Sziasztok,
Csak fejből néhány dolgot:
Andy,
Márknak boldog szülinapot
Jól néz ki az a torta
Karácsonyra kaptam egy könyvet:
Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát (azért mégsem állhat a feje tetjére a világ!) címmel. Kb 3 nap alatt el is olvastam, és nagyon jó. Leginkább a kisiskolás (dackorszak) és a kamaszok (lázadás) problémáira próbál meg választ adni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy mi kisgyerekesek is nagy hasznát vehetjük. Az egész könyv alapelve az, hogy úgy állítsunk korlátokat a gyerekünknek, hogy az ne legyen büntetetés, viszont a szabályok megsértése következményekkel kell, hogy járjon. Bemásolok neketek ide egy rövidke részletet a könyvből:
"Doséné napközis pedagógus. Egyedül neveli az 5 éves Markust. Reggelente autón viszi az óvodába, amely elég messze van. Reggel nehéz Markusszal zöld ágra vergődni: a legójával játszik, s megáll körülöte az idő. Közben megissza a tejét - de még pizsamában van. S a helyzet minden reggel drámaivá fokozódik.
-3/4 8-kor kezdődik a hajrá. Bekiabálok neki: "Készen vagy?"
-Mindjárt!
Ez a párbeszéd félpercenként lezajlik és egy-kettő, felöltöztetem. Igyekszik kiszabadulni a kezem közül, kiabálja, hogy "fáj, hagyjál", de minden reggel megvívjuk a magunk kis harcát.
Markus nem hajlandó értelmes együttműködésre. Esze ágában sincs törni magát, nem izgatja, hogy anyja újra meg újra a plafonon van az idegességtől.
-Olyan pocsék nálunk a hangulat, hogy már előre félek a reggelektől - mondja Doséné.
Hét végén, egy békés nagyedórában beszél a gyerek fejével:
-Szeretném, ha egyedül öltözködnél, otthon is megteheted, hiszen az óvodában már önállóan öltözöl. (Markus figyelmesen hallgat, úgy mosolyog, mint aki érzi, hogy megértik. Az anyja így folytatja
Markus, pontosan be kell érnem a munkahelyemre. Ha másképp nem megy, pizsamában viszlek magammal, hozod a ruháidat, és az óvodában mejd felöltözöl.
Markus értelmes gyerek, bólint. Hétfő reggel pizsamában ül a legói között és elmerülten játszik.
-Gyere, Markus, indulunk!
-Még ne!!!!
-Markus, gyere!
-De még fel sem öltöztem!
Doséné megmutatja neki a ruháit, s karjára veszi és indulni készül.
-Engedj el!- üvölt a gyerek. Szélsebesen felhúzza a cipőjét, és rakétatempóban rohan az autóhoz. Anyja éppen beszáll. A gyerek ruháit követeli, de látszik, hogy kicsit meg is van ijedve. Mire az óvodába érnek, felöltözik. A búcsúzásnál megjegyzi:
-Milyen szigorú lettél! Nagyon bírom!
Délután Markus megkéri az anyját:
-Légy szíves, kétszer szólj, akkor nem felejtek el felöltözni!
A reggeli idegeskedés ezzel lényegében véget ér."
Persze rengeteg ilyen "esettanulmány" van még a könyvben, és nekem nagyon jónak tűnik. Egy-két ötletet már én is be fogok vetni
De inkább még csak apájánál
Apával:
Anyával:
A karácsonyfa alatt:
(holnap lesz a szülinapom)
heppi