Sziasztok!
Megjöttem!
Tegnap este jöttünk haza, de írni már nem volt erőm, mert nagyon elfáradtunk, és annyit írtatok az 1 hét alatt, hogy csak az utolsó oldalt olvastam vissza, majd tájékoztasatok, ha lemaradtam valami fontosról!
A legfontosabb hírt azért láttam!
Monic!
GRATULÁLOK!!! Gondoltam ám Rád tegnap hazafelé!
A nyaralás végülis jó volt, mert szép helyen voltunk, jó volt a kaja, gyönyörű tiszta volt a víz, de ennek ellenére valószínűleg soha többé nem megyünk Horvátországba. Odafelé 2x kerültünk be dugóba, de 12-kor már ott voltunk Splitben, és 14.30 indult is a komp. Megvettük a jegyeket és elmentünk a közelbe nézelődni, és csak 2-kor álltunk be a sorba, mert a pénztáros nem mondta, hogy ilyen hosszú sorok vannak. A 14.30-asra természetesen nem fértünk fel, meg sem moccant a sor, a következő a 17.00-s volt. Na amikor azt elkezdték tölteni már örültünk, mert hirtelen nagyon megindult a sor, már láttuk is a kompot, de kb. 15-20 autóval előttünk betelt, így arra sem fértünk fel, vagyis maradt az utolsó 20.30-as komp. Na, amikor az végre megjött arra már felfértünk, sőt szerintünk sokkal több autót bezsúfoltak, mint az előzőre. Aztán utána jött a másik meglepetés, mert a pénztárnál azt mondták, hogy kb. 30 perc az út. Na, igen 2,5 óra volt, így a szállásra már csak 23.00-kor értünk oda, és még vacsizni sem tudtunk, úgyhogy sejtheted mennyire kivoltunk mindannyian.
A szállás elég egyszerű volt ahhoz képest, hogy 3*-osnak mondták, de megfelelt. És nagyon-nagyon tetszett hogy fenyőerdőben voltunk, és állandóan érezhettem a finom fenyő illatot. Meg nagyon sok levendula is volt mindenhol, ez az egyik különlegessége a szigetnek. Voltunk pár másik városkában, de nekünk ez pici volt, mert alig volt látványosság, így elég sokat tudtunk pihenni, ami jó is volt, mert baromi meleg volt, a napon alig lehetett kibírni.
Tegnap, hogy elkerüljük a hosszú várakozást a kompra felkeltünk 4-kor, hogy az 5.30-as komppal elinduljunk, és szerencsére el is tudtunk indulni vele. De most visszafelé is bekerültünk egy akkora dugóba, hogy lépésben mentek az autók vagy 9 km-en keresztül. Sőt, volt olyan is, hogy teljesen álltunk, és kiszálltak az emberek az autópályán az autóikból nézelődni... De persze nem igazán derült ki, hogy mi is a dugó oka, csak volt és kész. Aztán bekerültünk mégegybe, de az azért nem volt már ekkora, de így is kb. 2-3 órát csúsztunk. Ja, és a legjobb az egészben, hogy amikor elmentünk még indulás előtt az autóért a sógorom mondta, hogy előző nap elromlott a légkondi, szóval gondolhatod milyen kellemes volt így utazni.
Szegény férjemet nagyon sajnáltam, mert egyedül neki volt jogsija, így ő vezetett végig. Odafelé mi lányok végigaludtuk az utat, neki meg végig figyelni kellett. Ráadásul túl volt az én vigasztalásomon is, mert amikor hazajöttem a kórházból nagyon kiborultam, és ott sírtam a vállán.
Az injekciókat végül sikerült beadnia, de az első nagyon nehezen ment, mert egy elég vastag, hosszú tűvel kell beadni, mert olajos oldat. Szegénykémnek úgy remegett a keze, legalább 5 percig tartott mire összeszedte a bátorságát és beszúrta. Aztán megkaptam minden este, és nem is volt annyira vészes, csak egyszer fájt, de akkor úgy megijedt a felszisszenésemtől, hogy rögtön kihúzta a tűt. Na, én meg jól leszúrtam, hogy mi a francot csinál, most mégegyszer meg kell szúrnia, de ez már nem volt olyan vészes. Viszont másnap mindig fáj az injekció helye, pedig próbálom kimaszírozni, hogy ne csomósodjon be, de ezek szerint nem eléggé. Tisztára szita már a fenekem, és lila is, mert a nagy tű miatt mindig vérzik. De kibírom, ha ez kell! Csütörtökön már volt hányingerem, pénteken csak picit, meg tegnap is, de ma reggel is úgy ébredtem fel, hogy van. És ma reggel megcsináltam a maradék tesztet itthon, és rögtön + lett, sőt a tesztcsík erősebb volt, mint a kontrollcsík!. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy kedden mit mond a doki!