Nagyobb gyerekes anyukáktól szeretnék tanácsot kérni. Nálatok hogyan ment a szobatisztaságra szokás? Bene fejben tudja, miről van szó, de olyan kelekótya, és minden másra figyel, ráadásul beszélni sem beszél még teljesen érthetően, szóval a kommunikáció is akadozik, és ha én nem ültetem rá a bilire óránként, akkor bepisil. Visszük udvarra, mindenhova. Akkor ül rá ő maga,ha pucéran van, akkor odamegy. Ha van rajta bugyi, akkor becsurrant. Még van 2 hónap az oviig, tudom, hogy az sok idő, mégis aggódok.... Márti, te már 2 ilyenen túl vagy!
A másik, hogy első gyerekhez méltóan nagyon érzékeny. Ha az udvaron kivesznek a kezéből valamit, ha erősen rákiabálunk mások előtt, ha mások megverik, nagyon elkámpicsorodik. Véletlenül sem mondok neki olyat, hogy fiúknak nem szabad sírni, sőt megvigasztalom, nem is bírnám ki, hogy ne tegyem, de azt sem szeretném, ha azt hinné, majd én mindig meg tudom védeni, hiszen ez nem igaz. De visszaütni sem akarom megtanítani, sajnos megtanulja ő azt magától is
Sajnálom szegényt, mert közben hihetetlen szociális, nagyon szeret a gyerekkel játszani, midnig követi őket, ő minden buliban benne van (a rosszban is ), szóval olyan kis társasági lény.
Máig nem szereti a verekedést, de legalább már meg tudja magát védeni.
[/ur]l] 
nekem tartogatta a jót. (tudtam én, hogy képes rá, csak "szarik rám" 
Szépen elmagyaráztam neki(én mindent megbeszélek vele)alvás elött rácsücsül a wcre és ott végzi el a dolgát, ha esetleg mégis bepisilne az ágyba az sem baj, sőt apa és anya is bepisilt ennyi idős korában. A lényeg, hogy Ő már Nagy fiú! Egy ovisnak már nem kell pelenka!!!
)
nem vok fotogen, de jó ha tudjátok kivel álltok szóba 
nagyon szereti a pihiszékét
bucifejű
