Felicia!
Nem lehetne klónozni, mint etalont a te férjedet?
Mintapasi!
Zsófi!
Édes lesz nagyon a gyerekbarlang, az alapok már szuperek!
Bende!
Ne izgulj, hajszál bárhonnan bármire...
Az én párom pl. egy idöben olyan féltékeny volt, hogy hazaérkezéskor végigszimatolt, mit egy kutya és számon kérte tölem az ismeretlen szagokat. Nos, nekem nincsen szaglásom, nem müködik az orrom ezen része, így nekem mondhatta, de a lényeg: a villamoson vagy a buszon szedtem össze a gyanús szagokat, mert mindig az az oldalam volt gyanús, amelyik oldalamon valaki ült. Akkor is számon kérte, ha a közös barátaink az üdvözléskor magukhoz öleltek, vagy megpusziltak, mert elfelejtette... Szóval elég sok tragikomikus helyzet kerekedett a dologból.
Mi lassan 14 éve ismerjük egymást, 10 éve élünk együtt, 8 éve vagyunk házasok. Nem egy hétköznapi kapcsolat, neki én szerelem elsö látásra és egyáltalán elsö nö az életében, nekem ö nem volt szerelem az elsö látásra, de nem is akartam elveszíteni. Inkább attól féltem, hogy az egész csak egy félreértés, mert nem volt közös nyelvünk sok-sok évig. Ö tud angolul és franciául, én olaszul és oroszul, angolt is sokat tanultam, de azzal még símán eladhatnak. Ö írt németül, én válaszoltam olaszul. Hetekig szótáraztam a több oldalas leveleit, amiböl háromnaponta folytatás jött, mire rászántam magam egy képeslap megalkotására. Ö idönként megjelent és már akkor élte az életem. Végzös voltam az egyetemen, az lett volna az utolsó évem, ha nem szegezte volna a döntés pisztolyát a mellemnek, vagy pakolok és jövök, vagy vége. Én még mindig nem voltam a dolgomban biztos, a család ellenszavazata ellenére belevágtam a nagy kalandba, ami azóta is tart. 8 éve aztán én szögeztem öt a falhoz, hogy vagy hagyja magát férjül venni, vagy már itt sem vagyok. Ö abban csak a papírt látja, nekem az itt a létjogosultságom alapja. Szóval nem könnyü a férfiakkal.
Viszont fél év alatt megtanultam a semmiböl nyelvtanfolyam nélkül autodidaktán németül és elkezdhettem itt az egyetemet. Sokra ugyan azzal a diplomával se mentem eddig, de van.
Veszekedni is tudni kell és meg kell annak is a módját tanulni. Én nem értettem a konfliktuskezeléshez, ha nem hagyott békén, bevágtam az ajtót és elmentem, de nem jött utánam, én meg nem tudtam, hogy most mit csináljak és vártam az ajtó elött...
Évekig tartott, mire konstruktívan veszekedhettünk. Mind a ketten makacsak és temperamentumosak vagyunk. Nekem a veszekedésben a békülés a kedvencem. Miért nem lehet azzal kezdeni rögtön a konfliktuslevezetést, minek a harc elötte, nem értem.
Nálunk mostanában az a fö gond, hogy annyira stresszeli magát az anyagi túlélésért, hogy nincs ideje kibeszélni magából a gondjait, mert fél, hogy azzal még jobban megterhel. Nekem ez viszont nagyobb teher, hogy max. gondolatolvasással találhatom ki a kínjait, nem adja ki magából a mérgét, de elveri a poromat, mintha én bármiröl is tehetnék.
Viszont nem kell féltékenykednem, mert nem néz rá más nöre, ebben biztos vagyok és lehetek. S állandóan attól fél, hogy én fogom öt egy jobb darabra lecserélni, de erre nekem nincsen ambícióm. Csak a régi énjét szeretném visszakapni, mely valahogy kellemesebben elviselhetetlen volt, mint mostanság.
És még sok gyereket szeretnék, de ö is. Ez jó, mert csak kettöt szeretett volna eredetileg, azt is csak késöbb, de én nyertem. S csak azért ketöt, mert így ismerte... Viszont amióta 3 van, neki is tetszik és ö is szeretne még.
Nem vagyok valami konzekvens ugye, elöször szidom öt, aztán dícsérem, de a valóság valahol a kettö között van.
Eldugulok, már így is nagyon lendületbe jöttem!
Ági!
Teljesen igazad van, ha ö labilis, nem stabil sose a kapcsolat, hiába állsz ott sziklaként. De biztos, hogy nagyon meg fogja bánni, ha nem ismerheti meg a kislányát, nem láthatja a szeme elött felnöni, ha meg nem így lenne, nem kár érte, vannak a világon szeretöbb férfiak is!
Barátnöm is véletlenül vette észre, hogy nem sokkal az esküvöjük után a férje félrejár. Beszélt a növel, beszélt a férjével és elváltak békében. Lett új barátja, késöbb férje és most várják az elsö babát. A 2. férje csodás ember, a tenyerén hordozza és nagy szíve ill. stabil személyisége van, ami az elödjéröl nem mondható el.
Kitartás, ha nem ö, hát egy másik, aki csak a fönyereményt, téged fog szem elött tartani, ebben biztos vagyok! Egy olyan klassz lányt, mint te, nem lehet nem szeretni! Lilit külön üdvözli a fiam - is.
Barbi
A legelején, mikor megismerkedtünk, gondolati szinten párszor elfilóztam rajta, hogy nem lesz-e ebből baj, de gyakorlatban fel sem tűnik, bölcsebb a koránál. 
