Találtam egy csomó mondókát, bemásolom nektek, hátha valakinek még hasznos lesz
SIMOGATÓS
Az első két sornál jobbról-balról végigsimítjuk az arcát, a második kettőnél tenyerén kavargatunk az ujjunkkal, a következőnél kezünkbe zárjuk az ő kezét és ide-oda lendítjük, végül úgy teszünk, mintha be akarnánk kapni a kezét:
Cicuska, macuska, mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát, sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam, utoljára jól bekaptam.
Ölbe vesszük a gyereket, velünk szemben ül. Megfogjuk mind a két kezét és azzal simogatjuk egyszer az ő arcát, aztán a sajátunkat:
Ciróka, maróka.
Mit főztél? Kását.
Hova tetted? Pad alá.
Megették a kiscicák!
A gyerek velünk szemben ül, soronként négyszer érintjük mutatóujjunkkal az arcát (homlokát, állát, jobb arcát, bal arcát). Az utolsó sorban háromszor az orrát, "pukk"-ra az orrát:
Ecem, pecem, pompodáré,
sárgarépa, kacincáré,
cérnára, cinegére,
hess ki madár a mezőre,
álé, álé, álé, pukk!
Mutatóujjal finoman megbökjük a saját orrunkat, aztán az övét, képletesen vagy igazából összedörgöljük az orrunkat, végül gyengéden összeütögetjük a homlokunkat:
Én is pisze,te is pisze,
gyere, pisze, vesszünk össze!
Tea, (homlokára)
Kávé, (állára)
Cukor, (jobb arcára)
Rum, (bal arcára)
Bumm! (tenyérrel enyhén orrba ütjük)
TAPSOLÓS
Szembe ülünk a gyerekkel, mindketten ökölbe szorítjuk az egyik kezünket, a másik kezünkkel megfogjuk az ő szabadon maradt kezét és ritmikusan ütünk vele egyszer az ő öklére, egyszer a sajátunkra:
Egyedem, begyedem, tengertánc,
hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
csak egy falat kenyeret.
Két kezünkkel először a combunkat ütögetjük ütemesen, aztán a hasunkat, majd a mellkasunkat, végül megvakargatjuk a fejünk búbját:
Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
Pattogatott kukorica.
Megfogjuk a gyerek kezét és tapsoltatjuk - az első két sor alatt maga előtt, aztán az egyik oldalon, majd a másik oldalon:
Süti, süti pogácsát,
apjának, anyjának,
tejbe-vajba az apjának,
sóba-vízbe a dadának.
Süti, süti pogácsát,
apának, anyának,
sóba, vízbe az apjának,
tejbe, vajba az anyjának.
Ökölbe szorítjuk mindkét kezünket, majd először a ballal ütünk a jobbra, aztán a jobbal a balra. Ezt ismételjük az első két sor alatt. A következő sor közben ökölbe szorított kezünkkel körkörös mozgást végzünk (mint a 80-as évek diszkójában
), végül az utolsó sornál nyitott tenyérrel széttárjuk a kezünket:
Töröm, töröm a mákot,
sütök vele kalácsot,
icce tolla motolla,
neked adom, Marcika!
Az első sor alatt tenyerünkben (vagy a gyerek tenyerében) kavargatunk, aztán sózást, paprikázást imitálunk, az utolsó sorra pedig tapsolunk:
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam,
ábele, bábele, fuss!
És mégegy tapsoló:
Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.
UJJSZÁMOLÓS
Számolgatjuk a gyerek ujjait, az utolsó sornál két kezünkkel betakarjuk az ő kezeit:
Egy, kettő, három, négy,
kopasz barát, hová mégy?
Pápára dohányért,
Debrecenbe pipáért.
Adok neked bundácskát,
takard bele a cicát!
Sorra megszorongatjuk a gyerek ujjait a hüvelykujjától kezdve:
Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!
Egyéb változatok:
Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam fölszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!
Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!
Tenyerét körkörösen cirógatjuk, miközben az első sort elnyújtva mondjuk, majd a második sorra megcsiklandozzuk a nyakát, hónalját, pocakját :
Kerekecske, dombocska,
itt szalad a nyulacska!
Egyenként számoljuk a gyerek ujját, aztán tapsolunk, majd a végén, miközben “álljon ki”-t mondunk, háromszor megbökjük a mellkasát. Tulajdonképpen kiszámoló, de a picik is élvezik:
Egy, kettő, három, négy, öt.
nagymama harisnyát köt,
se ne legyen kicsi,
se ne legyen nagy,
Marika a hunyó,
Marci álljon ki! (a nevek persze helyettesítendők)
LÉPEGETŐS
Jár a baba, jár, mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt lepkét is fog már.
Nézzétek csak, emberek!
Nagy csizmában kisgyerek.
Komoly képpel lépeget,
hátrafelé nézeget.
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére,
pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire,
ott sem leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.
Egy, kettõ, három, négy,
Te kis legény hová mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a falu végire.
Hoppá, hoppá, áll a baba,
hoppá, feláll Marci maga!
Tippen-toppan, Marci megáll,
tippen-toppan, állni tud ám!
Egy, kettő, három, négy,
te kis cipő, hová mégy?
Kip-kop, kopogok,
találd ki, hogy ki vagyok!
LOVAGOLTATÓK
A gyereket a térdünkön lovagoltatjuk, az utolsó sornál fölkapjuk és a magasba lendítjük:
Gyí, te paci, gyí, te ló,
gyí, te Ráró, hó, hahó!
A gyereket a térdünkün lovagoltatva jobbra-balra döntjük, lassan kezdjük és minden sornál gyorsítunk egy kicsit:
Így mennek a gyerekek,
így mennek a betyárok,
így mennek a katonák,
így mennek a huszárok.
Így lovagolnak a hölgyek, (lassan)
az urak gyorsabban mönnek, (gyorsabban)
a parasztok így döcögnek, (nagyon lassan, oldalra billegve)
a huszárok így röpülnek. (gyorsan)
Az elejin, az elejin
csak lassan menjünk,
a hátulján, a hátulján
csak gyorsan menjünk!
ETETŐK
Kis kanál, nagy kanál,
erdő szélén kismadár,
minden gyerek így csinál,
hamm!
Baba ül a székben,
kenyér a kezében,
kértem tőle, nem adott,
azt mondta, hogy elfogyott!