányul nyelvet nyújtani ezekre az emberekre. Amikor valaki önbizalomhiányos állapotban van, bizony nemigen képes erre. De ha a hangulata jó, akkor képes.
Na igen, ha a pszichológus ezügyben mond valamit, akkor majd te adhatsz itt tanácsot nekünk, mert szerintem sokunkra ráfér. Önbizalomhiányos időszaka mindannyiunknak van. Nekem épp most jön majd. Félek is tőle. Nem könnyen felejtem el, milyen volt a terhességem utolsó három hónapja, mikor iszonyúan frusztrált, hogy nem vagyok ugyanolyan, mint máskor. A végén már az utcára se minden nap voltam hajlandó kimenni, mert annyira szégyelltem volna, ha pl. valaki előreenged valahol, mint egy "gyenge nőt". Nekem egyébként a pszichomókus például abban nem tudott segíteni minden igyekezete ellenére sem, hogy néha bírjak normálisan "gyengébb" lenni fizikailag, mint máskor.
. Nagyon 
