Sziasztok!!!
Bocsánat, hogy eltűntem, júni végén átcuccoltunk anyukámhoz egy kis nyaralásra, és hogy onnan menjek a kórházba, ők meg vigyáznak addig Livire.
Ilba mondta, hogy írt nektek, de azért én is elújságolom, hogy szerda reggel kibújt a kis tündérünk, gyorsan, szépen, ahogy kell. Kedd reggel ctg, Barbi szülésznőm mondta, hogy lehet, hogy még ma találkozunk, késő este fájások, éjfétájt már az órát is néztem. Mikor beállt 10 percesekre, éreztem a burokrepedést, jött is a víz,
így elindultunk a kórházba. Beértünk hamar, már 5 percesekkel és 5 centi méhszájjal. Benne volt az is, hogy 1 óra alatt meglesz, így nem kértem fájdalomcsillapítót, mondjuk ekkor még nem is kellett, mert kibírható volt. Aztán 1 óra múlva már 7 centi volt, jöttek a tolófájások is hamar, csak a baba feje még fent volt, így még nem nyomhattam. Na ez már marha rossz volt. De nem kértem semmit továbbra sem. Innen mér csak kivártuk miíg szépen lejjebb jön Nóri a szülőcsatornában, utána 3 nyomás és kint volt.
Szülésznőm nagyon ott volt, sokat jelentett a segítsége, a helyettes doktornő (Radnai Katalin) is nagyon szimpatikus volt, nem volt hiányérzetem amiatt, hogy nem a saját dokim van ott.
2 napja vagyunk itthon, eddig minden tökéletes. Livi imádja, szépen szopizik, jókat szunyál, éjjel 1× ébred, eszik és szundi tovább, időnként van pici sírás, de annyi kell is.