Sziasztok!
Visszatértem...
Látom, mindenki jól van...
Köszönjük a sok drukkot!!!!!
Zsófi nagyon édi, csak a cici fáj, mint állat, őkelme meg hamar alszik rajta, amit nem kéne!! De nevelem folyamatosan a kis drágát!
Most lassan kajcsi megint, úgyhogy bekopizom a szüléstörténetet gyorsan és megyek... jövök majd!!!!!
A szülés....
Az egy hét benntartózkodásról csak annyit, hogy ahány orvos, annyi hozzáállás! Még ha nem fogadott, akkoris!!! Aki felvett, szerintem egyenesen nem hitte el, hogy kvára fáj a gerincem és elő kellett kerestetnem anyuval a szakorvosi leirást, hogy valóban el van mozdulva és repedve az alsó csigolya, ami okozhat ilyen fájdalmakat! Szal aszaltak a kórházban és urológushoz küldözgettek, biztosan a vesém fáj cimszóval... aztán szerdán jött egy másik doki, aki végre elhitte, nem csak jókedvemből vagyok bent és irt egy újabb vizsgálati kérelmet az ortopédiára a főorvosnak, hogy szakvéleményt kér, szülhetek-e rendesen...
De csütörtökön megint másik doki volt,aki közölte, akár haza is mehetek, mert az, hogy rohadtul fáj, egy dolog... ki tudja, mikor indul be és max. 40+4 napra inditanák be... mondtam, hogy nem megyek haza, mert pénteken sztrájk van és nem kockáztatok, ha semmi nem történik, akkor szombaton délelőtt lelépek.
A szobatársaim már csütörtökön mondták, hogy nem fogok sehova menni, mert csodásan lóg a hasam és tiszta gyagya vagyok, jól kiröhögtem őket... aztán este tv-zés közben fél11-től éreztem a rendszeres 10perceseket... mondták a lányok, hogy menjek fel a szülőszobára, de mondtam, hogy nem röhögtetem ki magam megint... Laughing aztán mikor hajnal 2-kor sem tudtam aludni a fájások miatt, csak felcaplattam... a ctg-nek is fájt végre, ami nekem, bár nekem megint jobban, de kaptam egy szülőszobát, aztán reggelig tároltak ahogy voltam... aludni nem tudtam, csak pár percet bóbiskolni a fájások között... szar volt, mert tudtam, hogy ha szülünk, nagyon fáradt leszek...
Reggel 7-kor jött a vizit, akkorra kétujjnyi lett a méhszáj és mondta a doki, hogy akkor 8-kor burkot repesztenek, mert ez a fájás nem elég a szüléshez... Akkor kaptam egy édes szülésznőt, meg egy nagyon rendes dokit... Utána elég gyorsak lettek az események, egyre erősebb fájások jöttek és egyre sürübben... drukkoltam, hogy Zoli is odaérjen, mert gyalog jött... de fél9-re bent volt...
Akkor még egész jól türtem. Epidurálra nem volt idő, mert ahhoz képest gyorsan tágultam, 9-kor már háromujjnyi volt a méhszáj... Csücsültem a labdán elég sokat, ami biztos, hogy megtette áldásos hatását, hogy gyorsan tágultam...
Mondta a doki, hogy ha beleegyezek, akkor adnak oxit, hogy gyorsabban menjen és erősödjenek a fájások, nehogy fájásgyengeség legyen a vége... mondtam, hogy nekem már mindegy, mit nyom belém, csak érjünk be a célba, akkor már nagyon fájt, de a java csak az oxi után jött!!!! Egybefolyó, szinte szünet nélküli fájások, amik nagyon gyorsan átcsaptak tolófájásokba... Közben kaptam a no-spa-t, hogy lazuljon a méhszáj... fél10-kor egyezkedett velem a doki, hogy még fél órát kér és rányomhatok, de mondtam, hogy nem birom, aztán kiegyeztünk egy negyedórában... Laughing De kihúztuk 10-ig... már nemtom, hogyan, mert minden fájásnál úgy éreztem, szétszakadok, ha nem nyomhatok rá! De mindenki nagyon aranyos volt! A szülésznő folyamatosan dicsért, hogy milyen jól veszem a levegőt, a doki is, hogy nagyon ügyes vagyok... ez mind tökjól esett... Zoli jelenléte is nagyon sokat segitett, hogy ott van, megfoghatom a kezét, a fájások alatt simogatott, puszilgatott...
10-kor viszont eltört a mécses... mikor bejött a doki, már zokogtam, hogy segitsen rajtam, hadd nyomjak, mert nem birom tovább, de addigra eltünt a méhszáj is és végre valahára kezdhettük...
Nem volt gyors kitolás, de most (Ati fiam születésével ellentétben) teljesen magamnál voltam, tudtam figyelni a szülésznőt és a dokit és igyekeztem azt csinálni, amit mondanak.
Kérdezték, szeretnék-e gátvédelmet, de mondtam, hogy rájuk bizom, ha úgy látják, vágjanak, mert nem biztos, hogy tudok együttmüködni... Igy vágtak, de nem azonnal, hanem amikor mondta a szülésznő, hogy eléggé feszül a gát és repedni fog, csak akkor. Nem tudom, hány nyomás volt, de sok... már azt hittem, sosem lesz vége, de akkor kaptam megint egy löket adrenalint, amikor azt mondták, hogy látják a fejét, és micsoda haja van... a következő nyomásra már kint volt a feje, aztán a fél felsőteste, akkor mondták, hogy próbáljak csak kicsit nyomni... ekkor néztem a lábaim közé és láttam, ahogy félig kint van, hát az vmi élmény volt!!! Smile Aztán a következő nyomásra, 10óra 33perckor kibújt Zsófibaba... azt a megkönnyebbülést, valami hihetetlen volt. Én úgy zokogtam Zoli nyakába kapaszkodva, mint egy kisgyerek.
Zsófi nem sirt, csak nyekergett, mint egy kismacska Smile rögtön a hasamra tették, Apa elvágta a köldökzsinórt. Hihetetlen volt az is, hogy egy ekkora gyerek hol fért el bennem... Very Happy Very Happy
Aztán megfürdette a szülésznő, megmérte... mikor mondták, hogy 3200 gramm, visszakérdeztem, mint a Lottóreklámban, hogy MENNYI???? Smile Nem tértem magamhoz hirtelen... Smile csodaszép súllyal született ahhoz képest, hogy végig azzal paráztattak, hogy kisebb a koránál egy héttel. A lepényünk kissé meszes volt, de nem vészes. 10/10-es apgart kaptunk.. ez mindent elárul Very Happy
Mikor összestoppoltak, Zolinak nem kellett kimennie, ott ült mellettem a manóval végig, aztán utána hármasban maradtunk, nagyon jó volt!
Úgyhogy végülis úgy jellemezném, hogy alapjában véve gyors szülés volt... de velős, tömör...
Kemény menet volt, az tény!!
Egy két kép: