De jól előkerültetek!
Memme, pontosan
mi az ideje a születésnek?!
Orsi, jobbulást! Napfény, napfény: fertőtlenít, immunerősít! Tegnap tiszta hawaii volt itt a teraszon.
Nem az a durva, amikor
még nem raktál rendet, hanem amikor már harmadszor is, úgy, hogy most utoljára a szülés előtt... mert újra kosz, káosz lett... meg kifogynak a kaják...
Arizona, ez valami járvány, mondta a szülésznőm is, hogy kollégája szerint nem szülnek a márciusra kiírt mamák.
Régen a terminus napján befektették a népet, csókolom. Jó ez a szabadság, és hiszünk a beavatkozásmentes szülésben, de hogy a kis racionális életünk, időbeosztásunk után ehhez ennyi alázat, türelem kell, azt nem gondoltuk volna. Kínzó kételyek:
vegyek-e áprilisi BKV-bérletet,
érdemes-e újabb szett jó drága méhszájpuhító homeobogyó-készletet venni,
a vasárnapi Békejel több ezres tömegéből ki tudnánk-e jutni, ha megindul a bébi (de rég volt vasárnap),
májusban eljutok-e újra egyetemi óráimra (esetleg nagy hassal?),
lecsapjunk-e csütörtöki premierjegyre, hogy a színház előcsarnokában folyjon el a magzatvíz
stb.
Jól szórakoztam a múmiatörténeten, már ami a velünk való asszociációt illeti.
Most már úgy érzem, ha még egyszer végig kell kúsznom az István kórház parkján ctg-re menet, megbolondulok. Mint a váci fegyházban egy életfogytiglan. Nem a park, hanem az érzés. De tényleg, ember nem járt ennyit ctg-re, mint én.
Amikor még azt hittük, hogy egy hős vagyok, hogy 21-én elkúszom Szilvihez meg este jógára... ó.
Hogy vagy, Szilvi? 15. hét?
Felbuzdultunk az emberrel, hogy összespóroljuk a Waldorfra valót.
És a babások? Írjatok sok-sok offot.
Közben kis fejét forgatja, csillagokat látok, úgy nyilall a méhszájam, nem bírok járni, mindez szinte mindig a zebrán, amikor már piros a lámpa.
Lehet, hogy belevágunk a pelenkanélküli módszerbe. Merthogy nem a szobatisztaság a cél, hanem a kommunikáció, az igény szerintiség.
És nagyon elolvasnám az Ina May-könyvet. Ráérek. Mindenki beszél róla, de még nem láttam. Nincs valakinek? Jól tartom, etetem, visszaadom.
é