Hajni, itt vagyok, csak közben kerestem egy képet a májusiban és gőzöm nem volt merre van, így fellapoztam ezer oldalt, szemem már jojózik, s mikor felsóhajtottam, kész, nem érdekel, feladom, na azon az oldalon volt
tudom megöl í kíváncsiság ezért elárulom egy ruha képe volt. Ennyi elég?
görögdinnye tudtommal mehet. én adnék Zitának, de hiába kínálom nem kéri, elfordul, meg sem kóstolja. Pedig a sajátomból ami ugye kívánatosabb
sajttal ugyanígy volt, végül már kétszer evett picit, de hogy
ettem és elcsente a tányéromról, fogta a kezében s azzal sétálgatott és szopogatta meg rágcsálta közben.
jaj, ma akkorát esett
a kiságyba, az ágy végétől át akert menni oldalra, s elvágódott, de szó szerint, neki a rács tetején kersztbe futó tömör fának, arccal, akkorát csattant
egyből néztem, szeme, foga orra, vérzés, de semmi hála Istennek! De nagyon sír és úgy kapaszkodott belém. Amúgy mielőtt elesett épp azt mutogatta el jóóó sokadjára
hogy neki hogy csípte be ma az ujjacskáit az ajtó, de hogy NEM bánt az ajtó, és mutatta a kézfejével, hogy nem-forgatja a kezét, ez új, eddig az egész karjával mutatta.
Hajni, mindenben igazad van
meg amúgy is morogj csak. én lépek, mert álmos vagyok. Ilyenkor, mikor apa meg nincs itthon és nem morog velem senki, hogy itt ülök..