Hát, Lina, én csak nagyon-nagyon szorítani tudok Neked!
Annyira megérdemelnéd már ezt a babát, nem igaz, hogy nem jön!Most már tényleg sikerülni kell!!!
Libus, én amin most keresztülmentem, azt soha nem fogom tudni kiheverni!
Egy hagyományos kórteremben kellett megszülnöm a babát, a lábam az ajtó felé volt, és tárva volt a kórterem ajtaja, mikor meglett a baba...
Egy 72 éves nénivel voltam együtt, szegénynek gondolom, milyen kellemetlen volt...
Annyira szeretett volna segíteni, de hát ebben nem tudott senki...
Annyit tudott, hogy szólt a nővérnek...mert rám sem néztek...
Mintha abortuszom lett volna, mintha én nem akartam volna a babát...és miután megszületett, sokáig ott volt a lábam között, amíg előkészítették a műtőt...éreztem a melegét...burokban született aranyom...borzasztó volt!!!!!!
Á....nem is írok ilyeneket...szörnyű volt az egész...
Ha Alíz nem írja meg, hogy mire számítsak, még rosszabb lett volna!
De az itteni körülmények borzasztóak.Nem értem, az ilyen eseteket miért nem lehet külön tenni?És miért nem lehet rájuk nézni gyakrabban? Miért hagyják magára az embert?Azért, mert nem lesz belőle élő baba, attól még ember az, aki megszüli!Egy kétségbeesett, elkeseredett, csalódott Anyuka!Miért nem lehet ezt megérteni????Egyetlen szó nélkül végigcsináltam az egészet, kegyetlenebb volt, mint a másik két gyerekem születése összesen, és senki nem mondott egy vigasztaló szót sem...teljesen magamra hagytak a bánatommal.
A családtagoknak mondtam, hogy ne jöjjenek be hozzám, mert szenvedni megyek, ahhoz meg nem kell közönség...Persze azért bejöttek, miután túl voltam mindenen...de hogy én addigra mit éltem át, azt senki nem tudja.A férjemnek mondtam, de Anyukámat és a gyerekeimet miért terheljem ezzel...így Nekik nem mondtam részleteket.
De a szívem megszakad a kisbabámért, aki lehet, hogy nem is volt beteg.Én már nem hiszek senkinek.Az ultrahangnak sem, a magzatvízvizsgálatnak sem, senkinek...mert ultrahangon egyértelműen kisfiút mondtak, a magzatvíz kislányé...hát akkor most hogyan van ez???
Bocs, ne haragudjatok, csak kijött belőlem.
Azóta rémálmaim vannak, képtelen vagyok én ezt feldolgozni.
Azt hiszem, elmegyek a pszichiáter kolléganőmhöz, tegye rendbe egy kicsit az agyamat, mert egyedül nem fog menni.