Neked is megy a drukk!
Jó lenne ha lenne újabb kismamink
Új privát üzeneted érkezett!
2008.08.29 05:51
Jó reggelt!
Itt vagyok, csak tegnap délután barátnős délután volt,illetve teazós este, és későn értem haza.
Andy, nekem is nagyon tetszik a hajad!Jól áll!És gyógyulgass!
Ma délelőtt többet leszek, bár így is kell bolt felé menni, de csak kettőre kell bemenni a suliba az évnyitó miatt.
Tényleg,ki mit tervez hétvégére?
Itt vagyok, csak tegnap délután barátnős délután volt,illetve teazós este, és későn értem haza.
Andy, nekem is nagyon tetszik a hajad!Jól áll!És gyógyulgass!
Ma délelőtt többet leszek, bár így is kell bolt felé menni, de csak kettőre kell bemenni a suliba az évnyitó miatt.
Tényleg,ki mit tervez hétvégére?
2008.08.29 06:28
Itt vagyok!
Bár Beni már dumál a szobájában, de engem eddig nem hívott.
A reggeli hányiger ma már reggel is jelentkezett, nem csak este. Bár nem is annyira ányinger, inkább csak émelygés még mindig. De nagyon jó.
Éjszaka úgy aludtam mint a bunda. Már amikor sikerült elaludni. És sajnos hajnalban is hamar ébredtem. De nem baj, majd alszom délben Benivel.
Andy!
Remélem minden rendben van, és újra teljesen egészséges vagy!
Én úgy tudtam, hogy csak a 39°C feletti láz a veszélyes. Már 38°C fölött is????
Pici!
Korán keltél...
Sajnálom, hogy hiába vártad Apát este. De majd talán ma.
Tegnap nálunk is későn ért haza Apa. Fél nyolckor. Pedig azt mondta, hogy előbb jö, csak egy megbeszélése nagyon elhúzódott. Még jó, hogy nem vártunk rá a viráglocsolással. (Egyik barátunknál kell, akik elutaztak.)
Arwen!
Akkor ma délelőtt lesz időd...
Ibici!
Megy a drukk!
Bár Beni már dumál a szobájában, de engem eddig nem hívott.
A reggeli hányiger ma már reggel is jelentkezett, nem csak este.
Bár nem is annyira ányinger, inkább csak émelygés még mindig. De nagyon jó.
Éjszaka úgy aludtam mint a bunda. Már amikor sikerült elaludni. És sajnos hajnalban is hamar ébredtem. De nem baj, majd alszom délben Benivel.
Andy!
Remélem minden rendben van, és újra teljesen egészséges vagy!
Én úgy tudtam, hogy csak a 39°C feletti láz a veszélyes. Már 38°C fölött is????
Pici!
Korán keltél...
Sajnálom, hogy hiába vártad Apát este. De majd talán ma.
Tegnap nálunk is későn ért haza Apa. Fél nyolckor. Pedig azt mondta, hogy előbb jö, csak egy megbeszélése nagyon elhúzódott. Még jó, hogy nem vártunk rá a viráglocsolással. (Egyik barátunknál kell, akik elutaztak.)
Arwen!
Akkor ma délelőtt lesz időd...
Ibici!
Megy a drukk!
2008.08.29 06:45
szia Cat!
Hogy vagy? mesélj egy kicsit, milyen a 7.hét? eddig milyen tünetek voltak? émelygés csak?
Pici, sajnálom...de azért próbálkozz szorgalmasan a Párodnál, tegnap gondolom a fáradság húzta keresztbe a terveidet.
Nálunk tegnap én voltam a későn hazatérő...meg ma is így lesz...
Ibi,én is drukkolok...ki van még így a ciklusa végén?Zsu?
Hogy vagy? mesélj egy kicsit, milyen a 7.hét? eddig milyen tünetek voltak? émelygés csak?
Pici, sajnálom...de azért próbálkozz szorgalmasan a Párodnál, tegnap gondolom a fáradság húzta keresztbe a terveidet.
Nálunk tegnap én voltam a későn hazatérő...meg ma is így lesz...
Ibi,én is drukkolok...ki van még így a ciklusa végén?Zsu?
2008.08.29 06:46
picikém: még nem tökéletes állandóan bedugul az orrom de a közérzetem már sokkal sokkal jobb :):):)
jó volt az istenes idézet:):):)
nálunk hétvége még nem tudom mert apa holnap itthon van de vasárnap mennek felmérni munkákat egész héten dolgozott annyit keresett hogy minden számlánkat be tudtuk fizetni
ez jó csak szegény nagyon fáradt de talán tudunk majd kicsit félre is tenni
:):):)
jó volt az istenes idézet
:):):)
nálunk hétvége még nem tudom mert apa holnap itthon van de vasárnap mennek felmérni munkákat egész héten dolgozott annyit keresett hogy minden számlánkat be tudtuk fizetni
ez jó csak szegény nagyon fáradt de talán tudunk majd kicsit félre is tenni
2008.08.29 06:57
Arwen!
Hányinger/émelygés van és fárdtság. Na meg puffadás. Akkor a hasam, mint Benivel az 5. hónapban...
Nika!
Ma pihen Apa, aztán jönnek az újabb munkák, és a pénz! Egyre gazdagabbak lesztek Ti is!
Mi hétvégén pihenünk. anyukám ma este jön, így Beni csak vele akar majd lenni. Mi egy kicsit ki tudunk kapcsolódni. Még az is lehet, hogy elmegyünk moziba.
Hányinger/émelygés van és fárdtság. Na meg puffadás. Akkor a hasam, mint Benivel az 5. hónapban...
Nika!
Ma pihen Apa, aztán jönnek az újabb munkák, és a pénz! Egyre gazdagabbak lesztek Ti is!
Mi hétvégén pihenünk. anyukám ma este jön, így Beni csak vele akar majd lenni. Mi egy kicsit ki tudunk kapcsolódni. Még az is lehet, hogy elmegyünk moziba.
2008.08.29 08:25
Út a karcsúsághoz - árnyékunkon keresztül
A túlsúly valójában tünet, amelyben az képeződik le, amit tudatosan nem akarunk megélni. Ha átmenetileg meg is szüntetjük - például egy drasztikus fogyókúrával -, az ok, azaz a tünetet kiváltó árnyék előbb-utóbb újra hírt ad magáról.
Tartós súlycsökkenést akkor érhetünk el, ha szembenézünk az árnyékunkkal, elfogadjuk személyiségünk részeként, és együttműködünk vele.
A legtöbben tapasztaltuk, hogy a fogyókúra hosszabb távon ritkán vezet eredményre. Nem véletlen, hogy különböző önjelölt táplálkozástudományi szakértők időről időre új csodadiétával rukkolnak elő, hiszen ahol kereslet van, ott megjelenik a kínálat is. E módszerekkel akár le is fogyhatunk, ám az eredmény valószínűleg nem lesz tartós. Jobb esetben „csak” visszaszedjük a leadott kilókat, rosszabb esetben a mérleg többet mutat, mint korábban, mivel a szervezetünk a diéta (vagy pláne diéták) során megtanulta: minden tápanyagot el kell raktároznia, hiszen bármikor eljöhet az újabb „hét szűk esztendő”.
Ez az állapot nemcsak az életminőségünkre hat negatívan, hanem esetleges kudarcainkat is hajlamosak vagyunk a kevésbé előnyös megjelenésre visszavezetni. A túlsúly azonban nem ok, hanem okozat. Úgy is mondhatnánk, hogy a tünete valaminek, amit szellemi-lelki síkon nem szeretnénk megélni. Még ha sikerül is „kiiktatnunk” – amire eleve nincs túl sok remény –, magát a problémát nem oldjuk meg. Így az előbb-utóbb hírt ad magáról, ha másképp nem, egy újabb tünet formájában.
A bennünk élő árnyék
A túlsúly valódi oka a bennünk élő árnyék. Hogy az árnyék pontosan mit fed, teljes mértékben egyénfüggő, ezért csak néhány alaptípust ismertetünk, mintegy gondolatébresztőként.
Lehetséges, hogy – persze nem tudatosan – szeretnénk valamit elrejteni, illetve másnak látszani, mint amilyenek valójában vagyunk. Tipikus példa erre az az eset, amikor az önbizalomhiányt jelenlétünknek szó szerint nyomatékot adva igyekszünk kompenzálni. Megeshet az is, hogy gyenge érdekérvényesítő képességünket „támogatjuk meg” a fizikai kiterjedésünkkel. Nőként esetleg a kisugárzásunktól próbálunk megszabadulni a pluszkilók révén, hogy férfi kollégáink ne a másik nem képviselőjeként, hanem minden tekintetben egyenrangú partnerükként tekintsenek ránk.
Bármilyen ellentmondásosan hangzik, még az is lehet, hogy a túlsúllyal azt próbáljuk kiiktatni életünkből, amire talán mindennél jobban vágyunk: a szerelmet. Az ugyanis természeténél fogva magában hordozza az elmúlás lehetőségét, amit fájdalmas volta miatt a legkevésbé sem szeretnénk megélni, különösen akkor nem, ha már bőségesen volt részünk hasonló tapasztalatokban.
Gyerekkorban rögzült viselkedésminta
Lehetséges, hogy a túlsúly nem az árnyékra, hanem egy rögzült viselkedésmintára vezethető vissza, amely életünk első éveiben gyökerezik. Egyet a mama kedvéért, egyet a papa kedvéért, és így tovább – míg végül nem kevés erőfeszítés árán sikerült „jó evő” gyerekké válnunk, aki méltó szülei szeretetére. Mivel azonban megszoktuk, hogy „mindent meg kell enni”, az anyagcsere lassulásával szinte észrevétlenül kúsznak fel testünkre a felesleges kilók. Ez esetben természetesen elegendő, ha fokozatosan változtatunk az étkezési szokásainkon.
Voltaképpen miért is eszünk?
A tartós súlycsökkenés érdekében először is meg kell keresnünk az árnyékunkat, és azt tudatosan meg kell élnünk. Tartós eredményt csak akkor érhetünk el, ha kilépünk a szenvedő alany szerepéből, és vállaljuk a felelősséget önmagunkért.
Először is kérdezzük meg magunkat: voltaképpen miért olyan fontos számunkra az evés (a fizikai szükséglet kielégítésén túlmenően)? Ellazít? Megnyugtat? Vigasztal? Valamiféle jutalomként fogjuk fel? Biztonságérzetet ad?
Majd nézzünk mélyen magunkba, és legyünk nagyon őszinték. Kinek akarunk megfelelni? Az élet mely területén vagyunk kevésbé sikeresek? Szenvedünk-e hiányt valamiben? Félünk-e valamitől? Mi az, amit szeretnénk eltitkolni mások elől?
A válaszok egyre közelebb visznek árnyékunkhoz, s előbb-utóbb a „személyes találkozóra” is sor kerül.
Lépjünk szövetségre az árnyékunkkal!
Még ha árnyékunk első látásra nem is túl szimpatikus, ne tekintsük ellenségnek – már csak azért se, mert jót tett velünk, hiszen a tünet formájában tudomásunkra hozta: rossz úton járunk. (A dolog praktikus oldalát nézve pedig úgyis erősebb nálunk…) Ám ez önmagában még nem elég. Kulcsfontosságú, hogy az árnyékot elfogadjuk személyiségünk részeként, s integráljuk magunkba. Így ugyanis nem kényszerül arra, hogy tünetet produkáljon, sőt hajlandó lesz együtt dolgozni velünk a megoldáson.
Szükségünk is lesz a segítségére, a megoldásra ugyanis nincs általános recept, hiszen – akárcsak az árnyék – egyénenként más és más lehet. A fenti példáknál maradva, sok egyéb mellett az alábbiak jöhetnek szóba:
Tanuljunk meg hinni magunkban, és merjünk kiállni magunkért. Terjeszkedjünk ki, azaz növeljük a befolyásunkat valamely területen (társadalom, üzleti élet stb.), illetve – ha spirituális beállítottságúak vagyunk – tágítsuk ki a tudatunkat. Lépjünk túl azon az alapvetően téves társadalmi vélekedésen, miszerint a szakmai kompetencia fordított arányban áll a nőiességgel. Ismerkedjünk különösebb elvárások nélkül, s ne éljük meg tragédiaként, ha kiderül: valójában nem sokat adhatunk egymásnak a másik emberrel. Tekintsük a búcsút lehetőségnek a továbblépésre.
Belül „gömbölyű”, kívül karcsú
Változtassuk meg az önmagunkról kialakított belső képet: lássuk magunkat vonzónak, karcsúnak, felszabadultnak. Ez eleinte bizonytalansággal tölthet el, mivel egyik pillanatról a másikra semmivé válik az a fajta védettség, amelyet a túlsúly jelentett. Ennek ellenére idézzük fel minél többször ezt a képet – először lelki-szellemi, majd fizikai síkon is egyre közelebb kerülünk majd hozzá.
Bár a drasztikus fogyókúra kimondottan ellenjavallt, célszerű evési szokásainkat felülbírálni és az ésszerűség határain belül megváltoztatni (e téren bőséges szakirodalom áll rendelkezésre). A legfontosabb, hogy a táplálkozás tekintetében a mennyiség helyett a minőségre helyezzük a hangsúlyt.
Valamelyest megkönnyíthetjük a dolgunkat egy egyszerű trükk segítségével: keressünk az ételen kívül más örömforrást jelentő ingereket (zene, illat stb.) – a lényeg, hogy az ízlelőbimbóinkon kívül minél több érzékszervünket használjuk.
Az út, amelyet senki más nem járhat végig helyettünk, hosszú és rögös – de ha következetesek maradunk, az eredmény minden addigi reményünket felülmúlja. Ahogy belülről egyre inkább „gömbölyűvé” válunk, úgy olvadnak le rólunk a felesleges kilók.
A túlsúly valójában tünet, amelyben az képeződik le, amit tudatosan nem akarunk megélni. Ha átmenetileg meg is szüntetjük - például egy drasztikus fogyókúrával -, az ok, azaz a tünetet kiváltó árnyék előbb-utóbb újra hírt ad magáról.
Tartós súlycsökkenést akkor érhetünk el, ha szembenézünk az árnyékunkkal, elfogadjuk személyiségünk részeként, és együttműködünk vele.
A legtöbben tapasztaltuk, hogy a fogyókúra hosszabb távon ritkán vezet eredményre. Nem véletlen, hogy különböző önjelölt táplálkozástudományi szakértők időről időre új csodadiétával rukkolnak elő, hiszen ahol kereslet van, ott megjelenik a kínálat is. E módszerekkel akár le is fogyhatunk, ám az eredmény valószínűleg nem lesz tartós. Jobb esetben „csak” visszaszedjük a leadott kilókat, rosszabb esetben a mérleg többet mutat, mint korábban, mivel a szervezetünk a diéta (vagy pláne diéták) során megtanulta: minden tápanyagot el kell raktároznia, hiszen bármikor eljöhet az újabb „hét szűk esztendő”.
Ez az állapot nemcsak az életminőségünkre hat negatívan, hanem esetleges kudarcainkat is hajlamosak vagyunk a kevésbé előnyös megjelenésre visszavezetni. A túlsúly azonban nem ok, hanem okozat. Úgy is mondhatnánk, hogy a tünete valaminek, amit szellemi-lelki síkon nem szeretnénk megélni. Még ha sikerül is „kiiktatnunk” – amire eleve nincs túl sok remény –, magát a problémát nem oldjuk meg. Így az előbb-utóbb hírt ad magáról, ha másképp nem, egy újabb tünet formájában.
A bennünk élő árnyék
A túlsúly valódi oka a bennünk élő árnyék. Hogy az árnyék pontosan mit fed, teljes mértékben egyénfüggő, ezért csak néhány alaptípust ismertetünk, mintegy gondolatébresztőként.
Lehetséges, hogy – persze nem tudatosan – szeretnénk valamit elrejteni, illetve másnak látszani, mint amilyenek valójában vagyunk. Tipikus példa erre az az eset, amikor az önbizalomhiányt jelenlétünknek szó szerint nyomatékot adva igyekszünk kompenzálni. Megeshet az is, hogy gyenge érdekérvényesítő képességünket „támogatjuk meg” a fizikai kiterjedésünkkel. Nőként esetleg a kisugárzásunktól próbálunk megszabadulni a pluszkilók révén, hogy férfi kollégáink ne a másik nem képviselőjeként, hanem minden tekintetben egyenrangú partnerükként tekintsenek ránk.
Bármilyen ellentmondásosan hangzik, még az is lehet, hogy a túlsúllyal azt próbáljuk kiiktatni életünkből, amire talán mindennél jobban vágyunk: a szerelmet. Az ugyanis természeténél fogva magában hordozza az elmúlás lehetőségét, amit fájdalmas volta miatt a legkevésbé sem szeretnénk megélni, különösen akkor nem, ha már bőségesen volt részünk hasonló tapasztalatokban.
Gyerekkorban rögzült viselkedésminta
Lehetséges, hogy a túlsúly nem az árnyékra, hanem egy rögzült viselkedésmintára vezethető vissza, amely életünk első éveiben gyökerezik. Egyet a mama kedvéért, egyet a papa kedvéért, és így tovább – míg végül nem kevés erőfeszítés árán sikerült „jó evő” gyerekké válnunk, aki méltó szülei szeretetére. Mivel azonban megszoktuk, hogy „mindent meg kell enni”, az anyagcsere lassulásával szinte észrevétlenül kúsznak fel testünkre a felesleges kilók. Ez esetben természetesen elegendő, ha fokozatosan változtatunk az étkezési szokásainkon.
Voltaképpen miért is eszünk?
A tartós súlycsökkenés érdekében először is meg kell keresnünk az árnyékunkat, és azt tudatosan meg kell élnünk. Tartós eredményt csak akkor érhetünk el, ha kilépünk a szenvedő alany szerepéből, és vállaljuk a felelősséget önmagunkért.
Először is kérdezzük meg magunkat: voltaképpen miért olyan fontos számunkra az evés (a fizikai szükséglet kielégítésén túlmenően)? Ellazít? Megnyugtat? Vigasztal? Valamiféle jutalomként fogjuk fel? Biztonságérzetet ad?
Majd nézzünk mélyen magunkba, és legyünk nagyon őszinték. Kinek akarunk megfelelni? Az élet mely területén vagyunk kevésbé sikeresek? Szenvedünk-e hiányt valamiben? Félünk-e valamitől? Mi az, amit szeretnénk eltitkolni mások elől?
A válaszok egyre közelebb visznek árnyékunkhoz, s előbb-utóbb a „személyes találkozóra” is sor kerül.
Lépjünk szövetségre az árnyékunkkal!
Még ha árnyékunk első látásra nem is túl szimpatikus, ne tekintsük ellenségnek – már csak azért se, mert jót tett velünk, hiszen a tünet formájában tudomásunkra hozta: rossz úton járunk. (A dolog praktikus oldalát nézve pedig úgyis erősebb nálunk…) Ám ez önmagában még nem elég. Kulcsfontosságú, hogy az árnyékot elfogadjuk személyiségünk részeként, s integráljuk magunkba. Így ugyanis nem kényszerül arra, hogy tünetet produkáljon, sőt hajlandó lesz együtt dolgozni velünk a megoldáson.
Szükségünk is lesz a segítségére, a megoldásra ugyanis nincs általános recept, hiszen – akárcsak az árnyék – egyénenként más és más lehet. A fenti példáknál maradva, sok egyéb mellett az alábbiak jöhetnek szóba:
Tanuljunk meg hinni magunkban, és merjünk kiállni magunkért. Terjeszkedjünk ki, azaz növeljük a befolyásunkat valamely területen (társadalom, üzleti élet stb.), illetve – ha spirituális beállítottságúak vagyunk – tágítsuk ki a tudatunkat. Lépjünk túl azon az alapvetően téves társadalmi vélekedésen, miszerint a szakmai kompetencia fordított arányban áll a nőiességgel. Ismerkedjünk különösebb elvárások nélkül, s ne éljük meg tragédiaként, ha kiderül: valójában nem sokat adhatunk egymásnak a másik emberrel. Tekintsük a búcsút lehetőségnek a továbblépésre.
Belül „gömbölyű”, kívül karcsú
Változtassuk meg az önmagunkról kialakított belső képet: lássuk magunkat vonzónak, karcsúnak, felszabadultnak. Ez eleinte bizonytalansággal tölthet el, mivel egyik pillanatról a másikra semmivé válik az a fajta védettség, amelyet a túlsúly jelentett. Ennek ellenére idézzük fel minél többször ezt a képet – először lelki-szellemi, majd fizikai síkon is egyre közelebb kerülünk majd hozzá.
Bár a drasztikus fogyókúra kimondottan ellenjavallt, célszerű evési szokásainkat felülbírálni és az ésszerűség határain belül megváltoztatni (e téren bőséges szakirodalom áll rendelkezésre). A legfontosabb, hogy a táplálkozás tekintetében a mennyiség helyett a minőségre helyezzük a hangsúlyt.
Valamelyest megkönnyíthetjük a dolgunkat egy egyszerű trükk segítségével: keressünk az ételen kívül más örömforrást jelentő ingereket (zene, illat stb.) – a lényeg, hogy az ízlelőbimbóinkon kívül minél több érzékszervünket használjuk.
Az út, amelyet senki más nem járhat végig helyettünk, hosszú és rögös – de ha következetesek maradunk, az eredmény minden addigi reményünket felülmúlja. Ahogy belülről egyre inkább „gömbölyűvé” válunk, úgy olvadnak le rólunk a felesleges kilók.
2008.08.29 09:23
arwen hát hétfőn voltunk együtt szerdán volt pém de azóta nem voltunk együtt mert beteg voltam és a kedvem sem volt semmihez. vagy lesz valami vagy nem :):) a zárt topikomból úgy lett most babás két anyuka hogy egyetlen egyszer voltak csak együtt egy hónap alatt apával :):):):):):)
én most nem is foglalkozom vele annyira
Cat: nem ma holnap lesz itthon:):):) de remélem hogy így lesz sőt biztosan.
most van egy lehetőség ausztriában lenne munka de ahoz közelebb kéne költöznünk győrhöz meglátjuk mégcsak elvi dolgon van a dolog de nem vagyunk ellene:):)
:):) a zárt topikomból úgy lett most babás két anyuka hogy egyetlen egyszer voltak csak együtt egy hónap alatt apával :):):):):):)
én most nem is foglalkozom vele annyira
Cat: nem ma holnap lesz itthon
:):):) de remélem hogy így lesz sőt biztosan.
most van egy lehetőség ausztriában lenne munka de ahoz közelebb kéne költöznünk győrhöz meglátjuk mégcsak elvi dolgon van a dolog de nem vagyunk ellene
:):)2008.08.29 09:46
Sziasztok!
Épp csak annyi erőm van, hogy írjak pár sort.
Tegnap óta sajnos a helyzet nem hogy jobb, de sokkal rosszabb! Éjszaka óta tartósan 39 fokos lázam van, mindenem fáj, enni is még csak most fél 11-kor tudtam. Addig meg csak aludtam jóformán. Nem tudom, mi lesz így!!!
Cat!
Igen a 39 fok felett láz a legveszélyesebb, de a petesejtet (ha meg van termékanyítve, ha nincs) már a 38 fok feletti is elpusztíthatja. Tehát, már esélyét nem látom, hogy ez a hónap számomra sikeres lenne.
Na, most megyek visszadőlök egy kicsit, aztán ha tudok, még jövök!
Pussz!
Épp csak annyi erőm van, hogy írjak pár sort.
Tegnap óta sajnos a helyzet nem hogy jobb, de sokkal rosszabb! Éjszaka óta tartósan 39 fokos lázam van, mindenem fáj, enni is még csak most fél 11-kor tudtam. Addig meg csak aludtam jóformán. Nem tudom, mi lesz így!!!
Cat!
Igen a 39 fok felett láz a legveszélyesebb, de a petesejtet (ha meg van termékanyítve, ha nincs) már a 38 fok feletti is elpusztíthatja. Tehát, már esélyét nem látom, hogy ez a hónap számomra sikeres lenne.
Na, most megyek visszadőlök egy kicsit, aztán ha tudok, még jövök!
Pussz!
2008.08.29 10:53
Sziasztok!! 
Andy!
Minél hamarabb gyógyulj meg, nagyon sajnálom
, hogy beteg lettél.
Picimami!
Hétvégén tessék kipiheni magad
Hát voltunk tegnap szemésznél és képzeljétek sokat romlott a szeme. Egy év -1 és-1,25 volt a szemüvege most meg -2,75, -2,75 kaptunk, de igazából rosszabb csak többet nem akart adni mert ez is elég nagy emelés. Külön-külön kb. -4 és -3 a szeme 
és ez nem javul csak romlik, azt mondta majd ha már megáll a fejlődésben a gyerköc csak akkor fog megállni a romlás és után igaz nem javul de nem is fog romlani. (Ezt már két doki is mondta, tehát ez van ) Kérdeztem, hogy attól is romolhatott ennyit, hogy nem hordja egyfolytában, de azt mondta, hogy sajnos nem függ össze a két dolog ha hordja akkor is romolhat, ha nem meg akkor is, tehát rosszat nem csinál ha nem hordja csak nem fog látni messzire. )
Igaz nekem is -2 volt a szemem, de nekem csak kb. 14 éves koromban és nem is romlott 24 éves koromig -2 volt, de aztán megmütettem és azóta tökéletes jövőre lesz 10 éve.
A férjem mondta, hogy akkor neki állhatunk gyűteni a gyerek szemműtétjére, mire felnő talán meglesz rá a pénz. (Nekem anno 150 ezer volt most 300 ezer, ki tudja akkor mennyi lesz )
Andy!
Minél hamarabb gyógyulj meg, nagyon sajnálom
, hogy beteg lettél.
Picimami!
Hétvégén tessék kipiheni magad
Hát voltunk tegnap szemésznél és képzeljétek sokat romlott a szeme. Egy év -1 és-1,25 volt a szemüvege most meg -2,75, -2,75 kaptunk, de igazából rosszabb csak többet nem akart adni mert ez is elég nagy emelés. Külön-külön kb. -4 és -3 a szeme
és ez nem javul csak romlik, azt mondta majd ha már megáll a fejlődésben a gyerköc csak akkor fog megállni a romlás és után igaz nem javul de nem is fog romlani. (Ezt már két doki is mondta, tehát ez van ) Kérdeztem, hogy attól is romolhatott ennyit, hogy nem hordja egyfolytában, de azt mondta, hogy sajnos nem függ össze a két dolog ha hordja akkor is romolhat, ha nem meg akkor is, tehát rosszat nem csinál ha nem hordja csak nem fog látni messzire. )
Igaz nekem is -2 volt a szemem, de nekem csak kb. 14 éves koromban és nem is romlott 24 éves koromig -2 volt, de aztán megmütettem és azóta tökéletes jövőre lesz 10 éve.
A férjem mondta, hogy akkor neki állhatunk gyűteni a gyerek szemműtétjére, mire felnő talán meglesz rá a pénz. (Nekem anno 150 ezer volt most 300 ezer, ki tudja akkor mennyi lesz
)
2008.08.29 11:16
gabi: én is szemcsis vagyok nekem -5-ös mindkettő nagyon szeretném én is megműttetni de nagyon drága majd ha apa jobban keres teszünk félre rá :):):)
Andy: jobbulást én ugyan nem voltam lázas de pihenj sokat ,igyál sokat főleg c vitamin tartalmúakat, és gyógyulj meg
:):):)
Andy: jobbulást én ugyan nem voltam lázas de pihenj sokat ,igyál sokat főleg c vitamin tartalmúakat, és gyógyulj meg
2008.08.29 11:26
Annyira gáz, hogy az országban normális műtétekért, és vizygálatokét vizetni kell.
És nagyon sokan nem tudják ezt megtenni, pedig szükségük lenne rá.
Nika!
Most sírok. Annyira meghatódtam, úgy sajnállak.
Tudom nem rossz a helyzetetek, de sok munka kell a megéléshez.
És érzem rajtad, hogy nagyon be kell osztani a pénz.
Sokan meg azt sem tudják mivel francoljanak..Ez nem igazság!
Szeretlek.
És nagyon sokan nem tudják ezt megtenni, pedig szükségük lenne rá.
Nika!
Most sírok. Annyira meghatódtam, úgy sajnállak.
Tudom nem rossz a helyzetetek, de sok munka kell a megéléshez.
És érzem rajtad, hogy nagyon be kell osztani a pénz.
Sokan meg azt sem tudják mivel francoljanak..Ez nem igazság!
Szeretlek.
2008.08.29 11:35
pici: én is szeretlek :):):) hát gen nem vagyunk nagyon szegények de a luxus már nem futja vannak nálunk szegényebbek is de jó lenne még egy kicsit több hogy ne azon kelljen aggódnom hogy holnap mi lesz ezért is szemezünk ezzel a munka és lakhely változtatással. sokkal több pénz bejelentett munka stb de majd meglátjuk
:):):) hát gen nem vagyunk nagyon szegények de a luxus már nem futja vannak nálunk szegényebbek is de jó lenne még egy kicsit több hogy ne azon kelljen aggódnom hogy holnap mi lesz ezért is szemezünk ezzel a munka és lakhely változtatással. sokkal több pénz bejelentett munka stb de majd meglátjuk 2008.08.29 12:35
köszike egyre jobban hiszek benne hogy működni fog :):):):)
:):):):)
2008.08.29 13:33
Andy!
Mielőbbi jobbulást neked!
Vigyázz mgadra, és hogy Dani el ne kapja!!!!
Pici!
Te meg lassan otthon leszel
Pihenj egyet t is!!!!!
Gratu a tetőhöz!!!!!!
Nagyon találó volt ez a fogyis dolog..... abszoéúte igaz.... vagy együtt élsz vele, hogy ilyen vagy, vagy nem veszel rlt atudomást és elhízol..... ja, majdnem két kiló minusznál tartok
Arwen!
Milyen volt az évnyitó????
Mi ha minden jól megy, akkor még ma este megyünk anyuékhz és csak avasárnap jövünk haza
Cat!
Mit néztek meg a moziban majd??
Sissi!
Jó hétvégét nektek!!!!!!!
Gabi!
Szóhoz sem jutok , hogy enyit romlott Vivi szeme Mitől 
Tök jó, hogy párod így haza akar jönni hétfőn hozzád!!!!!!!
Nika!
NAgyon szorítok, hogy összejöjjön párodnak ez az új munka... te benne lennél aköltözésbe????
Mielőbbi jobbulást neked!
Vigyázz mgadra, és hogy Dani el ne kapja!!!!
Pici!
Te meg lassan otthon leszel
Pihenj egyet t is!!!!!
Gratu a tetőhöz!!!!!!
Nagyon találó volt ez a fogyis dolog..... abszoéúte igaz.... vagy együtt élsz vele, hogy ilyen vagy, vagy nem veszel rlt atudomást és elhízol..... ja, majdnem két kiló minusznál tartok
Arwen!
Milyen volt az évnyitó????
Mi ha minden jól megy, akkor még ma este megyünk anyuékhz és csak avasárnap jövünk haza
Cat!
Mit néztek meg a moziban majd??
Sissi!
Jó hétvégét nektek!!!!!!!
Gabi!
Szóhoz sem jutok , hogy enyit romlott Vivi szeme
Mitől
Tök jó, hogy párod így haza akar jönni hétfőn hozzád!!!!!!!
Nika!
NAgyon szorítok, hogy összejöjjön párodnak ez az új munka... te benne lennél aköltözésbe????
Zsuzska
Nyiss Start-számlát – építsd gyermeked jövőjét! (x)
Ahogy a családalapítás, úgy a babavárás időszaka, majd az azt követő hónapok és évek is folyamatos tervezést igényelnek. Ahhoz, hogy gyermekünk, gyermekeink boldogan, magabiztosan váljanak felnőtté és megkezdjék önálló életüket hozzátartozik az anyagi gondoskodás és előre gondolkodás is a szülők részéről.
Társoldalunk kínálatából
A diák sokszor nem tudja, hogy mit miért kellene tanulnia – Gondolatok a tanulás hasznosságáról, tanári hozzáállásról
Minden fórumot megragad a gondolkodni vágyó emberek tudásszomjának... »
