Sziasztok!
Hunci!
Szerintem neked többet ártottak a végén, mint amennyit használtak.
A cukormérés helyett egy nyomorult vérképet kellett volna csinálniuk májfunkcióval, és akkor időben kiderül az epeproblémád.
Az égvilágon semmilyen, de semmilyen magzati tüneted nem mutatott a GDM irányába, inkább az idő előtti lepényelöregedésre, de mégis a GDM-mel b.szogattak az utolsó pillanatig.
Lehet, h. ha időben és korrekten kezelik a vérnyomásodat és nem stresszelnek folyamatosan, akkor nem alakult volna ki az idő előtti lepényprobléma sem. De ezt már sosem tudjuk meg.
És félek, h. a kórházbezárásos história sem kedvezett a terhességed végének.
Ezt akkor is megbeszéltük. Egyszerűen vérlázító!
Nagyon sajnálom, ami akkor veled történt!
Csakegy!
Én mindig azon röhögök, h. jössz itt olyan kajákkal, ami még átlagembernek is energiabomba!
Bár én meg főtt kukoricán, dinnyén, barackon és túrórudin élek.
(Na jó azért eszem husit is, csak ilyen melegben leginkább gyümölcsot kívánok)
De én nem lennék képes folyamatosan szúrkálni az ujjam! (Istenem, add, h. ne is kerüljön rá sor!!!!)
Az én véleményem a fenti vitában (nem követendő példa, csak leírom!):
Az én IR-em már évekkel ezelőtt jól definiálható hipoglikémiás rohamokban értesített a jelenlétéről, csak éppen senki nem foglalkozott vele.
Az első terhességemnél nem mertem volna abbahagyni a metet, szerencsére a dokim támogatta a szedését, bár inkább én írtam fel magamnak. De nem is volt semmilyen gond.
A szülés után, hiába olvastam el minden létező szakirodalmat, inkább nem szedtem szoptatás elején, mert Gergő eléggé hasfájós volt és nem mertem még tetézni is.
Aztán viszont annyira durván jelentkeztek a hipoglikémiás attakok, h. nem volt mit tenni, mint elkezdeni, ha nem akartam az utcán elájulni.
Az, h. a ded 4. hónapos növekedési megtorpanása ennek köszönhető vagy a vérvétellel is igazolt vashiányának, esetleg teljesen normális jelenség, ahogy a LLL írja, nem tudom.
Nem tudom, h. tényleg elviszi-e a met a tejet, mert addigra már nem lehetett mérni a dedet szopi előtt és után, annyira ficergett a mérlegen.
Ha azt vesszük alapnak, h. a szénhidrátbevitel tejserkentő lenne, akkor akár lehetne is benne valami, mert a met csökkenti a CH felszívódását a bélből, de ha azt vesszük alapul, h. a postprandiális hipoglikémia viszont sokkal rosszabb, mint egy met által limitált, de állandó vércukorszint, amit a met állít be az IR kiküszöbölésével, akkor dől ez az elmélet is.
Nem tudom.
Mindenesetre az egyre szaporodó ragyák is azt jelezték, h. szüksége van rá a szervezetemnek.
Most Kistesónál már a teherbeesés előtt emelnem kellett, mert a 2X850 mellett is újból megjelentek a ragyák és elkezdődött a hipózás. Érdekes módon a met emelését követően nem sokkal teherbeestem, de ez lehet a 3 hónapos Premens kúra hatása is, vagy az átjárhatósági vizsgálattól való tudatos ill. tudatalatti rettegés következménye is, nem tudom. (Látjátok, soha semmi nem egyértelmű!
)
Aztán a terhesség 20. hete körül megint jelentkeztek a hipós rohamok, jellemzően nem a gyógyszerszedést követően, hanem inkább a gyógyszer kiürülési fázisában, a másik tabletta bevétele előtt, tehát hajnalban, ill. késő délután (tehát nem a met miatt esett le a cukrom, hanem éppen a met hatásának híján).
Mivel nem igazán akartam amúgyis jól fejlett gyógyszerkészletemet még egy déli gyógyszer beiktatásával is megspékelni, meg nem voltam biztos benne, h. jó ötlet-e a terhesség közepén adagot emelni, azt találtam ki, h. váltok a Merckformin XR-re. Ez egy retard készítmény, vagyis elhúzódó felszívódású, egyenletes gyógyszerszintet biztosít egész napra, elvileg este bevehető lenne az egész adag, de én inkább a szokásos 2X1000 mg-ot szedem, így látom biztosítottnak az egész napi egyenletes gyógyszerszintet.
Azóta elmúltak a hipók. Remélem hosszabb távon is beválik.
Nekem az a véleményem, h. a hipoglikémiás rohamok tuti nem kedveznek a babának.
Ha valaki érzi is őket, akkor legalább tud róluk. Ilyenkor vagy a meten lehet módosítani, vagy a bevitt kajamennyiséget növelni.
Ha valakinek nincs problémája a cukrával, akkor ha szedi a metet és mellette szigorúan diétázik, akkor lehet, h. annyira leviszi a vércukrát, h. már az a baj (Hunci, neked is elég durván alacsony cukraid voltak a végén, ha jól emlékszem! Nyugi! Nem bántásiból írom, tudod nagyon jól!!!!!!)
Ha valakinek felső határérték közeliek a terheléses cukrai, tehát arra utaló jel van, h. a hasnyálmirigye nem fogja bírni, az viszont talán jobb, ha végig szedi a metet és diétázik, nem dobja a lovak közé a gyeplőt. Ez utóbbi esetben szerintem célszerűbb már az első trimeszter végén is megcsináltatni a cukorterhelést, de legalább HgA1c-t nézetni, ez ugyanis jelzi, ha az utóbbi 3 hónapban tartósan emelkedett vércukorértékekkel bírt valaki (ezt a vizsgálatot a háziorvos és a nőgyógyász is kiírhatja!!!!).
Egyesek azt mondták, h. nekik javult a terhesség alatt a cukorháztartásuk, kevesebb met is elég volt, van akinek viszont romlik a cukra és több met kéne, még az is lehet, h. nekem is emelnem kell majd. Majd kiderül.
Szóval semmi sem fehér vagy fekete! Ez az egész betegség annyira szerteágazó, egy csomó minden attól is függ, h. valaki a gömbölyded PCOS csoportba tartozik, vagy a vékonyba, van-e a családban vagy nála diabéteszre való hajlam, vagy nincs.
Itt nem lehet egyértelműen azt mondani, h. ezt vagy azt csináld, mert az az egyetlen út! Olyan ez, mint amikor a kezdő topikosok az után érdeklődnek, h. most akkor mennyit is kell szedni a metből, mert nekik csak 2X500-at, 3X500-at 2X850-et stb. írt fel a dokijuk. Nincs pontos recept, itt mindenkinek a saját bajának a fokától és a saját egyéni reakciójától függ a dolog.
UFF beszéltem!
(És már megint többet, mint kellett volna! )
mert ha egy terhes szervezet kíván valamit, akkor annak oka van de nem engedtem hogy az plusz ch-ba menjen bele.
).
)
[/url
