Sziasztok!
Most akkor két perccel több időm van.
Móni, de jó, hogy szép szülésed volt, Tamás meg hatalmas és gyönyörű, sima, nem nyúzott baba. Hogy telnek az éjszakák és mit szól Sanyi a kistesóhoz, ha bírsz, mesélj!
Lilla, tényleg vigyázz magadra! Meglátod, Bálint hamar vissza fog szokni.
Nálunk az ovi indult újra (ki tudja meddig, megint szüneteltetjük, ha kitör valami járvány). Brú most nagyon élvezi, alig várja, hogy mehessen, a délelőtti pár nyugis órát élvezzük Mirával, egyrészt halad a házimunka (na jó, azt utálja a csajszi), meg kicsit kettesben lehetünk. Délután meg igyekszünk Brúra koncentrálni picit.
Boga, szerintem ne félj a kétgyerekes élettől, eleinte nálunk semmi másról nem szólt a létezés, mint a túlélésről, persze, de aztán beállt minden, szépen lassan. Ugyanúgy, ahogy egy gyerekkel át kellett alakítani teljesen az életet, meg kell csinálni a másodiknál is, de legalábbis nekem sokkal könnyebben ment. Már tudtam, tudom egy csomó mindenről, hogy mire számíthatok.
Most például ismét átrendeztük a lenti részt, hogy Mirának is legyen saját játszósarka, viszont a járóka még bent van, úgyhogy iszonyú a zsúfoltság, de nem izgulok már emiatt sem, tudom, hogy egy-két hónap és az is kikerül (Mira nagyon kis sportos a kis súlya miatt, alig több 7,5 kilónál
próbál kimászni, túl jól megy neki).
Mirának továbbra is két foga van, döbbenet, közben meg mindenáron darabos kaját akar enni, egyre nagyobb küzdelem és kreativitás kell ahhoz, hogy valami főzelékféle is lecsússzon, ami már csak azért is fontos lenne, mert két foggal azért elég korlátozottak a lehetőségek.
Ma például úgy volt hajlandó enni, hogy Brú jött (kicsit féltékenyen) kérincsélni az ő kajájából. Addig nem akarta enni, de mikor látta, hogy Brú falja, akkor elkezdett raplizni minden kanálnál, amit B. kapott és tátogott, hogy ő is. Hihi, jól kijátszották egymást, én meg nevető harmadikként meg tudtam etetni végre őket.
Mondtam már, hogy Brú egy hónap alatt másfél centit nőtt? Most viszont szerencsére a zabálós korszaka jött el és végre, végre, végre, nem akarom elkiabálni, de hajlandó megkóstolni (újra) a zöldségeket, eszik paprikát, őszibarackot, málnát, szedret, kukoricát.
Persze sok sikítozás, hiszti van, ha Mira megpróbálja elcsaklizni valami játékát, amivel játszik, vagy ha csak egy méternél közelebb kerül, aztán meg Mira méltatlankodik, mikor Brú merő szeretetből gyepálja (olyan drágák olyankor is, szabályos csóklopási akciók vannak, hehe) - de nagyon szeretik egymást, Mira teljesen transzba esik, mikor Brú hazaér, visong, kapálózik, repül a kezemből Brú nyakába, fekvés előtt még egy hatalmas kergetőzést, birkózást rendeznek. Mira rengeteg dolgot eltanul Brútól (az egy dolog, hogy profin kisautózik és legalább olyan lelkesen figyeli a felszálló repülőt, mint ő, de múltkor a mentőautóval nem berreget, hanem nénózott, hja kérem, nem babázás lesz itt asszem
), persze a hülyézést is.
Szóval, én csak ajánlani tudom a két gyereket, ha valakinek nincs valami nagy akadály, akkor mindenképp érdemes.
Sára, nem lehet, hogy az utazás körüli hercehurca viseli meg kicsit Vincét? A másik, amiről már olvastam, hogy valami húgyúti fertőzés okozhat ilyet. (Szerencsére ilyen tapasztalatunk nincs, egyik sem.)
Lányok, az a rendkívüli helyzet van, hogy pénteken Brú talán még oviban (és nem betegen itthon), sőt ebéd utánra is el tudom passzolni, Mira is egészséges, jó időt is mondanak... egy pesti tali péntek délelőtt? Ikea környékén? Tudom, hogy nagyon későn szólok, de valaki esetleg? Lehetne mail-t kérni a jelentkezőktől, nem tudom, lesz-e időm benézni a fórumra.
Most már mennem kell, bocsi, hogy nem jutott idő mindenkire, de puszilok mindenkit!
Tücsi
T.