Tünci, átérzem nagyon a fájdalmadat! Nagyon sajnálom, borzasztó, amin keresztül mész..
A lehető legrosszabb egy nő számára. A férjeddel próbáljatok beszélgetni, együtt talán könnyebb feldolgozni ezt a tragédiát. Ő is biztos magába zárkózottan őrlődik fájdalmában (azért viselkedik úgy..)..De valahogy fel kell oldanod, mert ez neked is segíthet.
Az okot keresni.... Miért történt??Nem biztos , hogy van rá válasz. Vagy, ha van, azt nem akarja sokszor az ember elhinni...Csak őrlődik, tanácstalan, és megkeseredetté válik. Hónapok, évek telhetnek így el... Nem biztos, hogy ez a megfelelő reakció. De nyilván én nem éltem ezt át. Nem tudok és lehet nem is lehet tanácsot ilyen esetben adni...Maradj közöttünk, és beszélgess, hátha ez valamelyest segít..És próbáld a családodat magad mellett tartani, mert egy ember számára ők jelentik pozitív esetben a legnagyobb támogatást...
Ma volt nálam a védőnő, és elárasztottam a kérdéseimmel.. Holnap megyek orvosi vizsgálatra, mert végre letelt a dokim szabija. Én pedig holnap betöltöm a 38. hetet. Nem hittem volna.. és ráadásul milyen jól is érzem magam.. Szeretném már nem szedni a gyógyszereket, meg is mondom a dokinak, mert a végén nem az lesz, hogy koraszülök, hanem majd úgy kell "kicsalogatni" Barnit belőlem.. Jól érzi bent magát..
Kíváncsi vagyok a méhszáj értékemre is... Sokat keményedek...