Kiemelt témák

juhhé, én nyitottam az új oldalt

Lidke, másold lécci azokat az élményeket ide is! Engem nagyon érdekel, hogy hogy lehet erőteljesen képviselni, amit az ember akar, egy ilyen rámenős rendszerben - ebben, félek, nem vagyok alapból től jó, bár párszor már sikerült túllépnem magamon, és az mindig nagyon jó volt. És simán hazaengedtek két nap után saját felelősségre? Én már olyat is hallottam, hogy akkor, mikor az anyuka ezt kezdte pedzegetni, a gyerekorvosi vizsgálat után egyszercsak rákerült a baba lapjára, hogy kicsit sárga, kicsit ez, kicsit az... és nem engedték Az ilyen sztoriktól megy bennem föl meg le a para.

Rétes: haha, hát ez a párhuzam a halállal nem jutott volna eszembe, az fix! Fene tudja, én valahogy átfelé sem kívánkozom még úgy igazán, hiába vannak elvileg szép dolgok a fejemben, hogy milyen lesz ott a teniszpálya... Száz vág meg terv van a fejemben, amit az első meccs előtt még véghezvinnék emitt. A szülés viszont más: most valahogy nagyon vágyom rá, hogy átéljem már. Megint. Nem is a vége hiányzik, amiről első alkalommal lemaradtam (a kitolási szakaszban toltak be ), hanem az, hogy a vajúdást, az első részt szebben, tudatosabban éljem át. Magam sem értem...

Dana: brrr, rémes, mikor az ember kívülről látja-hallja, hogy hogy mennek a dolgok. Amikor én feküdtem benn már a szülés után, akkor is volt ilyen döbbenetem, hogy olyan doki, aki a szülészet egyik sztárja, mindenki imádja, hogy milyen jófej, vicces, kedves, mindent elmagyaráz, stb... hogy bökött el sorra dolgokat, és - ezt valahogy senki nem vette észre??? - sorra majdnem minden kismamája császáros lett, csak úgy, viccelődés közben. Hát ezért nem adok én az olyan orvos-ajánlásokra, hogy "az én dokim a legjobb, végig nagyon figyelmes volt, mindig mindent elmondott türelmesen... stb"...


Zsolka

Zsolka!
Pedig az én dokim a legjobb... (tényleg! )
Megkeresem, aztán másolom. Olyan nincs, hogy saját felelősségre nem engednek. Ennek ez a lényege! Csak megpróbálnak meggyőzni, rádijeszteni, de ha kitartasz, akkor kénytelenek elengedni. Csak ha mégis baj van, akkor a tiéd/tiétek ezek után a felelősség. A sztorihoz nálunk előljáróban hozzátartozik, hogy a Kevével nálunk nagyon komoly gondok voltak a szopással, én viszont nagyon eltökélt voltam, hogy a gyerek anyatejen nőjön föl. Ennek köszönhetően két évvel ezelőtt eléggé kiokosítottam magam a témában. Ha ez nem lett volna, biztos nem lettem volna ennyire "elszánt", de így tudtam, hogy nem lehet baj.

Megymag!
Nekem 32 óra volt a vajúdás, ebből az utolsó 19 kétpercesekkel telt, és egészen addig rettenetesen élveztem, amíg nem lett biztos a császár. Onnantól már fölöslegesnek éreztem a fájásokat, és azt az utolsó egy órát nagyon nehezen viseltem. Úgyhogy szerintem nem az időtartamtól függ, hogy ki hogyan éli meg. Így utólag ha választhatnék, hogy legyen meg egy óra alatt, vagy ugyanígy, az utóbbit választanám.

Evicuska!
Szia!
Én sem hiszem, hogy a flow jó volt a nálatok, és csak kitalálták, hogy műthessenek. Arra más, ennél sokkal banálisabb indokokat szoktak felsorolni, és egyszerre többet.

Zsolka!
Még az előző oldalon kérdezted, hogy mitől volt Déva születése pozitív, gyógyító élmény a császár ellenére.
Hát, ez szerintem egy nagyon összetett dolog. Egyrészt, az általam felállított százalékos felosztás miatt. Ebben az én összes, szüléssel kapcsolatos vágyamat tekintem 100%-nak. Ebben benne vannak olyan dolgok is, mint hogy a férjem visz be autóval, ha lehet, akkor éjszaka, vajúdás, amire nem mondják látatlanban, hogy azok biztos csak jóslók, meghittség, békénhagyás, stb. Ebből én itt 90%-ot átéltem, magát a kitolást én csak 10%-nak tekintem. Ez már önmagában is jó arány. Megélhettem olyanokat is, amik nem is szerepeltek a "listán". Ezek olyasmik, mint a zuhany alatt, labdán ülve vajúdás, az egy-egy perces alvás a kétpercesek között, amiről előtte csak hallottam, hogy lehetséges, ha a nő eléggé befelé tud fordulni, meg hasonló. Emellett volt egy rendkívül figyelmes, tapintatos dokim, és egy szintén szuper ügyeletes szülésznő. Ezek a 90%-omhoz még plusszok, így el sem tudok képzelni szebb szülést ennél. Egyszerűen úgy volt tökéletes, ahogy volt, és ugyan nagyon akartam a sima szülést, most nem maradt bennem óriási űr.

Na, mindjárt keresem a másolnivalót.

Ráakadtam a friss élménybeszámolómra a gyerekágyas részlegről is, bemásolom azt is, akit nem érint, az ugorjon!

Gyerekágy:
Nekem olyan érzésem van, hogy amilyen szuper a szülészet, annyira borzalmas a gyerekágyas részleg.
Míg bent voltam, egyszer sem kaptam rendes kaját, mert itt az az elavult nézet él, hogy míg nincs széklet, addig rendes kaja sincs! Azt sem vették figyelembe, hogy semmiből nem lesz valami, és hogy én vasárnap este ettem utóljára, hétfőn beöntést is kaptam, így gyakorlatilag nem volt bennem semmi. Kedden este hozott Anyum rántott csirkecombot, amit én sunyin fölfaltam, ennek csütörtökre lett eredménye, de akkor közölték, hogy már nem tudják megváltoztatni a rendelést, így aznap sincs rendes kaja. Erre lementem a büfébe, vettem magamnak egy melegszendvicset, de ezt nem nézték jó szemmel. Ami még kiakasztott, hogy Attila nem hozott kaját! Minden nap könyörögtem neki telefonon, hogy hozzon valamit, mert éheztetnek, de egészen egyszerűen elfelejtette mire bejöttek!!!
Csecsemősök: Nekünk az I. nőin az volt az egyetlen pozitívum, ahogy a csecsemősök bántak a babákkal! Ott beszéltek hozzájuk, szeretgették őket, és maximum cukros vizet adtak nekik, tápszert csak akkor, ha az anya nem tudta (vagy nem volt hajlandó) szoptatni.
Itt egyszersem hallottam, hogy bármelyik babához lett volna akár egy szavuk is, úgy bántak velük, mint a tárgyakkal. Nem voltak hanyagok, vagy ilyesmi, csak hiányzott a kedvesség. A szoptatásról egészen egyszerűen fogalmuk sincs, a szobatársam minden nap "fogadott" egy csecsemőst, és mindegyik mást mondott neki, én meg csak hüledeztem, hogy mekkora baromságokat! Ennek köszönhetően két nap után tiszta véraláfutás és vérző seb volt a melle!
A babákba úgy tömik a tápszert, hogy a Dévát még a zuhanyzóba is betoltam magammal, nehogy őt is megetessék "mert ilyenkor még nem elég nekik a tej"! Ezt olyan rutinból alkalmazzák, hogy majdnem minden babának (köztük olyannak is, aki még 24 órás sem volt, és az anyukája itt volt anesthesiológus) ott volt a tápszer a kocsijában, és én voltam a kegyetlen anya, aki éhezni hagyja a gyerekét! Még jó, hogy Attila a műtét után ráiratta a Dévára, hogy semmit nem kaphat. Az egyetlen, aki nem volt tápszer-párti, az a védőnő volt. Akik tápszerezték bent a gyereküket, azoknál persze beindult a gyarapodás, így gyorsan haza is mehettek. Minket is elengedtek volna már csütörtökön, de mivel még esett a Déva súlya, maradnunk kellett. A tejem sem indult be olyan szépen, mint a Kevével, szerintem az éhezés miatt.
Az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy pénteken hajnali négykor befektettek mellém egy olyan császárost, aki influenzás volt! Előző nap azért jöttek be, mert már négy napja nem tudták 38 fok alá nyomni a lázát. Itt infúzióval nyomták le, utána azonnal műtötték, műtét után meg már hozták is! Erre mondtam, hogy akkor mi megyünk is haza, saját felelősségre. Ezt persze személyes sértésnek vették, onnantól kezdve úgy beszéltek velem, mint egy elmebeteggel, mert ez szerintük csak hiszti volt a részemről! Az egyik "kedves" szülésznő (az ő nevét tudom ) még azt is közölte, hogy ezzel az erővel akár tőle is elkaphatja a gyerek az influenzát, mert lehet, hogy akár benne is lappang! (Erről nekem az jutott eszembe, hogy ha valaki beteg, az nem jöhet babalátogatóba, viszont arra hivatkozva, hogy lehet, hogy lappang benne valami még senkit nem tiltottam ki.)
A legdurvább a gyerekorvos volt, de azt majd holnap mesélem el, most megyek bebújni.

Folytatás...

A reggeli nagyvizit után, ahol az influenzás szobatársnőmnek (vele nem volt bajom) nagyon durván beszólt a főorvos, bementem a csecsemős részlegre, hogy akkor mi mennénk. Dévát megmérték, megállapították, hogy még esett a súlya, aztán jött a gyerekorvos. Töviről-hegyire megvizsgálta, megállapította, hogy fejlett, erős baba nagyon jó reflexekkel, aztán leült megírni a zárójelentést. A végén kérdezte, hogy mennyi volt most a súlya, és mikor meghallotta, hogy még esett, közölte, hogy akkor nem mehetünk haza. Mondtam, hogy akkor saját felelősségre megyünk, de én nem maradok a három napos gyerekemmel egy influenzással egy szobában. Na, innentől kezdve átváltott egy gúnyos-kioktató hangnemre, amin úgy kezdte a prédikációját, hogy "Elegem van abból, hogy az ilyen felelőtlen, öntudatos szülőknek magyarázzam, hogy minek teszik ki a gyereküket..." Azt is mondta, hogy a férjemnek is alá kell írni, mondtam, hogy már úton van, és alá fogja írni. Elkezdte húzkodni a Déva bőrét, hogy nézzem meg, milyen sovány, és vízhiányos (a kutacsát rendszeresen néztem, nem volt beesve). Valahol mondtam, hogy de az én gyerekem nem kapott tápszert, vagy cukros vizet, és nagy súllyal is született, de már tizeket-huszakat szopik, de ez csak még jobban felbőszítette. Követelte, hogy adjunk neki ott helyben tápszert! Mondtam, hogy arról szó sem lehet, erre azt mondja, hogy csak 30-at, hogy lássuk, hogy szívja-e (totál hülyének nézett, mit nem szív egy újszülött, ha a szájába kerül?!), aztán 3 óránként 30-at, és meglátom, vasárnapra (péntek volt) mintha kicserélték volna a gyereket (persze, a szopósat egy tápszeresre). Mondtam, hogy nem kaphat egy kortyot sem. Na, erre kifejtette, hogy majd délután már vissza fogjuk vinni a gyereket, mert ébreszthetetlen, meg etethetetlen lesz (aha, 10 nap alatt kereken egy kilót kapott magára), és könyörögni fogunk, hogy adjanak neki tápszert, de akkor már késő lesz, és infúziót kell majd kapnia, de az is lehet, hogy már át is kell máshova szállítani az intenzívre, aztán ki tudja, mi lesz vele. Ezután fölkapta a békésen bámészkodó gyerekemet, odarontott vele az ablakhoz, én persze utána, és ott elkezdte mondani (szintén gusztustalan hangnemben), hogy nézzem meg ennek a gyereknek a tekintetét, egyáltalán nem boldog, kérő tekintete van, tápszert kér vele! (Ez így viccesen hangzik, de ott és akkor nem volt az.) És mivel erre sem reagáltam az elvárása szerint, jött a végső, övön aluli ütés: Miután végig arra célozgatott (nem mondta ki, de egyértelmű volt), hogy a Déva életveszélyben van, lesz, ha mi most nem engedelmeskedünk, közölte, hogy ő volt ügyeletben mikor a Déva született, és ő ezt (itt sem mondta ki, hogy mit) már akkor látta rajtunk, mert ő még soha nem látott ilyet, hogy két szülő ennyire csalódott legyen azért, mert császárral születik a gyerekük! Olyat már látott, hogy az anya csalódott, de azt, hogy egy apa is ilyen legyen, olyat még nem! "Az apák legalább örülni szoktak, hogy megvan, meg, hogy túl vannak rajta!" Na, itt elsírtam magam. Nem azért mert igaza volt, hanem azért, mert ezt iszonyatosan igazságtalannak éreztem, hogy olyasmit hoz föl, amiről senki sem tehet, és hogy az én élményemet így ledegradálja! Onnantól még mondott ezt-azt, már nem is hallottam meg szinte, aztán mondtam, hogy akkor írjon egy tápszeres receptet, és mutassa meg, hogy hol írjam alá. Aláírtam, addigra kicsit összeszedtem magam, mondtam, hogy küldöm a férjemet. Kimentem, Attila már ott volt a Kevével, és hirtelen eszembe jutott, hogy ha neki is előadja mindezt, hátha ő nem írja alá, vagy ki tudja. Ettől úgy megijedtem, hogy azt mondtam neki, hogy "Ha most nem írod alá, megfolytalak!". Ő szegény csak mondta, hogy aláírja, és bement, mert látta rajtam, hogy nagyon ki vagyok bukva. Viszonylag gyorsan kijött, vele szemben más hangnemet ütött meg a doktornő, azt mondta neki, hogy "Nagyon kérem, etessék azt a gyereket!", erre Attila (egyébként nem bunkó, de nagyon ráérzett, hogy a doktornő készített ki engem): "Naná, majd éheztetni fogjuk, nem?!"
Innentől már rendben ment minden, Déva még szopizott, aztán felöltöztünk, és hazajöttünk. Ez az egész sajnos nagyon rányomta a bélyegét a nagy napra, pedig olyan szép lehetett volna, és annyira készültünk rá! Mikor megálltunk a ház előtt, akkor jutott eszembe, hogy se egy kép, se egy felvétel, úgyhogy gyorsan előkaptam a kamerát, és megörökítettem, ahogy a Keve segít Apucinak hazahozni a kistesót.

Sziasztok!
Nos, igen, talán másként gondolkodunk a szüléssel kapcs-ban! Én kb mostanra jutottam el odáig (4 hónappal a szülés után), h talán akkor még megcsinálnám máskor is. De nem vágyom rá, sőt! Maga a szülés nekem nem volt élvezetes, rohadtul fájt. Viszont amint túl voltam rajta 1000X jobb volt, mint a császáros után.
1-2 tipp a hamarosan szülőknek a gyerekágyas osztály túléléséhez:
- Ha méregetik, h mennyit szopizik a baba, mindig jó tipp, h becsúsztatsz vmi apróságot a pólyába, mielőtt szopi után elviszed megméretni. Csak nehogy túl súlyos legyen a tárgy! Én egy 25 g-os krémes tubust tettem be, kupak nélkül, pont jó volt. Így elkerülhető, h szekírozzanak, h a szülés után 1 nappal, horrible dictu, nem eszik a gyereked 60 grammokat. Nem tom mit gondolnak, h mindenkinek tejforrás fakad rögtön a melléből?!
- Ha van vmi gond, akkor határozottan el kell kapni a csecsemősöket, mert másként nem lehet semmire se számítani!
- Lidke írta a széklet produkálási mániát: hát, füllenteni mindig lehet egy kicsit...
- Gátseb: nekem kutya rossz volt, de van, akinek meg se kottyan. De jó, ha olyan betétet viszel, ami nem vékonyított, hanem hagyományos, és olyasmi mint a vatta, csak nem ragad. Az a legkíméletesebb.
- És ha vki nem óckódik tőle, akkor praktikusabb végig a kórházi hálóingeket viselni, azt nem nektek kell mosni. A klinikán ezek hegyekben álltak, annyit vettél el naponta, amennyire szükséged volt.
Sok sikert mindenkinek!!!!
Üdv: Viki

Kiegészítés Rétes irományához:
- A klinikán én is imádtam a kórházi hálóinget, de a Szent Imrében még a szüléshez sem adnak! Apának külön "zsilipruhát" kell vinni, ami a kórház alagsorában, a gyógyászati segédeszköz boltban vásárolható meg.
- Széklet-ügyben szerintem nem érdemes füllenteni, mert a császár közben annyira eltologatják a beleket, hogy előfordulhat, hogy nem állnak vissza, és nem lesznek átjárhatóak. Ez az egyik műtéti kockázat. Érdemesebb azt füllenteni, hogy nem eszel, aztán otthonról rendelni libacombot.
- Szent Imrében nem mérik a szopit, de ha akarod, akkor mérheted a folyosóra kihelyezett mérlegeken. Akik hagyták tápszerezni a babájukat, azokat úgy engedték haza, hogy azt sem tudták, hogy van-e tej, vagy nincs!

Mi lehet Ritával? Ő kit értesít, ha van valami? Tudja valaki a számát egy sms erejéig?

Sziasztok!

Én nem tudom Rita számát...lehet hogy már babázik?

Én csak azért írtam Evicuskával kapcsolatban hogy gyanús az a rossz flow, mert minimum kellett volna ismételni...nekem a szívhang leeséseknél nem volt elég egy rossz eredmény, mikor másodszor is voltak gyanús eredmények akkor döntöttek a szülésindításról...szóval ezért írtam amit írtam...de persze hozzá is tettem nem voltam ott, nem láttam mi történt valójában...csak hát ha meg annyira rossz volt az eredmény hogy egy eredmény is bajt jelzett akkor meg hogyhogy nem tolták azonnal a műtőbe...na be is fejeztem erről az elmélkedést mert utólag tényleg mindegy már. Csak én már olyan gyanakvó vagyok a diagnózisokkal...különben ha én ott vagyok evicuska helyében és nekem ezt mondják amit neki én se mertem volna egy pillanatig sem ellenkezni.

köszi a hegvastagsággal kapcsolatos véleményeket. Bizakodom akkor, meert nekem már végülis a 38. héten 4, 2 mm nektek meg még korábban mérték ahogy nézem...tehát lehet hogy nektek is vékonyabb volt már a szüléskor.

Hát Lidke, a gyerekágyas osztály izgi lesz, ahogy látom...viszek hordozókendőt, magamra kötöm a babát...vegyék el ha tudják...
Ja egy dolgot nem értek...ha nem méregetik őket, akkor milyen alapon döntik el hogy fogy vagy nem fogy az anyatejes baba? És milyen alapon ítélik tápszerre...
Azt se értem, hogy ahol ilyen jó a szülészet, hogyhogy nem sikerül a gyerekágyas osztályt kicsit megreformálni...?

Ja és mindenkinek aki aggódik hogy dolgozom: férjem ma elvitte a számítógépemet...szóval ha akarnék se tudnék Ma pihi és fészekrakó tevékenységek, úgymint takarítás, mosás..pihizés

Üdv

Dana

Jaj neee, Rita jelentkezz!
Az én számom van meg neki, fog írni sms-t, de nekem nincs meg az övé. Visszanéztem: vasárnap írt ide, viszont nekem hétfőn fél napig elszállt a telefonom, most szervízben van (van csere, úgyhogy csak fél nap kiesés volt), és ha pont azalatt történt valami sms-képes dolog velük, én a kardomba dőlök!

sziasztok!
Zsolka! a párod telefonjára nem tudod átirányítani? már nem ugye? (

drukkhegyek mennek Ritának és Danának is!:)

Kövecske, uramisten! ez borzalmas!
nagyon vonz amiket a szülészetről mondtok, de ha ilyen a gyerekágy...
a mávban is voltak problémák, de ehhez képest maga volt a földi paradicsom :/

azt hiszem most nem bánom hogy (jelen állás szerint) az István mellett döntöttem. 3-án megyek rákszűrésre Boros Judithoz. nem akartam sztárdokit, de kap egy esélyt, meglátjuk. szülésznőm is van, ő ajánlotta
és postán várom a tavalyi rákszűrésem eredményét, elküldettem a volt dokim asszisztensével. ezt is letudtam végre )

na és persze férjhez mentem minden kerek, már csak kéne egy mensi (mostanában), meg még egy (június végén) és uccu neki ketteske-projekt

Évicuska, az a helyzet, hogy ezek sokféleképpen értelmezhetők. nekem valahogy előzmény volt a császárhoz egy 2 nappal korábbi rossz ctg is, amit más nőgyógyász szintén furcsállt, mert ha baj van, akkor műtét azonnal... persze, lehet olyan is, hogy egyszerűen csak nem bírná a sok fájást a baba, azért műtenek, bár egyébként nincs életveszélyben. nem tudom, ez így értelmes-e?
viszont az biztos, hogy nekem anélkül is császár lett volna, mert a kézzel tágítás, oxytocin, eda, állandó ctg és fekvés olyan szinten kivették a kezemből az események irányítását, hogy úgy éreztem, én semmit se csinálok, tiszta véletlen hogy ott vagyok, akkor meg nem tudtam volna kitolni se. ez egy felmentés nekem valahogy, így meg tudok bocsátani az egyéb rossz döntéseimért azt hiszem ez fontos.

mamacsibe: abszolút értelmes amit írsz Így utólag márcsak az jut eszembe, hogy mennyi minden múlott azon hogy Tbányát választottam. Igazából az egész terhesség alatt én úgy voltam a szüléssel, hogy menni fog, ez egy természetes dolog, miért ne sikerülne? a végén magas vérnyomásom volt, szedtem rá gyógyszert (de nem vizesedtem, nem volt fehérje a vizeletemben), a kórházban teljesen normális volt. Úgyhogy még ott is úgy voltam vele, hogy persze hogy meg tudom szülni, eszembe se jutott hogy nem. Aztán persze letaglózott, hogy császár... onnantól már csak egy volt fontos, hogy Zalánt felkészítsem arra, hogy anélkül, hogy ő akarna kibújni, most kell megszületnie... (jártam szülésfelkészítő relaxációra, a csaj aki tartotta Bálint Sándornál tanult). Még a műtét előtt a szülőszobán, miközben már az infúziót kaptam, fájások is voltak, 110/70es volt a vérnyomásom.

Én is rossz döntésnek tartom, hogy nem mertem bevállalni, hogy Pestre menjek szülni. Mert azért mégiscsak 80 km, mi van ha gáz van, ha sietni kell, dugó van stb. Szóval ez rossz döntés volt, lehet hogy akkor teljesen másként alakult volna a szülés... persze, ezen kár rágódni.

ennyire jó ez a relaxáció? hallottam már róla, de hogy ilyeneket is el lehet érni vele... szuper hogy voltak fájások, az a kis készülődés is sokat számít szerintem!!
jógára jártam, és az ugyan jó volt nagyon, de ilyen eredményt! nem hiszem hogy sikerült volna. ügyes vagy!

nekem most 50 km lesz a táv, vagyis 47, ebből olyan 7 pesti dugóban.
nem bánnám ha nem érnénk be, és megszülnék itthon, vagy a kocsiban, mert az azt is jelenti, hogy nincs idő komplikációk kialakulására

ennyire jó ez a relaxáció? hallottam már róla, de hogy ilyeneket is el lehet érni vele... szuper hogy voltak fájások, az a kis készülődés is sokat számít szerintem!!
jógára jártam, és az ugyan jó volt nagyon, de ilyen eredményt! nem hiszem hogy sikerült volna. ügyes vagy!

nekem most 50 km lesz a táv, vagyis 47, ebből olyan 7 pesti dugóban.
nem bánnám ha nem érnénk be, és megszülnék itthon, vagy a kocsiban, mert az azt is jelenti, hogy nincs idő komplikációk kialakulására

Hú, nem attól voltak fájások! Bárcsak attól lettek volna. Szerintem kaptam oxitocint infúzióval és attól voltak (tudod, megpróbáltak stresszt okozni a bébinek, hogy tudja hogy valami történni fog).

megymag: elfelejtettem válaszolni a kérdésedre Szóval ez a nőgyógyász topictársam az nlc-ről, azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy 1 év, 2 év, 5 év, 10 év múlva szülsz újra, a méh és rajta a heg fél év alatt jön rendbe. És ugyanolyan vastag fél év múlva, meg 2 év múlva, meg 10 év múlva stb. De majd a nyár folyamán szeretnék megkeresni egy szentimrés dokit és vele beszélgetni a dologról. Ha valóban születhet akár jövőre is simán, akkor lehet hogy már jövőre belevágunk a dologba vagyis évvége fele élesben

mamacsibe: végülis igazad van, ha útközben születik, akkor tutira minden okés Mi végülis Kelenföld felöl érkezünk be Pestre, úgyhogy csak azt az M1-M7 találkozást kell kibírni dugó szempontból.

nem baj így is jobb volt

Hohóóóó! Remek hírem van! Pár perce megérkezett a várva várt (és el nem veszett ) sms Ritától - idézet következik - :

"Örömhír: ma délelőtt megszületett kicsi lányunk, Szöllősi Villő Mária. 3180 gramm, 53 cm, nagyon édes rita"

Hát ezért érdemes volt várni és izgulni, nem?
Jaj, egész feldobódtam

Küldtem neki mindannyiunk nevében pihentető puszikat, aztán most már várhatjuk, míg eljutnak hazáig és a gépig, hogy részleteket is megtudjunk. De úgy tűnik, minden rendben lehet.

Csuda remek, nem?

Zsolka

Éljen Rita...és a kis Villő, jó egészséget, sok tejet és boldogságot nekik!!!
de akkor most sikerült neki simán? Ugye sima szülés lett...

Ezt nem lehet tudni?

Jaj de kíváncsi vagyok...

Dana

Szívből gratulálok Ritának a kis Villőhöz! Jó egészséget és sok tejcit!

Sziasztok!

RITA!

Sok-sok boldogságot, nagyon gratulálok!!!!!

Kövecske!
megrendülve olvastama történetedet, töredelmesen bevallom sírtam is rajta, ez borzalmas......
Nem akarom részletezni, de a lényeg, hyog valószínűleg ezért is érezzük rosszul amgunkat császár után: a sajnálat és az élményeink ledegradálása..... Undorítóak.....
És a feltételezés, hoyg nem értenéla gyerekedhez. Kíváncsi vagyok, hoyg eza tudálékos, alázat nélküli egészségügyi világ mikor szűmik meg majd itt Magyraországon. de amíg nem, addig biztosan haldokolni fog a nemzet.....
nekem végülis 20%-ban voltak tápszeresek a babáim. A 6. hónapban már csak anyatejet ettek. Engem azzal szekáltak, hogy kezdjek el más kaját adni nekik. Pedig akkor úgy örültem, hogy boldog-békés babák voltak csak szopival. Ezért csak a 7. hónaptól kezdtem el nekik a hozzátáplálást. kb 2-3 hete már nem szopiznak, azért egy kicsit rosszul esett

Rétes!
Még a tanácsaidhoz hozzátenném, hogy van egy folyékony székletlágyító: laevolac. Érdemes beszerezni, nálunk csak a császárosok kaptak, de nekem nagyon jól jött.

Evicuska!
nekem is azt mondták, hoyg rossz a flow. De nekem volt két nst aznap, meg reggel is utána, aztán 10 óra vajúdás. A CTG végig szupi volt, fájások rendben, csak a dokim elálmosodott.
Az én dokimat is nagyon dícséri mindenki, csak azt nem veszik figyelembe, hogy amikor az én gyerekeim születtek, akkor kipakolta az egész osztályt a főorvossal együtt és miindenkit megcsászározott, mert másnap elment szabira. Ettől függetlenül norm szülésnél lehet dícsérni, hogy milyen jó fej volt. Csak ha baj van, akkor meg egy köcsög.


Dana!
Szurkolok neked. Mit szerettél volna még kérdezni?


Mamacsibe!
Gratulálok neked Milyen volt? esetleg képek? (Megkockáztatom).
Most nézem, hogy ugyanaz volt a dokink....
Amit meg leírtál, ugyanazt éreztem én is a karmai között ennek a hentesnek...

Szia Nárcó!

Hát kérdeztem pár dolgot még korábban amire még nem reagáltál...meg közben visszaolvastam pár régi hozzászólásodat más fórumokon és azt láttam, hogy téged eléggé megpróbál(t) irányítani a családod...ami engem mélyen megérint mert nekem is örökké meg kell(ett) felelnem a családom elvárásainak...szóval például a szakmaválasztásodba való durva beleszólása a családodnak is megrázott komolyan...mert nálam ugyanez volt...
És az érdekelne hogy most hogyan állsz az orvospályához? érzel-e magadban küldetéstudatot...pláne a rossz saját személyes tapasztalatok amiket a szülésed során éltél meg hogyan hatottak rád..na ilyesmik érdekelnének, csak ez mondjuk épp nem passzol ide...de valahol ez is előzménye az egész kiszolgáltatoittságodnak a várandósság és a szülés alatt is...Ne haragudj ha indiszkrét vagyok, csak ha olyan történeteket látok ami hasonlít az enyémre az mindig közelről érint...

Puszi

Dana

Drága Dana!

Hát őszintén szólva olyan kérdéseket teszel föl, amiken én is igencsak töröma fejemet. Nem vagy indiszkrét, csak a történtek ráébresztettek arra, hogy bizony az útkeresésem még korántsem ért véget. sőőőőt.
Tudod ami már megfogalmazódott bennem, hogy ehhez a korrupt, férfisoviniszta (és ez nem csak a nőgyógyász szakmára értem), túlzottan hierarchikus, irányító, blőd bandához én nem szeretnék tartozni. Félreértés ne essék, külön dícsérettel végeztem el az egyetemet (nem színötöst jelent ez), az államvizsgám napján 3 olyan állásom lett volna, ahová szinte felvételiznem sem kellett volna. Durva, mert az egyik nőgyógyász intézetvezető is odajött, hogy nem akarok-e nála dolgozni, de gerincből mondtam nemet. Akkor még nem értettem, hoyg miért, ma már tudom. Ingem mindig az emeberek segítése vezérelt, nem tudok kimaradni szinte semmiből, ha ezért adnak valamit, akkor azt magamban nem nagyon tudom helyrerakni sem. Így jártam pár zsebbe csűsztatott pénzzel is, még ma is égeti a kezemet, pedig nem fogadtam el, de szaladtak utánam.....
Szóval ilyen gondolatok között leledzem, hoyg vágyom a gyógyításra. Volt most egy sorozat: a palota ékköve, nem tudom mennyire néztétek. Na ott feldolgzták az igazi gyógyítás misztériumát, valahogy így képzeltem én is, de a megvalósítása sajna nem megy.
Küldetéstudat? Hát, női szakmává szeretném tenni a szülészet-nőgyógyászatot. Sőt most megragadott a gondolat: férfiak férfiakat gyógyítanak, nők pedig nőket az illendőség szabályai szerint. keveredni csak konziliumra, vagy nagyon súlyos esetekben

Nagyon jó név ez a Villő: Na most furdal engem is rendesen a kíváncsiság

Sziasztok!

RITÁNAK GRATULÁLOK A SZÉP PARAMÉTEREKKEL ÉS NÉVVEL RENDELKEZŐ KISLÁNYHOZ! Remélem minél hamarabb olvashatunk élménybeszámolót is!


Lidke!
Amit a sztimrés gyerekágyas oszt-ról írtál az rettenetes, pedig én a klinikáról is ezt gondoltam. De már nem gondolom. Ott legalább végig veled van a baba, és nagyon pártolják a szopit. Bár teát azt adnak, de nem szekíroznak, ha nem itatod a babát.
A klinikán adnak hashajtót, vmi tablettát, de volt aki nagyon óckódott bevenni. Nekem már egy fél is megtette a magáét, és legalább nem izgultam, h erőlködni kell. De a klinikán kaját is adnak a produkcióhoz.

Viki

Sziasztok!

Hú, Lidke, nagyon köszi, hogy leírtad (másoltad) ide is. Ez tényleg durva, állati erős voltál, hogy kibírtad és kitartottál, komolyan! A férjed meg tök jófej, ahogy vette a kanyart és hogy fél szavakból is megértette, hogy min borultál ki!
Egyre inkább azt gondolom, hogy az ilyen helyzeteken tényleg csak az segít, ami Neked is: ha az ember már jó előre végiggondolja, hogy "földrengés esetén" mit csinál és hová fut, mert ott helyben már tutira nem lesz hozzá elég lélekjelenléte, meg másrészt ha megfelelő támaszt-társat talál/visz magával. Akkor az a pár szó, amit a megértő másik mond, épp elég, hogy a kibillent egyensúlyt visszanyerje az ember, és megint intelligens és döntésképes felnőttnek érezze magát, ennek hiányában viszont vége: marad a teljes káosz, a cselekvőképesség jogának végső feladása, visszagyerekesítés... Brrrr. Csak az a kérdés, hogy vajon minek van erre egy orvosnak szüksége. De tényleg: ennek a terminátor néninek pl. mi érdeke (belső érdeke úgy értem) fűződhetett ahhoz, hogy Téged vagy bárki mást hasonló helyzetben rábeszéljen, lényegében bármi áron? (Mert hogy milyen rombolást végzett közben, az láthatóan nem érdekelte. )
Egész szerencsésnek érzem magam ezek után a kórházas élményeimmel, ott a kezdeti egy bepróbálkozás után mindenki állati kedves volt a csecsemő-részlegen, aki meg nem lett volna, az nem is jött be.


Nárcó: én nem vagyok orvos, de tökre átérzem, amit írsz. Nehéz lehet benne lenni egy ilyen rendszerben, ami előbb-utóbb vagy kiégeti vagy bedarálja az embert (esetleg mindkettő). Miközben egy csomó olyan lehetőség meg eredmény meg jó példa van, amire csak figyelni kéne. És akkor nem lenne ilyen embertelen és sokszor megalázó az egészségügy működése. Viszont: hihetetlen felemelő és üdítő beteg-oldalról olyan orvossal találkozni, aki megőrzött egy kicsit abból, ami a lényeg lenne - az odafigyelésből, a ráhangolódásból, a nem-csak-a-testtel-foglalkozásból. Az tényleg egy csoda, és fél gyógyulás! Igazából támogatni kéne az orvosokat, hogy tudjanak és merjenek ilyenek lenni/maradni a sok rossz példa, minta ellenére is.

Tyhű, mennyi komoly gondolat...

Ritáról sajna nem tudok részleteket én sem, csak olyan vidám volt az sms, és olyan hamar jött (délelőtti születésről szólt, és 14 h körül már meg is érkezett a hír), hogy csupa jókat képzelek
Mindegy, hagyjuk őket pihenni és fantáziáljunk boldog szülésekről!

Zsolka

Sziasztok!

Rita!
Isten hozta a kis Villőt! Nagyon sok boldogságot kívánunk hozzá!

Én tegnap nem olvastam el a benti élményeimet, azokat még nem dolgoztam fel, és nem akartam újraélni.
Viszont annyira bennem volt utána, hogy mi van, ha mégis elteszem láb alól a gyereket, hogy hetekig stresszeltem magam ezzel. Volt olyan is, hogy mentőt akartam hívni, mert jó mélyen aludt Déva, és éjszaka nem kelt föl szopizni amikor betettem a kiságyába. Akkor már több hetes volt.
Miután hazajöttünk, elkezdtem fejni, és cumisüvegből adni a tejet, hogy pontosan lássam, mennyit eszik, aztán végül a doktornéni állított le, hogy örüljek, hogy most van egy jól szopó gyerekem, ne rontsam el.
Hazajövetelünk másnapján átjött a nővérem, aki csecsemőgondozó a végzettsége szerint, meg három gyereke van, és mondta, hogy milyen jól néz ki a Déva. Én olyan pánikban voltam, hogy megkértem, hogy vetkőztesse meztelenre, és úgy nézze meg. Megtette, aztán csak nevetett, hogy ne hülyéskedjek, pont úgy néz ki, ahogy egy újszülöttnek ki kell néznie.
És a lányom annyira jól szopott, hogy tíz nappal a hazaérkezése után kereken egy kilóval volt több, mint a hazaérkező súlya.
Doktornő egyébként addig egész normálisnak látszott, nem is az idős korosztályba tartozik. Mondjuk az nem tetszett, hogy a megkérdezésünk nélkül behomeózta Dévát amikor megszületett. Férjem mesélte, hogy annyit kérdezett, hogy szoktunk-e homeopátiás készítményeket használni, ő azt válaszolta, hogy előfordul, erre a doktornő előrántott a zsebéből valamit, és már benne is volt a gyerekben. Az állat szerintem azért jött ki belőle, hogy valaki ellent mert neki mondani, ezzel mintegy megkérdőjelezve az ő szaktudását.
És a happy end: Egy hónapja Déva ekcémás lett, elég súlyos, a teljes testére kiterjedően jelentkezett. Doktornénink mondta, hogy nagy valószínűséggel az én tejtermék fogyasztásomat nem bírja, mert előfordul, hogy a gyereknél a tejnek még ez a "feldolgozott" formája is allergiás reakciót vált ki. Figyelmeztetett, hogy mivel a Dévánál ez ilyen erősen jelentkezett, törekedjek rá, hogy semmiképp ne kelljen majd tápszerezni, mert még a koraszülötteknek való, hypoallergén tápszert sem kaphatná, hanem rendelni kéne neki valami extra speciálisat (gondolom, extra drágán), olyat, ami egyáltalán nem tejalapú. Egyik éjjel ezen agyaltam, amikor bevillant, hogy mekkora mázli, hogy nem engedtük tápszerezni, mert ki tudja, mi történhetett volna tőle...

Dana!
Hordozókendő nem biztos, hogy jó ötlet, engem azért is leb...-tak, hogy ölben vittem be Dévát fürdetni. Szerintük a gyereknek a kocsiban a helye!
Babákat mérik, csak a szopások mennyiségét nem. Így arról fogalmuk sincs, hogy az anyának van-e teje mikor hazamennek.
Gyerekágyas osztály azért ilyen, mert nekik nincs egy Bálint Sándoruk!

Edit!
Nekem az István gyerekágyas részével is van bajom! A számomra ideális az lenne, ha összegyúrhatnám a Szent Imre, az I. női és az István egyes kiválasztott részeit.

Narcó!
Nálunk a Keve önként döntött úgy, hogy nem fogad el mást a tejen kívül. Végül 7,5 hónapos korában megnézte a doktornénink, hogy nem vérszegény-e, mivel a másfél hónap alatt egy kiskanálnyi alma, banán, vagy anyatejes krumpli se csúszott le, és kiderült, hogy az. Kapott vasat, és pár nap alatt megjött az étvágya is. Szopival naaaaagyon ügyesek voltatok!
Azért gondolj az olyanokra is, mint én! Nekem az idősebb férfi az ideálom! (Egyéb orvosokban azért nem zavar, ha nő az illető.)

Viki!
I. nőin én kifejezetten jól éreztem magam a gyerekágyon! Mindenki olyan kedves volt, és annyira jó volt látni, ahogy a csecsemősök bántak az újszülöttekkel! Nekem óriási megnyugvás volt, hogy míg én az intenzíven voltam, addig onnantól, hogy a Kevét levitték nekik a PIC-ről már jó kezekben volt, és nem egyedül sírt.
Hashajtót nekünk valami szirupot kínálgattak, mondták, hogy akinek két nap után még nincs széklete, az egyen egy kanállal. A kaja meg nekem ott ízlett, és kiadós is volt.

Lányok!
Két fontos dologról tudjatok!
1. A törvény szerint szülői jog, hogy a szülő és a gyerek a nap 24 órájában együtt lehessen, és ez vonatkozik a vizsgálatok, fürdetés, stb. idejére is.
2. Szülői jog dönteni is a babáról. (kezelésekről, táplálásról, hazajövetelről)
Merjetek élni a jogaitokkal! Én mondjuk annak vagyok a híve, hogy határozottan, de kedvesen közölni kell, pl. hogy én is megyek vele, amikor el akarják vinni fürdetni, vizsgálatra, stb., és ha ellenkeznek, csak akkor kell őket emlékeztetni a törvényre. Ne hagyjátok magatokat!

Kövecske!
Ez így van ahogy leírtad a jogokról, sőt.... Erre akartam utalni pár lappal eelőtt, hogy bizony ennek nem úgy kellene mennie, hogy ők diktálnak, hanem neked kellene dönteni.
Hát hivetelos álláspont szerint az anyatej megindulásáig, de max 3 napig az újszülött szopi után!!!! (hogy megigya az előtejet) csak glükózos-nátriumos vizet kaphat!!!. A Nátrium a cukor felszívódásához kell. Tápszert nem is nagyon kaphatna, mert ugye az előtej még nem anyatej, ennek is megvan a maga története, gondolom tudjátok. Ennek ellenére szégyen ide-szégyen oda, én aláírtam a tápszeres papírt, sőt velem normálisan elbeszélgettek, hogy nem akarom-e iényelni. És minden esetben én jeleztem, hoyg volt-e tej, és légyszi adjatok nekik még valamit. Az mondjuk nem tetszett amennyit adtak nekik.
Jaj, nekünk a vassal is volt egy körünk.... Mondjuk itt volt némi tápszer. Kitalálta a dokinéni, hogy vérszegény az egyikőjük, aztán kiderült, hogy a másikójuk az a vérvétel alapján. Aztán kaptak vasat, amitől szegénynek székekedése lett, és ezzel abba is hagytam
Tudod itt csak az elvekre szerettem volna utalni. Ez már azért szemléletváltást is eredményezne, erre gondoltam.

Zsolka!
Nagyon igazat szóltál
Főleg amikor 50.-/ beteg vizitdíjpótlásról beszélgetünk....

sziasztok!

Sok szeretettel gratulálok Ritának és a kis Villőnek!! Isten hozta a nagyvilágban! jó egészséget, sok tejcsit nekik!
(gyönyörű neve van a picilánynak

Nárcó, én nem is tudtam, hogy te orvos vagy. szerintem bábának kéne lenned, ez alapján a hozzáállás alapján
azzal nagyon sokat tudnál segíteni, és nőknek. noha a szülészet-nőgyógyászati kollégium ellenállása nagyon erős a reformokkal szemben, én azért reménykedek, hogy a szülésznőknek-bábáknak nagyobb felelőssége lesz és a normál lefolyású várandósságokkal-kismamákkal ők fognak foglalkozni, mint ahogy Hollandiában is van (az ottani rendszer sem tökéletes persze, de ez nagyon szimpatikus benne). (ezért dolgoznak most az itthoni bábák és az otthonszülés és a háborítatlan szülés támogatói, meg hogy informált döntés legyen a kórházi szülés is, és elterjedjen az ambuláns ellátás- csak ennek sajnos nincs nyilvánossága

ehhez tartozik még, hogy a császáros protokollt sem tartják be... nem csak azt, hogy mikor kellene műteni, vagy mikor kellene a normál szülést engedni, hanem azt sem, hogyan kell a műtét után a kismamák állapotát ellenőrizni.... :///
és sajnos Semmelweis is kiközösítve halt meg, ha jól tudom. mert a kollégái nem akarták elismerni, hogy ők is okozhatják a rengeteg gyermekágyi halált... sajnos ez a hozzáállás ennyi idő után sem változott....nem hajlandóak önkritika gyakorlására és az újítások rugalmasan való kezelésére. ezért van az is hogy még mindig nincs szabályozva az otthonszülés stb.

Lidke! részemről is le a kalappal előttetek. nagyon rossz lehetett így az első pár hét az világos, hogy az István gyermekágya sem hawaii (mint ahogy a máv sem volt az, a bababarátság ellenére).
nekem bizony, ha nem császár lett volna, szóba se jönne hogy kórházba menjek még egyszer. így persze igen, de ahogy fentebb is írtam, nagyon reménykedem egy gyors szülésben. és biztos, hogy nem azonnal fogok a kórházba rohanni, mint múltkor. nekem maga a férjem pánikba esése, és az autóút alatti fájások is szörnyű emlékek.
és elég kórház-fóbiás lettem, főleg azok után, hogy a kislányommal decemberben megjártuk a László kórházat egy fertőzéssel. és itt nem finnyásságról van szó, hanem arról, hogy régen rossz az a szemlélet, hogy te vagy a kórházért és a személyzetért, és nem ők érted... vagy a gyermekedért.

(Nárcó, én nem a "kedvenc" dokinknál szültem, de a kollégájával se jártam sokkal jobban.bár ha belegondolok, nem róhatok fel semmit, csak azt, hogy alkalmazott egy tiltott, de jól bevált szülésgyorsító módszert, azonkívül csak azt tette, ami szokás. )

Sziasztok!

Edit!
Mi a tiltott szülésgyorsító módszer?
Nekem ha nem császár lett volna, akkor maradtam volna az I. nőin. Ott a gyerekágy nagyon szupi volt (ezzel kapcsolatban nekem annyi az igényem, hogy hagyjanak békén a gyerekemmel, és csak akkor válaszoljanak, ha kérdezek), és mivel a szüléssel kapcsolatosan annyit szerettem volna, hogy simán szüljek, így az ottani módszerek sem zavartak volna. Én egy nagyon optimista típus vagyok, így megtaláltam abban is a jót, hogy folyamatosan ctg-znek, hogy feküdni kell, oxitocynt adnak, stb.

Narco!
Nálunk is volt székrekedés a vastól, de minden reggel kapott fél deci szilvát a gyerek szopi után, ezzel rendbe tudtuk hozni.
Azért ikrekkel nem lehet könnyű ilyen téren sem. Gondolom, az aggodalom is dupla, nem csak az öröm, és akárhogy is tudja az ember, hogy elméletileg lehetséges, nehéz lehet elhinni, hogy képes kettőt is jóllakatni. Persze, ha jobban belegondolok, ez is visszavezethető az önbizalom hiányára.

Tegnap éjjel a férjemmel jól átbeszéltük a témát, hogy mekkora felelősség nekünk az, hogy a gyerekeinket hogy neveljük akár a szexualitással, akár a szüléssel kapcsolatban. Végül arra jutottunk, hogy nekünk az a legfőbb dolgunk, hogy a gyerekeinkkel nyiltan tudjunk erről beszélni, ne érezzék, hogy ez tabu, vagy hogy minket esetleg kellemetlenül érintenek a kérdéseik.

Ejha, mennyi mindent összeszedtetek itt a témában, míg nem néztem ide!

Törvény és jogok: hát engem az bizonytalanít el állatira, hogy pl. az eü törvényben ugyan szerepel, hogy jogod van megtagadni bizonyos beavatkozásokat - teszem azt a szülésnél -, de rögtön ott áll mögötte, hogy a szülő/terhes nő csak akkor tagadhatja meg ezeket, ha a 24. hetét betöltött (vagyis jogi személy) magzatát ezzel nem veszélyezteti. Na erre varrjál gombot - mert ugye ki mondja meg, hogy mikor van életveszély... na ki?? Hát persze: a jó doktorbácsi. És ezzel fuccs, mert ott és abban a helyzetben nem fogsz tudni vitatkozni vele, mert egyszerűen nincs elégséges információd. És mindez teljes jószándék feltételezésével is így marad, hiszen ő akár gondolhatja komolyan azt, hogy jobb a babának a biztonságos csecsemőosztályon, mint a veszélyekkel tűzdelt otthonunkban, vagy jobb lenne neki már nem szenvedni és császárral kiröppenni, mint még két órát kockázatok árnyékában küzdeni a kibújásért. És akkor az ezt alátámasztó infokat fogja neked csöpögtetni. Nagyon bízni kell egy szülő felnőtt, józan ítélőképességében és szabadságában (!), hogy ezt el tudja engedni egy doki, és valóban minden eshetőséget és következményt vázolva valóban teljesen átengedje neked a döntést. Ez pedig ritka...

Edit: mi volt a Lászlóban, leírod röviden? Gyűjtöm az ottani történeteket lassan, de komolyan Bár már van pozitív is, épp a saját élményünk: minket a doktornénink küldött be ősszel egy rejtélyes magas lázas kiütéssel és skarlát-gyanúval, és komolyan: mindenki iszonyú jófej volt, az előre betárazott anya-tigris hozzáállásomat érintetlenül vihettem haza (a gyerekkel együtt, mert semmi skarlát nem volt), hálás is voltam érte. De ezen felül horror sztorikat hallottam épp ilyen szülő-gyermek-jogok vonatkozásában. Sajnos

És most megyek altatni

Zsolka

Lidke: kézzel tágított fájás közben, 2 ujjnyinál. a következő szöveggel: "sose szül meg, ha nem segítek!"
de persze előre nem szólt, és hiába vonaglottam, nem akarta abbahagyni.
életem legrosszabb élménye, a műtét utáni felkelés csak a 2.

az oxytocinnal, a folyamatos ctg-vel csak az a baj, hogy ezeknek mellékhatásai is vannak, és arról nem hallasz ám előre. az oxytocin sokkal erősebb összehúzódásokat generál, nem csoda, ha a kicsi rosszabbul érzi magát.
a folyamatos ctg-nek pedig nincs statisztikailag kimutatható pozitív hatása abban, hogy kevesebb oxigénhiányos baba születik, illetve több baba marad életben, viszont megnövelte a császárok számát.
nem azzal van a baj, hogy alkalmazzák ezeket a néha valóban hasznos és életmentő eszözöket, hanem az, hogy rutinszerűen alkalmazzák.
a másik dolog pedig, hogy szuper dolog a technika, de ha nincs aki felügyeli? a ctg olyan hatást kelt, mintha teljes biztonságban lennél, de ha nincs aki folyamatosan figyeli és helyesen értékeli, akkor olyan mintha nem is lenne. nálam a szülésznők a sarokban beszélgettek, a párom szólt az orvosnak, hogy baj van, sokszor nagyon leesik a picilány szívhangja. remélem érthető amit mondani akarok

folyt köv

Edit,

a kézzel tágítást mint "segítséget" nekem is át kellett élnem Julinál...annál borzalmasabb nem tudom mi van...szerintem legalább annyira megalázó és brutális mint egy nemi erőszak...nekem iszonyatos vlt, és kb 4-5 alkalommal csinálta rajtam az a hentes...és amikor végzett és undorodva kihúzta belőlem a véres kezét...és undorodva dobta el a gumikesztyűt...nem az életadó anyának éreztem magam akinek szerintem szülés során alázat, megértés, türelem és szeretet jár...hanem valami húsdarabnak ami úgy tűnik undorító... és alkalmatlan a normális gyerekszülésre...

Bocs hogy ilyen naturális lett...de ez úgy égett bele a lelkelmbe hgy soha ki nem törlődik onnan...

Dana

Zsolka, igyekszem röviden összeszedni. (nem fog menni
örülök, hogy nektek pozitív élmény volt.

a nővérem végezték az orvosok munkáját, az orvosok napi egyszer néztek csak be. a viselkedésük és a szaktudásuk kihívásokkal küzdött, és akkor még szépen fogalmaztam. pl. nem értettek a gépi orrszívó használatához, és nem voltak képesek elnézést kérni, amikor a szobatársunk kisfiát (4 hónapos) túlinfúziózták (a gyerek nem látott, annyira be volt dagadva a szeme reggelre). komment: "túltöltöttük", vállvonás.
kezelés mint olyan többnyire nincsen, infúzióban kimerül. igaz hogy most az dívik, hogy akinek hasmenése van, nem adnak gyógyszert, ürüljön a fertőzött széklet címszóval, de azért ennek is van határa...
nekem mint szoptató kismamának volt a kicsi ágya melletti szék és annyi. aludj ahogy tudsz. ha még 1 napot maradunk, elapadt volna a tejem a kialvatlanság miatt (1 napot voltunk csak bent).
persze ahová a rokonság miatt bemenni se mertek (cigány vajda kisfia hepatitis c-vel a szomszédban), ott volt ágy az apukának....
iszonyat meleg, szellőztessenek anyukák. ez rendben van, de az egyik szomszéd a most említett volt, ahol a 10 éves gyerek a kinti folyosóra pisilt, és/vagy dohányoztak a rokonok, a másikban kruppos gyerekek voltak. éljen a friss levegő, mi???
szappan, törülköző nincsen. étel sem a szülőknek (a kicsinek adtak üveges bébiételt amikor kértem).
büfé a kórház területének másik végén, juss el oda ahogy tudsz, ha tud a szobatársad a gyerekre vigyázni, mert ebben ugyan segítségre ne számíts.
közös hűtő, mikró csak a belső folyosón, ahová lehetőleg ne menj a fertőzésveszély miatt, mert ferdén néznek. én nem mentem ki, de a szobatársunk tápszerezte a picit, neki ki kellett vinni a cumisüveget fertőtleníteni... szép kis ellentmondás...

babzsákot hozhatott be a párom, de sajnos nem tudtam rajta aludni, mert a kicsim hozzászokott ahhoz, hogy mellettem, vízszintben alszik el. így kivettük a kiságyból a matracot, letettük mellé a földre, úgy végre aludtunk 1,5 órát (ez már hajnalban volt). nővérke beront, hogy milyen dolog ez, más is akarja a matracot használni. ez oké, de volt rajta huzat, azt talán nem cserélik minden nap??? ezek szerint nem... az se érdekelte hogy végre nem ordít a lányom...

a tőle vett mintát 1 nappal később adták le a laborba mint ahogy hazudták.

no hát kb ennyi...

nővérem=nővérek, és az ő szaktudásukkal és egyebekkel volt probléma, nem az orvosokéval.(dokival csak felvételkor találkoztunk meg mikor leléptünk és kikértük a zárót)
a nővérek kézmosás nélkül jártak szobáról szobára. wc papír sem volt, és a mérleg ahol a kicsit mérni kellett, rossz volt (50-100 g-okat tévedett)

Dana
az érzés nekem is ilyen volt.

Lányok! Sokáig nem tudtam jönni, el voltam havazódva.

A jó hírnek nagyon örülök! Gratulálunk Ritának és a kicsi Villőnek! Kínűncsian várom a részleteket.

Szörnyű amit a gyerekágyas osztályokról írtok! Én ehhez képest szuper helyen voltam mind a kétszer, akár megyei kórház, akár klinika, nagyon szopipártiak, támogatóak ebben és a gyerekekkel csak kedvesen bánnak. Egy-egy banya mind a két helyen volt, de ez minimális gond csak. Támogatták a szopit, a rooming int stbstb, tápszer csak gázos esetben, de ha fertőzés volt és kellett valamelyik babának esetleg antibió, akkor minimális mennyiségben és átmenetileg tápszer járt és kész, ebben nem volt vita. De adhattad te is, ők is, ahogy akartad és adhattad kispohárból vagy kanállal, ha kellett. Szerencsére az első gyerekemmel ez 2 alkalmat jelentett, mert ahogy a legcsekélyeb mérhető anyatejcsi is volt nem kellett a tápszert adni. A második babaánk nem kapott anyatejen, előtejen kívül semmi mást, egy cseppet se és az osztályon ez volt az általános és a segítőkészség. Kaja jó, körülmények jók, stbstb, csak hogy azt is megemlítsem, hogy ilyen is van.

Lidke! Le a kalappal a 32 órás vajúdás miatt előtted. Nekem gyakorlatilag azonnal 2 percesekkel kezdődött, így nem tudhatom milyen lehetett napokig. Örülök ha azért szép emlék maradt. Nekem viszont fontos volt a kitolás, végre én is aktívan résztvettem az eseményekben.

Ezzel a megerőszakolás dologgal én felemásul vagyok. Nem tudom mit gondoljak. Nekem a vajúdás alatt csak sima vizsgálat volt és nem tágított, egyrészt mert én gyorsan nyíltam, másrészt mert ez nem olyan doki. De amikor nyitva voltam 4 ujjnyira és már lehetett volna tolni, de a baba feje nem bírt beilleszkedni az eléggé keskenyke medencebemenetbe, akkor bizony a doki kézzel rásegített. Pokolian kellemetlen volt, de valahogy mégiscsak segített, mert gyak. a nulláról le tudtam nyomni a fejet. szerintetek azt sem szabad? Szóval a határok megítélése nem mindig könnyű így laikusnak.

Figyusztok, és csak egy észrevétel, de utáljatok érte nyugodtan. Csak ahogy így végigolvastam, hmhmhmhm, nemtudom hogy merjem-e mondani, de nem kéne visszaterelni a beszélgetést inkább a bátorítás és a tapasztalatcsere irányába? Ez a sok rémtörténet gyerekágyról, miegymásról nehogy elrémissze tudat alatt a szülés előtt álló kismamáinkat. Inkább folytassuk az építkezést és igyekezzünk a pozitívumokra koncentrálni. Bocsánat, senki de senki nem akartam megsérteni... Ez csak egy vélemény

senkit .. és még bocs a kismillió melléütésért.

Ja és amikor az az ominózus pillanatv volt, akkor azért én is mondtam, hogy "jajjj, mit csinálnak velem?" Utólag már olyan nehéz megítélni.

És Nárcó!
Nagyon-nagyon drukkolok neked, hogy megataláld a személyes utadat. Lehet, hogy az Isten ezért adta neked ezt az indíttatást, hogy ebből te csinálj valami jót és újat. Tetszik a felfogásod alázatról és gyógyításról, ne add fel. Majd megérik ez benned. Mindig az ilyen emberek viszik előrébb a világot, akik át tudnak hidalni két területet ás komplexebben látnak, nem pedig szakbarbárok.

Olyan jó lenne tudni mi van Ritával

Most néztem vissza, Rita utoljára múlt vasárnap a film előtt jelentkezett be És előtte azt írta, hogy a recept nagy része, amit felírtunk neki az, abszolválva van. Talán beindult neki magától, gyanús nekem ez a leányzó. Lehet, hogy nála is úgy volt, ahogy nálunk, és fürdés, séta, miegymás után a moziból mentek? Jaaj de jó lenne....

de most jut eszembe hogy az meg nem lehet.... Mert Villő szerdán születetett. Akkor lehet hogy a doki, tartotta magát a 21-hez? Jaj annyira izgulok...

sziasztok!
hegvastagságod mikor mérik majd meg?
Köszi

Megymag,

ahhoz hogy az ember merjen váltani és a pozitívumokat keresni, fel kell tudni ismerni azt ami meg nem jó.
A kézzel tágítás biztos szükséges és hatékony mikor nagy baj van és semmi más nem segít..de mikor csak azért csinálják kb 4-5 alkalommal, mert a doki 5-ig végezni akar...az szerintem nem indokol semmi ilyen beavatkozást...és sajnos én nem tudom pozitívan értékelni ezt a fajta segítséget...engem megalázott vele, nem segített...persze kijött a kifeszegetett méhszájon a gyerek(lehet kérdezni hogy akkor meg mi a gond?)...igaz a méhszájam szanaszét repedt...varrni kellett...ami mondjuk egy normál tempójú vajúdásnál nem nagyon esik meg...és mindehhez hozzáteszem semmi de semmi indoka...sem anyai sem magzati nem volt, hogy ezt tegye velem...és én nem kértem hogy "segítsen"...ő meg nem kérdezte akarom-e...csak csinálta. Nekem egy évembe került mire ezt fel tudtam dolgozni, mire el mertem hinni hogy nem én tehetek róla...hogy a körülményeket nem volt módomban alakítani...szerintem ezeket le kell tudni írni hogy ilyen volt...nem írhatom róla hogy hasznos meg jó volt, mert nem volt az...hónapokig próbáltam bemagyarázni magamnak hogy így volt jó...de éreztem hogy ez nem igaz. Mostmár tudom mit keresek, mik a pozitívumok. De jó lenne ha mással ez nem történne meg, ha merne szólni hogy ő ezt nem akarja ha nem muszáj...

Betti, a heget a 36-38. héten mérik, de van akinek csak a szülés előtt közvetlenül...ilyet is hallottam. Hogy vagy?

Dana

Meggymag, bocs, igazad van, ez off, nem ide kellett volna. egyébként kiemelném, hogy nem gyermekágyas osztályról volt szó!!

a kézzel tágítás pedig a szakmai szabályai szerint, amennyire tudom, tilos. pokoli fájdalmat okoz, és sérüléseket is, ahogy Dana is írta (a lelkiekről nem is szólva...). persze, a végén az elsimítás más lehet, de amit itt is hiányolok, mint sokminden másban is, az a normális informálás, és a beleegyezés kérése. végtére is nem vágóhídi marhák volnánk vagy mik... mindjárt máshogy álltam volna én is hozzá (megtiltottam volna). nálam sem indokolta az égvilágon semmi.
akkor már 100szor inkább az azonnali császár.


Ritának szerintem is simán ment, remélem minél hamarabb be is számol róla

Betti, te rendesen olvasol vagy csak bekukkantgatsz? írhatnál többet, találtál-e kórházat-orvost stb.
a kérdésre nem tudom a választ sajnos, de a többiek igen

dilemma: tegnap megjött a télapóm. mivel 34-35 naposak a ciklusaim, ha most "belőnénk" egy törpét, nőnap környékére lennék kiírva. a lányom márc 15-én született, tehát kb 1 hét hiányozna a 24 hónap korkülönbséghez. ti belevágnátok, vagy ezt az egy hónapot bírjuk ki már, és hajtsunk áprilisra?

Sziasztok!

Jaj-jaj, én kértem a gyerek-osztály leírást Edittől, bocsi, tényleg off Nekem ez is fontos téma, mert némely téren oda tartozunk (szerencsére nemigen szorultunk még rá, de így is el vagyok képedve, mi megy egyes osztályokon), köszi, hogy kibírtátok - és főleg Neked, Mamacsibe, hogy leírtad! Hát igen, sajnos a lényege az eddigi infoimnak is hasonló volt, csak ott másban csúcsosodott ki a hozzánemértés (az anyukát arról győzködték, hogy jobban teszi, ha a pár éves kruppos gyerekét nem látogatja inkább minden nap, mert akkor mindig síra kicsi, mikor elmegy, és az árt a beteg tüdejének ). Nekünk szerencsére tényleg rövidre sikerült a látogatásunk, és egy pillanatra sem tágítottunk a gyerek mellől, de tény, hogy nem is akart senki erre rávenni minket. Persze ez egy másik osztály volt (a fertőző), lehet, hogy szerencse dolga, hogy hová milyen csapat jut... Na, eldugulok, ne kelljen rémes történeteket olvasnotok még erről is.

Edit: én azon az egy héten nem vacakolnék, látod amúgy is, hogy minden orvos mást mond... amúgy is lehet, hogy nem jön össze elsőre az a tesó, jobb ráhagyással dolgozni És a végső érv: ha már az ember ráhangolta magát, olyan, de olyan keserves még egy hónapot várni a várakozásra!!! Nem?

Kézzel tágítás: én azt nem tudom, hogy az szükségszerűen és mindig ennyire fáj? Nekem úgy rémlik, hogy nekem is csinált ilyesmit a doki egy ponton, mert sehogy nem akart az utolsó perem eltűnni (úgy emlékszem, akkor volt), de mindig a fájás csúcsán, és őszintén szólva én nem éreztem semmi nagy különbséget az egyébkénti fájáshoz képest. Hm? Akkor ez nem is az volt? Vagy ő volt nagyon finomlelkű és -kezű?
Egyébként most már azt sem tudom, hogy mit gondoljak a burokrepesztésről. Az okos előadásokon, könyvekben mind az hangzik el ill. az áll, hogy az felesleges, sőt káros, illetve csak ritkán indokolt, akkor is csak később, nagyobb tágulásnál... Nekem mégis burkot repesztett az orvos anno két ujjnyinál reggel 7 körül, hogy ne tartson a vajúdás estig. Mármost akkor kiderült, hogy kicsit mekóniumos a magzatvíz, amire azt mondta, hogy ez nem nagy gond, de azért jelzés, hogy oda kell figyelni, sokat feszíteni a húrt valamilyen elakadás esetén nem lehet, de egyébként nem kell vele foglalkozni. És persze lehet, hogy csúnyán hangzik, hogy "ne üljünk itt estig", de az is igaz, hogy az éjjel kezdődő vajúdás végére, dél körül én olyan de olyan kimerült voltam így is, hogy nem tudom, hogy bírtam volna még órákig... Vagyis akkor mégis indokolt volt? Ti mit tudtok erről?

Hihhhetetlen, milyen mozgásokat művelt ma ez a baba a hasamban. Hol itt, hol ott dugja ki valamelyik testrészét, és egész csálén áll a hasam tőle! Tök szívesen látnám már, legalább tudnám, hogy merre van milye - de többnyire nem tudom. Néha persze érzem, hogy lefelé rúg, máskor egyértelműen fent van a kis lába. Kezdem nagyon várni a szülést! ...

Na és Rita beszámolóját is. Ha jól kalkulálok, holnap lehet esélyük hazamenni, ha minden okés, esetleg kedden. Persze még eltarthat egy kicsit, mire írni tud... Türelemtürelemtürelemtürelem....

Mamacsibe: Igen, láttam, hogy amit te írtál nem gyrekágyra vonatkozott, de volt az is, csak azért vontam így össze, bocsi.
Egyébként én belevágnék, igen. Főleg ha már nagyon vágyódol a kisbaba után. Egyébként nálunk pont egy hét, illetve 6 nap van a két gyerkőc szülinapja között, a picikém 6 nappal a "nagy" 2. szülinapja előtt született. Így legalább időb en otthon voltam a murira...

Zsolka! Sztem az már nagyon jó, hogy várod a szülést. Várd is, szép élmény is lehet!

Ahogy így leírtátok és visszagondoltam, nem vagyok biztos benne, hogy nálam tágított a kezével, ilyen érzésem nem volt. Inkább csak megnyomott egy pontot, úgy hiszem.

Zsolka! nem tudom mennyire volt ez indokolt vagy sem. az biztos, hogy többnyire felgyorsítja a vajúdást, és leggyakrabban megvan a baba rendben. ha már x órája vajúdtam volna, lehet kértem volna én is ott abban a helyzetben minden más
egyébként azt, hogy mekóniumos-e a víz, meg lehet nézni burokrepesztés nélkül is, ha nincs nagyon beékelődve még a baba feje. amnioszkópiával, vékony kis csövön keresztül tudják megnézni, ha legalább egy kicsit nyitva van a méhszáj. csak ez ugye macerás, megkeresni egy megfelelő méretű eszközt, inkább repesztenek.
közvetlen tapasztalatom szerencsére legalább ebben nincs

köszi a véleményeket
most jött rám némi para, hogy akarok-e én még egyet, és most... persze hogy, csak eddig olyan távolinak tűnt

Sziasztok!

Írt Dana, bemásolom az sms-t:

"Ma reggel 5:48-kor megszületett Simon természetes úton. 56 centi 3800 g."

Itt is nagyon sok szeretettel gratulálok az egész családnak!

jajdejó!!!
nagy-nagy gratula Danának és Simonnak! jó egészséget, sok tejcsit nekik!

Jaj de jó hírre jöttem!

Dana! Gratulálunk neked és az egész családnak, sok örömet kívánok a picihez! Ügyes voltál! Várunk a részletekkel.

Hurrá még egy emberke akinek csaszi után ment a sima.

Danaaa!!
Jaj, de gratulálok. Szuper
Remélem minden rendben, minden jót nektek