2008.09.09 21:14
Szerző: 1bambi
Kedves Barátnőim, Sorstársaim, Topictársaim!
Sokat gondolkoztam azon, hogy mikor köszönjek el Tőletek. Sok mindent kaptam Tőletek és úgy gondoltam, hogy nemcsak egyszerűen eltűnök, hanem megköszönöm Nektek, hogy megismerhettelek Titeket. Jó volt itt.
Tizediként csatlakoztam a topichoz (tavaly aug. 14-én). Az előttem csatlakozottak közül már csak Szöszke, Klarka aktív tagja ennek a topicnak. (érdemes lenne egyszer összeszámolni, hogy hányan fordultak meg itt…)
Mivel jó hosszú ideje „ismerlek” Titeket, úgy gondoltam ildomos pár szót, sort írni, nemcsak szó nélkül kilépni a társaságból.
Mielőtt találgatnátok az okokat, inkább összefoglalom én magam:
1. Sajnos én már a jövő héten visszakerülök a mindennapok hajtásába. Dolgozni fogok, tanulni, háztartást vezetni, és mellette remélem sikeresen gyereket nevelni is (és a páromnak jó kis társa lenni). Igen, én választottam azt, hogy visszamegyek, de magamtól nem tettem volna meg, ha nem keresnek meg a munkahelyemről. A mai világban pedig az embernek mérlegelnie kell. Szívesen maradnék még itthon, de mi van ha…Ha később mennék vissza, de akkor már…Jó a munkahelyem, nehezen találnék hasonlót, ráadásul a kéréseimet el is fogadták (de ez más téma).
Szóval nem biztos, hogy lenne időm, energiám aktív tagnak maradnom.
2. Páran gondolom észrevették, hogy a topic kicsit megváltozott. Sok számomra kedves ember elment, illetve csak néha ad magáról életjelet (ez nem azt jelenti, hogy az itt maradottak nem kedvesek számomra).
3. Az utóbbi időben nem egy olyan hozzászólásom volt, amire választ/segítséget vártam volna, de senki nem reagált rá. Vagy pl. nagyon örültem amikor az eü. minisztérium válaszolt nekem az oltás-mizériával kapcsolatban és az első az volt, hogy felraktam ide a levelüket, de 2 emberen kívül senki, semmit nem mondott.
Persze, nem várom, hogy (mint ahogy én sem tettem), hogy mindenki reagáljon a kérdéseimre, vagy egyéb dolgaimra, de az elmúlt hetekben a minimális reakciókat sem kaptam meg.
(Bár az is lehet, hogy ennyire tele van velem a hócipőtök.)
4. Többször hiányoltam embereket, de már feladtam, hogy „életjeleket” kérjek tőlük, illetve van egy olyan érzésem, hogy most akik eltűntek, de olvassák a topicot, várják a hiányolásukat. Ill. Nem várják, de jól esne nekik, de nem sokszor történik ez meg.
Na, ez volt a rövid öszefoglalom. Nem is kell reagálnotok ezekre, csak gondoltam leírom ezeket…
Köszönöm Nektek!
Jó volt együtt izgulni, aggódni, tapasztalatot cserélni, örömködni, bíztatni, titkokat megosztani egymással, segíteni egymásnak, vagy csak kiönteni néha a szívemet Nektek, stb. Sokatokat több, mint egy éve ismerek már, és ha személyesen nem is találkoztunk, de mindig vártam, hogy benézhessek, hogy mi van Veletek.
Remélem, mindenkinek úgy alakulnak a dolgai, ahogy szeretné, legalábbis ezt kívánom nektek.
A táblázat alapján pedig:
Mezsó: Kíváncsi lennék, hogy mi van a legnagyobbik topic babával, de sajnos Te is eltűntél.
Nicci: Te előttem csatlakoztál, de sem vagy már nagyon. Sokszor eszembe jut, hogy milyen volt a szülésed, és sokat nevetek még most is azon, hogy mennyire félreolvastam, amikor a rakparton beragadtatok és mentőt hívtatok. (Én mentőhelikoptert olvastam, és nem tudtam elképzelni, hogy az hogyan tud leszállni abban a nagy dugóban.)
Emi: Te is régi „banda-tag” vagy és nagyon ritkán jelentkezel. Sajnálom, hogy az olajat nem kellett használnod. Lili pedig nagyon ari, és ha nem baj, a képeit továbbra is fogom nézegetni.
Katavirág: Te már eltűntél, bár néha olvasok Rólad híreket. Olivér nagyon helyes baba.
Magika: Tudod, amit egyszer írtam. Nem foglalkozni dolgokkal…
Téjé: Kedves barátném. Neked mit írjak, úgy is tudni fogsz mindent.
Szöszke: Imádlak! Jó volt amikor a kórházba érkeztem, hogy Te ott voltál. Megnyugtató volt, bár a mai napig nem tudom, hogy miért…Hasonló gondolataink egy időben pedig több, mint vicces.
Kiscica: beugrott ám, hogy én ott a kórházban láttalak. A „tetkós-csaj”, ugye? Fel a fejjel, és Maszatot nem rászoktatni már most a csokira. Még mindig adós vagy Anikós-lépekkel. Nem felejtek.
Felsoa: Te is eltűntél. Remélem minden oké nálatok is.
Be-be: Veletek mi lehet?
Benettke: Pont most jöttél vissza. „Eltűnő-művésznő". Még mindig nagyon tetszik a Zétény név.
Klarka: Kívánom, hogy KisAtinak az életben már ne legyen több gondja, eleget kapott ő már az élete elején. Felnézek Rád, amiért a nehéz kezdetnél így helyt tudtál állni.
Szofi: Hogy növekednek a bébik? Elhiszem, hogy nehéz két gyerekkel, nem is csoda, hogy ritkán jöttél. De néha 1-1 fotó…
Adri, Toncsi, Ágnes27: Ti nem is nagyon voltatok itt velünk, nem? Remélem minden oké.
Timi: Ne aggódj, nem vagy egyedül. Nemcsak Bálint lesz egyke. És köszönöm, hogy közreadtad anno a számomra nagy hírt. Sokat gondoltam Rád, amikor Bálinttal az elején olyan sokat fent kellett lenned, de örülök, hogy már minden rendben van. Ugye azért gyorsan elment az az idő is?
Geni: Ruben – nem gyakori név, ugye? Különleges. Hát akkor az élete is legyen az, de jó értelemeben.
Virág: Mindig elcsodálkozom Trudin, hogy milyen szépen megnőtt, pedig nagyon picikén érkezett közénk. Nem semmi.
Nuska: Remélem nálatok is minden rendben van és Zsigi éli az 5 hónaposak boldog életét.
Kerekes: 9-6-3-0. Még mindig azt mondom, hogy tök jó! Le a kalappal.
Marjan: Dádi számára is csak a legjobbakat tudom kivánni.
Zsuzsófi: Szerintem Neked nem ő az utolsó pici baba. Annyira fiatal vagy még és ahogy „ismerlek”, lesz még nálatok kisbaba, ha nem is mostanában.
Pumpóka: Ugye még olvasol? Kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy Te szeretnéd. Legyél vidám és boldog, ezt kívánom Neked. Ne húzd fel magad, nem érdemes.
Babyteve: A Te hozzáállásod dogokhoz lenyűgözött. Komolyan, mintha meg sem „kottyanna”, hogy ikreid vannak. És az egyik kedvenc fotómat, Te raktad fel.
Blani: Rólad is régen hallottunk már.
Ollem: Na, akkor hajrá- hajrá a tesókkal!
Zorróné: Veled még úgyis találkozom, mikor a fiainkat nézzük majd büszkén a lelátóról.
Xsara: A Jázmin is nagyon szép név számomra. Boldogságot neki is!
Balla Melinda: Te is eltűntél nagyon.
Kamilla: Nagyon helyesek az ikrek! Jó lesz nekik az egész életükben, remélem ők olyan ikrek, akik között igazán erős a kötelék.
Mango: minden jót Nektek is! A munka miatt meg ne aggódj! Élvezd, hogy otthon vagy a gyerekek mellett.
Ercsi: Én még mindig nem tudom, hogy miért is vagytok kint. Oké, Levi ott dolgozik. De hogy kerültettek pont oda? Ja, és mindig mosolygós lánynak tudtalak elképzelni, legyél is az mindig.
Szibi: Te sem jársz már erre nagyon.
Manogab: minden szépet és jót Nektek is!
Kisfruzsi: Alma – valahogy egy nagyon mosolygós, boldog ember képét tudom e névhez kapcsolni. Remélem az is. Minden jót Nektek is!
Emma: A katedrális rajongó, 4 lányos anya. Kár, hogy ő sincs itt már, de elhiszem, hogy sok a dolga. Reméljük Emma is jól van.
Gumimaci: Macikám! Kint vannak már azok a fogak??? Puszi nektek.
Bambika: Te is eltűntél már. Pedig tetszett amit március 15-ével kapcsolatban mondtál.
Lolka: Morci-marci. Mit is írhatnék, hogy mást ne bántsak meg! Érted, ugye?
Nici: Te is az utóbbi időben ritkán jössz. Ahogy néztem a két tök ugyanolyan képet a 2 lányodról. Nem semmi…
Nono: Remélem már jobb a kedved. Szonja miatt ne legyen lelkiismeret-furdalásod, sajnos ez az élet rendje.
Fmarian: Megsem kérdeztem eddig, bár érdekelt. Miért Gyula? Olyan ritkán adják már ezt a nevet. Ne érts félre, tetszik, csak furcsa a sok „modern név” között.
Medina: Nektek is minden szépet és jót kívánok.
Gabo: Zsófi lány hogy van?
Szőlő: Remélem Linzernél hamarosan szépen tudják korrigálni amit kell. És nagyon ügyi vagy.
Anetto: Nektek is minden jót kívánok!
Celesztina: Remélem a pároddal minden rendbe jön. Nem tudom, hogy miért ilyen és nagyon sajnálom. Ez így nem jó. De remélem, hogy csak átmeneti. És nagyon ügyes vagy, ne feledd!
Bolygó: Te is ritkábban jössz már. Bogiról is régen láttam képet.
Csöppke: Örülök, hogy Lóci pocak-gondjai rendbe jöttek. Kiváncsian várom majd a híreket a 3. és a 4. bébiről.
Lekri: Annyira szép szemük van a gyerekeidnek! Nagyon helyesek.
Atizka: Az „Apa kedvence” polós fotó nagyon tuti.
Sirkici: Te is eltűntél.
Lituka: Hááát, remélem akkor jön a következő bébi, amikor Ti is úgy gondoljátok. És remélem, hogy könnyebbé válik lassan az életed, mert nem lehet könnyű ennyi pasira gondot viselni.
Gitka: A sulit befejezted?
Kritta: Fruzsinak gyönyörű a haja és ő maga is szép baba. Remélem a műtéten gyorsan túl leszel.
Gabcika: Rosszul emlékszem, hogy Téged is régen láttalak?
Jezsek: Jó hogy visszajöttél. Ne aggódj, hogy mennyit eszik, elvileg ők tudják, hogy mennyit kell.
Eve@Liza: Tök jók a fürcsis képek. Lehet, hogy nem, de a közös képen annyira hasonlít emi Lilijére.
Húúúú, jó sok vagyunk (és már itt látszik, hogy mennyien leléptek.)
Bocsánat, ha valakit kihagytam és ha valaki a neve mellett kicsit közhelyes mondatot olvas. Csak szerettem volna mindenkitől kicsit személyesen elköszönni és hát nem volt egyszerű megírni. (Meg sem számoltam, hogy hány Anya+Baba.)
Olvasni még foglak Titeket néha, talán néha kérdezek, életjelet is adok, de aktív már nem tudok maradni.
Remélem Ti jó sokáig együtt maradtok és jó hangulatú lesz a topic.
Puszi Nektek: Bambi
Olyan szépek mindketten! 
[/img]