Sziasztok lányok
Nem tudom mi történt, de az álmom az messze jár.
Vagy a tökmag keltett fel, vagy csak izgulok a holnap (akarom mondani a ma) miatt.
Ettem, ittam tejet, néztem tv-t, de semmi....na mindegy, majd jön az álom ha akar, de holnap tuti hulla leszek...!
Szilzi nagyon szép történet a Ti megismerkedésetek is.
Régen én is gondoltam arra hogy én soha többet, nekem nem lesz senkim, sem család, stb.De valahogy az embernek mindig van ereje újra kezdeni, hiszen társas lények vagyunk.Csak kell egy kis idő, amig összeszedjük magunkat és ismét belevágunk az ismeretlenbe...
Én már 21 évesen túl voltam egy válóperen.Na akkor egy világ omlott bennem össze.
Aztán volt egy 6 éves kapcsolatom, de rájöttem inkább egyedül, mint szenvedni valaki mellett.
A párom tudja mindezt és azt is, hogy már nem egy 18 éves hiszékeny lányka vagyok.Ma már merek határozott lenni és nem félek a döntéseimtől.
Eljutottam arra a szintre, hogy ha valami nem müködik, akkor nem kell feltétlenül erőltetni a dolgot, meg kell próbálni másképp, vagy éppen mást.
Flóra:nagyon sajnálom a barátnődet.Nem tudják mitől halt el a baba?
Benó:A neten vannak pocakos barátnőim, élőben nem nagyon.
Vagy 3 hete jöttem le a páromékhoz Edelénybe, igy kicsit duplán vagyok elzárva a világ elől.Nem csak a baba miatt kell kimélnem magam, de ha lehetne sem nagyon tudnék sehova ill senkihez menni, mert alig ismerek itt valakit.Kivétel persze a párom barátait, de ez nem ugyanaz.
A barátnőim 25-30 km-re laknak, ami ugyan nem nagy táv, de mivel ők is igen le vannak kötve (munka, társ, stb), igy velük is csak ritkán találkozok.
Az itteni védőnénink ajánlotta, hogy indult terhestorna itt helyben.Holnap akarok beszélni a dokimmal erről, mert ő ad ki hozzá igazolást, hogy engedélyezi a dolgot.
Igy legalább mozgok is hetente egyszer és megismerkedek helyi kismamákkal, ami nem utolsó szempont, hiszen itt szeretnénk lakást venni.....
Hűűűűű.....elment az idő, én meg kisregényt irtam....
Na irány az ágy...
Sziasztok, holnap jelentkezem..