Na vége a meccsnek, itt vagyok!
Viki!
Mi az a Ringató? Amúgy megyek szívesen, mostmár én is mobil vagyok, Tib cangával jár dolgozni, így ha nem esik nem fúj, nálam a slusszkulcs!
Banyus!
Imádtam a montázsodat, lehet hogy előbb belefogunk mi is ebbe a tesóprojektbe. Mennyi van pontosan a két vigyori között? Muszáj lesz mostmár vmikor lemennem hozzátok, titeket élőben is látni kell! Miért laktok ilyen messze?
Jahra!
Én emlékszem, hogy nem tudtál szoptatni, és arra is, hogy nagyon lázas beteg voltál. Szopival kapcsolatban, én gondolkodtam is, hogy vajon a nemszoptatós anyukák hogyan oldják meg a sok összebújást, látom neked sikerült. Nálunk már nagyon a végét járja a szopi, így próbálom nagyon kiélvezni minden másodpercét. Az első időkben állandóan a mellemen lógott, sokszor megfordult a fejemben, hogy micsoda szabadság lesz, ha már nem fog. Mondjuk azt nem bánom, hogy nem kell naponta nyolcszor fél-egy órákat szoptatnom, de azért napi 1-2 rendes nyugis szoptatást annyira bevállalnék. De nincs már, mert nem nagyon jön a tej, így Zizi türelmetlenül, gyorsan, nyűglődve szopizik, majd már forog is el. Mondjuk ma este rájöttem, hogy ha nem fekszünk le az ágyra, akkor nem kezd el rögtön forogni, így a karomba véve szopiztattam, és legalább 5 percig ment is a dolog, igaz közben kétszer úgy belemarkolt a karomba (ezt csinálja ha nem jön könnyen a tej), hogy kis fehér buborékok pukkantak a szemem előtt. Azért jó volt pár percig szorosan magamhoz ölelni, mert amúgy ő sem egy bújós fajta, mindig akad valami fontos nézelődnivaló, ha ölelgetem.
És "amúgy" hogy vagytok? Mióta építkeztek, nem most fél éve költözködtetek? Vagy az egy másik albérlet volt?
Főzés.
A barátnőm úgy csinálja, hogy az alapanyagokat nyersen összeválogatja kis adagokba és azt fagyasztja le, így amikor főzni kell, csak beledobja a vízbe főzni, így mindig friss a kaja a manónak. Viki módszerében az tetszik, hogy nem kell mindig összekoszolni a turmixgépet. Ja, én nem paszíroznék, több marad a szitában, mint ami átmegy rajta. Turmixgép vagy a botmixer szupertalálmány. Sajna nekem nem túl nagy a mélyhűtőm, így nem tudok sok mindent fagyasztani, pedig mindig furdal kicsit a lelkiismeret, amikor üveges kaját adok. Nekem is sokszor volt, hogy főzni akartam, de Zizi nem hagyta. Viszont eddig bármit adtam ennek a kis lököttnek, mindent de mindent megevett! Pedig a salátafőzelékem rettenetes lett, de falta. Sőt krumlpis barackot is, ami fincsi lehetett volna, ha nem keserű barackot teszek bele (nem kóstoltam meg előtte én béna), de azt is ette ez a kis drága. Olyan mint az apja, az is mindent megeszik, és egy-egy jobban sikerült kaja után fogadkozik, hogy elvesz feleségül
Azt még újságolom nektek, hogy Zita 3 napja megint angyali baba, olyan mint "régen". Lehet, azért is, mert Tib itthon van, így mindig nyüzsög valaki mellette, de nem igényli állandóan a foglalkozást, tök jól el van magában is. Jól is jött, mert 3 napja folyamatosan festünk, szerelünk, kalapálunk, így azzal, hogy jó kislány volt, ő is maximálisan kivette a részét a munkában.
Olyan érdekes viszont, hogy szinte egész álló nap hason van. Talán emlékeztek rá, hogy menyire utált hason lenni, de most hogy rákapott a forgásra, szinte csak aludni fekszik a hátára. Ma már láttam tőle kúszó mozdulatokat, behajlítja a kis térdeit majd rúg, meg a kezével is próbálja magát húzni előre, csak még nem jött rá a technikára. Mondjuk előbb utóbb így is eljut a céltárgyig, de több méteres kerülőúton, még akkor ha csak 20 centit kellett volna megtennie...
Ugyanakkor 2 nap után abbahagyta a beszédet, pedig felemelt fejjel annyira édesen mondta, hogy bábbábböbböbá!
Lányok, nektek is isznak a pöttömök pohárból? Mert ebben Zitus lassan verhetetlen. Ha meglátja, hogy iszom, nem tudom hogy, de egy pillanat alatt mellettem terem, és szabályosan kitépi a poharat a kezemből, és nagyon mohón veti rá magát. Mondjuk még mindig szopizni próbálja a poharat, így szinte az egész a nyakába ömlik, de a lelkes és kitartó, meg persze én is igyekszem türelemmel itatgatni. Mondjuk, ha épp tejes kávét iszom, akkor el kell bújnom előle. Olyan aranyos ahogy a füléig ér a pohár szája, rém büszke vagyok rá, hogy ilyen vállalkozó szellemű. Van egy fotóm, amit sikerült a férjemnek lekapni, csak ezen úgy néz ki mintha én itatnám, pedig előtte még két kézzel markolta a poharat és szuszogott bele, mint egy kis vaddisznó, csak a fotózás elvonta a figyelmét. Nem baj azért feltöltöm.
Anyám, most nézem mennyit írtam. Iszonyú hosszú lettem, ezt tuti nem olvassa végig senki. Bocsi mindenkitől.