Zsunya,
nagyon igaz, amit írsz. A család talán a legveszélyesebb. Nálam pont fordítva volt, a szüleim meg voltak róla győződve, hogy anorexiás vagyok, pedig csak annyi történt, hogy miután abbahagytam az aktív sportot, nagyon lefogytam, lement rólam minden izom. Mikor Anyukámnak elmondtam, hogy babát várok, sírva fakadt(!!!), hogy úristen, nem fogom tudni kihordani
. Mondhatom, remek érzés volt, totál kiakadtam. Aztán jött csak a java, előfordult, hogy átmentem hozzájuk, és Anyu azzal fogadott, hogy főzött nekem már nem tudom, mit, és szeretné látni, ahogy elfogyasztom
, mert betegesen nézek ki, biztos benne, hogy nem eszem rendesen. És ez ment végig. Mikor kórházba kerültem, láttam az arcukon, hogy "na, megmondtam, hogy ez lesz" kifejezést. Amikor megszültem a teljesen normális súlyú kölköt, jött a "hátmeglátjukmennyitejedlesz". Sajnos megint lefogytam, szoptatni sem tudtam annyi ideig, ameddig szerettem volna.
Jött a következő felvonás. Erről nem szívesen írok, de így kerek a sztori. Ismét teherbe estem, de elvesztettem a babát
. Majd mégegyszer
. Közben a családi zümmögőkórusba beszállt anyósom is, aki elvonszolt egy csodadoktorhoz, hátha majd ő rendbehoz. Itt kezdődött a hízókúra, elhittem, hogy tényleg képtelen vagyok kihordani egy babát. Természetesen nem híztam egy grammot sem, csak annyit sikerült elérni, hogy már kinéztem egy pszichológust magamnak. Közben különböző borzalmas ízű teák, cseppek, izmosító csodatornák, persze semmi hatás.
Megint terhes lettem. És akkor megszállt valami magabiztosság, valahogy megéreztem, hogy ez nem mehet így tovább, hogy folyamatosan a testsúlyomon stresszelek, a természet engem így alkotott meg, nem tudok tenni ellene. A félidőig hánytam, semmi nem jött fel. (szerencsére lefelé sem) Utána jött pár hónap, amikor nagyon jól éreztem magam, elkezdtem kerekedni, igazi nőcinek éreztem magam
. 28.heti UH-n orvos: nagyon kicsi a baba, rendesen eszem?
Na, itt már egész nagylányosan megmondtam szegény dokinak a frankót. Aztán megszületett a csajszi, 3.5 kilóval, és kb. 50 centivel, és 34-es fejkörfogattal. És emiatt paráztattak 3 hónapig, senki nem mondta, hogy talán a gép téved, hiszen csak a csontok méretéből számol, így egy rövidebb babát kisebb súlyúnak is mér. Most nem fogytam vissza teljesen, és még mindig szopik a kiscsaj. (talán van összefüggés, nem tudom) Egyetlen problémám, hogy a ruháim egy része még mindig kényelmetlen
.
Ezzel a rövidke szösszenettel
arra akartam kilukadni, hogy a környezetünk, a család, a tv és egyebek mennyire tönkre tudnak tenni egy amúgy nagyon szép időszakot a hülye elvárásaikkal.
És Zsunya, szerintem a kritikusok nagy része sok mindent odaadna azért, ha a helyedben lehetne. Tessék az új társaságnak hinni!
Nem akarsz összehozni velük?
Jajj, a lényeget le sem írtam: a fentiek tükrében biztos azt hiszitek, alig szedtem fel valamit a terhességek alatt. Pedig nem: 20 és 15 kilót híztam! Csak senki nem akarta észrevenni
.
Adrienn,
ugye most már icipicit sem irigyelsz?
Zulu, kinek alszik a gyereke és torna helyett itt nyomja a gombot