Szia Csibbencs!
Tudod így, hogy ezelőtt 7
![Exclamation :!:](./images/smilies/icon_exclaim.gif)
évet áldoztam fel a fiatalságomból, a legszebb éveimből egy barom miatt, már sokkal óvatosabb vagyok. Mint ahogy a gyereknevelésről (pedig nincs még) úgy a párkapcsolatról is vannak elképzeléseim, és igényeim, ami sajnos egyelőre még az 50 %-ot sem éri el.
Úgy érzem, hogy ebben a kapcsolatban a páromnak a munka, meg a munka, meg a munka mellett már nem jut semmire ideje és energiája. Mindig a pénzzel van elfoglalva, még akkor is ha százezrek vannak a számlán, folyton költségvetést készít.... meg ilyenek. Tudtam volna neki intézni egy helyet ahol 12-12-24-ben lehetett volna, nem megeröltető, nem túl stresszes ugyanennyi pénzért, de neki nem kellett. Erőszakkal nem vihetem oda.
Furi, mert az előző kapcsolatomban, meg én voltam a családfenntartó, (a párom nem dolgozott a hét év alatt össz-vissz fél évet). Akkor én voltam fáradt, én csináltam folyton a költségvetést, a srácot tökre nem érdekelte a holnap, csak a ma. Dolgoztam, volt hogy pluszmunkát vállaltam, hogy meg tudjunk valahogy élni, sőt még a húga is mellénk szegődött egy fél évre, természetesen ő sem talált rögtön munkát az elején. 3 felnőtt embert egyedül tartottam el. A párom minden szempontból nyűg volt számomra. Már nem tudtam mit kitalálni, hogy miért nem akarok együtt lenni vele. Ő a nap 24 órájában képes lett volna teljesíteni. Nem tudott úgy meglenni a közelebe, hgoy legalább a kezem ne fogja. Azt mondtam neki, hogy ez nekem terhes, hogy mindig rajtam csimpaszkodik, menjen el dolgozni, és a sexből nekem elég lenne heti egy alkalom is. Az égiek ezt hallhatták, mert most kaptam egy olyan pasit aki ezeknek a kritériumoknak megfelel.
Odafönt már biztos nem tudják, hogy hányadán álljanak velem, teljesítik a kérésemet, és nekem ez sem jó. Mindig az kell ami épp nincs.
Sajnos mindig a két végletet kapom a férfiakból. Jó lenne egy olyan akiben mindenből van egy kicsi. Aki otthon már nem dolgozik, hanem velem törődik. Az eszem, fürdök, alszom nekem írtó kevés. Még arról sem tudtam lebeszélni, hogy ne áztassa magát minden este a tűzforró vízben, a doki is javasolta, hogy hagyja abba, vagy legalább csökkentse a dohányzást legalább addig amíg nem jön össze a gyerek. Egyfolytában füstöl. Mindezek alapján jogosan érzem azt, hogy ebben a dologban csak én teszek meg mindent, szerintem ha valaki igazán akar gyereket akkor az legalább megpróbál változni. Ezért vagyok kiborulva, és elkeseredve nagyon. Megint elment két év az életemből, megint kezdhetem előlről 33 évesen az egészet, és egyre kilátástalanabb, hogy nekem valaha lesz csemetém.