Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a drukkokat és a gratulációt, de még továbbra is drukkot kérnék, mert igazán majd az uh fog megnyugtatni, hogy minden rendben van
Szóval:
Reggel mentünk a vérvételre, addigra már olyan ideges voltam, hogy nem lehetett hozzám szólni.
AZtán megvolt a vv, és én elfelejtettem mondani a nővérnek, hogy úgy vegye ám le a véremet, hogy babát mutasson.
Kellett várni kb egy órát és egyszercsak jött a doki, mondta, hogy rohan a műtőbe de előtte szeretne mondani nekünk valamit. Kérdezte, hogy hanyadik napon vagyok a transzfer óta, én mondtam, hogy a 12.-en, mire ő elkezdte rázni a kezem, hogy gratulál.
Én persze sokkot kaptam, kérdeztem tétován, hogy tényleg? Mennyi a hcg? És amikor mondta, hogy 192 (na ezt már a tesztnek is ki kellett volna mutatnia én betoji
) elkezdtem zokogni és csak sírtam és sírtam. Ő rámmosolygott és elrohant műteni.
Mondtam is a páromnak, hogy biztos hülyének néz, de ő megnyugtatott, hogy nem én vagyok az első aki elsírja magát örömében.
Ezután kellett várni rá 2 órát, a konzin mondta, hogy a véreredményem olyan szuper ahogy az a tankönyvekben meg van írva, írt fel még 4 doboz utrot, aztán kérte, hogy 15-én itthon menjek el hüvelyuh-ra, mivel szabin lesz (akkor derül ki, hogy hányan is vannak), és ő pedig 22-én fog uh-zni engem (vagyis minket). Továbbra is nagyon kell vigyáznom magamra.
Persze ma délután óta fáj a fejem és a hasam, biztos az érzelmi megrázkódtatás.
Most majdnem 3 hét izgalom következik, hogy minden rendben legyen a terhességgel.