Hát belekezdek a történetünkbe, hátha lesz erőm be is fejezni.
Kedden mente ctg-re. Reggel elvittem Olivért a bölcsibe és valami miatt otthagytam a kulcsomat a szekrénybe és szoltam a gondozónőnek, hogy ha esetleg nem én jönnék érte akkor ki és hoyg a kulcsom a szekrényben.
Ctg-t megcsinálták tök jó lett és utánna szoltam, hogy kéne vérnyomást mérni, mert a dokim már múltkor is kérte. Sajna magas lett 148/ valamennyi. Így feghérjét is néztek és az is volt a vizeletemben. A szülésznő mondta, hogy várjam meg a dokit, mindjárt jön mert szülése lesz. Hát a doki már nem engedett haza. Hívtam Tamást ez van mennyen haza a cuccaimért és ugrasztottam a barátnőmet is, hogy hozza már el Olivért. Aztán kezdtük szervezgetni, mi legyen Olivérrel ki mikor tud rá vigyázni.
Ja és a doki megvizsgált de úgy hogy makd leugrottam a székből. Ilyet még sohasem éreztem. Gondoltam, hogy tágított egy kicsit. Na ettől kezdve pisilésnél észleltem a nyákdugót. A vérnyomásom sajna nem akart lemenni a dopagit mellé még korinfárt is kaptam.
Másnap reggel a vizitnél mondta a főorvos mondta, hogy mivel betöltöttem a 38. hete így a komplikációk miatt bármikor befejezhetik műtéttel a terhességet.
Kicsit megijedtem, mert úgy gondoltam, ha 40 hét akkor 40 hét és ha ő még ne akar kijönni akkor miért kell piszkálni, viszont a körülmények miatt aggódtam, hogy nehogy valami baja legyen Leventének. A Dokim azt mondta, hogy majd este, ha minden leletem meglesz megbeszéljük mi legyen másnap. Persze a dokim elfelejetett bejönniézt akkor tudtam meg amikor már rákérdeztem, hogy akkor most mi van, mert a családnak is tudnia kellene róla. Azt modták, hogy majd reggel jön a doki és akkor megbeszéljük. Persze én fél 5-től (önnállóan) nem ettem és reggel már nem is ittam, ha műtét lenne ne legyen gond belőle. A reggeli vizitnél megint megismételte a főorvos amit előző nap. A dokim perszenem volt most a viziten. (érdekes)
Közben már éjjel is és egész reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, görcsölgettem. Szóltam a szülésznőnek aki csinált ctg-t. A ctg is mutatta szépen egyenletesen a fájásokat. GHívták a dokimat aki azt üzente 11-kor császár. Na kezdődött az előkészítés.
Beöntés, borotválás, infúzió, sóslötty ivás
és katéter
Közben a Tamás is megjött és velem volt ameddig előkészítettek.
fél 11-kor bejött a doki és tájékoztatott mi fog történni és miért kell császár. Ja és megkérdezte, hogy ettem e ma. (próbált poénos lenni)
11-kor jött a műtör"fiú" és mentünk a műtőbe. Persze megint nagyon hideg volt. Elkezdtem vacogni, reszkettem mint a nyárfalevél. Nehéz volt mozdulatlannak maradni amig beszúrták a tűt, de szerencsére most sikerült és hataott az érzéstelenítő. Nagyon rendes volt az altatóorvos csajszi, végig szóval tartot mert említettem neki, hogy vizuális típus vagyok és félek, hogy rosszul leszek ha azon agyalok épp mikor vágnak. Szerencsére semmit sem éreztem és amikor kiemelték Leventét egyből felsírt és én is sírvafakadtam. Amikor kivették mindenki ámuldozott, hogy mekkora és azt mondogatták, hogy már most beírathatom az óvódába. Aztán pár perc múlva hozták megmutatni, megsimiztem és odadugták az arcomhoz és szinte egy percig puszilgathattam. Csodálatos érzés volt. Végre én is átélhettem, hogy milyen hallani felsírni a gyerekemet és milyen (szinte) egyből megpuszilgatni. Boldog vagyok, hogy érezhettem (ha kicsit is) milyenek a fájások és milyen amikor beindul a szülés. Ennek még azért is örülök, hogy legalább már Levente is ki akart jönni.
A műtét utánna még viszonylag sokáig tartott, de nem érdekelt. Ja és azt mondta az altatóorvos, hogy amikor kinyomják belőlem a babát az kellemetlen lehet és hájhat is de éles fájdalmat nem fogok érezni, szerncsére szinte nem is éreztem, csak onnan tudtam , hogy most nyomnak hogy nagy levegőt kellett vennem.
A műtét után betoltak az örző szobába ahova a császárosok kerülnek és EGYBŐL hozták Leventét. nem volt felöltöztetve, csak pelus és lepedő volt rajta. Egyből rátették a melkasomra és szopizni is megpróbáltunk, de sejna nem sikerült nem tudott szívni csak harapni. Ott volt velem 2 órát, ott aludt a cicimen. Aztán elvitték felöltöztették és kicsit később visszahozták. Majd este10-ig ott feküdt a melkasomon. Nagyon jó volt sokat puszilgattam szagolgattam. Aztán elvitték másnap reggelig. Megint próbálgattuk a szopit, de sehogy sem akart menni.Nem nyitotta ki a száját rendesen éppen hogy csak résnyire vagy még annyira sem. Sajnos ez így ment a következő napokban is és már adni kellett (állítólag) pótlást neki, szerencsére nem tápszert csak női tejet. Nagyon nehezen mentem bele, de lement a cukra és kellett. Azért mindig próbálkoztunk és a végén mellbimbó kiemelővel kicsit ment. Én mindig lefejtem ami a mellemben volt és ammellé kapta a pótlást is. Egy idő után már csak az én tejemet kapta nem kellett más.
Én sajnos nem voltam valami jól a vérnyomásom nem akar lemmenni és vasárnap már a fejem is fájt és alig kaptam levegőt Olyan volt mintha rátapostak volna a mellkasomra és a hátamra.Csináltak labort szerencsére minden oké volt.
Mivel hamar beindult az anyagcserém így gondoltam a műtéttől nem lehet.
Szerencsére már jobban vagyok, bár még nem az igazi, a hátam és légzésem, de az a lényeg, hogy itthon vagyunk.
Bocsi, hogy ilyen hosszan írtam le, de én már csak iylen vagyok.
Olivér még nincs itthon, mert a hétvégén belázasodott és a doki azt javasolta pár napig ne érintkezzen kisbabával. Az elöbb beszéltem vele telefonon Nagyon édes volt megkérdezte, hol a Levente és jóéjszakát kívánt nekem a papának és a Leventének is.
Amikor bejött a kórházba a nagyival méregette a kistesót és kérdezte, hogy akkor most ő még nem tud menni a kismotottal sé nem tud vele homokozni? Majd megtanítja fűrészelni. Nagyon édes volt, de hamar kezdett megkergülni és így el is mentek. Nagyon jó volt látni sokat bújt hozzám és sok puszit is adott. Nagyon hiányzik most is.
Na abbahagyom, mert már unhattok. Bocsi mégeygszer, hogy ilyen hosszúra nyúlt.
Jó éjt mindenkinek!!!