Ági!
Azon filózom egyfolytában, hogy mivel dobhatnálak fel!? A párom ma egész nap utazóban, de elvitte a kalandvágyó nagylányomat is magával a kuncsaftjaihoz. Mondjuk ismert terep, jártunk már ezeken a helyeken éppen elégszer együtt is. Hazafelé átugrott a határon és bevásárolt a jó büdös francia sajtok legjavából. Nagyon olcsó ott a sajt, egy camambert 2 Euro, itt meg legalább 4, de nem is nagyon lehet kapni...
Én tegnap este is güriztem lefekvés elött vele, meg ma is. Csomagokat átvenni, jelezni neki, mi jött, kaját csinálni, aztán csomagok pakolása postakészre, neki meg nyomulás megint. Most éppen a svájci határra ment, ha szerencsénk van, eljut még a Migros-ig és vesz nekem/nekünk egy vödörnyi csokit, mert éppen akciós, meg sajtot is! A franciáka puha sajtok, a svájciak a kemény sajtok specialistái, így jó a kontraszt. A milánói útról van még olivabogyó, kész európai terített asztal!
Szóval azt akartam csak mondani - én haspók, mert a kaja megint elvette a maradék eszem -, hogy talán sikerül júniusban Pestre jönnünk és akkor meglátogatnálak téged is, meg Nikit is! Ha persze neked sincs ellenvetésed. Beszél a párod angolul vagy németül? Csak arra az esetre, ha éppen jelen lenne, mert akkor az én férjem se unatkozna, amíg mi csajok csevegünk.
Meg akkor át tudnám adni egyesével mindenki virtuális ölelését, hm?
Apró!
Akkor valahogy úgy szeretsz veszekedni, ahogy én is! Nem szeretek veszekedni, de néha kibuggyan az emberböl és én se szeretem, ha füt növesztünk a sérelmeink fölé, hanem ha kivágjuk a tályogot még mielött nagyobb bajt okoz. Olyan mediterránosan, nagy csim-bumm, égzengés, de esöre rögtön napsütés és szivárvány. Ideális esetben.
Én mondjuk nem várok el töle házimunkát, max. ha felakasztja magától szököévenként a ruhát, de semmi extra. A veszekedések témája mégis ugyanaz, a stílusa. Nem az a gondom, hogy neki segítenem kell, de hirtelen, mert képtelen az idejét beosztani, hanem az, ahogy megkér, jobban mondva utasít erre. Ez okozza nálam a fennakadást és a teljes befékezést. Ha nem stimmel a stílus, nem vagyok hajlandó rá reagálni, s ettöl neki rögtön el kezd habzani a szája, jönnek a bántások, stb. Otthagyom. Ha meg lecsillapodott, megbeszéljük, csak sajnos nem tanult hozzá 10 év alatt sem. Miért nem tud annyit mondani, hogy teszem azt: Te bajban vagyok, nincs rá már idöm, nem lenne gond, ha egy kicsit segítenél? Ehelyett: csináld ezt, vagy azt, de azonnal, minden essen ki a kezedböl, mert ha nem csinálod meg, a te hibád, ha csödbe jutunk, stb. Hát nem tudom, hogy ki az, aki erre szívesen segít élete párjának...
- Milyen jó is, hogy éppen Regöt pelenkáztam, mennyivel jobb frissbe kakulni! -
Visszatérve a férjed félrelépésének módjára: nem semmi. Nem túl sok gerinc szorult belé, csoda, hogy nem esik magától össze. De hágy hogy is tette volna eddig, hisz te tartottad öt meg a formájában, most meg egy másik támaszt talált, mely lehet, hogy egyenes járásra már nem jogosítja, de így félig meghajolva talán észreveszi a lába elött heverö dolgokat is...
Te meg közben az edzett acélra emlékeztetsz, csillogsz és sugárzol az erötöl! Nagy ember vagy!
Mentem a büzmentesítöbe... Már a lányom is reklamál. Neki bezzeg jó a szaglása.
Türelmetlen is, mert már vetközteti Regöt...
Barbi