Sziasztok! Szép jó reggelt mindenkinek!
Tessza!
Ez nagyon szép "monológ" volt! Szívemből szóltál!
Még magamon is csodálkozok, hiszen az első gyermekemmel is majdhogynem így voltam. Ugyan nem kellett 8-9-ki tudja mennyi hónapot várni rá (már a 2. hónapban velünk volt), de ott is a nyugodtság győzött. vagyis ez úgy volt, hogy engem 2005 májusában operáltak meg endometriózissal, és a dokim azt mondta, 1 hónapot várnunk kell, aztán lehet próbálkozni a babával, viszont, ha 2 hónap alatt nem jönne össze, akkor vissza kell mennem hozzá és egyébb beavatkozásokkal rásegítenek. Na most én 2 sikertelen lombik és rengeteg rossz élmény után nagyon akartam, hogy sikerüljön, és ne kelljen beavatkozás, hogy az első hónapban tuti ezért nem is sikerült. Aztán jött az augusztus és mi elkezdtük szervezni az esküvőnket (ami októberben 1-én volt), és teljesen lefoglalta minden gondolatomat a készülődés. Láss csodát: a NAGY napon és a nászúton már 3-an voltunk. Ugyan nem tudtunk még róla, mert mondván: "Már máskor is késett!", de amikor hazajöttünk a nászútról első dolgom volt egy teszt elvégzése és íme:
Tudom, ez sovány vigasz, főleg annak, akinek ezek a küzdelmek még az első gyermekért mennek. De most ketteskéért nekünk is küzdeni kell immár 8 hónapja és ésszel tudom, hogy meg kéne nyugodnom, nem folyton csak a babára gondolni, de valahogy nehezen megy. Abban reménykedek, hogy nálam is győz majd az ész az érzések felett!!