2003.11.24 16:04
Szerző: szabobetti
Banyóci!
Szegény anyukád..pedig még sokáig kell feküdnie..
Babazsúr:
anyósék jelentkeztek be csak a rokonok közül, ezért úgy gondoltam, elhivom a házban lakó gyerekeket. Le is jöttek két kivétellel /ez egy másik téma../. Csináltam falatkákat, tudjátok, amiket úgy fel kell szúrni.. Meg volt rágcsi. Jöttek anyósék is, meg a két barátném. Az egyiküknek 7 hós a fia, a másiknak pedig 1,5 , a lánya pedig 3,5éves.
Egész jó buli volt. Csináltunk képeket is, mindjárt rakok fel.
Azért az felidegesitett, hogy amint kiléptem a szobából, após felkapta a gyereket, anyós meg fényképezte őket. Mindezt addig, amig kikisértük Ati tesóját. Undoritó, nem? És ezt kétszer is eljátszották volna, ha anyós nem veszi észre hogy nem tetszett a dolog. Az volt a meglepő számomra, hogy mikor elmentek, akkor Ati jegyezte meg, hogy elég csúnya viselkedés volt! Hát ha megkérdezték volna, akkor biztos, hogy nem mondtuk volna azt, hogy nem fényképezhetik le! De igy sunyiban .. Még nem beszéltem ezt meg velük, de meg fogom, az tuti! Atinak meg mondtam, hogy láthatja, hogy miért nem fogom soha rájuk hagyni a gyerekemet. Én úgy vagyok, hogy ha én valamit mondok, akkor ne csinálják az ellenkezőjét! Még ha nem is értenek vele egyet. Vááá, nagyon berágtam rájuk!! Bár ezt eddig is tudtam, hogy ilyenek! Mert anno mikor kellett menjek a TB-hez, vásárolni, meg dokihoz, akkor anyós vigyázott a gyerekre, mert anyu nem itt lakik. Megmondtam neki, hogy ne vegye fel, csak ha már nagyon visit. És akárhányszor hazaértem, mindig ott volt a kezében. Meg ha ő ottvolt, akkor jött após is, meg mindenki. Jajj, de utáltam!! Ezért van az, hogy ki nem állhatom őket. De leginkább apóst, mert annyira el van szállva magától! Ő a nagypapa! Vagy inkább NAGYPAPA! Undoritóóóóó! Meg az is, hogy fogalma sincs, hogy kell egy gyerekkel játszani, és még meg sem kérdezi. Az az igazság, hogy már olyan szintre jutott ez a dolog, hogy ha már meglátom akkor idegbeteg vagyok. Anyóssal meg az a baj, hogy nem bizok benne, azért is, amit már leirtam, meg volt egy kirohanása is. Mert ugye, ahogy hazajöttünk a kórházból, onnantól kezdve minden nap ott ültek kb három órát. De minimum három emberke. Képzelhetitek hogy vágytunk rájuk. Soha nem voltunk kettesben ill. hármasban! Nem tudták/tudják tiszteletben tartani a magánéletünket. Ahogy telt az idő úgy idegesitett engem ez a dolog, és mondtam Atinak, hogy szóljon nekik, hogy ha már sűrűn jönnek, akkor legyen két nap egy héten. És telefonáljanak előtte, ne kopogás nélkül törjenek ránk./nem kérdezték, hogy gyerek alszik e vagy eszik, nem számitott nekik, de ők nagyon szeretik!!Volt, hogy após lerángatta Mendiről a takarót, mikor álmában megmozditotta a fejét, mert biztos fel akar kelni!/ Mintha otthon lennének! Erre anyós nem jött egy ideig, após változatlanul. Mentünk oltásra Mendivel, és miután hazaérve megetettük, lementünk sétálni. Mondtam Atinak, hogy hivja fel az anyukáját, hogy mikor jön haza a melóból, mert kimegyünk elé, olyan rég nem látta Mendit.
Erre anyós közölte, hogy ő otthon volt, mert hogy úgy volt, hogy megyünk oltásra. De nem szólt, hogy jönni akar! Mindegy, aztán megbeszélték, hogy akkor majd átjön nemsokára. Át is jött, én meg mondtam neki semmi rossz szándék nélkül, hogy milyen rég jött már. Erre úgy nekemesett, hogy ennek megvan az oka, merthogy milyen dolog az, hogy ő nem akkor láthatja a fiát, amikor akarja...
Úristen!! Ott helyben elbőgtem magam, mert ez annyira rosszul esett, és három órán át abba sem tudtam hagyni.. Na, akkor lett vége a jó kapcsolatunknak. Ugyanis vele nem volt bajom. De én az ilyen stilusú pampogást, anyutól sem szeretem hallgatni, nemhogy egy idegentől! Mert ők nekem azok. Sosem lesznek a családom!
Meg hát, hogy nem tudják felfogni, hogy Atinak már mi vagyunk a családja, nem ők! Jó, mindig a szülei maradnak, de mi nem leszünk a családjuk! Én senkitől nemtűröm el, hogy irányitson, vagy beleszóljon az életünkbe, és felülbiráljon. Eddig finoman viselkedtem, mert tekintetbe veszem Ati érzéseit. Apósék előtt sose mutattam, mit érzek, csak Atinak mondtam mindig hogy szóljon nekik, ha valamit nem jól csináltak. De Atit meg nem érdekelte, hogy én mit érzek, és most már elegem van. Semmi változás nincs egy éve!! Most bekeményitek, és el fogom mondani a véleményemet! Nem érdekel, hogy mit szólnak, igy is utálnak, és sem rajongok értük, akkor meg minek álszenteskedni? Mendi kedvéért járunk oda /vagyis én azért/. De ha nem veszik figyelembe hogy nem füttyszóra ugrálunk, akkor elég lesz neki egy nagymama és nagypapa is!!
na, egyelőre ennyi!
pusszancs,
Betti