SZÜLÉSÜNK KRÓNIKÁJA
Szóval, 16-án, vasárnap már egész nap fájogattam, semmilyen pózban nem volt már jó, a meleg zuhany is csak kb. 5 percre segített. Délutánra 10 percenként jöttek a fájások, a csontjaim folyamatosan fájtak, úgyhogy figyeltük az órát ezerrel. Igen ám, de még este is csak 10 percesek voltak, igaz, hogy egyre erősebbek, de nem sűrűsödtek. Menjünk/ne menjünk? Én Apát kérdeztem, Ő engem. Na nagy nehezen este 11-re elszántam magam, öltözködés, aztán go! Na mikor beértünk a kórház területére, MINDEN elmúlt, de szó szerint értsétek! A 7.en sikerült kifognunk 2 fúriát, akik közölték, h. 5 percesekkel lett volna SZABAD csak bejönnöm, „ebből még túlhordás is lehet” ( ezt még azelőtt, h. a doki megvizsgált volna... ). Merthogy mivel sokat híztam, én „úgyis fájásgyenge leszek”. ( Ebben az 1ben igazuk lett. ) Meg úgy 1általán látszott a fejükön: hogy merek én vasárnap éjszaka a szülészet közelébe jönni??? Na jött Svéd, megvizsgált, fej rögzült, méhszáj 1ujjnyi, „hát nem tudja, de nem hiszi”. Apát hazaküldték, megbeszéltük, h. reggel elmegy dolgozni, mert akkor már tényleg semmi nem fájt, persze szidtam is magam, én hülye bejöttem! Az NST alig mutatott fájást, az éjszakát végigbőgtem a vajúdóban, mivel kedves nővérke közölte, h. „ha reggel se lesz semmi, mehetek osztályra, ahol majd dekkolhatok, ha már bejöttem. Meg különben is akkor kell jönni, ha fáj, nem ha kellemetlen.”
Mondtam, szóljanak reggel Tóthnak.
Na jött a reggel, vele Tóth Zoli, meg a váltás, és innentől elkezdődött életem talán legboldogabb napja! Vizsgálat, amnio, víz tiszta, méhszáj majdnem 2ujjnyi. Készítsenek elő! Na ledöbbentem. Képzeljétek, kifogtam Bajnóczky ( azt hiszem ) Gyöngyit, hát tökre örültem! Beöntés, zuhany ( a borotválást itthon elintéztük ), telefon Apának, szülünk! Ő most ért Kőbányára, esetleg du. ér vissza.
Csak az vigasztalt, h. láttam, jó személyzetet fogtam ki, pont aznap kezdtek szülésznő hallgatók is. 8:45-kor burokrepesztés, infúziót bekötötték. A szülőszoba tele volt, volt is sürgés-forgás, van vmi a hidegfrontban...De mégis higgyétek el, h. a szülésznőkön át a hallgatókig, a takarítónőtől az orvosig MINDENKI, de tényleg MINDENKI maximálisan odafigyelt rám!! Jöttek a fájások, de 5 percesek, és még nem is túl erősek A délelőtt így telt, ültem labdán, az jó volt, Tóth Zoli jött, figyelt, hiányolta Apát. Közben tágulgattam, Babó szívhangja is jó volt. Szép lassan megszült mellettem mindenki, én minden babasírásnál bőgtem, amúgy is tök érzelgős hangulatban voltam. Dél körül hozták a telefont, Apa az, hazavonatozott Kőbányáról, már Ladányon van, és JÖN!!!
Hát képzelhetitek, mennyire örültem!! Fél 1kor új infúzió, ez már 100-on ment, na innentől már komolyan fájt. Valamikor 1 körül szóltak, h. itt van Apa, beöltözve vár, de mellettem még Gyenes varrta az anyukát, hát én magamban már: „varrjad már, haladjál!”
Na aztán olyan fél 2 körül végre bejött Párom. Akkor már szinte magamon kívül voltam, pisilnem kellett, de ágytálba nem ment, hiába nyitottak meg vagy 3 csapot a szülőszobán. Jött Tóth Zoli, üdvözölte Apát, megbeszélték, h. Kőbányáról a vonat 1 óra 10 perc alatt ér haza...
A gyomorsavam az egekben, attól féltem be fogok hányni, de hál Istennek nem. Közben eltűnt a méhszáj, nagyon kellett nyomnom, de azt mondták, ha úgy érzem, nyomhatok, segítsek Babónak, ha jönni akar. Innentől elvesztettem az időérzékem, szóltak, h. látszik a feje, kezdhetjük! Apa a fejemnél, törülgetett, meg szedte helyettem is a levegőt, mivel akkor már annyira fájt, h. én még normális belégzést se tudtam produkálni. Mikor az orvos mondta, h. vegyek nagy levegőt, én kapásból kifújtam...
Nagyon fájt, feszített, de bíztattak, h. ügyes vagyok, Babó is nagyon akar jönni, és már nem sok van.
Én nem számoltam, de Apa szerint kb. a 6.-7. nyomásra kibújt a mi kis Drágánk! A hasamra tették, sírtam volna, de nem volt erőm. Apa elment vele, engem közben rendbetettek. Tóth Zoli közölte, h. varratszedés az nem lesz, mivel nem kellett vágni, sikerült a gátvédelem! Hát nagyon boldog voltam. Jött Apa, azt mondta, gyönyörű a kislányunk, 2950 gramm és 53 cm, minden rendben vele, 10/10-es az Apgarja, nemsokára hozzák. Kaptam ebédet, aztán hozták Dorkánkat, gyönyörű volt, és el is kezdett szopizni. Ekkor már csak mi voltunk a szülőszobán, nagyon meghitt volt. Aztán elvitték, majd 2 óra múlva én is elfoglalhattam a helyem a 6. emeleti lakosztályban...
Szóval én akkor is, most is azt mondom, hogy CSODÁLATOS volt, nehéz, de csodálatos. Tudom, h. ehhez nagy adag szerencse is kellett, h. tényleg szuper személyzetet fogtunk ki mindehhez, h. Babó is nagyon meg akart születni stb. Végig úgy érezhettem magam, h. minden rólunk szólt, körülöttünk forgott a világ.
Tóth Zolival én maximálisan elégedett vagyok, szinte mindig ott volt, segített, beszélgetett, odafigyelt mindenre. Lehet, h. én elfogult is vagyok vele, de ha ő nincs anno aug.-ban, amikor olyan alapos volt és odafigyelt, akkor lehet, hogy ma nem babáznánk. Úgyhogy én tényleg CSAK jót tudok róla mondani.
Jelzem, h. a tiszteletdíját még nem kapta meg, mivel ugye varr.szedés nem volt. Hívtam telefonon, h. köszönünk mindent, a többit majd személyesen Apa a héten intézi, ha megy Szolnokra. Na első kérdése, h. rendben van-e minden, hogy van a Gyerkőc, és hogy emiatt aztán be ne menjen Párom Szolnokra, majd találkozunk még, ha más nem, a 6 hetes kontrollon, ne izgasson bennünket ez a dolog!
Na röviden ennyi, bocsánat, ha néhol csöpögősre sikerült, de tényleg nagy élmény volt!
A gyermekágyas fejezettel majd később jövök... ( az nem lesz ilyen pozitív... )