Új privát üzeneted érkezett!

Kb két hét múlva kéne mennem.Aug 1-jén szültem, tehát a szülési szabim is pont lejár addigra...Az én dokim csak hetente egyszer rendel, mindig kb két héttel korábban be kellett jelentkezni, de most csk szept 1-től lehet hívni, mert szabin van, meg külföldön..bár írtam naki egy e-mail-t, hogy tartson fennt számomra egy időpontot..de még nem reagált rá..:(
tünci28
 
 
 


Boboka
Ciszta ügyben nem tudok mit írni, nincs benne tapasztalatom.
De az orvosod biztos tudja, mit a teendő vele.

Csige
De jó nektek! Csak próbálkozzatok és minél hamarabb legyen eredménye.
Nekem még meg sem jött, de elvégre két és fél hete történt, mit is várok még!
De remélem meg fog jönni majd. Nekünk januárig várni kell.
Életemben először próbáltam terhes lenni áprilisban és elsőre sikerült. Akkor nagyon szerencsésnek éreztem magam, persze kiszámoltam, mikor a legnagyobb az esély, de félek, hogy legközelebb nem lesz ilyen kegyes a sors.
De a január még jó messze van.

Tünci
Kívánom, hogy legyen szerencséd a nődokiddal, legyen megértő, bár nem tudom, szerintem ne várj sokat, akkor nem érhet csalódás.
Lehet hogy lesz kedves szava, de aligha értheti meg, amin átmész.
Mikor mész hozzá?
Nekem majd csak valamikor szeptember végén kell, vagyis nem kell, mert azt mondta nem kell, de én visszamegyek.

Betti
Kép
betti0412
 
 


Szerintem mindenképp maradj otthon egy pár hétig még a szülési szabi lejárta után is.
A dokid biztos aranyos lesz, és csak abban bízhatunk, hogy Ti is (meg itt mindannyian) hamarosan újra próbálkozhatunk.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2008.10.08 18:12-kor.
Vendég
 

 
 

Ma futottam!
Most jöttem haza és olyan nagyon jól esett!
Nem mertem nagyon kiszaladni magam, de így is jó volt, rengeteget segít rajtam.

Meg aztán ez alatt az 5 hónap alatt maradt pár kiló rajtam, elhatároztam, hogy a következő Babához formába hozom magam, ledolgozom azt a plusz 4-et, visszafejlesztem az állóképességem, és megcsinálok egy tisztítókúrát is míg itthon vagyok és nem kell dolgozni, mert három négy napig folyadékon elég nehéz lenni, ha dolgoznod kell.
Szóval vannak végre terveim.

Ma a konyhát borítottam ki a padlóra és mostam, töröltem át mindent, úgy csillog, hogy csak na.
Meg ki is dobáltam rengeteg mindent, iszonyat mennyi mindent halmozok fel, mint a hörcsög.
De most könyörtelenül ment, ami feleslegesnek bizonyult.

Teszek-veszek, hátha telik a nap.

Betti
Kép
betti0412
 
 


Sziasztok!

Betti, de jól csinálod! Nálam is már régóta aktuális lenne a konyha-projekt... de gyerkőcökkel elég nehéz. Heti 1 napom van nélkülük, akkor csak a "basic" takarítást tudom épp hogy elvégezni. Most amikor meg elutaztak 5 napra, nem vitt rá a lélek. Csak pihentem, magammal foglalkoztam, nem a molyokkal :evil: Amúgy a konyhaszekrényen kívül a sportra is szeretnék megpróbálni fókuszálni, vettem is egy pilates dvd-t (már ha ez sportnak nevezhető). Régebben callanetics-et csináltam, az az erőnlétemnek nagyon jót tett, valamennyire az alakomnak is (meg persze úsztam, de azt még nem merek). Állítólag a pilates is ilyesmi, csak jobb. Tudsz valamit erről??

Képzeljétek, egy barátnőm (egyik a négyből, akikkel együtt vártunk babát) megkért, hogy segítsek neki a börzén babahordozókendőt árulni. Csak 3 óra - mondtam, persze. De aztán rájöttem: akkor nekem csupa nagypocakos anyukának kellene tanácsokat adnom, meg elmesélnem nekik, hogy mennyire jó lesz a picikéjüknek, meg nekik is kendőzni... Erre még nem hiszem, hogy alkalmas vagyok. Úgyhogy lemondtam. Eléggé meg volt illetődve a csajszi. Talán nem kellett volna? És elkámpicsorodva kérdezte azt is: "Akkor velem sem fogsz találkozni?" Hát, nem tudtam eléggé hitelesen állítani azt, hogy "Dehogynem, szívesen, az más"... :(

A táblázatról - igazatok van, nem lenne valami szívderítő dolog. De amikor belegondoltam, egyszer csak láttam mindannyiunkat sok-sok szaladgáló, karonülő gyerekkel egy gyönyörű nagy zöld mezőn piknikezni, beszélgetni, nevetni. Sütött a nap... Nagyon szép volt. Majd megcsináljuk? :D

Nőgyógyász - nekem sem kell mennem hat hetes kontrollra. Én két héttel a szülés után mentem, amikor a dokim megjött szabiról, de nem volt hüvelyi vizsgálat. A dokim azt mondta, többet árthatana, mint használna vele. Viszont legalább 1 órát beszélgettünk - bár ő sem mondott annyit sem, hogy sajnálom (miért fáj ezt kimondania egy rovosnak???), érződött, hogy normálisan áll hozzám, a kérdezősködéseimhez. Így sokmindent megtudtam, és ez jó volt. (Idézőjelben.) Azt javaslom, írjátok össze a kérdéseiteket, a "Mi lett volna, ha..." dolgokat is: segíthet.

Csige, jól értettem, hogy nálad csináltak szövettant? Ez pontosan mit jelent, és mire jó? Én nem tudok róla, hogy akár nálam, akár a kisbabámnál csináltak volna ilyet.

Tünci, a kedvesem elvesztése is százszor nehezebbé teszi az egész helyzetet. Talán valahol korábban már említettem. Úgyhogy nincs remény egy valamikor eljövendő közös kisbaba képében, nincsenek az együttes mindennapok, a kettesben vigasztalódó éjszakák. Andris és Pieter majdnem egy időben ment el, és ezt eleinte annyira felháborítóan igazságtalannak éreztem - miért nem hagynak "békében" elköszönni a kisfiamtól először???!!! Nem is tudom, melyik fáj jobban. Egyszer az egyikük, másszor a másikuk. Most éppen Pieter, és valamiféle delejben telnek a napjaim és éjszakáim egyaránt, nappal soha nem vagyok ébren igazán, éjjel soha nem alszom igazán. Dallamok, képek és gondolatok suhognak körülöttem, és mind róluk kettőjükről szól. Néha úgy érzem, ennél magányosabb még soha nem voltam, és elképzelésem sincs, hogy hogyan lehet ilyen egyedüllétet ép ésszel elviselni. Minden nap többször elönt a sírás - vagyis csak elöntene, megindul, de nem mozdul tovább. Mert az utcán megyünk, a boltban vagyunk, főzni kell, játszani kell, pakolni kell, aludni kéne. Csak ez a napi rutin az, ami fönntart.
Amúgy a pszichológiát oktatókat a legkevésbé sem érdekli a hallgatók lelki világa (vagy talán 100-ból 1-et). Ilyen segítséget csak annyiból könnyebb kapni, hogy valamivel több gyakorló pszichológust ismerünk, mint más.
A gyerkőceim persze, tudnak a meghalt kicsi babánkról. Hála Istennek beszélnek, rajzolnak róla. Nemsokára fát is szeretnénk ültetni Andrisnak, ahová majd eljárhatunk az emlékét őrizni. Na de mit kezdjek egymagam egy 90 kilós csemetével? :roll: Hogy hozzam el a faiskolából, hogy ültessem el?? A másik, talán még nehezebb kérdés, hogy hova? Eddig még nem találtam megfelelő és méltó helyet neki.

Remélem, jól vagytok, amennyire lehet.
Kisanya
kisanyácska
 
 


Jaj Kisanyácska, nagyon sok kitartást kívánok neked és nagyon sok erőt, még ha nehéz is.
Mivel én hat hetesen vetéltem el, de semmi végzésem nem volt és baba már szépen ott volt, méhlepénnyel együtt, ezért műteni kellett. Lényegében egy abortuszt csináltak, de én ezt hallani sem akarom. Én akartam azt a kisbabát, mindennél jobban. Szóval ilyenkor minden esetben szoktak szövettant csinálni és megvizsgáják a "kivett szöveteket". Erre azért van szükség, hogy elsősorban megnézzék, hogy vannak e szövetdarabok benne, mert ha igen, akkor ugye az azt jelenti, hogy jól sikerült a műtét és az embrió kint van. Másod sorban pedig megnézik, hogy nem e valami fertőzésem volt, ami miatt történt a vetélés. Igazából a szövettan eredménye a legtöbb esetben negatív szokott lenni, nálam is így volt. Szerintem ezt csak ilyen korai terhességnél csinálják.
csige-bige
 
 


Kisanyácska!
A párod elvestését még nem említetted.. :( Nem is tudom mit mondjak...

Betti!
Tünci irigy, irigy..Nekem annyi a torna, hogy fevő helyzetben megfeszítem a hasam....úgy néztem tegnap, hogy van egy kis terület, ami nemigen vesz rész a munkában,meg sem tudom mozdítani,teljesen eldeformálódott a hsam...le van szarva, nem igaz?

Tegnap kaptam egy e-mailt a legkedvesebb munkatársamtól és olyan rosszul esett hogy sírtam is..azt írta hogy mostmár szedjem össze magam, a páromnak is erős társ kell ,eg hogyan fogok így dolgozni..ma meg a párom is azt mondta hgoy talán mégis kezdjek el dolgozni megint, mert előbb utobb menni kell és akkor akár mwhetnék most is..úgyhogy ma emiatt bőgtem.Egyszerűen nem hiszem el ,hogy tényleg ez az általános vélekedés!!!Ha valakinek bárkije meghal és azt mondja a háziorvosnak, hogy"kivagyok idegileg,akkor garantáltan otthon lehet 1-2 hónapig..De mi nem számítunk, a mi babáink nem teljes értékű gyerekek,Ők nem számítanak annyit,mint ha egy két éves kisgyerek és mi sem számítunk teljes értékű anyának, nehogymár ugyanazt érezzük!!!

Nagyon el vagyok keseredve és mostmár nagyon mérges vagyok azokra akik a szőnyeg alá akarják söpörni..
tünci28
 
 
 


Jaj, tényleg nagyon elkeseredtem, elolvastam az előző hozzászólást és látszik hogy mennyire feldúlt vagyok, tele van tévesztéssel.

Előhívatom majd Violáról a képeket és aki mégegyszer olyanokat mond, annak az orra alá dugom, hogy nézze már meg kiről beszél és nem MIRŐL!!!!!

Ő az én Angyalkám, a Szerelmem, a Mindenem!!!! Kép [/img]
tünci28
 
 
 


Köszönjük a képet Tünci, gyönyörű baba Viola. Egyszerűen nem is tudok mit írni, annyira tökéletes kis ember, mindene megvan, nagyon csúnyán elbánt veletek a sors. Komolyan mondon hogy csodállak, hogy mindezek után küzdesz és talpra állsz ugyan úgy mint a többiek. Most érzem igazán, hogy az amit én éreztem egy apró kis mag a Ti érzéseitekhez képest.
Azt nem tudom mondani, hogy légy megértő az emberekkel, mert nekik kellene veled megértőnek lenni. Szerintem ott lehet a probléma, hogy el sem tudják képzelni, hogy egy ilyen idős baba milyen lehet, hogy már valóban egy "apró ember". Nem lehet róla magzatként beszélni és nem is szabad. Sajnos az emberek nem értik meg ezeket a dolgokat, csak mi nők (és főként itt Ti) akik hasonló cipőben járunk/tok. Ezt csak Te döntheted el, hogy mikor állsz készen arra, hogy dolgozz, emberek közé menj. Biztos eljön majd az ideje, de hihetelen nehéz és szerintem nem szabad sürgetni.
csige-bige
 
 


Csige!

Ugye hogy tényleg gyönyörű, ugye hogy nem csak szerintem?!
Annyira szeretem, hogy megszakad a szívem!!
tünci28
 
 
 


Tünci, nagyon szép kislány!
Rögtön az jutott eszembe, hogy az én kis 20 hetesem hogyan nézhetett ki.
Biztos neki is megvolt mindene már, csak szegénykémnek a gerince nem volt összezárva, meg azt mondták, citromfeje volt.
Ő lehet nem volt ilyen kis gyönyörű.
De mindene megvolt neki is, néha azon gondolkodom, hogyan tudott olyan erősen rugdosni, ha nem tudta a lábát mozgatni?

Tegnap éjjel 3-kor aludtam el, reggel mentünk Debrecenbe, most jönnek hozzánk, reggel megint kelés, mert esküvő........
Szerintem ma éjjel sem túl sokat alszok.
Jöttünk vissza, párom vezetett én meg néztem a felhőket, olyan igazi szép felhők voltak és a jutott eszembe, ahogy átsütött rajtuk a nap, hogy ott vannak az Angyalok és milyen szép helyen is van Ő.

Tegnap félelmetes érzésem volt, tudjátok, mikor tudod, hogy ez már megtörtént veled és tudod az elkövetkező pillanat történéseit. És akkor ott rádöbbentem, hogy ezt én megálmodtam, a Pici elvesztését, így, ahogy történt. Félelmetes volt.
Éjjel azért nem aludtam, mert az is benne volt az álomban, hogy nem lehet több babám.
Kész.

Tünci, a hasadon ne csodálkozz, van rajta egy nagy vágás, az izmokat is átvágták, ne is nagyon ugrálj még vele, a sebnek gyógyulnia kell. De szépen rendbe fog jönni.

Nektek milyen napotok volt?

Betti
Kép
betti0412
 
 


"Nektek milyen napotok volt?"

Pocsék, sok sírással...
tünci28
 
 
 


Tünci tényleg nagyon szép, igazi kislány. Komolyan mondom, amiket írtál és láttam a képet, teljesen elérzékenyültem.
Sokszor úgy érzem, hogy igazán nekem nincs is itt a helyem köztetek. Én is kisbabát vesztettem el, de valahogy mégis más és a soraitok olvasva én azt érzem, hogy mégis "szerencsém volt a szerencsétlenségben".
Nekem nem túl jó napom volt. Beszéltem anyummal, aki hosszabb telefonbeszélgetést folytatott anyósommal és azt mondta, hogy állítólag a férjem multkor azt mondta az anyukájának, hogy úgy érzi "kifut az időből". Hozzáteszem harminc éves, ami szerintem nem egy nagy idő. Hittem is, meg nem is a mondottakat, mert hát kicsit szokott ferdíteni anyósom a dolgokon, amire már többszőr volt példa. Az fájt a legjobban, hogy az nem érdeklni, hogy én mit teszek azért, hogy végre anya lehessek. Mert ugye én nem is akarok az lenni??!! Szedtem a hormongyógyszert, Gravidát (amit még most is), ittam a gyógyteákat, sok gyümit ettem és eszem, szerintem megfelelően táplálkozom, nem dohányzom, nem iszom. Könyörgöm, így tesz aki nem akar kisbabát?! Komolyan én mindent megteszek és nagyon boldog lehetnék ha megajándékozhatnám a férjemet ezzel a gyodás "ajándékkal". Könyörgöm, én feküdtem ott a műtőasztalon, csak én tudom, hogy mit éreztem akkor, fogalma sincs, hogy mennyire féltem. Milyen érzés volt hazajönni a kórházból, miután megmondta a doki, hogy most arra várunk, hogy "kilökődjön a magzat" és holnap menjünk be újra, de akkor már műtétre készen. Ezek ellenére ugye az a legfontosabb, hogy valaki harminc vagy harminckét évesen lesz apuka?! Azrt azért tudni kell, hogy én már hamarabb szerettem volna kisbabát mint a férjem, de ő azt mondta, hogy majd akkor ha megvettük a telkep és megalapoztuk a jövőnket. Azt hiszem ezek után, nincs mit a szememre vetni.
A férjemet nem kérdezem meg a történtekről, mert úgy is az lenne, hogy ismét csak mindenki mindent túlreagál és én jönnék ki a helyzetből rosszul. Szóval nem szólok semmit. Szerintetek is túlreagáltam? Lehet hogy csak én vagyok túl érzékeny. Az biztos, hogy talán már túlságosan is akarom.
csige-bige
 
 


Betti!
A Te Babád is ilyen tökéletes volt, csak talán picit soványabb,de az biztos hogy a mi szemünkkel csodaszép volt!!


Csige!

Szerintem próbálj meg beszélni a férjeddel, mert az nem jó ha egy ilyen gondolat befészkeli magát a buksidba..
én a kényesebb témákat mindig úgy időzítem hogy kivárom egy igazán meghitt, csendes esténket és szépen óvatosan hozom elő a témát.Így nem érzi támadásnak,vagy nem tudom mi a jó szó, néha a férfiak is kiszámíthatatlanok.Azért nem gondolom hogy manapság egy férfi 30 évesen úgy érezné, hogy kifut az időbő.Inkább valami félreértés vagy egy erős csúszttás lehet a dologban, főleg ha duplán áttételesen hallottad.
Tehát tessék kérdezgetni a párod, hogy ő hogyan gondolkodott a babáról,ne legyen ez később komoly feszültség köztetek.

Én a férjemnek mondtam mindig hogy kifutok az időből,Ő 33 lesz én 29.Annyira örültünk, hogy végre jön a baba.Azon viccelődtünk hogy a harmadik gyerek olyan sokára lesz meg hogy járókerettel megyünk az érettségi ünnepélyre..Mostmár nem nevetek ezen...
tünci28
 
 
 


Tünci
Csodaszép az angyalkád! Mást inkább nem is írok, tudod te anélkül is. Megmutattam apának is, ő is azt mondta, hogy nagyon sajnálja.

Kép
Kép
susytunder
 
 


Közbeneszembe jutott valami...
Egészen 26 hetes koromig azt hittem kislányom lesz. Többször mondta a doki. Nagyon boldog voltam, mindíg kislányt szerettem volna. Csupa rózsaszín ruhácskákat vásároltam kis tündérekkel.
Aztán elmentünk egy 4D-s ultrahangra, ahol frankón közölték velem, hogy kisfiú lakik odabent.
Úgy gondolom az isten megver ezért, de egy világ omlott össze bennem. Nem akartam elhinni, kértem többször is, hogy nézzék meg újra.
Úgy éreztem mintha meghalt volna az én nemlétező pici lányom, helyette nagyon idegennek éreztem a kisfiút aki a pocakomban volt. Nagyon sírtam, napokig. Nem tudtam róla beszélni sokáig, gyakran minden ok nélkül bőgtem, mert eszembe jutott. Aztán egy reggel felkeltem, kiválogattam a ruhácskákat, és az összes kislányos eltettem. Lassan megbékéltem a gondolattal, hogy fiú lesz. Mostmár nem bánom, sőt oda sem adnám 5 lányért sem.
Nem lett volna gond, ha nem élem magam bele, de így mérhetetlen volt a fájdalom, még apa is sírt, annyira kislányt akart.
Mégis...eltörpül ez a fájdalom a tiétek mellett.

Kép
Kép
susytunder
 
 


Betti: én is biztos vagyok benne, hogy ugyan ilyen szépséges picuri baba volt a Te Angyalkád is.
Tünci: igazad van, lehet hogy kivárom a megfelelő pillanatot.
Képzeljétek ma a főnököm behívatott magához és megkérdezte, hogy a jövőben várható e, hogy újra táppénzre megyek. Úgy meglepődtem. A cégnél nem tudják hogy mi volt a bajom, csak annyit tudnak, hogy műtöttek és két hétig otthon voltam. Igazából gyorsan mindenféle átfutott az agyamon. Mit mondtam volna neki?! Mondjam meg az igaza, hogy azon ügyeskedünk, hogy ismét teherbe essek és mivel hat hete elment a babám, ezért az első pillanattól otthon fogok maradni és ha a doki azt mondja, hogy most már visszamehetek, akkor tudok majd újra dolgozni?! Hát természetesen azt mondtam, hogy: nem, nem kívánok "beteg" lenni, remélem. Ugyanis amég itthon voltam az egyik részmunkaidős kolleganőt átvették nyolc órába és azért érdeklődött a főnököm, hogy megtartság teljes munkaidőben, vagy ismét vissztegyék részmunkaidőbe. Bízom benne, hogy legközelebb szerencsésebb leszek és boldog kismamként élem meg a kilenc hónapot és minden rendben lesz. Ti megmondtátok volna az igazat a főnökötöknek? Hozzáteszem férfi, nem tudom, hogy mennyire értené meg a dolgot.
csige-bige
 
 


Csige!

Már az is hihetetlen, hogy ezt megkérdezte a főnököd..
Nem tudom én mit fogok mondani, ha visszamegyek, bár nálam tudják, hogy mi történt, nem hiszem hogy meg meri kérdezni..Nálunk a főnököm tudott arról hogy meddőségi kivizsgálásra járok, arról is hogy mihamarabb babát akartunk..Szerintem most is őszinte leszek..Legfeljebb beleesek egy létszámleépítésbe...
tünci28
 
 
 


Sziasztok
Kezdetektől olvaslak benneteket és komolyan,le a kalappal előttetek :!: Hihetetlen erős nők vagytok itt mindannyian,kivétel nélkül.Már többször gondoltam,hogy írok nektek és leírom én is a saját történetünket,de bevallom őszintén,picit félek,hogy nem tudom majd megfelelően kifejezni magam és megfogalmazni a gondolataimat.
Most Tünci képe az,ami miatt muszáj volt írnom.Tünci,egyszerűen csodálatos Viola,gyönyörű kislány és hidd el,ő pontosan tudja és érzi,hogy te milyen nagyon szereted őt.Én biztos vagyok benne,hogy mindannyiunk kisangyalkája a lehető legjobb helyen van és nagyon fontos feladatuk lehet odafent,ha ilyen hamar el kellett,hogy hagyjanak bennünket.
És igen is kell,hogy sírjatok,hogy gyászoljatok,hogy magatok megtaláljátok a megfelelő kiutat.Mert ezt csak így lehet végig csinálni és túl élni.

Ígérem jövök még (persze,csak ha nem zavarok) és valóban leírom a mi történetünket is,már csak azért is,hátha erőt adhatok bárkinek is,mert amint látjátok,engem a sors a veszteség után két gyönyörű kislánnyal ajándékozott meg.
Vendég
 


Sziasztok! Sotske, gratulálok a két kislányodhoz :D Ilyen pozitív példákat mindig szívesen hallok, és ha lesz erőd várjuk a történeteteket.
Tünci! Gyönyörű a kislányod. Biztos kitaláltok valamit arra, hogy még otthon maradhass egy pár hónapot, ha más nem még mindig ott van a fizu nélküli szabi egy rövid időre, meg hátha rendes lesz a háziorvosod és legalább influenzával kiír egy pár hétre.
Az én kis Lackókám is olyan kis tökéletes emberke volt. (Hú de rossz ezt így múlt időben leírni...) Most lehet, hogy a gyerkőceink együtt játszadoznak a felhők között, csak már egészségesen. És gyönyörűek, Ők a legszebbek a világon.
Csige, ez tipikus férfi anyás hozzáállás... Nem látnak tovább a fiacskájukon. Az én anyósom a Picikénk temetésére menet a kocsiban megszólalt, hogy a pici babák elvesztését egy gyereknek és egy nagymamának a legnehezebb elfogadni :twisted: :twisted: Hát azt hittem ott esek ki a kocsiból, és mi van az anyákkal, akik a legközelebb állnak a babájukhoz? Aztán mondta, hogy ja persze, meg azoknak is nehéz...
Vendég
 


Sziasztok Sorstársak!

Sajnos ez az a topik, ahol nem öröm tagnak lenni... biztosan mindannyian értitek, mire gondolok! :(
Az én történetem kísértetiesen hasonlít Boglár tragédiájához. 35 hetesen, a tervezett szülés előtt egy hónappal veszítettem el a kislányomat... Az okot azóta is keressük, orvosról orvosra járok, de a legtöbb, amit eddig kaptam tőlük, néhány együttérző mondat volt, válasz egy sem. És mindegyikük azzal vígasztal, hogy ne aggódjak, legközelebb biztosan nem történik meg, mert nem lehetek annyira peches...Hát itt tart ma az orvostudomány! Félelmetes... :(

A kisbabánk elvesztése óta már öt hónap telt el, de azóta is csak az segít felkelnem minden reggel, hogy egyre közelebb van az az időpont, amikor talán újra lakni fog valaki a pocakomban...nincs annál csodálatosabb érzés...

Tudom, amikor hasonló tragédia történik valakivel, az első kérdése - és hetekig, talán hónapokig az egyetlen kérdése is -, hogy hogyan lehet túlélni. Csajok, Ti nagyon jól csináljátok!

Tünci, Betty, végigolvastam a korábbi írásaitokat, és teljesen magamra ismertem. A sírás, a fájdalom, a párunkkal való vívódás....azt hiszem, ezen mindannyian keresztül megyünk. Tudom, a legsablonosabb mondat, amit itt írni lehet, de az idő tényleg gyógyít valamennyit, ezt tapasztalatból mondom! Bár a fájdalom még mindig minden percben velem van, és egy őszinte mosolyom nem volt azóta, de most már telnek el úgy napok, hogy nem sírok, és tudom tervezni a jövőt.

És a másik, ami segített visszatérni az életbe, az a munka. Én 6 hétig voltam otthon, és a végén már azt hittem, megőrülök egyedül a négy fal között. Aztán visszamentem dolgozni - végtelenül tapintatos kollégáim vannak, nem láttam szánalmat rajtuk -, és azt éreztem, hogy valami értelmes dologgal töltöm végre az időmet, nem vagyok teljesen haszontalan. Szóval azt tudom tanácsolni, hogy bármilyen nehéznek tűnik is, próbáljatok minél előbb visszatalálni a "régi" életetekhez! Persze semmi nem lesz már olyan, mint "azelőtt", de hinni kell, hogy van jövőnk, és ebben a (közeli) jövőben ott van az egészséges, mosolygós kisbabánk, akit a karunkban tarthatunk! Csak ezért érdemes tovább csinálni!!!
vica4
 
 


Tünci! Viola egyszerűen csak gyönyörű kislány! Teljesen átélem a fájdalmad.

Kisanya! Neked nagyoon nehéz lehet most egyedül ebben a helyzetben. Nem lehetett volna a szakítással várni még egy kicsit, ez nem a legmegfelőbb pillanat erre. Ne haragudj, nem akarlak bántani, csak belegondoltam, hogy milyen lehet most neked.

Betti! Képzeld nekünk is elsőre összejött az első baba (érdekes én nem tudtam neki nevet adni, nem ment..) és a fiammal szintén elsőre teherbe estem. Szóval hidd el van sok remény, hogy neked is sikerül.

Lányok! Mindenkinek további kitartást.
smith
 
 


Csige
ÉN a 6. hét körül megmondtama főnökömnek, de azért, mert nem tudtam, fogok-e hányni, vagy rosszul leszek-e és be tudok-e majd jönni. Együtt örült velem, azont túl, hogy ki is fog majd helyettesíteni?
Most is azt mondta, hogy azt csinálok és addig, amig akarom.
Már elkezdtem itthon dolgozni egyébként, mert a helyettesem nem nagyon bírja, sok minden most érik be és én készítettem elő, én is folytatom, csak itthonról még egyenlőre.
Szóval lehet szerencsém van a főnök miatt.

Rájöttem mi az éjjeli alvás titka.
Úgy ki kell fáradnom, hogy belezuhanjak az ágyba és ne legyen időm gondolkodni.
Ez tegnap bejött, még a 3 óra éjjeli alvásra, meg az egész napos utazásra, este vendégek jöttek, éjfélig, mire ágyba kerültem, már komolyan szédültem.
Ha ez a recept.....
Ma reggel 6.-kor keltem és most jöttem meg a futásból, de már indulunk is, mert lagziba megyünk vidékre, igaz nincs mulatós kedvem, de már nem mondom vissza, erőltetni kell az emberek közti megjelenést, mert ha nem, félek, hogy utána nehezebb lesz.
Szóval szerintem estére sem kell altatni nagyon majd.

Jók legyetek, szép napot nektek, ma nem lesz olyan melelg már.

Betti
Kép
betti0412
 
 


Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek hogy az én szememmel tudjátok nézni Violát, ezelőtt csak mi láttuk az apukájával, de mostmár mindenki megörzi az emlékében..Nagyon hálás vagyok ezért...

Sotske!
gyere majd és meséld el a történeted, nekünk most az ad erőt, ha valaki reményt mutat..

Vica!
Minden tiszteletem hogy ezek után olyan hamar visszamentél dolgozni.

Betti!
Én próbáltam hogy két napig egyáltalán nem aludtam, éjjel tévéztem, neteztem, és a övetkező éjjel ugyanaz a rémálom jött..
Nincsalvás anélkül, hogy ne terhesen lássam magam...a lelkem képtelen felfogni, hogy vége, megyek előre a terhességben, láttam magam igazán nagy hassal,a szülésről beszélgettem az orvosommal...

még most is óránként elsírom magam, egyszerűen csak felzokogok, nem tudok mit tenni ellene..

Ma eljött hozzánk a párom barátja, múltkor írta hogy be sem mer jönni hozzánk..most bejött és egyetlen szót sem tudtunk váltani, pedig régen annyit ugrattuk egymást..nem is régen,,egy hónapja volt...
tünci28
 
 
 


Hát ma nem volt itt mozgalmas a nap..

Remélem mindenki jól van és jobb napotok volt mint nekem!

Betti!
Aztán majd mesélj ám a lagziról!
tünci28
 
 
 


Szoktalak olvasgatni titeket néha....óriási fájdalom árad az írásaitokból és annyira sajnálom, hogy ilyen kegyetlen dolgokon kell átmennetek...nem is akarok zavarni, mert nincs azt hiszem jogom bármit is modani nektek...kitartást kívánok csak és nagyon sok erőt az újabb napokhoz! Tudom hogy lesznek még babáitok, bármennyire is nehéz ezt elhinni és sejtem, hoyg nehéz elfogadni azt, hogy másik baba, hisz nektek az kell akit elvesztettetek.

Csak azért mertem bepofátlankodni, hogy tüncinek leírjam: annyira szép ez a kicsi baba...annyira szép a bőre is és a fejecskéje. És nem vígaszképp írom, hanem mert tényleg ilyennek látom.Igazán szép baba Viola!

Sok erőt nektek minden naphoz.

Mégegyszer elnézést a bepofátlankodásért.

Mondtam mindenannyiótokért egy imát bár nem tudom ezek után hisztek e még...
Vendég
 


Szia Nono!

Köszönöm,köszönjük....
tünci28
 
 
 


Szia, Mindenki!

Hogy vagytok? Elért titeket is az őszies hangulat?



Nono - Nagyon aranyos vagy, köszi az együttérzést.

Sotske - Már hogy zavarnál? Kíváncsi vagyok a történetedre.

Csige - Szerintem jól csináltad a beszélgetést a főnököddel. Én is ezt mondtam volna.

Bobóka - Ez aztán kedves kis beszólás az anyósod részéről. De egyébként jóban vagytok? Én mindig arra gondolok, bárcsak lenne anyósom. Mert még sose volt. És érdekes, mikor a párom mesélte, hogy az édesanyjának őelőtte volt egy 2-3 hónapos vetélése, egyszerre csak hihetetlenül megnyugodtam. Szóval a szerelmem drága anyukája is keresztülment azon, amin én...? Máris nem éreztem magam olyan egyedül.

Betti - Milyen volt a lagzi? Tegnap elekezdtem a pilatest, de szerintem elég rosszul van megcsinálva a dvd. Pl. semmi bemelegítés. Meg zavaró, hogy az eredeti hangra van rakva a szinkron, és egyszerre hallom, hogy "exhale" és "belégzés"... :)

Tünci - olyan jó, hogy feltette a képet. Gyönyörű Viola, azzal a sapival a fejecskéjén olyan, mint egy kis virág. És a kezén a bőre... Nagyon meghatódtam.

Csige, Tünci, Smith - a szerelmemmel szerelmesek vagyunk egymásba... Csak hát neki még nem sikerült teljesen kibontakoznia az előző kapcsolatából, és ez kavar be. Egy darabig párhuzamosan ment a kettő, de most én mondtam, hogy nem szeretném tovább így csinálni. Csak akkor, ha tényleg engem akar. Amikor végre elértem Pietert a babánk elvesztésekor (Hollandiában volt, kikapcsolt mobillal), nyolc óra múlva ott ült mellettem. Utána hihetetlenül sokat segített, ő tartott életben. Olyan közel kerültünk egymáshoz ezekben a napokban, mint eddig soha. Ezért is volt olyan borzasztó nehéz elválni. Most pedig várok a fejleményekre - egyre kevesebb reménnyel :( :( :(

Képzeljétek, tegnap megjött. Két héttel Andris után éreztem, hogy peteérésem van, ki is akadtam a méhemre, pedig az egyetlen dolog volt a testemben, amit igazán szerettem. Hogy van "képe" a kisfiam halála után két héttel újabb petét érlelni? Hiába, a természet jelszava az örök megújulás. Á la Hemingway: "Emberi törvény kibírni mindent, és menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák".

Amúgy ezekkel a hirtelen sírásokkal én is hasonlóan vagyok, mint Te , Tünci. Tegnap pl. éppen azért, mert rájöttem, mennyire szerettem volna Andris édes kis hangját hallani, és már soha nem lehet. Ma meg, mert olvastam egy elemzést a Pietáról, és azt írták: "Mária fiatal. Mintha nem is az anyai megsemmisülés, hanem a szerető reménysége sejlene az arcán. Mintha gyors metamorfózison ment volna keresztül. Hiszen nyomban szörnyet kéne halnia a természet ilyen durva időtörvényeinek megszegésén, amit a fiú halála jelent az anya számára." (Kagylókürt.) Vagy amikor benéztem az angyalokszulei.hu-ra. Hát sosincs vége a szörnyűségeknek, mindig lehet rosszabb??! Még túl közeli ahhoz, hogy értelmet találjak mögötte.

Hogyan kell a szép kis vonalzót iderakni?? Nem bírok rájönni. Tennék fel kettőt a nagyokról.

Köszi.

Kisanya
kisanyácska
 
 


Nono!
Most látom csak az apróbetűsödet. Ezt külön köszönöm Neked. Én hiszek, igen.

K.
kisanyácska
 
 


Sziasztok!
Talán végre sikerül. De mi az, hogy 3 gyerek vonalzója már nem fér fel, mert "túl hosszú az aláírás"?! Pedig az Andrisét is megcsináltam, dátumok nélkül, csak a nevével. Vagy ez égi jel...?

Kép
Kép
Kép
kisanyácska
 
 


Boboka! no comment az anyósod beszollására. Nem értem, hogy lehetnek ilyen tapintatlanok az emberek. Hozzám és feljött "valaki" miután hazamentem a kórházból és figyelmeztetett, hogy kiszáradtak a virágaim és miért nem figyelek rájuk.. AZÉRT MERT KÉT HÉTIG BŐGTEM ÉS ENNI SEM ETTEM és MERT ELVESZTETTEM A BABÁM!!!

Nono! Köszi az imát én hiszek, hiszen született egy kisfiam már azóta és tudom, hogy lesz még babám. És azt is hsizem, hogy mindenkinek aki itt van ezen a topicon lesz még babája és a mosolyok és visszekerülnek az arcokra.

Kisanyácska! Hát neked kétszeres kitartást így egyedül, hűha miket kell egy nőnek megélni. De van két gyereked és örülj nekik, meríts erőt belőlük..

Betti! Esküvő?? Lefáradtál?

Tünci! Nem baj, ha nem tudtok beszélni a haveroddal, nem kell erőltetni. Majd egyszer..És a zokogás is jó, kihozza a fájdalmat. Töbször visszanézem Violát hosszú percekig, nagyon szép.

Arrafele is megjött az ősz??? Itt is 2 napja ősz illat van.. nem említettem még, hogy én más kontinensen vagyok..

szép vasárnapot mindenkinek!
smith
 
 


Smith!

Csak nem a nagy Ámerikában vagy? És mióta, mit csinálsz arrafelé (vagy azon a bizonyos "másik kontinensen")? Nálunk is ősziesre váltott az idő. A gyerekek az előbb mentek el az apukájukkal, hosszú gatya, pulóver kellett rájuk. Szép... de azért reménykedem, lesz még 30 fok!

K.

Kép
Kép
Kép
kisanyácska
 
 


Sziasztok!
Tünci, nekem sem volt valami izgis nap a tegnapi, a fél spejzet ki kellett dobnom, mert valahogy megvetették a lábukat a molyok, fogalmam sincs, hogy hogyan :twisted: :twisted: utána meg megasztárt néztünk, hát szörnyű, hogy milyen gázos hangú emberkék jelentkeznek...
Tegnap vissza olvasgattam a fórum elejét. Tudtok már a pároddal beszélgetni Violáról, vagy még mindig kerüli a témát?
Az én férjem sem hozza fel magától sosem, múlt héten jöttem rá, hogy ő is ugyanúgy szenved mint én, mert egy bevásárló központban a lépcsőn elénk futott egy picike kisfiú, az apukája meg alig tudta utólérni és megkérdeztem a férjem, hogy ő gondol -e arra, hogy a mi Lackókánk is így futkározott volna :cry: És mondta, hogy pont erre gondolt. Szóval a pasik is érző lények, csak valami miatt félnek attól, hogy erre mások is rájönnek :roll:

Anyósommal egyébként jóban vagyunk, már nem olyan fiatal, próbálom betudni ennek a beszólását. Ráadásul ő is átesett annak idején nem is egy vetélésen, ezért is csodálkoztam, mikor ilyet mondott nekem.

Kisanyácska - kicsit megnyugodtam, már hirtelen a legrosszabbra gondoltam, hogy úgy vesztetted el egyszerre a párod és a Picikédet :cry: De még hátha jobbra fordul a helyzet.

Lehet, hogy írtam már, hogy egy barátunknál megszületett július végén a baba. Nagyon gáz, hogy nem tudok még elmenni meglátogatni őket? Egyszerűen félek attól, hogy ha meglátom a gyerkőcöt el kell majd menekülnöm onnan sírva... Csúnya kimondani, de egyszerűen irígylem tőlük a babát. Egy hónap lett volna az ő babájuk és a mi babánk között, ha időre születünk :cry:

Ti hisztek abban, hogy mindennek oka van, ami velünk történik? És a babáinknak valami miatt nálunk kellett megfoganniuk, hozzánk kellett leszületniük, ha még csak rövid ideig voltak is nálunk? Biztos kapunk ezekre a kérdésekre is választ idővel...

Szép nyár végi napot mindenkinek :wink:
Vendég
 


Sziasztok Csajok!
Most értünk haza, mert ott aludtunk, volt foglalva szálás, bár én azt mondtam, hogy hazahajtok, aztán volt ott egy koktélkeverő pincér, és megkóstoltam két csodáját, utána nem akartuk a jogsit kockáztatni.

Nagyon jó lagzi volt!
Ők tótok, és ilyen különleges volt, vőfély, feladatok, állandó történések, jó zenekar, bolondos társaság, akik mindig vitték előre a bulit.
Mi is táncoltunk néhány számot, de csak ilyen lassúbbra, az igazi nagy mulatást csak kívülről, az asztaltól néztük. Valahogy ahhoz nem volt kedvem, hogy úgy igazán mulassak, néhány tánci még belefért, de így szemlélődve is jól éreztem magam.
A torta olyan volt, hogy ilyet még nem is láttam! Ízre is. Képzeljétek, vagy 6 emelet, és nem kellett szeletelni, mert kis kerek marcipán sütikének volt megcsinálva egy-egy szelet, úgy állt össze a kerek torta, minden kere süti szalaggal átkötve és azt osztotta a menyasszon tányérokra, de valami nagyon szép volt.
A süti nem is jó kifejezés, mert annál nagyobb volt, de én még tényleg nem láttam ilyet.
Szóval összességében jó volt, jól éreztük magunkat, de mi azért sokkal mulatósabbak vagyunk, nagyon tudunk táncolni, de most inkább csak nézelődtünk, párom nem is sértődött meg, amiért nem volt kedvem nagyon táncizni, majd....
Két hét múlva megyünk újra.
Az idén 5 lagziban voltunk, mostmár jó lesz egy kis szünet. Már nincs ruhám. (mivel mindig szinte azonos a társaság, mégsem lehet ugyanazt azért felvenni és már kifogytam :) .

Őszies hangulat?
Hát valahogy már várom egy kicsit.

Tünci
Valahol azt olvastam, hogy a szülés időpontjáig nagyon rossz lesz, én is számolom, melyik hétben vagyok, stb. Sokszor símogatom a hasam, tudatlanul is. Azt mondják az egy választó időpont lesz, addig meg kibírjuk.

Kisanyácska
A fitness klubba, ahová járok, van pillates óra, többen esküsznek rá, én még nem próbáltam, de csak azért, mert én jobban szeretem a dühöngősebb tornát, ahol jól leizzadok és kipörgöm magam pl: box óra.
De az edzőm azt mondta, hogy hosszú távon a pillatesz nagyon jól formál, mert mély izmokat dolgoztat meg.
Úgyhogy ne hagyd abba!

Most megyek, mert a változatosság kedvéért megint vendégek jönnek, elvisszük őket ebédelni, mert nem tudtam főzni, halál fáradt vagyok, de meg akarnak nézni minket, tényleg jó barátok, nem akarom elutasítani őket.
Majd holnap pihenek, függönyt akarok mosni, meg ablakot pucolni, mert már nem látok ki rajta. :oops:

Betti
Kép
betti0412
 
 


Betti, örülök, hogy jól sikerült a lagzi :)

Nekünk a kiírt időpont augusztus 27-e volt, tehát nagyjából ma vagy holnap kellett volna hazajönnünk a kórházból :cry:
Igazából semmit nem változtatott az, hogy túl vagyunk ezen az időponton, talán csak annyit, hogy már egy hónapja és három hete elment az én Kicsikém, és az idő múlásával kicsit kezdem elfogadni az elfogadhatatlant.
De van egy kis naptáram, amibe a terhesség elejétől fogva írogattam (hogy majd ha már tud olvasni megmutatom Neki), és abban mindig leírom amit éppen érzek, meg beleírogatom, hogy most mennyi idős lenne. Fura, de olyan, mintha ilyenkor Vele beszélgetnék.
Vendég
 


Sziasztok!

Jó, hogy ma már itt vagytok!

Szinte mindenki írt olyat, amihez hozzá szeretnék szólni, de most kimegyek a temetőbe, majd utána írok, mert hosszú lesz..

mindjárt, jövök..
tünci28
 
 
 


Megjöttem..jól kisírtam magam, ma már harmadszor.

Tegnap nagyon egyedül éreztem magam, párom elment dolgozni és egyszercsak sírni kezdtem, nem tudtam abbahagyni,aztán dühöngeni kezdetem..Azt hiszem nagyon elhagytammagam, egyedül voltam mégis hangosan kiabáltam, hogy miért miért, aztán szétdobáltam mindent magam körül, haragudtam az egész világra, amiért nincs velem a babám...Amikor megnyugodtam és még ma is ,arra gondolk, hogy akkor elveszett az a mindig mosolygós, kedves ,szeretni való lány is aki voltam???

Kisanyácska!
Én is azt hittem, hogy apárod "úgy" ment el..jaj máskor ne így írj, a frász jött rám!!Remélem hogy végül melletted dönt a szerelmed!!!
Én is érzem néhány napja, hogy görcsölget a pocakom, gondoltam, hogy esetleg megjön..Nekem is az járt a fejemben, hogy ennyire nem lehet szemét a testem, hogy peteérést csinál!!!!!

Nono!
Köszönjük az imát.Nekünk muszáj hinnünk, mert anélkül nem bírnánk ki, ha nem hinnénk, hogy az Angyalkáink az Égben vannak!

Betti!
5 lagzi=anyagi csőd.
Ma éjjel már nem csak terhesnek láttam magam, hanem vajúdtam..Akkor nemsokára álmomban szülök és végre békét találok az álmokban?remélem..Én azt olvastam(talán pont az általad ajánlott könyvben),hogy agyászév, azért egy év, mert abban az évben meg kell élni minden eseményt nélküle...

Smith!
Most tényleg ,hol vagy??vagy inkább a képzeletünkre bízod??akkor én valami nagyon egzotikus tájra képzellek.. :)

Boboka!
Már tudunk beszélni Viloáról a férjemmel..ma délelőtt is sírdogáltam és azt mondta hogy nagyon szeretne segíteni, de nekem kell végigjárni ezt az utat,hogy szeretné elvenni a féjdalmam, de nem tudja..mondta, hogy Ő is mindig gondolni fog rá, hogy milyen és mekkora lenne, de godoljunk arra, hogy lesz majd egy huga, vagy öccse és hogy boldogok leszünk valamikor...
és nem gond, ha még nem tudsz babát látogatni, én megkértem a barátnőmet, hogy ne hozza a 17 hónapos kisfiát(pedi imádom),ha jön és ő megértette...
Én meg az asztali naptárba írtam a terhességi heteket, vizsgálatoka én is el akartam tenni..befordítottam a fal felé..aztán férjecském száműzte a szekrénybe...

Sotske!
Majd írj..

hát ez van...
tünci28
 
 
 


még azt akartam mondani, hogy a kép a második napon készült és tényleg ilyen szép piros volt a bőre, volt szemöldöke, kis haja, körmei..
tünci28
 
 
 


boboka
Én is írom a terhes naptárt még.
Utolsó este is írtam bele, elbúcsúztam tőle. A mai napig írok én is bele.
Anyum a hétvégén, mikor csinálta a hajam a lagzira, ő fodrász, azt mondta, hogy neki is volt ilyen története, még előttem és két évig utána nem sikerült teherbe esnie, és hogy szerinte januárba még ne próbálkozzunk.
Na bumm. Nem akartam veszekedni, de tök jó volt ilyen biztatást hallani.
Voltam futni, de olyan álmos voltam a tegnap után, hogy féltávnál abbahagytam, mert nem esett jól, erőltetni meg nem akartam, mára ennyi jutott.

Írjátok a menstruációt, nekem holnap lesz 3. hete, így még nem érzem, hogy megjönne, de én viszont már várom, mert az nekem azt jelentené, hogy helyrebillentek a hormonok, visszaállt a körforgás és ez már egy biztató jel és még 3-4 ilyen és lehet próbálkozni is.

Hétvégén párom leszervezett egy 3 napos wellnes/fürdő pihenést barátainkkal, már többször mondtuk le miattunk, de szegény teljesen lefagyott, mikor mondtam neki, hogy legalább két hónapig a fürdő közelébe sem mehetek, még kádba sem ajánlott fürdeni.
Még az hiányozna, hogy összekapkodjak valamit, ha esetleg még nem zárt a méhszáj.
De majd ülök valami nyugágyba és lóbálom a lábam a vizben, vagy szauna, maszírozás, majdcsak feltalálom magam.
Holnap munkanap és nekem meg sem fordul a fejemben, hogy hiányozna.
Könnyen hozzá lehet szokni ehhez, vagy csak lustulok?

Betti
Kép
betti0412
 
 


Ja és hétvégén mit olvasok, minden valamirevaló újságban?
Ábel Anita, Kaszás Gézáék, Kumin Viktória........

Betti
Kép
betti0412
 
 


Betti!
Jó hogy elmentek pihenni egy kicsit.a masszázs az tényleg, de jó is..majd ha hasra tudok fordulni, lehet én is elmegyek..lehet hogy a szaunával se ártana vigyázni, hátha nem olyan jó még a keringés.Bár, ha futni jársz? :)

Ha úgy érzitek hogy számotokra itt az ideje, akkor próbálkozzatok, ne hallgassatok senkire ,aki megpróbálna lebeszélni,ezt csak Ti érezhetitek.
tünci28
 
 
 


[quote="betti0412"]& írta:betti0412#8230;ha nem tudok neki méltó életet adni…
…Picivel megbeszéltem, hogy nagyon szeretjük, de ez a világ nem jó neki, itt nem lenne boldog velünk, és mennyire örülünk, hogy eddig is velünk volt, és egy sokkal szebb és jobb helyre kerül most…
…De azt nem viseltem volna el, ha életben marad és szenved.
Két rossz lehetőség, amiből választottam az egyik rosszat.

* Betti! Ne vádold magad! A betegségéről nem te tehetsz. Az élet olykor sajnos előáll ilyen helyzetekkel. A választásodhoz pedig harmadik lehetőség nem volt.
* Azt hiszem jó úton jársz önmagad gyógyításában. Merülj bele a fájdalomba, éld meg, azután lassanként engedd el… A tevékenység segít. A naplóírás is. A barátokkal eltöltött hétvége is. (Újságot meg mostanában ne olvasgass.) Életednek ez a története sose fog feledésbe merülni, de idővel egyre kevésbé lesz éles a fájdalom.


Kisanyácska! Ha végigolvasod a babaneten szereplő összes korábbi írásaidat, szerintem megtalálod a választ a miértekre! (pszichológus-hallgatóként különösen!)
És kívülállóként, amennyit – az általad leírtak alapján – én látok a párkapcsolatodból, azt mondanám neked, hogy viharos gyorsasággal menekülj el egy ilyen helyzetből, mert ez a férfi nem érdemel meg téged!
aarnika
 
 


aarnika
Sajnos ez nem több választásos volt, de igazából egyik sem a jó választás ebben a helyzetben, csak a rosszakat mérlegelheted.
Nem is vádolom már magam, csak félek, hogy mivel tudom majd legközelebb megelőzni.
Elkezdem már novemberben a folsavat szedni.

Tünci
Szerintem a keringés helyreállt, mióta elfogyott a tej gyógyszerem már nem szédelgek annyit.

Tudja valaki, hogy az angyalokszülei lapon hogy lehet gyertyát gyújtani?
Jó két hete küldtem e-mailt az ott megadott címre, igaz nem outlookban, ahogy az oldal felajánlja, hanem freemailen, de szerintem az mindegy, mert az üzenet bármely szolgáltatón keresztül eljut.
De még semmi...

Betti
Kép
betti0412
 
 


A babanet "2007 augusztusban szülök" topikjában találtam az alábbi verset. Ez is egy vigasz lehet nektek. Aki oda feltette, remélem nem haragszik meg, hogy ide bemásolom.

"Múlt éjjel, miközben aludni próbáltam,
fiam hangját hallottam.
Kinyitottam a szemem és körülnéztem,
de nem láttam ot.
Azt mondta: anyu, hallgass meg, kérlek,
meg kell értened,
hogy Isten nem vett el toled,
csak megfogta a kezemet.
Amikor a fájdalomtól felkiáltottam
abban a pillanatban, amikor meghaltam,
Isten lejött hozzám, megfogta a kezem
és maga mellé vont.
Maga mellé vont és
megszabadított a nyomorúságtól és fájdalomtól.
A testem annyira sérült volt belül,
hogy soha nem lehettem volna az, aki régen.
Földi létem végetért,
megtaláltam a boldogságot.
Megtaláltam a válaszokat az álmaimra
és mindenre, ami lehettem volna.
Annyira szeretlek, annyira hiányzol,
mindig a közeledben leszek.
A testem örökre elment,
de a lelkem soha nem hal meg!
És ezért, tovább kell lépned,
élni a napjaidat.
Csak értsd meg:
Isten nem vett el toled,
csak megfogta a kezem."
aarnika
 
 


Tünci az USA-ban élünk!

Betti a folsav elkezdése nagyon jó ötlet, minél hamarabb, mert ha véletlenül ti is úgy jártok mint mi, hogy 2 hónap után összejön (mi védekeztünk) akkor legyen folsav a szervezetedben. Vitaminok szedését is elkezdheted pl. vas, B vitaminok, nekem anno ezt ajánlotta az orvosom, mert sajnos a szervezetünket nagy veszetsség érte és a vitaminok kellenek.

Aarnika a vers nagyon szép, nekem nagyon tetszett!
smith
 
 


Betti!
Én is írtam a F.Krisztinek az angyaloszüleirere válaszolt is hogy majd felteszi a történetemet, szerintem idő kell,biztos frissíti majd a honlapot.

Ezt a verset én is olvastam,minden alkalommal sírok ..

Én is fogok vitamint szedni, én az elevitet szedtem, bár nagyon jó étvágyat csinál és híztam tőle,de így utólag már ez is mennyire nem számít..bár még most is híznék..
tünci28
 
 
 


Hú, most keltem fel. Ez borzasztó. Azt még érzékeltem, hogy párom elment reggel, de azt hittem olyan 8 körül lehet, mikor ránézek az órára, fél tizenegy!
Lehet most jött ki a szombati lagzi.
Régen munkába minden nap 4.40-kor keltem, lassan majd visszarázódom valami akörüli időpontra, mert nem jó ez így.
Főzni, takarítani és vasalni akartam, de valamire nem jut ma idő, már elment a délelőt.

Tünci, nekem nem válaszolt a Kriszti, lehet, hogy írok majd neki, hogy megkapta-e egyáltalán a levelemet.

aarni,
a vers nagyon szép.

Elevitet én is szedtem, így visszagondolva nagyon éhes voltam mindig és két óránként mindig ennem kellett valami gyümit, vagy pár apró falatot, mert nem bírtam. Lehet, hogy az attól volt, de a 8. hét körül abbahagytam.

Na megyek nekilendülök a napnak, már ami maradt belőle....

Betti
Kép
betti0412
 
 


Az előbb olvastam a novemberi topicban hogy az egyik kismama megszült 26 hétr 850 grammal született a kisfia...Teljesen jól van, szépen növekszik, minden rendben lesz...Nagyon örülök az ő boldogságának, de ha ilyet olvasok még jobban fáj, hogy az a néhány nap és 100 gramm ennyit jelent,Viloa életét jelenti...

A védőnőmről..
Ma elmentem hozzá,de még nem volt ott, viszont a másik körzet védőnője igen,leültem ,beszélgettünk, kedves szavakkal vígasztalt..
Aztán megjött az én vnőm.Vele kb 5 percet beszéltem, megkérdezte pontosan mi történt,aztán erélyesen rámszólt, hogy mostmár ezen túl kell lépni,nem lehet ezt csinálni, a párommal sem tehetem ezt,ezen nem lehet változtatni,EZ MÁR LERÁGOTT CSONT, KÁR RÁGÓDNI RAJTA!!!!!!!Végül kaptam egy pszichológus telefonszámot, mert szerinte ez így nem jó...

Mit gondoltok az tényleg beteges, ha mindamellett, hogy a napi teendőket elvégzem,sírok ,ha szóbakerül???pontosan egy hónapja
szültem..A pszichológusnak azt mondta a telefonba, hogy van itt egy volt kismama akinek elhalt a magzata...Mostmár tudom hogy mennyire szörnyű elvetélni egy gyermeket, de tudjátok az elmúlt hónapban hányszor gondoltam rá, hogy bárcsak veszítettem volna el még az első hetekben, mert ennél még az is jobb lenne...

egyre jobban kiborít hogy bárhová fordulok mindig azt tapasztalom, hogy nem vagyok teljesen normális, ha még gyászolni szeretném..
Ha Ti sem lennétek, nem tudom mi lenne velem..
tünci28
 
 
 


Tünci, egyáltalán nem beteges, mindenkinél másként jön ki a fájdalom. Nyugodtan dühöngd ki magad, meg sírjál amikor csak jólesik. (Csak persze magadra vigyázz, és butaságok ne jussanak eszedbe!) A védőnők meg elég furák, az tök jó, hogy legalább a másik védőnő, akivel beszéltél emberibb volt a tiédnél.

Remélem a kisfiú idővel szépen összeszedi magát. Megmondom őszintén néha én is gondoltam rá, hogy jobb lett volna, ha nincs ekkora kötődés közöttünk, hogy talán a fájdalom kisebb lenne, de aztán mindig rájövök, hogy Ő meg akarta mutatni magát nekünk, megadta az esélyt arra, hogy a szülei legyünk (ha fizikailag csak két hétig is), és ez jó, mert láttam a gyönyörű kis arcát, kétszer bepelenkáztam, és ez jelentette életemben a legnagyobb boldogságot. Ez többet ért mindennél.
És ahogy olvasom, azok az anyukák, akik a pociban vesztették el a babájukat, ugyanolyan fájdalmat élnek át. Ez sehogy nem lenne fájdalom mentes...

Aarnika, tényleg nagyon szép a vers, én is minden alkalommal megsiratom, szerintem tényleg valahogy így történnek az elmenetelek.

Betti, szerintem a folsavat már most is elkezdheted, ártani nem árt. Én ma kezdem el.

Ja, és én is tök gyorsan hozzászoktam a lustasághoz (már mint az itthon ténykedéshez), nem tudom, hogy fogok felkelni ha majd menni kell melózni... még belegondolni is rossz...
Vendég
 


Jaj Boboka, igazad van, tényleg jó hogy itt volt velünk, akármilyen kis időért is olyan hálás vagyok!!!
tünci28
 
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?