Képzeljétek, pl. volt egy fiú, mondtam neki reggel (a reggeli utolsó IDB-n), hogy ő fog segíteni az akárkiknek (paraván, asztal, két szék). Mikor megjöttek az akárkik, odakísértem hozzájuk, hogy akkor na, nekik kellene segíteni. Már épp tovább akartam menni a többi 390 embernek segíteni, amikor látom, hogy egy hang nélkül áll mellettük, a nők (akiknek segíteni kellett vóna) meg csak kuncognak. Visszamentem: azt mondta, várta az instrukciókat. ÁÁÁÁÁÁÁ!
Az osztályomból az egyik fiú azt mondta tegnap, hogy nyugodjak már meg, én nem vagyok ilyen. Mondtam neki, barátom, abban az egy órában nem fogsz engem megismerni, és igenis ilyen vagyok, nem azért, mert ideges vagyok, csak gyorsan kell 600x elmondani mindenkinek mindent.
Végül is ezt azért írtam le, mert kicsit lelkism.furd.-om van, hogy szenya voltam, de igazam volt, nem? Ja, és senkinek sem mondtam, hogy buta vagy akármi, csak ilyeneket, hogy: Senki sem érti, amit mondok? Na, jó, akkor elmondom még néhányszor.