2008.08.15 16:01
Szerző: Anonymous
Mit tehetünk mi magunk egy szebb életért?
Gabriel García Marquez,
a Száz év magány Nobel-díjas írója egészségi okokból visszavonult
a nyilvánosság elől.
Búcsúlevelet küldött barátainak:
„Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még
egy kis étellel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit
kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit
jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött
perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Ha Isten megajándékozna még egy élettel, egyszerő ruhába öltöznék, hanyatt
feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nem csak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés
okozza a szerelem hiányát. Valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg
repülni.
Annyi mindent tanultam Tıletek, Emberek… Megtanultam, hogy mindenki a
hegytetın akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély
megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy az embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma
látlak utoljára aludni, erısen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked
ıre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked
„szeretlek” és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”!
Mindig van másnap, és az élet lehetıséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a
dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani
Neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább,
tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor
nem jutott idıd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra!
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire
szükséged van rájuk, szeresd ıket és bánj velük jól! Jusson idıd arra, hogy azt
mondd nekik: „sajnálom, bocsáss meg, kérlek”, „köszönöm”.”