Sziasztok!
köszönöm szépen mindenkinek at a sok-sok törődést és jókívánságot, amit írtatok-küldtetek nekem az elmúlt napokban.
Sajnos tegnap, mire odaértünk az orvoshoz, már ömlött belőlem a vér...
Adoki ki volt akadva, amikor meséltem, hogy szerda óta vérzek, azt kérdezte miért nem kórházban fekszem..elmeséltem neki mindent, nagyon mérges volt...
Az én kicsi drága kisbabám meghalt, elvetéltem, tegnap meg is műtöttek sürgősségivel..
Ez a szemét, rohadt egészségügy, hogy nem voltak hajlandóak egy vérző terhes nővel foglalkozni, pedig könyörögtünk, a rokonom beszólt már dühében többször is és nem...nem voltak hajlandóak..mire eljutotam a Nyíróbe, adigra meghalt...
Nagyon ki vagyok borulva....
Most regenerálódok, próbálom feldolgozni, nagyon nehéz, a kislányom segít ebben sokat-sokat...
6 hét múlva kontroll, a méhszájam borzalmasan ronda, meg kell azt is műteni...De nem baj, legalább a következő terhességhez már renbe lesz. Én most 1 évig védekezni fogok, rendbe teszem a lelkem, a testem (mivel borzalmas szülésem volt és a testem még fáradt a doki szerint)..és utána újra belevágunk..akkor azonban feküdnöm kell szidorúan, azt mondta a doktor.
Sajnos ez történt....
Én most elbúcsúzom, nagyon klassz embereket ismertem meg itt, de nem bírnám végigvinni ezen a topicon, hogy ... hogy is írjam..
szóval március 7.-én születet volna meg a kisbabám és nagyon fájna olvasni, hogy kinek milyen vizsgálata volt, hogy már rúg a baba, hogy elindult a szülés, hogy megszülettek a babák.remélem nem haragszotok, most így gondolom...mindig arra gondolnék, hogy az én babámmal is ez meg az a vizygálat lenne, stb..FÁJ..
Majd eltelik kis idő, lehet bekukantok, de egyelőre így érzem..ne haragudjatok.
mindenki szuer emberitt, örülök a babáknak, kívánok sok-sok örömöt a terhességhez és gondtalan hónapokat, könnyű szülést..és rengeteg minden szépet és jót akkorra is, amikor már a kezetekben tarthatjátok a kisbabáitokat!!!!
Szorítok mindenkinek teljes szívvel!!!
ezzel a két versikével búcsúzom tőletek!!!
Úgy megnőttél, szinte félek
Várnai Zseni
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbeli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
Nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat –
fölemeled az anyádat.
Édesanyám
Nagy Ferenc
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.