Sziasztok!
Vagyok, csak a hétvégét a szüleimnél töltöttem a gyerekekkel. A Férjem legénybúcsún volt, úgyhogy nagyon örült, h vasárnap nyugodtan kiheverhette a "fáradalmakat"
. Nekünk meg jó volt, mert anyuéknál sokkal hűvösebb van a házban is, meg a kertben is, mint itt Pesten.
Kolping hotel nem semmi módon drága! Asszem nekünk nem futja mostanában rá. Most vettünk egy házat vidéken, remélem szeptemberben költözünk is. Úgyhogy most egy ideig abba öljük minden "felesleges" pénzünkket.
Viszont legalább lesz sok helyünk, és végre el tudom szeparálni hangmentesen a gyerekeket egymástól. Ez nagyon hiányzik, mert Miki nyugalmat igényel egyre jobban az alváshoz, és sajnos azt nem tudok neki biztosítani. Ez nagyon tud frusztrálni.
Ági!
Emlékszem milyen szar volt az első alkalom, amikor én csináltam egyedül a fürdetést! De vígasztaljon a tény, h viszonylag hamar, már a 3.-4. alkalomtól fogva ki lehet alakítani ebben is egy rutint, és ha nem is úgy, mint a karikacsapás, de megy. Szerintem a mi szomszédaink is néha azt hiszik, h nyúzom a gyerekeket!
Reni!
Szia!!! Eredetileg hogy szerettétek volna a gyerekeket? Mi sem konkrétan erre számítottunk, de nagyon nem lepődtünk meg, amikor pozitív lett a teszt. Végülis nem védekeztünk, csak mivel az első gyerek 3 év alatt jött össze, azt gondoltuk, h időben nekikezdünk a kövinek....Azóta pedig... A múlt hónapban már csináltam egy tesztet, de szerencsére negatív lett...Úgyhogy mostmár igazán nagyon vigyázunk.
Nálunk is kevésbbé érdeklődik a nagy a kicsi után, mint fordítva. A Miki tök jól elvan, ha láthatja a bátyust, amúgy nemigen van el egyedül, kézben szeret lenni...
Sajnos nem szögelhetem oda Ágostont a Miki mellé, meg gondolom nem is lenne helyes.
Már ilyen kicsi korban is nagyon elüthet a gyerekek természete! Ágoston egy "könnyű" gyerek, jókedélyű, nem túl anyás, de azért ragaszkodó, szeret elmenni a mamákkal-papákkal, nincsenek különleges problémái, eszik is, alszik is. Néha persze túlpörög, meg akaratos is tud lenni, de melyik gyerek nem? Miki viszont. Anyásabb is, nyűgös is. Olyan mindig elégedetlen gyerek, rengeteget kell karban tartani, állva, mert azt sem szereti, ha leülök vele. Nem szeretin nagyon a helyváltoztatást sem, anyuéknál pl. még annál is nyűgösebb, mint szokott, ha lehet ezt fokozni. Szopizni nem nagyon szeret, viszont kanállal szívesen eszik papikat. És legalább aludni rendesen alszik. Bízom sorsunk jobbra fordulásában, de lehet, h ez hiú ábránd.
Boeske!
Hát, minden elismerésem, h minden nap egyedül vezényled le az esti szeánszot! Nekem csak kb hetente 1X kell, de azt sem szeretem. Mi itt lakunk nem messze a Nyírőtől, de én is a dokimhoz ragaszkodtam. Amúgy úgy tudtam, h a Nyírőben már nincs szülészet, vagy rosszul tudom?
Jártok templomba? Mi minden vasárnap, bár a két gyerek miatt csak felváltva.
Hát, a mai nap nem az én napom! Reggel már minden össze volt rakva, gyerekek menetkészen, h lemegyünk a kertbe, ahogy minden nap szoktuk. (nagyon izgik ám a napjaink!
Csupa változatosság és kaland! ) Keresem a kulcsom, de nem találom. Aztán beugrott, h amikor mentünk le a szüleimhez, Ágoston azzal játszott és leesett az ülés alá. Még gondoltam is, h nehogy. Hát, persze, h ottmaradt, a kocsi meg Tiszatenyőn, ahol ma melózik a férjem.
Úgyhogy nem tudjuk elhagyni a lakást, mert kívül nincs kilincs, meg azért nem hagyhatom nyitva az ajtót. De délután már tudunk menni, mert apósom elugrott a pótkulccsal.... Hát ilyen apró örömeink vannak nekünk...
Iszonyú rengeteget írtam, kompenzáltam, h nem jöttem eddig. Nagyon örülök, h megélénkült a topik!!!
Üdv: Viki