Ritus! Megmosolyogtattál, ahogy olvastam a babád elhízásától való félelmeidet
De megnyugtatlak, anyatejes babák NEM híznak el!!! Az, hogy most ennyit hízott már, nem azt jelenti, hogy ilyen tempóban folytatja is ezt! Egyre többet fog mozogni, ledolgozza majd ne aggódj, nem lesz kövér baba! Majd ha már nem csak szopik akkor kell odafigyelni az étkezésére. Nagyon igaz az, hogy féléves korukig megduplázzák, egy éves korukra megháromszorozzák a születési súlyukat! Nagyobbik fiam 4,18kg-val született (61 cm), 5 hónapos korára ezt megduplázta, 8 kg volt, aztán lelassult a hízása, egyébként sem volt kövér baba, szép formás, ahol kellett ott voltak hurkácskák
Egy évesen 12 kg volt. Tehát nálunk bejött a duplázás és a triplázás. Most meg olyan vékony, hogy senki nem mondaná meg, hogy milyen hurkái voltak
És ne az órát nézd, te sem aszerint éhezel meg, bízz a babád pocijában
Aprooka! Én nem támadtam senkit, nem szokásom. Egyébként ha már ott tartunk, hogy kinek mi is a foglalkozása, mit tanult, elárulom három évig tanultam fejlődéslélektant, gyermekpszichológiát. Szóval egy pici fogalmam nekem is van ezekről a dolgokról, hivatalosan, papírom van róla. Ha én támadtam volna, akkor leírtam volna őszintén a véleményemet azokról a szülőkről, akik sírni hagyják a gyereküket, mert "csak 3 napig sír, 4. nap már aludni fog egész éjjel". De nem írtam le, mert nem akarok megbántani senkit. Azért szoktam írni ide a lányoknak, hogy segítsek, tapasztalatot adjak át, nekem ugyanis nemigen volt olyan segítségem, akire adni lehetett volna, szoptatás terén meg aztán egyáltalán nem.
Egyébként véleményem szerint egy újszülött babánál igenis 24 órás készenlét kell. És hidd el, tudom miről beszélek, kegyetlen másfél évem volt a második gyerekem születése után. Kezdődött ott, hogy egy hónaposan Dominik elkapta a tesójától az influenzát, magas láza is volt. Egyedül voltam itthon a két beteg gyerekkel (Dani akkor volt 3 éves), mivel párom napközben dolgozott, más segítségem meg nem volt (pedig anyám itt lakott akkor még a szomszéd házban, és nyugdíjas...) A hasamon friss vágás, mert császáros voltam, a kicsit meg naponta kellett vinnem a háziorvoshoz, így úsztuk csak meg a kórházat. Az akkori éjszakáimat nem is részletezem, volt, hogy a páromnak mondtam, hogy vegyen ki a fagyasztóból anyatejet, mert ha most meg kell szoptatnom a kicsit, akkor tuti összeesek (de ilyen csak 2 alkalommal volt). Ez az influenza nem múlt el nyom nélkül, utána sokáig a gégészetre hordtam a két gyereket. Aztán 4 hónaposan egyik éjjel Dominik befulladt, kórház, persze a főiskolai vizsgaidőszakom közepén. Innentől még többet ébredt éjszaka. Aztán a december-januári vizsgaidőszakom alatt Dani többet volt beteg, mint amit oviban volt. Segítség nulla. Utána szakdoli írás volt, májusban vizsgaidőszak, aztán júniusban államvizsga. Ezeket én úgy csináltam meg, úgy készültem a vizsgákra, meg úgy írtam a szakdolit, hogy este elaltattam a gyerekeket (ha a párom délutános volt az egész esti program az enyém volt), leültem a gép elé és írtam a dolgozatot, ha közben Dominik felébredt mentem be hozzá, pedig már ekkor elmúlt egy éves. Éjjel 1-2 órakor feküdtem le, reggel 6-kor csörgött az óra, amikor mentünk az oviba. Tanulni is éjjel tanultam. Napközben meg itt volt a gyerekek, ha Dani épp beteg volt, akkor mindketten. Ja és allergiás asztma és bronchitis miatt egy hónapból 2 hetet mindig betegen töltött itthon. És mellette ugye a háztartás is. Persze segítség szintén nulla. Ja és szülés után olyan vérszegény voltam, hogy vért akartak adni, nem engedtem, vasat írt fel a doki, nem tudtam szedni, mert szorulást csinált. A mai napig nem tudtam rendbe tenni a vérképemet, ami ugye még egy döfés a fáradtságnak.
Szóval ha valaki tudja milyen a kemény éjszakázás, és az állandó készenlét, akkor én tudom. És még mindig azt mondom, hogy mai fejjel sem csinálnám másként, és igenis felvenném a babámat ha sír, és igenis készenlétben állnék neki, amíg ilyen kicsi. Most már néha vár a kisebbik is, és pl ha mosogatok hoz ki játékot a konyhába és ott játszik mellettem. Jó nem mindig, mert azért még van mit tanulnia abban, hogy várni kell és türelmesnek kell lenni, de jó úton haladunk.
És kérlek ne vedd támadásnak amit írtam, nem ismersz, nem tudod milyen ha én támadok.
A történethez még hozzátartozik, hogy Dominik 17 hónapig szopott!!! És erre vagyok a legbüszkébb!!!
Bocs, hogy hosszúra sikerültem!