Kiemelt témák

zsebibaba!
Sajnos közvetlen közelről "lefutott" életek példájáról tudok irni neked. Anyám szülei a negyedik gyereket nem tudták vállalni (mult század eleje), és odaadták egy távoli rokonnak a kislányt. Anyámék sose tudták feldolgozni, felnőtt korban előkeritették az addigra teljesen tönkrement embert, a testvérüket. Persze a gyereket cselédnek vitték a befogadó szülők, nem volt olyan jó dolga, mint a mieinknek. Mindenesetre anyámék, az akkori gyerekek rettenetesen elbizonytalanodtak, és sosem biztak többé a szüleikben, ezt utólag mindegyik elmesélte. Az eladott kislány pedig egy kissé bolond, depressziós magányos banyaként tengeti az életét, most 80 év körüli. Pár éve amikor apukám meghalt, és egy kórház megkeresett, hogy agyvérzést kapott, és engem jelölt meg legközelebbi hozzátartozónak, elmentem érte a kórházba, és elhoztam. Megpróbáltam magamhoz venni, de képtelenség volt. Nem volt képes beilleszkedni egy családba, hisz örökké magányos volt, és keserű. nem birta a gyerekeket, a köztünk lévő szeretet-kapcsolatot feldolgozni, de főleg azt, hogy ő sosem kapott ilyesmit. Visszaköltözött a lakásába, és magányosan él, és hiába minden próbálkozás, igy is fog már meghalni. És az élő testvéreknek a mai napig egyfajta leliismeretfurdalása van miatta, holott nem ők dobták el...

Davi! Úgy látom, hosszú az éjszaka
Ezzel kapcsolatban azt hiszem, Te megtettél minden Tőled telhetőt. Nyiltan kezeled a témát és a gyerekeid tudnak a múltjukról. Így őket nem lepheti meg egy váratlan és esetleg felkavaró felbukkanás. Azt hiszem, azt kell bennük kicsit tudatosítani, hogy mások esetleg másként tették ezt, lehet, hogy tudatlanságból, de mindenképp jószándékkal. És ebbe nem jó belegázolni. A Tieid biztos lesznek olyan érzékenyek, hogy szükség esetén ezt megértik. Én azt hiszem, így tenném. "Félnivalójuk" mindig a titkolózóknak van (ez most nem fenyegetőzés ). Ezért olyan nagy a felelősségük, és sajnos nem mindig tudják, hogy mekkora a tét. Én azt hiszem, abban a helyzetben is, amit Márti írt (14 nónapos volt a vérszerinti "megtartott" babó), csak úgy tudnám őt tiszta szívvel felnevelni, ha elmondanám neki az "elveszett" és meggyászolt testvér történetét, akármilyen fájdalmas is. Szerintem mindent el lehet fogadni, ami őszinte és amit a kényszer szül.
z

Jó reggelt, Hétalvók!

Én azt találtam ki, hogy irok az örökbefogadó szülőknek egy levelet, mégpedig most (hogy hogyan deritem ki a cimüket, az nem látszik lehetetlennek). Leirom, hogy J szeretné majd felvenni a kapcsolatot az öccsével (ő most olyan 8-9 éves lehet), mi a véleményük erről. Most még, ha akarják, és látják ennek a szükségességét, akkor felkészithetik a srácot erre az élethelyzetre. És a kezükben a döntés. Én elfogadom azt is, ha nem akarják, és akkor a gyerekeket kihagytuk a dologból (mert persze J-nak én sem szólok amig választ nem kapunk) Ugyankkor el tudom akár azt is képzelni, hogy mivel mindkét gyereket látogatták annak idején, ki tudja, hányszor jut eszükbe, hogy mi lett azzal a "másik kisfiuval"..? Nekem legalábbis aszem nem lenne mindegy.
Meglátjuk

Sziasztok!
Davi, mi van akkor, ha azt mondják, hogy J.-t is örökbe szeretnék fogadni, miután "újra rátaláltak" és a hivatal ezt támogatja, testvérek lévén?
Bocs, nem akarok negatív lenni, de benne van a pakliban...

a francba...
milyen igazad van!
bevallom, nem jutott eszembe (már megérte, hogy beirtam ide, hogy polemizálgassunk rajta)

Ugyanakkor kérdés, hogy egy 10 éves gyereket, aki 5 éve családban van, és persze mi is örökbefogadnánk, ha erről lenne szó, vajon elszakitanak-e a pusztán vérszerinti kapcsolat alapján, hisz érzelmi kötődésről nincs szó. De ezt tényleg nem szabad kockáztatni..

Szerintem el, mert érzelmi kötődés valamennyire van a testvére iránt (vagy nem?) és ennyi elég lenne nekik.

hát persze nem a Hivatal szemszögéből látom, de hol van az az érzelmi kötődés attól, ami köztünk van...?
..de inkább nem próbáljuk ki...

Akkor szvsz ezzel a projecttel várni kell. Semmiképpen nem mondanék le a dologról, megvárnám a nagykorúságot, de valami utacskát mindenképpen keresnék - ha módomban állna - a két emberkének.
Felnőttkorban már el tudják dönteni, hogy akanak-e vagy nem szoros vagy akármilyen kapcsolatot. ...
Mindenképpen lehetőséget keresnék - azt hiszem.

Sziasztok!
Igen, abban igazatok van, hogy a vér szerinti szülőnek valahogyan el kellene mondania a náluk lévő gyereküknek, hogy tul.képp. van egy tesója.
Azt hiszem, ez sokkal nehezebb dolg, mint nekünk nyíltan kezelni a gyerekünk örökbefogadottságát. Mert nekünk csupa jó dolgot hozott, míg a másik fél igyekszik nagyon mélyen eltemetni magában.

Mivel nyílt örökbefogadás volt, hozzávetőlegesen ismerjük a miliőt, amiben a tesó felnő. Nem tragikus, nem ettől félteném a lányom.
Hanem attól félnék, hogy ha a tesó szembesül az eddig titkolt ténnyel, akkor a szülei ellen fordul, és vádjaival a lányomban is megzavarhatja a kialakult kiegyensúlyozott képet. /Nem csinálunk mártírt az anyából, de nem is szidjuk. De ti nagyon jól tudjátok, hogy hogyan kell ezt kommunikálni. Ráadásul ebben az esetben tényleg így is van: az anya így próbált a lehető legjobban gondoskodni a gyerekéről./

Ara gondoltam, ha netán arra kerülne a sor, hog ya lányom látni akarja az anyját, akkor úgyis ő értesül a dologról és a találkozást megoldhatják úgy is, hogy titokban marad a tesó előtt továbbra is.
Én viszont NEM akarom titkolni a lányom előtt a testvér létét. Mert az anyjával való találkozást nem tilthatom. És akkor kiderül a tesó is. És az is, ha előtte én letagadtam.
Segítsetek! Jól gondolom-e ezt? Vagy tegyek úgy,mintha nem tudnék róla?
Ha beszélek róla, akkor hogyan?
Márti

itt vagyok, olvaslak, emésztem, gondolkodom
ha körvonalazódik, fogok jelentkezni

Jó nehéz kérdések ezek... Akinek már van tapasztalata ez ügyben, jó lenne, ha megosztaná velünk...
Mi még nem kaptuk meg az alkalmasságit, bár egy-két napon belül ígérték. Viszont a tanfolyamon velünk levő egyik házaspár két napja kapott egy szép féléves kisfiúcskát! Két és fél évet vártak rá, de megérte!

davi,
tegyük fel, hogy nem J. hanem Zs.-ről van szó. Tegyük fel, hogy a levélbeli megkeresésre pozitív válasz jön: igen szeretnénk, hogy a testvérek találkozzanak. Ezestben mi történne/mit tennél? (Vonatkoztasd miránk aktuális kérdésként)...

Ha jól értelmezem, akkor azért mondod Zs-t, mert ő már örökbe van fogadva.
Ha pozitív választ kapnánk a levélre, én nem bánnám, hogy találkozzanak, és tartsák a kapcsolatot.
Momentán ennek nem látom veszélyét, de lehet, hogy több szem többet lát...?

Csak az egyik ok a jogerősség, a másik a kor (és volt egy zárójeles mondatom is-> tehát nálunk aktuális téma, csak a levelet nem mi írtuk, hanem kaptuk)

Zsombi!
Nem tudom, miért nem tudod megnézni. Itt a legfrissebb, hátha ez most összejön! :-)

http://kep.tar.hu/csinnnka/index.phtml?aid=27614620&pid=4028318

gyönyörű !!!!

csinnnKA.... ez a kiskrapek egy csoda!

( A bölcső és kisruha ajánlat áll ám még!! )

Sziasztok,
Beleképzelve magam a helyetekbe, azt hiszem próbálnám örömként megélni egy esetleges testvér egymásratalálás lehetőségét. Hiszen jó dolog, hogy van még egy kapocs az életüben, nemcsak a szülői.
Daviéknál talán (biztos) könnyebb, ott a testvér is örökbebaba. Szerintem változatlanul az a fontos, hogy a J. tud róla. Így őt csalódás nem érheti (legalább is a Ti részetekről, ez is valami) Egyébként kizártnak tartom, hogy ennyi év után ki akarnák szakítani a környezetéből. (De persze jobb az óvatosság). Az meg nem is lenne rossz, hogy hol Dániában, hol itt vakációznának a gyerekek. Lehet, hogy még Ti (szülők) is összebarátkoznátok. Persze lehet, hogy én túl rózsásan látom a helyzetet (?).
Na majd még jövök, felébredt a lurkó
z

Sziasztok!
Bocsi a friss engedélyesektől, nem akarom túlzottan borzolni a kedélyeket, de bennem a mostani témánkkal kapcsolatban felmerült a kérdés:
Nem ilyen és ezekhez hasonló problémákról kellene beszélni az okosítón?
Persze kibic vagyok, én nem jártam, és még mindig mérges vagyok amiatt, hogy bevezették.
Ezerrel próbálom nyomozni, hogy mit is okítanak ott. Eddig nem sok eredménnyel.
Elmenni nincs időm a gyerek mellett és a pénzt is sajnálom rá, csak a kíváncsiságomat kielégítendő.
Apropó! Mindegyikőtöknek fizetni kellett?

Márti

Nahát, azóta senki nem járt erre? Márti, töprengtem azóta, és én is eléggé tanácstalan lennénk. A sumákolást nem szeretem, de azt hiszem tényleg nagyon fájdalmas megtudni egy kisgyereknek, hogy ha előbb születik, mint a testvére, akkor minden másképpen alakul. A barátnőméknél ugyanez a helyzet, sőt ők még képet is kapnak néha a testvérekről... Nem tartom szerencsésnek (akaratlan összehasonlítás stb). Különben még nem kérdeztem erről a véleményét, de most megteszem. Szerintem majd meglátjátok, hogyan fogadja az egész öf tényét, hogy mennyit kérdez. Ezalatt meg biztos kialakul a hogyan tovább. És mellékesen kiváncs lennék egy "szakember" véleményére is, akár a topicról . Aztán persze ezek bztosan olyan tépelődések, amiket az idő szépen magától elrendez. De persze én is állandóan töprengek hasonlókon.
Üdv
zuppa

Csinnka! Annyira gyönyörű a nagy fekete hajával! Nyugodt, boldog baba! Legyen nagyon sok örömötök benne!
Még a férjem is megnézte a képeket, és megállapította, hoyg szép gyerek!

A tesó kérdés nagyon nehéz. A kisebbikemnek (Gergőnek) biztosan van két 12-14 év körüli tesója. Állítólag a gyerekek tudnak is az örökbeadott öccsükről, de ez bozpnytalan info. Bár nem tudom hoyg titkolhatta az anyjuk a terhességet. mIndenesetre nem tudom én sem mit tegyek majd, ha szóba kerül. Attila fiamnak pedig biztos lesz testvére, hiszen a szülőanyja most is csak 23 éves. vAlójában még bele saem gondoltam ebbe a kérdésbe.
Zsuzsa

Márti! Ha tesót akartok, ne sajnáld rá a fáradságot és ne ezen múljon. Úgy tudom, mindenhol fizetni kell (kb. 7000 Ft). Lehet párat hiányozni, és tényleg hamar lezavarják (bár rettenetesen hosszú egy nap). Ha pedig felveted a tesótémát, lehet róla eszmét cserélni. Nekem felülmúlta a várakozásaimat, én is elég pipa voltam, de a társaságtól megvígasztalódtam. Egyébként érdeklődj körbe, hogy nem lehet-e valahogy könnyítést kérni (időben). ((((Én már hallottam ilyenről)))
z

Zsuzsa! Szerintem az, ha utána születik testvére kevésbé problémás. Egyrészt akkor jobban megértheti, hogy már megteremtődtek a feltételei (férj, életkor stb) a testvér megszületésének, mint azt elfogadni, hogy ő már "elkésett". (Ráadásul, ha nem tartjátok a kapcsolatot, akkor tényleg csak akkor derül ki mindnyájatok számára, ha esetleg meg akarja ismerni őket. Így nem biztos, hogy kell róla beszélni.
Márti, még valami eszembe jutott ha tudnátok, hogy konkrétan miben lehetetlenedett el a szülők helyzete a kislányotok születése idején (válás, munkanélküliség...), akkor valószínű könnyebben el lehetne mondani. Mert azt hogy úgy "általában nehéz helyzet", nem bizos, hogy azonnal megérti, hiszen sokan vállalnak úgy is gyereket.
Bocsánat, sok voltam mára.
z

Sziasztok!

Régen voltam...., de azért most elolvastalak Titeket.
Testvér témához: Matinak van 3 féltestvére (anyai részről). A legnagyobb is talán 3-4 évvel idősebb nála. Nevelőszülőknél vannak (együtt), fogalmam sincs, hogy az anyjuk mit tud róluk, és hogy a gyerekek egyáltalán tudnak Matiról.
Szerintetek meséljek majd róla a kicsinek? Hogy csináljam?
Hisz itt van nálunk kis D. is, nem akarom a gyereket összezavarni. Köszi a segitséget.



Tekintettel arra pedig, hogy hétfőn és kedden is dolgozom még, fogalmam sincs mikor tudok jönni, ezért ezúton kivánok MINDENKINEK ÉS CSALÁDJÁNAK BÉKÉS, ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

Hát úgy látom, hogy továbbra sem tisztult fényesre ez a testvér-téma. Azt hiszem, Zsebibaba jár a legközelebb az igazsághoz: majd kialakul.
És még valami felmerült bennem: a szavak jelentése.
Mi magunkat tarjuk az édesanyának. És szerintem ez így is igaz, attól függetlenül, hogy nem a mi vérünk csörgedezik a dedben. De mi viselkedünk úgy, mint egy édesanya. Tehát, aki megszülte, nem mint anya szerepel majd a gyerek előtt sem. És nem is fog soha anyaként tekinteni a gyerek arra nőre, mert (ha jól csináljuk) hozzánk fog ragaszkodni.
És itt azokhoz szólok, akik több gyereket fogadtak örökbe. Ugye, ti testvéreknek tartjátok a gyerekeiteket? Pedig se az "apjuk" se az "anyjuk" nem közös. A Családjuk közös és ez a lényeg.
Kérdés: mennyire számít itt akkor a vérségi kapcsolat, mennyire igazi tesó az, aki tőle távol él, soha nem találkoztak, soha nem éltek közös családban? (Davi esete más, mert ott a gyerekeknek van közös múltjuk testvérként éltek együtt.)

Ez most csak egy eszmefuttatás volt, elindultak a gondolataim egy irányba. Lehet, hogy rossz irányba, de ez majd kiderül, ha más is hozzászól.
Márti

Nem tudom... Az irány jónak látszik, csak egyetlen kérdésre keress magadban őszinte választ.
Ha holnap kiderül, hogy apukád félrelépett (bocs tőle), és valahol él egy számodra eddig ismeretlen ember, aki a féltestvéred, vajon mit tennél? Tudnál-e legyinteni, és továbblépni? Vagy akarnád-e látni, megismerni, netán megszeretni...?
( és most én tényleg csak az ördög ügyvédjeként szóltam, mert magam sem tudom...)

Sziasztok!
Csinnka! gratulálunk DaniMatyihoz, nagyon szép kisfiú, igazi karácsonyi ajándék!


Ami a testvérügyet illeti, mi abban a szellemben terelgetjük őket, hogy ugyan ők öf.babák, de testvérek, mivel a szüleik mi vagyunk. Kicsit ellentmondásos a dolog, de eddig nem okozott gondot. 2 gyerekünkről tudjuk, hogy vannak testvéreik, a másik 2-ről most azt tudjuk, hogy nincs testvérük. Mondjuk azóta születhetett.

Davi! amit a fenti hsz-ban felemlítettél, én pl lehet, hogy nem mennék utána, ha egyébként rendben az életem.

Mindannyiotoknak békés, szeretetteli karácsonyi ünnepeket kívánunk!
gyrmurék

hááát, a kérdések továbbra is csak kérdések...nekem.
Márti! nem is csak mi tartjuk őket testvéreknek, már a nagyobbik fiam is egyértelműen testvérének nevezi Gergőt.Úgy is viselkedik: hol veri, hol szeretgeti és védelmezi
Zsuzsa

Az enyémek is testvérek, öcsikék, és bátyusok, meg a hugica..
És akkor mit mondjak, amikor Zsuzska ma bejelentette, hogy neki M lesz a férje...?
(...nem is olyan vicces, ha jobban belegondolunk...)

Sziasztok! Szerintem, ha két babó együtt nevelkedik pici korától, akkor azok testvérek. Nekem van egy olyan barátnőm, akinek a születését annakidején nagyon vártam, a mamáink nagyon közeli barátnők voltak. Végigasszisztáltam a kiskorát és úgy is neveztük egymást, hogy "szívtestvér". Ma kicsit kevesebbet találkozunk, másfelé visz az utunk, de bármit megtennék érte, és a mai napig nagyon sokat jelent nekem. Pedig külön családban nőttünk fel. Szerintem az nem kérdés, hogy az együtt felnövő gyerekekben testvéri kapocs alakul ki.
Davi felvetéséhez: ha Apámnak máshol is lenne egy gyereke, nem keresném vele a kapcsolatot (persze csak ha apámmal sem tartanám, de hát a mi babáinknál ez így van)
Szerintem mi (jó, én ) túlproblémázzuk ezt a kérdést. A gyerekeink beleszülettek, ezzel nőnek fel és elfogadják, ha tőlünk a mindig őszinteséget kapnak és főleg nem bizonytalanítjik el őket a mi bozonytalankodásunkkal.
Z

Zsebi! Nálunk ez most valahogy magától így működik, ahogy leírtad. Ha itthon vagyunk ütik-vágják egymást, vígasztalják, szeretgetik egymást, úgy viselkednek, ahogy normális családokban a testvérek szoktak, és ha közösségbe (óvódába, játszótérre) kerülnek rögtön ott a véd és dacszövetség ami kifele az "idegenek" felé műxik. a mieink teljesen úgy vannak, mint a tesvérek, persze nálunk nincs meg az a sokszínűség, mint Daviéknál.
Szerintem ezen most kár rágódni, ha megoldjátok a napi gondokat, az jó, mindent a maga idejében.
üdv. mrs

Davi!
Hát belegondoltam: asszem, nem nagyon érdekelne. Illetve kíváncsiság szintjén talán igen, de közeli kapcsolat miatt nem. Mármint apukám egy lehetséges félrelépése miatti féltestvérem.
És abba is belegondoltam, hogy mi lenne, ha mondjuk holnap megtudnám, hogy engem örökbe fogadtak. Nem esnék kétségbe. Nekem akkor is ők a szüleim. Pedig apukámmal anyukám halála óta nem éppen mintaszerű a kapcsolatunk. De rosszban azért nem vagyunk. Szóval még így is őket tartanám az igazi szüleimnek.
És még a szülőanyám se érdekelne.
Lehet, hogy csak azért gondolkodom így, mert örökbe fogadott gyerekem van. de nemrég átolvastam az indexes topik egyrészét és ott Marika (azt hiszem) leírta, hogy ő felnőttként tudta meg, hogy örökbefogadott, de nem tette tönkre az életét.
Ezzel most véletlenül sem a titkolózás mellett akarok kampányoplni! Isten ments! Csak azt próbálom festegetni, hogy igenis igazi édesszülő-édesgyerek alakul ki öf. esetén is.

Fruzsi ugyan egyedüli gyerek, de unokatestvére van bőven. Az egész család az első pillanattól vér szerinti unokaként, unokatestvérként fogadta őt. Ez sokkal erősebb kötődésnek számít, mint az őt a vér szerinti testvérével összekötő vérségi kapcsolat. Szerintem.
Márti

Kedves Topiklakók!

A legszebb ünnepen kívánok Nektek sok örömet, boldogságtól csillogó gyerekszemeket, mert azt hiszem, nekünk ez a legnagyobb ajándék!
Töltsétek az ünnepeket békességben, az új esztendöt pedig egészségben.
Szeretettel gondolok Rátok:
Ancsa

Off:
Ancsa! Írtam mélt pár napja! Megkaptad?
Márti

Ancsához csatlakozva, egy kis kiegészítéssel. Mindnyájunknak kívánom, hogy vészeljük át ezt a pár napot , és jusson idő Ünnepelni is. Nálunk kölcsönös családi tatárjárás, amit persze nagyon várunk és örömmel emlékezünk vissza rá, de azért oly jó amikor vége, és otthon ünnepelgetünk magunkban és rágcsáljuk a bejglit.
Gondoltam, hogy nyitok egy "Jézusom, Karácsony" topicot..., de eztán inkább megkíméltem a Babanetet a topic burjánzástól
Szóval kiváncsi vagyok, hogy bírja majd egy kétéves babó 3-4 napon át az ünneplő rohamot. Ja és óriási koordinálás kell, hogy hogyan ne vegye észre a nappaliban a karácsonyfát! Töménytelen megoldandó feladat, úgyhogy átmenetileg felfüggesztettem mindenféle elméleti, nevelési problematikát. Ha van valami jó bevált tippetek, ne kíméljetek.
Ja, és kérlek Titeket, valahogy csináljatok Havaaaaat, mert beígértem egy
-t!!!!!
z

Kedves zsebibaba!
Kérlek kérj elnézést a nevemben a kétévesedtől, sajnos rengeteg dolgom volt az új rénszarvasaimmal. De hosszú még a tél és ígérem, hogy havazás ügyében is intézkedni fogok.
A karácsonyfa pedig igazán nem probléma. Sok helyen nem tudják elszeparálni a feldíszített fát, s ilyenkor a következőket szoktam tanácsolni. Nyugodtan meg lehet mutatni a gyermeknek a kivilágítatlan és ajándékmentes fát, mondván, hogy a Jézuska innen tudja, hogy a Család már felkészült a fogadására, s nincs már más dolog, csak várni és hallgatni a csengőszót.
Amikor elérkezik a megfelelő idő, akkor az ajándékokat be lehet lopni a fa alá, s miután felcsendül a várva várt csengőszó és felgyulladnak a karácsonyfa égői, a gyertyák és csillagszórók, már be is lehet menni közösen a szobába. Szépen meghitten a fát körül állva és egymás kezét fogva el lehet énekelni együtt a Mennyből az Angyalt vagy bármilyen karácsonyi éneket, szép csendben emlékezni lehet mindazokra a szeretteinkre, akik már csak az Angyalok mellől figyelik a mi örömünket és meghatottan lehet nézni gyermekeink arcán az áhítatot.
***
Békés és szeretetben gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!
Zsuzsa

Mindannyiótoknak Békés Boldog Karácsonyt kívánok!
(((Ja és én karácsonykor születtem, úgyhogy egy kicsit mindenki engem is ünnepel (kac-kac))))
Sziasztok:
Steiff

Davi!
Köszönöm! Bölcsőt holnap hozzuk el a barátnőmtől (a férje, az a tünemény lecsiszolta és újralakkozta, mert kopottnak tűnt számára... pedig hát tényleg jó lett volna enélkül is). Kisruha ügyben nyitott vagyok, majd mélben megkommunikáljuk, jó?! :-)
Nagyon sok babacuccot kaptunk, de épp 56-os és 62-es körüli hálózsákból és rugdalódzóból kevés van. (Érdekes viszont, hogy bodyból meg épp kisméretből kaptunk vagy 20 db-ot.)
Kaptunk babakocsikat (mélyet és sportot) keresztgyerek után, de nagyon rozzant, szerintem a sarokig se jutnék vele, arra jó, hogy kitegyem benne gyerkőcöt a teraszra levegőzni. :-)

Zsuzsa!
Köszönöm szépen! (Egyébként szerintem is szép gyerek!)
A nyugodtsága pedig engem is meglep. Eddig a két hét alatt összesen két délutánt hisztizett végig (védőnő szerint front volt, és a babák nagyon érzékenyek rá), mert máskülönben csak halk nyekergéssel jelzi, hogy éhes, és jószerivel soha semmiért nem sír (na jó, a hajmosást sem szereti, de a szimpla pancsit igen).

Gyrmur!
Igen, Dani igazi karácsonyi ajándék! :-)
Ha apukám köztünk lenne, akkor felülmúlhatatlan lenne a boldogságom... így azért van az örömben üröm is. De a baba igazi gyógyír a lelkemre, és fantasztikus nézni, ahogy napról-napra fejlődik, és bizony csudaklassz, szívmelengető érzés, amikor etetés után magamhoz ölelhetem, és hallom a jóllakott szuszogását, cirógathatom és puszilgathatom. Azt hiszem, tényleg nagyon nyugodt és boldog baba a mi uralkodónk! :-)

BOLDOG KARÁCSONYT!

sziasztok!
Nálunk a helyzet viszonylag egyszerü. A legnagyobb elviszi a három középsőt a délutáni matinéra, a legkisebb meg "segit" a Jézuskának fát dísziteni!
Eszembe jutott valami ezzel kapcsolatban, amolyan kis saját karácsonyi történet:
A férjem nagyon szereti a cicákat, és mindig szeretett volna egy fekete macsekot, de valahogy sehogy se tudtunk szerezni egyet. Amikor ideköltöztünk 3 éve, ugy alakult az anyagi helyzetünk, hogy a gyerekek kaptak csak karácsonyi ajándékot, mi felnőttek beértük az ő örömükkel (nektek nem kell mondanom, hogy ez nagyon is elég)
Szenteste délután, estefelé Gergő a gyerekekkel ballagott haza a moziból, a kihalt utcákon, a hóesésben. Egyszercsak meglepődve vették észre, hogy egy kis csontsovány koromfekete szőrcsomó ballag a nyomaikban. Megpróbáltak előbb nem tudomást venni róla, hisz akkor még albérletben laktunk, ahova elvileg állatot nem vihettünk. De a cica kitartóan, makacsul követte őket, nem nyávogott, nem panaszkodott, csak ment velük, mintha mindig is hozzájuk tartozott volna. A kapu előtt aztán nem tudták otthagyni. A fiuk igy adták át Iminek: "Apa! Ezt a cicát a Jézuska küldte Neked!"
Azt hiszem akkor ennél nagyobb örömet nem hozhattak volna a Karácsonyfa alá...

Áldott békés Ünnepet kivánok mindenkinek szeretettel

Békés, boldog, meghitt ünnepet kívánok én is mindenkinek!

Az előző 2 évben nem volt gond a karácsonyfadíszítéssel, mert Fruzsi még nagyon kicsi volt. Első évben fel sem fogta, tavaly meg átaludta a fadíszítést.
De az idén már nagyon is odafigyel a dolgokra. Eldugni nem tudjuk a fát, és a titokban díszítés sem megy. Így mi inkább azt a verziót választjuk, hogy a fát mi díszítjük, akár együtt is és ezzel adunk jelt az angyaloknak, hogy jöhetnek. Az ajándékot titokban odatenni sokkal könnyebb.

Boldog ünnepet!
Márti

Csatlakozom az előttem szólókhoz:
Boldog karácsonyt és sok örömet az új évre mindenkinek!

Csataló

sziasztok!
A Kossuth Rádióban 28-án éjjel hosszu műsor lesz az örökbefogadásról. Tudtommal dondaniel közreműködésével. Talán ő még pontosabbat is tud mondani róla...

Hú, de készülődik mindenki...

Mi is kívánunk Mindenkinek nagyon szép, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!!!

Láttátok tegnap éjjel a "Titkok gyermeke" c filmet az Igaz történetek sorozatban? Három vérszerinti anya teljesen különböző sorsa, akik örökbeadták a gyereküket. Ha nem látta valaki, szivesen leirom pár sorban a sztorit, bár elsősorban a vsz anyák sorsának, az örökbeadások okainak bemutatása miatt volt érdekes. Meg kellene néznie minden leendő örökbefogadónak (főleg a nyilt örökbefogadások), de azoknak is akik egy laza mozdulattal gondolkodás nélkül lelotyózzák a vsz anyákat....

Békés, boldog karácsonyt kivánok mindenkinek.

Cili és Tamás

Kellemes, békés karácsonyt kívánok mindenkinek szeretettel:

Caterina3

Davi!
Láttam, bár nem végig, csak az elejét, mert nyakig voltam a készülődésben. De a lényeget felfogtam: örökbeadó anyák sorsáról szólt. Illetve én csak egy anyát láttam, azt a fiatal lányt, aki azt vélte, övé volt a repülőszerencsétlenséget túlélt kisfiú. (Ugye az övé volt tényleg?)
Davi örülnék, ha leírnád a film tartalmát, lényegét. Fruzsi vér szerinti anyja is hasonló cipőben járt, mint a filmben látott lány.

Boldog karácsonyt!
Márti

Leroskadtam kicsit pihenni a nagy őrületben, addig leirom a lényeget.
Egy nyolcéves kisfiu lezuhan az örökbeszüleivel a szülinapján egy repülővel. Ő az egyetlen túlélő, és még épp annyit tud a rádión kommunikálni, hogy segítséget kér. A média természetesen kap a sztorin, főleg, hogy kiderül, hogy a fiu adoptált, és nincs élő örökbe-rokon, tehát ha a vsz anya nem kerül elő, akkor visszamegy állami gondozásba. Nos ennyi a sztori eleje. Az adást közvetíti egy rendkivül sikeres riporternő, aki ebben a témában komoly érzékenységgel jár el. Ugyanakkor látja egy fiatal nő, aki a házasságkötése előtt áll két héttel, és a születésnap, a kor, valamint az örökbefogadást közvetítő azonossága miatt ugy gondolja, hogy övé lehet a kisfiu. Azonnal a menedékházba siet, ahol találkozik a riporternővel, és még valakivel, aki szintén a gyerek anyjának hiszi magát. Ez utóbbi egy rossznak tűnő párkapcsolatban él, s a média-hír hallatán a férje tudtán kivül megy el a menedékházba. Ott szétkürtöli, hogy ő a gyerek anyja, és néhány dupla whisky kiséretében interjut ad egy stábnak. A média kideríti, hogy azon a kérdéses napon az a bizonyos ügyvéd 3 fiugyerek adoptálását intézte, tehát három potenciális anya van. Előbb megismerjük az esküvő előtt álló lány történetét. Egyszerü a képlet, 19 éves, egyetemista, akinek egy végzős diák gyereket csinált, majd a terhesség kiderültével elhagyta a lányt. Abortusz nem fordult meg a lány fejében, és szülői segítséggel ugy dönt, hogy örökbe adja a születendő babát. Megszüli, nem nézi meg, és elszakad tőle. Fizikailag. Mert lelkileg sosem sikerül neki igazán. Fontos momentum, hogy a vőlegény erről mit sem sejt.
A média közben leadja a whiskys nő sztoriját, megfűszerezve az időközben kiderített aknákkal, miszerint a nő fegyveres rablás, és kocsilopás miatt börtönben ült.
A nő a másiknak elmeséli a valós történetet. Akkoriban a fiuja veri, másikhoz pártol, aki azonban elhajtja, mikor terhes lesz. Visszamegy az előző fiujához (aki a jelenlegi férje), és visszakönyörgi magát. A pasi befogadja, de megalázza, üti-veri, és a gyereket nem engedi megtartani. Igy a nő egy verés után elmegy a psi köcsijával (kocsilopás), és nekivág a semminek. Mikor elfogy a pénze, bemegy egy boltba, ahol előbb két konzervkaját lop, majd mikor lebukik, előránt egy pisztolyt, és elmenekül némi aprópénzt is magával hozva. 20 mérföld után kapják el, és elitélik, két évet kap. Nem egészen fair eljárással elveszik tőle a gyereket, akit amugy maga is örökbeadna, de nyilt örökbefogadást szeretne, és sosem nyugszik meg a gyerek sorsa felől, hisz nem tudja, hova került. Ennyi az ő története.
Közben kiderül, hogy a harmadik potenciális anya maga a riporternő. Közelkeleti tudósitóként megismerkedett egy tiszttel, akivel nagyon szeretik egymást, terhes lesz, de a pasi meghal egy támadásban az Öbölben. Karrier, depresszió, a szeretett férfi emlékének megtartási képtelensége, sodródás az okai az örökbeadásnak...
Megjelenik közben a whiskys nő férje, aki pénzt akar csinálni a sztoriból, és "vállalja" a gyereket. Miután a feleség bekeményit, és nem engedi a pénzcsinálásra felhasználni a gyereket, a pasi megveri, majd lelép.
A volt diáklány vőlegénye is megjelenik, mélységesen megbántódik, hogy a nőnek ilyen komoly titkai voltak előtte, és elmegy.
A riporternő megszarolja az ügyvédet, hogy mondja meg, ki az adott gyerek anyja, különben megpiszkálja azt a bizonyos börtönbeli örökbeadási kérdést, ahol az ügyvéd nem jogszerüen járt el.
Kiderül, hogy a vérszerinti anya a whiskys nő, akinek a riporternő elmondja, hogy övé a gyerek. Az megnéz egy a fiu szomszédaitól kapott videókazettát, ahol a kissrác boldog, anyja, apja van, szülinapi partin kacag, és boldog, láthatóan mindene megvan, amire egy gyereknek szüksége van...
A volt diáklány vőlegénye visszajön, és szeretetben, megbékélten várják a híreket. A fiut megmentik, és amikor lehozzák, a whiskys nő azt mondja a volt diáklánynak, és a párjának, hogy az ügyvéd azt mondta, hogy a lány a vsz anya, a riporternő pedig hallgat az igazságról. A pár boldogan fogadja a hírt, és a lehetőséget, ami a kifiu felnevelését illeti.
A filmnek itt van vége...

Davi! Írtad, hogy 28-án éjjel a Kossuth Rádióban öf lesz a téma. Melik műsorban, mert én egy E-dúr gitárötöst meg egy Katona közvetítést látok az újságban. Pedig szívesen meghallgatnám. Tudsz róla vmit?
üdv és fogyjon a beigli mindenhol,
z