Sziasztok!
A Miki szerintem is holnap reggelre jön, márcsak azért is, mert holnap lesz a névnapja! Nálunk újdonságszámba fog menni, hiszen tavaly még "nem volt tudatánál" a kiscsaj
Itthonra idén még nem jön, de arra gondoltam, elmegyünk az Árkád üzletházba, mert állítólag ott nagyon cuki Mikulás osztogat apróságokat... Legalább szép Mikulással találkozzon életében először
Zsombolya, édi a télapós történetetek! Úgy emlékszem én is arra a pillanatra, amikor rájöttem, hogy az óvónéni szandálja van a Télapón
OFF Davi, szívesen... és várom a véleményedet! ON
Márti!
Mivel a Ti öf-i történetetek hasonló az enyémhez, ezért elsősorban Tőled kérdezem... de, ha más átélt ilyesmit, akkor az ő véleményére s kíváncsi lennék!
Nos, a múlt év nyara nekem azzal telt, hogy "adja-nam adja, lemond-nem mond le szülés után". Hol megerősítést kaptam, hol elbizonytalanodtam... Aztán 3 hónap után a végső "nem" nagyon földhöz vágott! Majd újabb hetek ... "lemond- vagy nem mond le" projekt. De végre ez , ugye, győzelemmel zárult!!! Azt teljesen fel tudtam dolgozni, hogy miért nem az első baba, sőt, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban jártunk MI egymással
(Azt szoktam mondani, hogy azért ilyen idilli a helyzet, mert J. az én kislányom, csak pici volt és buta, és rossz pocakba költözött!) Azonban ez a bizonytalan 4 hónap azt eredményezte, hogy mai napig bennem van különböző dolgokkal kapcsolatban (pl. most lakáscsere előtt állok) a görcs, hogy összejön - nem jön össze, bizonyos szempontból bizalmatlan (?) lettem emberekkel...
És ez régebben, azaz időszámításunk előtt nem volt!!!! Ez kokrétan kapcsolható a 4 hónaphoz!
Nos, ismerős valakinek ez az érzés???? El fog múlni idővel, vagy pszichológushoz kéne mennem???
Valaki tapasztalt hasonlót???
J.